Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. julius 1,

26. SZÁM.

SZERKESZTŐSÉG:

Ungvár, Vármegyeház-tór X. szám.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.

Kéziratok nem adatnak viasza.

KIADÓHIVATAL:

Székely és Illés könyvnyomdája.

Előfizetési feltételek:

Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... ti > | Egyes szám 10 kr.

Hirdetések,

előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.

A lap megjelen minden vasárnap.

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Nyilttér soronkint 20 kr.

ÖNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Nehány szó az esküdtekhez.

Az esküdtszéki intézményt most már bírálhatjuk, miután az működésben van, élet és halál fölött döntött szavával. Tudunk az országban esetet, midőn a szándékos gyilkosságot megállapították, melynek egyenes következménye a kötél általi kivégzés ; tudunk eseteket, mikor a vádlott teljesen felmentetett, bár a tárgyalás folyama a bűnösség jeleit adta.

A napi sajtó egyhangúlag dicsérettel emlékezik meg az esküdtek eddigi munkájáról, mégis magát az intézményt nem találják kifogástalannak ; és valóban sok javítani, módosítani való lesz rajta, mert az eddigi tapasztalatok szerint igen nagy tere van a fiskális ügyességének, a kérdések feltevésében különösen, sőt természetesen még a képzett bírák előtt is uj és nehéz feladat azoknak megszerkesztése.

Az esküdtszéki intézmény megfigyelése önkéntelenül azt a régi német példaszót juttatja eszünkbe : Grosse Diebe lässt man laufen .... Mert a „csirkefogók“ tovább is a képzett birói kar Ítélkezése alatt maradván, azok bűnhődnek, még pedig — mint általánosan tudva van — a büntető- törvény épp ezekre vonatkozó szakaszai drákói szigorral sújtják a „kis betörőket“ ; jaj annak, a ki egy akármilyen rozzant dobozt feltör és igy idegenit el egy pár keztyut! az ilyen rablásért alaposan meglakol.

Az esküdt urak, a kiknek természetesen legna- gyobbrésze törvényt nem ismer, csak lelkiismeretére tartozik ügyelni, könnyen megnyerbetők a jó svádáju védő szavaitól, sokan nem is bírnak bátorsággal arra, hogy egy előttük teljesen ismeretlen ember fölött, ki nekik mit sem vétett, oly véleményt mondjanak, a mi annak életébe, vagy más szigorú bünhödésóbe kerülhet. Jól figyeljük meg, az emberek egy nagyrésze úgy gondolkozik, hogy: „nem veszem lelkemre, hogy az ón szavamra valakit felakasszanak“. A ki a jogászi gondolkozást meg nem szokta, a ki egyébként nem bir kemény lélekkel, az sohasem fog a szándékosságra szavazni.

A legnehezebben megfejtendő kérdés természetesen a bes\ámithalóság. Az esküdtek már egy ízben kizártnak vették a beszámithatóságot részegség miatt; a gyilkos, vagy mondjuk az ember megölője teljesen felmentetett! Ha valaki részegen megsebez, becsületében sért mást, a rendes bíróság valamivel enyhébben bár, de megbünteti; a ki embert ölt ily állapotban, teljes felmentést nyert!

Továbbá tudnivaló dolog, hogy a büntető bíróság más bizonyítási módot használ, mint a polgári biró. Mig ugyanis a polgári biró előtt a beismerés feltétlen bizonyító eszköz, addig a fenyitő ügyekben egymagában mit sem ér; eskü általi bizonyításnak legritkább esetben van helye és általában a bűnügyekben a közvetett bizonyítási eljárás ismeretes. Ez a „közvetett" szó egy fogalmat jelent, a mit minden esküdtnek tudnia kellene fegyelmezett jogászi gondolkodás kell hozzá, hogy azt alkalmazni is tudja Vagyis : igen sok esetben fognak a bíróságok valamit beigazoltnak látni, a mit az esküdtek nem találnak bizonyítottnak —* és néha megfordítva is állhat az eset.

Nem akarunk szerves összefüggést keresni és csak véletlennek tekintjük, de a statisztika ki fogja mutatni, hogy egy idő óta az élet elleni bűnügyek szaporodnak ; egy pár igen feltűnő felmentés, ha nem is képez buzdítást, de nem is retteDtést azok számára, kik könnyebben gondolkoznak a bűnök fölött.

Mindezt pedig az adja toliunk alá, mert az őszszel megint funkcióba jön a beregszászi törvényszék területén működő esküdtszóki intézmény ; az első ciklus alatt 1, azaz egy ügy került döntés alá ; a második alkalommal már két eset; a novemberi esküd Lék már máig is nehéz és snlyos termé szetii esetben lesznek hivatva dönteni; addigra ez a szám még emelkedhetik is.

Jó lesz ezeken elmélkedni, szellemünket fejleszteni, megszoktatni arra a gondolkodási biztosságra, a mely nem vesztegetteti meg magát sem a bűnös siránkozása, sem a védő frázisaitól, hanem minden ügyet egyedül annak természetétől teszi lelki vizsgálódása tárgyává. A beregszászi esküdtek különben eddig dicséretes módon működtek, bizonynyal tovább is azon irányban maradnak, a minek különben egyik indoka lehet a sok jogász-esküdt; minden esetben felesleges munkát nem végeztünk, midőn ezen megjegyzéseket tettük.

A betegsegélyző-törvény revíziója.

Az 1891 : XIV., az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló törvény- czikk, melynek üdvös hatása, ott, ahol az pontosan végrehajtatott, már is szépen jelentkezett, különösen a kisipari és gyári munkások egészségügyének javításánál: legközelebb módosítást nyer.

Az idegenből — a hazai viszonyoknak kellő figyelembe vétele nélkül — átültetett törvény módosítására vonatkozó tervezetet Hegedűs Sándor kereskedelemügyi in. kir. miniszter, figyelembe vételével az ez ügyben adóit s tapasztalatokból szerzett szakvéleményeknek, már elkészíttette s azokat véleményadás végett az illetékes köröknek meg is küldötte.

A törvénymódosítási tervezetet mindenütt a legnagyobb örömmel fogadták és méltán, mert ez meg lógja szüntetni azt a konkurrencziát, aminek tán létjogosultsága van a kereskedelemben, de teljesen kizárandó ott, ahol egy nagy társadalmi osztály egészségügyének javításáról van szó.

Magát a miniszteri tervezetet a következőkben ismertetjük :

1. S ami a leglényegesebb, hogy mindazon ipartestületi, gyári, vállalati, magánegyesületi és építési vállalati betegsegélyző-pénztárak be lógnak szüntettetni, melyeknek jelenlegi taglétszáma ezernél kevesebb. E pénztárak tagjai betegség esetére a kerületi pénztáraknál lógnak biztosítást nyerni. Ennélfogva Ung vármegyében az összes előbb lelsorolt pénztárak beszüntettetnek s csakis a kerületi pénztár fog működésben maradni, mely eddig is dicséretreméltóan oldotta meg feladatát.

2. A kerületi pénztárak kölcsönösségi viszonya ' megállapittatik. Tehát egyik pénztár a másik pénztárnak tagját is ápoltatni lesz köteles.

3. A pénztári külszolgálatot, amit most a községek és városokban e czélra leikért megbízottak bizonyos díjért végezték, ezentúl a községi elöljáróságok felelősség terhe alatt díjtalanul lesznek kötelesek teljesíteni.

4. Megalakítandó a kér. betegsegélyző-pénztárak központi szövetsége, mely szövetség különösen a kér. pénztárak ellenőrzésére lesz hivatva.

5. A kér. pénztárak kötelezett tagjaivá fognak válni a jelenlegi tagokon telül az ipartörvény 183. §-ának a) pontja alá eső foglalkozások mellékiparágainál (mezőgazdaság és erdei munkánál stbbi) alkalmazott munkások és napszámosokba házi cselédek, az ipartörvény alá nem tartozó, de egyébként iparszerüleg — keresetszerüleg — űzött foglalkozások alkalmazottai, művészeti, tudományos és más közintézetek alkalmazottai, az állami, vármegyei és községi szolgálatban álló egyének, amennyiben évi fizetésük 2400 koronánál nem több s amennyiben valamely törvény, vagy a közszolgálatban álló egyéneknél az érvényben álló szolgálati rendtartások szerint betegség esetén teljes illetményeikre legalább 20 hétig igényük van.

6. A táppénz csak a keresetképtelenséggel járó betegség negyedik napjától kezdve fizettetik.

7. A heti járulékok alapjait képező átlagos napibéreket egységesen a központi szövetség-tanács állapítja meg. Az átlagos napibér-osztály legkisebb összege 80 fillér, legmagasabb összege 8 korona lehet. Eddig a legmagasabb 4 korona volt.

8. A munkaadók részére a be- és kijelentési kötelezettség az eddigi 8 nap helyett 48 órában állapitta- tik meg.

9. A betegsegélyző-pénztárak és a központi szövetség fölötti felügyelet gyakorlása czéljából állami biztositó hivatal szerveztetik.

#

* $

A törvénymódosítási tervezetet véleményadás végett a keieskedelemügyi m. kir. miniszter az ungvári

Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.

kerületi betegsegélyző-pénztárnak is megküldötte, mely pénztár igazgatósága ma délutáni ülésén tog a tervezettel foglalkozni.

Valószínű, hogy az igazgatóság elfogadja Oaar Iván pénztárosnak ez ügyre vonatkozó következő lelterjesztését :

Nagy méltóságú Kereskedelemügyi m. kir.

Miniszter Ur!

Az ipari és gyári alkalmazottaknak (ámbár ez a czim nem egészen helyes, minthogy a gyakorlati életben a kereskedelem külön kereseti ágat képez s a kereskedelmi alkalmazottak is a jelzett törvény rendelkezései alá tartoznak, de nem helyes azért sem, mert a tervezett reformmal a házi cselédek s az iparszerüleg űzött, de azért mégsem ipari és nem is gyári foglalkozásoknak jelzett keresetfoglalkozások alkalmazottai is e törvény rendelkezései alá fognak tartozni) betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. t.-czikk rég óhajtott módosítására vonatkozó tervezetet a legnagyobb örömmel fogadta pénztárunk igazgatósága a mai napon tartott ülésén.

Örömmel fogad a e tervezetet általánosságban, mert az még az 1893. évtől hangoztatott azon határozott álláspontunknak helyességét igazolja, hogy csakis nagyobb taglétszámmal biró pénztáraknak van létjogosultságuk, mert csakis az erős, nagyobb taglétszámmal bíró pénztárak lehetnek abban a helyzetben, hogy a tagokat betegség esetére aránylag csekély anyagi hozzájárulás mellett láthassák el a segélyezések nemeiben.

Midőn tehát Nagyméltóságodnak a tervezet elkészíttetéséért s annak megküldéséért legmélyebb köszö- netünket nyilvánítjuk, 32,347—VIII. sz. leirata alapján van szerencsénk egyúttal a pénztár igazgatóságának a tervezetre vonatkozó véleményét és a még telvenni szükségesnek tartott intézkedéseket a következőkben előadni:

1. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a törvényt módosító tervezet érintetlenül hagyja a kerületi pénztárak majd mindegybe részéről hangoztatott s úgy a tagok, mint a pénztárak létérdekéből feltétlenül rendezésre szoruló orvos-ügyet. Ma ugyanis úgy vannak a kerületi pénztárak s ezek között az ungvári kerületi pénztár is, hogy a székhelyen kívül lakó tagjait orvosi segélyben csakis a legnagyobb áldozattal bírja elláttatni, mert az orvosok — kevés számuknál fogva — a pénztári tagok kezelésére nem igen hajlandók vállalkozni, a pénztár részére szükséges statisztikai adatok vezetését, a balesetek bejelentését pedig — kevés kivétellel — nem is teljesitik.

Szükségesnek tartjuk tehát, hogy az orvos-ügy a jelen tervezetben megoldást nyerjen. Szükségesnek tartanok, hogy a kör- és járásorvosok kötelességévé tétessék a kerületi pénztár tagjainak általuk oly összegért való gyógykezeltetése, minő, mint legcsekélyebb dij, megilleti őket az 1876: XIV. t.-cz. 145. §-a értelmében a község más szegényebb, de esetleg fizetni képes (kötelezett) lakosainak gyógykezeléséért. Ugyancsak szükségesnek tartjuk, hogy a kör- és járásorvosok kötelességévé tétessék a különböző statisztikai adatok gyűjtése, a pénztár és tagjai részére szükséges orvosi bizonyítványok kiállítása és egyéb orvosi jelentések minden külön díjazás nélküli megtétele az esetre, ha a pénztárak részéről az orvosi leendők végzésére telkéretnek. Csakis az orvosügy rendezésével lesz teljes — legalább egyelőre — az 1891: XIV. t.-czikk módosítása.

2. Az 1891: XIV. t.-czikk módosítására vonatkozó tervezet szintén megállapítja a kihágást az esetre, ha valaki alkalmazottját nem az előirt időben jelenti be, vagy ki. Arról azonban ismét nincs intézkedés, hogy ezeknek a kihágásoknak száma minél csekélyebbre legyen szállítható, vagy azoknak eleje vehető, a munkaadók pedig a pénztár részéről ellenőrizhetők legyenek. Szükségesnek tartanok tehát, miként ezt már az 1895. évről szerkesztett évi jelentésünkben is' kiemeltük, hogy a pénztárak a tagok állandó ellenőrzésére feljogosit- tassanak s hogy az elsőfokú iparhatóságok és ipartestületek akár a tervezet keretében, akár rendeletileg oda utasittassanak, hogy sem tanoncz-szegődletést, sem munkakönyv-igazolást teljesiteniök addig nem szabad, mig a szegődtető, be- vagy kijelentő a kerületi beteg- segélyző-pénztártól a be- illetve a kijelentést igazoló szelvény tulajdonában nincs és azt fel nem mutatja.

3. Szükségesnek tartanók az 1891: XIV. t.-cz. 78. §. b) pontjának módosítását is, és pedig arffiyiban, hogy az ott felsorolt esetekben is a munkaadó és biztosítandó, illetve biztosított lakhelyére illetékes iparhatóság járjon el. Indokoljuk ezen óhajtásunkat azzal, hogy a pénztári felügyelettel megbízott iparhatóságok által más iparhatóságok területén lakó munkaadó, esetleg alkalmazottjának beidézése hosszadalmas és a beidézettre nagyon költsé-