Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-25 / 12. szám

czikkezzünk, mert nemcsak a Szemle számára van 'megalkotva a sajtószabadság ; mi arról írunk,, amit a közjóra nézve hasznosnak es üdvösnek tartunk s nem. kérdezzük meg a t. czikkiró úrtól, vájjon kapott-e mandátumot a róm. katholikusok- és protestánsoktól, hogy nevükben beszéljen, mert úgyis tudjuk, hogy fogadatlan prókátor. Azt is mondja a Szemle, hogy czikkünk írója csak kiadói kvalifikáczióval bir, — meg­lehet, és szép a czikkirótól, hogy legalább ezt elismeri; de mi kerestük az ön czikkében azt a hangot, amilyen­nel a keresztényi szeretetnek hirdetői beszélnek, de a helyett olyan hangot és modort találtunk, mint a milyent egyetlen kiadó sem használ, legfeljebb, ha öntől vesz erre nézve leczkéket. Vármegyei közgyűlés. — Márcz. 23. — Ungvármeye törvényhatósági bizottsága az elmúlt pénteken rendkívüli közgyűlést tartott Török József gróf főispán elnöklete alatt, aki elnöki megnyitójában örömmel adja tudtára a törvényhatósági bizottságnak, hogy a mai rendkívüli közgyűlés összehívását a minisz­terelnök-, mint belügyminiszternek azon rendelete tette szükségessé, melylyel a vármegyei tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemelyzet törzsfizetesének emelésére már a folyó évre 13,536 korona állami pótjavadalma­zást engedélyezett. (Éljenzes.) Indítványozza egyúttal, hogy az állandó választmány ez ügybeni javaslatának felolvasása után tegye meg ki-ki a maga eszrevételet. Bejelenti egyúttal a főispán, hogy a vármegye alispánja az őtet jogosan megillető 200 frtnyi fizetésemelésről lemondott. (Éljenzés.) Megkezdődvén a tárgyalás, első sorban felolvas­tatott a belügyminiszternek a pótjavadalmazás engedé­lyezése ügyében leérkezett rendelete s felolvastatott az adandó • választmánynak lapunk „Hivatalos közle­ményei“ közt közlendő javaslata a fizetéserneles ho­gyan történése tárgyában. Kende Péter alispán indítványozza, hogy a IV-ik aljegyző es a pénztári könyvelő a javasolt 150—150 frt felemeles helyett 200—200 frt fizetésem elésben részesüljön, ez összegek pedig a segéd-szemelyzet és a t. alügyesz tervbe vett pótjavadalmazasából vonatná­nak le. . Spiczer Sándor dr. az állandó választmány javaslata! kéri elfogadni, annal inkább, mert a IV-ik aljegyzőnek módja van az előhaladasra, mig a kezelő- személyzet a rangsor es fizetésben való emelkedés­ből majdnem teljesen ki van zárva. A törvényhatósági bizottság az állandó választ­mány javaslatát tette magáévá s egyúttal nagy lelkese­déssel elhatározta, hogy Széli Kálmán, a belügy­minisztérium vezetését is teljesítő miniszterelnöknek a pótjavadalmazás , engedelyezeseért hálás köszönetét nyilvánítja s ezt feliratilag rendeli megküldeni. Török József gróf indítványára Komjáthy Béla orsz. képviselőnek, mint aki az egyedüli volt a vár­megye orsz. képviselői között, aki ez ügyben fáradt és közreműködött, jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Fejér Emanuel kanonok, biz. tagnak, a meleg elismerés hangján megindokolt indítványára, Török József gróf főispánnak a pótjavadalmazás elnyerése körül kifejtett eredménydús közreműködéséért, — Kende Péter alispánnak, az őt jogosan megillető. 200 frt pótjavadalmazásról való lemondásért Gaar Iván indit­Béla utána nézett a bájos teremtésnek, kínosan felsóhajtott és azután hamarosan eltávozott. .Másnap Béla jelentkezelt az őrnagynál és egynapi szabadságot kért. Az őrnagy megtagadta. — A holnapi napon szükségem van önre, — volt a rideg válasz. 1 Béla fájó szívvel távozott az őrnagytól. Azután elment az ezüst-müveshez, egy szép koszorút rendelt meg és innét betért a gyászkoszorus kereskedésbe. Ott is vett egy koszorút. — Egyet az élőnek, egyet a halottnak ! — suttogá­Őrnagya a közeledő napon egészen elfoglalta és úgy délután 4 órakor szabadulhatott tőle. Ekkor haza sietett és a szép ezüstkoszorut átadta a szolgájának azzai az utasítással, hogy este nyújtsa azt tel a színpadra Sarol­tának, a második koszorút pedig becsomagolva magához emelte a ló hátára és gyorsan ellovagolt. Ment, ment a ló, vágtatott. Gazdájának a lelke két érzéssel vivődött. Bánatos lelke vágyott azokhoz a csendes emberekhez, míg szeretető úgy vonta őt vissza az élethez, a színházba. Besötétedett, már közeledett czéljához, a városból a harangok moraja hallatszott és e perczben elfeledte azt a csillogó életet, a színházat. És azokra gondolva, akik pihennék csendesen, elérte végre a temetőt. Ezernyi láng fénye világította meg azt a csendes birodalmat. Besietett a temetőbe, oda borult arra a sirhantra, a melyben ők pihentek és kegyelettel helyezte arra a gyász- koszorút. Íme, az egyik koszorú már el van helyezve. Zerendi százados egy télóra múlva kisietett a temetőből s a midőn kunt volt, az a tündér-szinésznő jelent meg előtte. És e perczben a szeretet győzött a másik érzelem fölött, lovára pattant és gyorsan elvitatott. És Zerendi már csak arra a csábitó, bűbájos lényre gondolt, a kit ő elhagyott. Vágtatásra nógatta a lovát, hátha még kellő idő­ben megérkezik a színházhoz és ott is annak a számára, a kit imádott, megteremti a diadalt. Másfél órai őrült vágtatás után' megérkezett és besuhant a színházba, felsietett a páholyba és a telt színházban körültekintve, tekintete a színpadra esett. E perczben vette fel Sarolta a színpadra (elnyújtott ezüst-koszorút, az ő ajándékát és e perczben repült a lábához vetélytársnőjének az ajándéka; egy hagyma- kgazoru. ványára elismerés és jegyzőkönyvi köszönet sza­vaztatott. Majd elhatározta a törvényhatósági bizottság, hogy az időközben szervezett uj állások folytán immár meg nem felelő vármegyei szervezési szabályrendelet módosítandó, a dijnoki állások pedig a következőleg szervezendők ; 2 dijnok napi 3 kor., 2 dijnok napi 2 kor. 40 fill., 2 dijnok napi 2 kor., a többiek pedig napi 1 kor. 80 fillér fizetésben részesitendők. Felolvastatott a kereskedelemügyi m. kir. minisz­ternek leirata, mely szerint a kézi és igás napszám utadó-egyenértékének csupán a kaposi és szob- ránczi járás területére, valamint Ungvár város és az ungvári járás egyrészére való felemelését nem engedé­lyezi, hanem elrendeli, hogy a törvényhatósági bizottság hozzon újabb határozatot az utadó-minimumok fel­emelése s' annak a törvényhatóság egész területere való érvényessége tárgyában. Az állandó választmány az utadó-minimumnak a törvényhatóság egész területére való felemelését javasolta, — a törvényhatósági bizottság azonban e'- fogadta Kende Péter alispánnak azon indítványát, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszteihez felter­jesztés intéztessék, megviiagitasaval annak, hogy specziális helyi viszonyainknál fogva az utadó-mini- mum különböző összegekben való megallapitásának helye van s e végből kérelmeztessék a mar hozott határozat jóváhagyása. Az alispán előterjesztésére s az állandó választmány javaslatára hatarozatilag kimondatott, hogy a közszük­ségre való tekintettel a belügyministertől i\ nagy- bereznai szolgabirói járás kettéválasztása ' s Perecseny székhelylyel meg egy másik szolgabirói járás szervezésének engedélyezese kerelmeztessék. Az uj szolgabirói járás személyzete állana egy újonnan választott főszolgabíróból, egy szolgabiroból, aki a nagy-bereznai járásból volna áthelyezendő, egy újonnan kinevezendő járási Írnokból, egy napi díjasból, egy hiva­talszolgából s egy járás-orvosból, mely a perecsenyi körorvosi állás .megszüntetese után uj kinevezés által volna betöltendő. Amennyiben pedig az uj szolgabirói hivatal felállításával jaró költségek fedezésére a törvény­hatóság alappal nem rendelkezik, elhatározta a törvény­hatósági bizottság, hogy ezen uj járás költségeinek viselését elvállalandó, a belügyministerhez ez irányban is felterjesztést intéz. Thuránszky Tivadar e tárgynál kérdést intéz a főispánhoz, vájjon az uj szolgabirói járás felállítását az úgynevezett ruthen-ügy teszi-e szükségessé ? Egy­úttal nem talalja helyén levőnek, hogy akkor, amidőn vármegyénkben lakosságon akar a kormány jóakarata segíteni, akkor a kormány két kiküldöttje, Egan (Hosz- szas, lelkes éljenzés) és Sélley megjárják a felvidéket anélkül (Felkiáltások: Éljen Egan!), hogy vármegye­beli, a helyi ismerettel biro s a nép iránt általában jóindulattal viseltető férfiak tanácsát kikérték volna (Ellentmondások), holott ezt eppen az akczio sikere érdekében meg kellett volna tenniök. Török József gróf főispán általános helyeslés között azt a feleletet adja Thuranszkynak, hogy Sélley és Egan ma még az akcziót tényleg nem kezdették meg s csakis előtanulmányozás ■ czéljaból jártak a fel­vidéken. Nem kell azonban azt hinni, hogy Egan és Sélfey a felvidéki nép sorsának javítása ügyében vár­megyénk vezető férfiéival ne érintkezett volna, mert úgy vele, mint főispánnal, az alispánnal, a főjegyzővel, Zerendi elkésett. Sarolta elszégyenülve állott a színpadon, olyan sápadt volt, mint egy halott és szép szemeit oda irányozta a Zerendi páholya felé. Ebből a tekintetből kiolvashatta Zerendi Béla a sorsát. Tapsolhatott, éljenezhetett s már most, hogy észre­vették őt, lelkesedéssel tapsolt és éljenzett is mindenki, de Sarolta jéghidegen csak a hagymakoszorut látta és arra gondolt, hogy ha Zerendi Béla őt el nem hagyja, ezt a koszorút nem dobják lel neki a színpadra, mert ő azt megakadályozta volna. Zerendi Uéla lesietett a színpadra s a midőn jele­nését Sarolta bevégezte, könyörögve fordult felé : — Mindent jóvá teszek — Saroltám ! — mondá. Sarolta büszkén nézett rá s hidegen Így válaszolt: —• Menjen ön pityeregni a temetőbe. — Sarolta! — kiáltá Zerendi Béla s halói (halvány lett az arcza. — Az én helyem a színpad, ha mindjárt hagyma- koszorúval is. Ön pedig többre becsüli a temetőt. Ön igy akarta . . . Hagyjon magamra, — szólt a színésznő szilárd eltökéléssel. — Saroltám, lelkem, ne taszíts el magadtól . . . szólt Zerendi esdekelve, de a szép színésznő hidegen végig tekintett kedvesén s eltávozott. íme a másik két koszorú is, el lett helyezve. A halottak csendesen fogadták az egyik koszorút, de az élőnek, a szép színésznőnek ez a másik két koszorú boldogságát dúlta fel. * Zerendi Béla másnap kihivatta azt a jó barátját, a ki az ő távollétében, Sarolta vetélyiársnője kedvéért a hagymakoszorut a színpadra dobatta. Zerendi Béla a párbajban halálosan megsebesült és a midőn ezt Saroltának hírül vitték, kétségbeesve rohant ez a beteg ágyához. Zerendi még megismerte s láttára szemeiben az öröm fénye gyuladt ki és a két szerető lény ajka édes csókban egyesült, az utolsó csókban, mert Zerendi szemei ezzel lezárultak örökre. * Elérkezett a következő halottak estélye is és Sarolta gyászba öltözve viszi koszorúját a Béla sírjára, letérdel ott és imádkozik. Van már Saroltának is egy kedves halottja, kiért egy napon elfeledi a színpadot. — a főerdöhivatal vezetőjével igenis hosszasabban és behatóbban értekeztek. (Éljenzés) Kende Peter alispán az uj szolgabirói járás szer­vezésével kapcsolatosan szeretné azt is, ha Zentplén- megyének azon 22 községe, melynek közönsége úgy közigazgatási, mint igazságszolgáltatási tekintetekből sokkal jobban volna Ungvármegyéből ellátható, tény­leg Ungvarmegyéhez csatoltassék. Ennek elérése vé­gett indítványozza, hogy ez irányban a törvényható­sági bizottság a belügyministerhez felterjesztést intézzen. Az alispán indítványa egyhangúlag elfogadtatott. A vármegyei úti személyzet tagjai a rajuk vo­natkozó nyugdíj-szabályzatot, tekintettel előre haladt korukra, elfogadni vonakodtak; ennélfogva a tőlük visszatartott úti átalány és illetmény visszafizetésére az alispán utasittatott. Orephova községnek az állami iskola felállítása tárgyában hozott határozata jóváhagyatott. Szatmár-Németi sz. kir. város közönségének a filloxera által kipusztitott és ugyanezen területen felújított szőlőkön termelt bor tiz hektoliterig terjedő részére engedélyezendő teljes fogyasztási adókedvez­mény megadása iránt, — Versecz törvényhatósági joggal felruházott város közönségének az Olaszország­gal fennálló és Magyarország bortermelesere sérelmes kereskedelmi szerződés megszüntetése tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett feliratai, hason- szellemü feliratokkal pártolni határoztatott. Nehány kevésbbé közérdekű ügy letárgyalásával ért véget a közgyűlés. Az első tárgyalás Beregszász, 1900. márcz. 22. Ma volt itt az első esküdtszéki tárgyalás. Az esküdtbiróság elnöke volt Arnold Sándor kir. törvény- széki elnök, bírák Szalay es Vargha törvényszéki bírák. A vádat Böszörményi József dr. kir. törvény­széki ügyész a védelmet Both Gábor dr. ügyvéd képviselte. Az elnök az esküdtszék czeljaira kényelmesen átalakított teremben pont 9 órakor jelent meg az esküdt­biróság senatusánál; elfoglalta helyét és szép, szakszerű s a helyzet fontosságát alaposan méltató beszéddel az ülést megnyitotta. Ezután átvette a szót Böszörményi dr. kir. ügyész ; alaposan átgondolt s meglepően szép szónoki retoneaval elmondott beszédében, a magyar büntető igazsagszolgaltatas jogtörténelmét vezette le a legrégibb időktől a mai korig, a mikor elértük azt, hogy a polgártársak élete s szabadsága felett saját polgártársai fognak ítélkezni. — Ezen nehéz, de magasztos feladat hajnalán melegen üdvözli az esküdteket. Végül Rótli Gabor dr. védő egy rögtönzött, szép eszmékben gazdag, meleg hangon tartott beszédben fejtegette az ügyvédi karnak a megváltozott helyzettel szemben való állásfoglalását s azon reménynek ad kifejezést, hogy ezen helyzettel szemben a védelem a közigazsag érdekében igyekezni fog magát előnyösen érvényesíteni. Mig e beszédek elhangzottak,' ezalatt folyton érkezett a válogatottnál-válogatottabb közönség ; ezek között láttuk gróf Török főispánt, Berczelly kassai kir. táblai elnököt, Raiz kir. táblái bírót (jeles crimi- nalistat), Kozma ungvári jarasbirót, Bereg s Ugöcsának több előkelőségé:, — a beregszászi s munkácsi értel­miség válogatottabb részét. A nők is fényes toillettekben vettek részt; a női szép gárda Arnold Sandorné, a beregszászi társadalmi élet kimagasló alakja körül összpontosult; ott vol­tak a legelőkelőbbek: Svarczerné, Böszörményiné, Káldyné leányával, Malonyayné s a Horthy-kisasszo- nyok, Dedinszky né, Buttykayné (vidékről), dr. Szarkáné, Vargáné, Ilniczkiné, Bendáne s a Limna-kisasszonyok, dr. Róthné, dr. Fuchsné és sok mások. Mindenesetre lélekemelő momentum volt az egész eljárásra, hogy nemcsak a szakemberek s a laikus férfi-világ, hanem a szépnem legelőkelőbbjei is áldoz­tak Justitianak s megjelenésükkel az ünnepségnek magasztosságát emelték. Az elmondott beszédek a közönségre nagy s kellemes hatást gyakoroltak s elhangzásuk után (daczára a szigorú fegyelemnek) egy- egy éljen volt hallható. Az ünnep lepergése után követ­kezett a tulajdonképeni hivatalos actus. Elnök fel­hívta a szolgálatra berendelt esküdteket, hogy a törvény értelmében a következő két évre kivánják-e mentessé­güket igénybe venni ? Mocsáry esküdt tolmácsolván összes esküdt-tár­sainak óhaját, kéri őket a következő két évre felmen­teni. Elnök ezt tudomásul veszi. Ezután következett az esküdtszék megalakítása ; megjelent 28 esküdt, — ki kellett sorsolni 16-ot. 8-at vádlónak, 8-at vádlottnak. Kezdődött a névkihuzás ; — 14 esküdt neve lett kihúzva, ezek közül egyet vádló s egyet védő vetett vissza. Az esküdtek ezek lettek : Ungvárról Mocsáry, dr. Molnár, Horváth Ignacz, Boros András s Kis Mihály. — Beregszászból dr. Belényessy, Czeinel (uradalmi tiszt), Szeles ügyvéd. —Munkácsról Ferenczy ügyvéd, — N.-Szőllősről Koós ügyvéd, Csics gyógy­szerész, s Rózner kereskedő. Elnök megalakultnak jelentvén ki az esküdt- bíróságot, a vadtanács.végzését rendeli felolvastatni; e szerint. Tassen (Takó) Mihály n.-zalacskai lakos f. evben a n.-zalacskai korcsmában január 29 én, este 6 órakor Rovnyák György 22 éves fiatal embert egy vas-eszközzel úgy mellén szúrta, hogy 2 perez múlva elhalt; — az ügyész szándékos emberöles vádjavai terhelte vádlottat ; a vádhatározat is erre szólott. Következett a bizonyítási eljárás, melynek folyamán tót s nemet tolmács segélyével 18 tanú lett, kihallgatva; a bizonyítás ilyen tényállást álla­pított meg: Vádlott 190U- január 29-én a n.-mihalyi vásárra ment, ott időzött d. u. 4-ig, megivott 1 liter .pálinkát, aautan beiért a n.-aalacskai korcsmába ; ott

Next

/
Thumbnails
Contents