Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-18 / 11. szám

* Az ungvári anyakönyvi hivatal tudó­sítása. Születtek 1900. mirczius 10-től 9-en. Ezzel szem­ben meghaltak: Seidenfeld Jakabné Kahán Régi izr. 43 éves háztartásbeli, Moskovics Móricz izr. 79 éves kis­birtokos, Vincze András római kath. 3 hónapos gyermek, Vajkó József görög kath. 7 hónapos gyermek, Bujdos Mihály római kath. 58 évés napszámos, Gya- csinkó József görög kath. 3 éves gyermek, Várady Józsefné Sütő Borbála ev. ref. 57 éves napszámos, Ács Sándor római kath. 35 éves napszámos, özv. Csiporcsik Antalné Szerencskó Mária görög kath. 95 éves koldus. — Házasságot kötöttek a következők: Schvvarcz Dávid és Weisz Hani Hermin. SELYEM-BLOUSOK 2 nt 40 Mól feljebb — 4 méter! postabér- és vámmentesen szál­lítva ! Minták postafordultával küldetnek ; nemkülönben fekete, fehér és színes „Henneberg-selyem“ 45 krtól 14 frt 65 kiig méterenkint. Henneberg G., selyenigyáros (cs. és kir. udvari szállító) Zürichben. 6 A maláta-kávé bevezetéséről, a mely körülbelül egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött és ma már az egész müveit világban elterjedve van, mindin­kább bebizonyul, hogy azt jótékony hatas kiséri. úgy a nemzetgazdaság, mint az egésszég javára. Megbe- csüihetlen az a megtakaritas pénzértékben és a jó­létnek az az előmozdítása, a melyet a Kathreiner czég az ő egésszéges honi kávéitalának általános bevezetése által elért. Nem is állunk már messze attól az időtől sem, amikor a Kathreiner-féle Kneipp maláta-kávé, mint kitűnő pótkávé a babkávéhoz, vagy ott, a hol orvosi rendelet folytán a babkáve haszálatát mellőzni kell, teljesen tisztán élvezve, minden családnál ottho­nos lesz. Bizonyára örömmel üdvözölhető az a házi­asszony, aki mindennapi szokásitalunk eme egészségi javulását övéinek üdvére bevezet vagy bevezetett és azt előmozdítja. Hivatalos közlemények. A közig, erdészeti bizottság elnökétől. 9/1900. E. B. szám. A közig, erdészeti bizottság múlt évi 57. (169.) szám alatt hozott határozata folytán intézett felterjesz­tés következtében a nagyméltóságu m. kir. belügy­minisztérium az 1879. évi XXXI. t.-cz. 115. §-a alap­ján elrendelte, hogy a vármegye területén a fenyő karácsonyfák eladása és vétele csak azon feltétel alatt leszen eszközölhető, hogy az eladó, az eladni szándé­kolt fenyő karácsonyfák jogos szerzését annak — a községi elöljáróság által láttamozott — bizonyítvány ával igazolja, kitől azokat szerezte. Ennek folytán tudomására hozom az érdekel­teknek, hogy attól, a ki a fentebbi rendeletben körvo- nalozott bizonyítvány nélkül karácsonyfát eladásra kínál, vagy vesz, a karácsonyfa rendőri utón le fog foglaltatni, azonkívül úgy az eladó, mint a vevő az erdőtörvény 116. §-a értelmében 2 írttól 10 frtig (4 koronától 20 koronáig) terjedhető birsággal fog sujtatni. Ungvár, 1900. márczius 3-án. Kende Péter, alispán, mint az erdészeti biz. elnöke. Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. — 87821/899. 1. szám. Valamennyi magyarországi vármegyei törvényhatóság közönségének. (Nyit- ravármegye kivételével.) A gőzekék és más nagy súlyú gazdasági gépek használata egyre általánosabbá válik s ebből kifolyólag egyre sűrűbben merülnek fel azok a nehézségek, a melyeket e súlyos gépeknek az ily terhelésre nem számított hidakon és pedig nemcsak a fa, hanem más anyagból készült s külö­nösen a vastartós és teljesen vasszerkezetű hidakon való átvontatása is okoz. — Minthogy azonban az 1890. évi 1. t.-cz. 115. §-a a gőzekéknek s más nagy súlyú járómüveknek csak fahidakon való átszállítását köti kifejezetten feltételekhez, kétségek merültek fel az iránt, vájjon az ily nehéz járómüvek nem fából készült hidakon, igy például vashidakon való átszál­lításának bizonyoskorlátozása, illetőleg feltételekhez kö­tése törvényes alappal bir-e ? — Egységes eljárás ér­dekében a közönség figyelmét a következőkre hívom fel: A közutakról és vámokról szóló 1890. évii. t.-cz. 59, és 64. §-ai értelmében minden hídépítés előtt annak főmeretei s létesítésének főfeltételei (ezek közt szükségképen, de a törvény említett §-ai alapján fej­lődött gyakorlat szerint is a hid teherbírása szin­tén) törvényszerű helyszíni bejárás alapján határoza­tiig megállapittatnak és engedélyeztetnek ; amennyiben tehát valamely hídon az engedélyezés alkalmával meg­állapítottnál nehezebb járómüvet akarnak átvinni, ez — mint az engedélyezés keretein kívül álló eset — természetszerűleg az engedélyező hatóság külön elbí­rálása alá tartozik, vagyis csak ezen hatóság külön engedélyével és altala megállapítandó módozatok mellett történhetik meg; annál is inkább, mert az eredeti engedélyben foglalt határozatoknak és feltételeknek figyelmen kívül hagyását aszóban levő törvény 138. §-a kihágásnak minősitt. — Ugyanazon törvény 125. §-a pedig tilalmazza s kihágásnak minősiti minden, a közlekedés czéljaira szolgáló, vagy azok fenntartására megkivántató bármely létesítmények úgy szándékos, mint vé kés mulasztásból, vagy gondatlanságból szár­mazott rongálását. — Éhez képest a bejárás és külön engedély ezés tárgyát képezett hidakra nézve az enge délyező hatóságnak kétségtelenül meg van a joga arra, hogy a műtárgy engedélyezése alkalmával előrelátottnál nagyobb súlyú járómüvek átkelését nemcsak fából, hanem más anyagból készült, igy vashidaknál is, bizonyos feltételekhez kösse, sőt szükség esetén, a mikor ezt a hid állapotára való tekintettel a közbiz­tonság érdeke megköveteli, bizonyos hidakra nézve esetleg teljesen meg is tilthassa. — A bejárás és külön engedélyezés tárgyát nem képezett hidakra vo­natkozólag alapot ad ugyanerre a törvény 66. §-a, a melynek értelmében „mindazok, kiket valamely közutnak fentartas i és kezelése megillet, tartoznak az iránt kellően gondoskodni, hogy a forgalom foly­tonosságát és biztonságát megakasztó, vagy koczkáz- tató okok elharittassanak és úgy a forgalom folytonossága, mint annak biztonsága megóvassék.“ — Minthogy pedig a közúton • való forgalom biz­tonságát és folytonosságát a közúton levő hidak anya­gára és az engedélyezés körülményeire való tekintet nélkül veszélyezteti az, ha e hidakon nehezebb járó­müvek közlekednek, mint a milyeneknek a hidtartók erőssége megfelel: nyilvánvaló, hogy a fennhatósága alá tartozó közutak műtárgyaira nézve a törvényha­tóság első tisztviselőjének általában nemcsak joga, hanem kötelessége isaz ily esetek bekövetkezését a ren­delkezésére álló törvényes eszközökkel megakadályozni. Czélszerünek műtatkozik ennélfogva, ha a törvényha­tóság első tisztviselője a törvényhatóság területén fennforgó szükséghez képest az egyes érdekelteknek, — szélesebb körű érdekeltség esetén az egész közön­ségnek —, egyrészt a közforgalom folytonosságának és biztonságának megóvása érdekében, de másrészt az illetők saját jól felfogott érdekeben is, megfelelő módon, figyelmeztetés jellegével — esetleg a hidaa mellett elhelyezendő megfelelő feliratú intőtáblák alkal­mazásával —- tudomására hozza, hogy bizonyos mű­tárgyakon (esetleg bizonyos útvonalak összes műtár­gyain) az engedélyezés feltételeihez, illetőleg a műtárgy tényleges teherbírásához képest legfölebb mily nehéz járóművek közlekedhetnek s közli, hogy ennél nehezebb járóműveket átszállítani csak esetenkint külön adandó hatósági engedély alapján, illetve megállapítandó mó­dozatok mellett szabad. •— Felhívom ehez képest a közönséget, hogy a fent említett intézkedéseket, illetve közhirrétételt, a mennyiben ennek szüksége a törvény- hatóság területén tényleg fennforog, első tisztviselője utján a törvényhatóság területén levő utakra nézve (az áll. közutakat is ideértve) mielőbb tegye meg, különösen figyelmeztetvén az érdekelteket arra, hogy a tervezett gépszállitás bejelentéséről saját érdekükben minden­kor jóelőre gondoskodjanak, — hogy a netán szükséges s esetleg bizonyos tanulmányt igénylő rendszabályok megtételére kellő idő álljon rendel­kezésre. — A fent körülirt figyelmeztetés jelle­gével biró intézkedéshez szükséges adutokat az általam egyidejűleg megfelelően utasított államépitészeti hivatal fogja a közönség rendelkezésére bocsátani. — A mennyiben tényleg előáll a szüksége annak, hogy egy- egy nehezebb jarómű valamely hídon való átvontatásának feltételei megállapitassanak, e megallapitása törvény 115. §-aban foglallak analógiájára nemcsak fa:, hanem más anyagból készült hidakra nézve is első sorban és önként érthetőleg teljes felelősség mellett az államépitészeti hi­vatal feladatát képezi. — Kívánatos, hogy egy-egy ilyen külön intézkedést igénylő gépszállitás mindig megfe­lelő hatósági felügyelet mellett történjék es pedig egyszerűbb esetben az illetékes utmester, fontosabb esetben s különösen pedig nagyobb vasszerkezeteknél egy-egy műszaki tisztviselő felügyelete mellett, hogy •gy egyrészt meggyőződés szereztessek az átszállítás előírásszerű voltáról, másreszt a gépek által a műtái- gyakon netán okozott károk azonnal a helyszínén megállapíthatók legyenek. — Kívánatosnak tartom to­vábbá, hogy a fentiekben körülirt rendszabályok necsak törvényhatósági es állami közutak, hanem községi közlekedési, vasúti állomásokhoz vezető közutak műtárgyaira is lehetőleg akalmaztassanak. — A mi az átszállítás czéljábol történt intézkedések költségeit illeti, azok ugyancsak a 115. §. analógiájára mindenkor az átszállitót terhelik. — A mennyiben pedig a fenneb- biekben előirt külön engedély kieszközlése nélkül, vagy az engedélyben előírandó feltételeknek mellőzé­sével, avagy hiányos alkalmazásával eszközöltetnék az átszállítás, az ebből szármázó károkért az átszállító felelős (1890. évi 1. t.-cz. 125. §.). Végül értesítem a közönséget, hogy a fentiekben tárgyalt esetek sürü ismétlődésére tekintettel és azok minél gyorsabb, helye­sebb és egyöntetűbb elintézhetése czéljábol intézkedtem, hogy az ilyen esetekben, s különösen a nagy súlyú gé­peknek nagyobb vasszerkezetű hidakon való átszállí­tása esetén szükséges óvóintézkedések és követendő rendszabályok lehetőleg részletesen kidolgoztassanak. Ezen rendszabályokat a közönséggel annak idéjén közölni fogom. — Budapest, 1900. február 9-én. Hegedűs, s. k. IC 1824. szám. Ungvármeaye alispánjától. ki. 1900. Az „Ung“ tek. kiadóhivatalának 6NGVÁRT. hozzáadással értesítem, hogy az engedélynek a hiva talos lapban való közzétételére nézve egyúttal intéz Kedtem. — Budapest, 1900. február hó 23-án. A miniszter megbízásából: Olvashatlan aláírás, miniszter oszt.-tanácsos. Ezen Közérdekű miniszteri rendeletet díjtalan közlés végett kiadom. Ungváron, 1900. febr. hó 18-án. Kende Péter, alispán. Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. 13/098/V1II. 99. szám. TJngvármegye közönségének. Szobráncz község kérelmére megengedem, hogy ott az 1900-ik évben kivételesen a szeptember 12-iki országos vásár ugyané hó hó 19-én, — a november 14-iki vásár e hó 13-án ésazl901.évijanuár2-iki vásár 1900decz. 3l-én tartassák meg. Erről a közönséget, folyó évi február hó 14-én 1619. szám alatt kelt felterjesztésére oly Irodalmi értesitő. A „Magyar Könyvtár“ most küldi szét már- cziusi füzeteit, melyek ismét hat értékes számmal gyarapítják e nagybecsű vállalatot. Mindenekelőtt foly­tatódik Petőfi költeményeinek illusztrált kiadása; ezúttal A helység kalapácsa és János vitéz van egy vaskos füzetbe foglalva, melyet Telegdy László rajzai, egy igen szép Petőfi-arczkép, továbbá Bánóczi József­nek magvas bevezetése és jegyzetei tesznek érdekessé. Egy másik füzet Jókai nehány novelláját tartalmazza; a „Ne nyúlj hozzám“ ez. hosszabb elbeszélés, mely a füzetet megnyitja, valamint a többiek is, ed- digelé nem jelentek meg. A külföldi klasszikusok közül most Aischylost adja a „M. K“, még pedig az Oresteia-trilogia legszebb részét, az „ Agamemnon“-t, Váradi Antal poétikus fordításában a szükséges ma­gyarázatokkal és jegyzetekkel. A legújabb elbeszélő irodalom is képviselve van az uj sorozatban : a kül­földi két, a magyar egy füzettel. Ouidától, a népszerű angol regényirónőtől, a ki oly mesterien tudja raj­zolni az olasz népéletet, a „Tonia“ czimü olasz tárgyú elbeszélést fordította le T. Fenyvessy Szeréna asszony, mig a Franczia Elbeszélők Tarának III. sorozataképen Ambrus Zoltán és Hevesi Sándor Edmond About, Cattule Mendés, Villiers-de L’Isle- Adam és Maxime Paz egy-egy munkáját tolmácsolják. Végre a mai magyar elbeszélők közül Tábori Róbert jelenik meg egy füzetnyi „Különös Történetek“-kel, a hol csupa fantastikus, érdekesnél-érdekesebb meséjü históriát mesél el rendkívül elevenen és ötletesen. A „M. K.“ egy egy száma 15 kr. Az eddig megjelent füzetek jegyzékét ingyen küldi meg a kiadóhivatal: Wódianer F. és Fiai (Andrássy-ut 21). MENETREND (Érvényes 1899. október hó 1-töl.) A vonat Gyv. Szv. Gyv. Szv. Vv. Ungvárról indul 4£ 836 l18 446 82ü Qsapra érkezik 5S 926 2or 537 9^ Beregszászra „ — ll32 340 7- 616 Munkácsra „ — ll29 323 7- 1112 M.-Szigetre ,. — — 6- 10- 960 Kis-Várdára „ 709 — 403 722 — Nyíregyházára „ 843 — 523 9- — Debreczenbe „ 1221 — 7-1 — — S.-a.-Ujhelybe „ 654 ll53 351 7- — Kassára „ 1014 250 — 11- — Miskolczra „ 925| 256 552 1222 — Budapestre „ l30 8- 10- 6 5! — Lembergbe „ — 10- — 755 7B5 Becsbe (stb.) „ 722 620 62ü l50 — Az éjjeli idő esti 6- órától reggeli 5- perczig, a perczeket jelző számjegyeknek _ aláhúzásával van megjelölve. Felelős szerkesztő: LÖRINCZY JENŐ. 11762/1899. tk. sz. Az ungvári kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. kincstár végrehajtónak, Lebovics Léba csertészi lakos végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében 221 korona 58 fillér tőke és járulékainak behaj­tása végett az árverést a következő módozatok mellett elrendelte: 1. Az árverés tárgyát képezi a csertészi 49. sz. tjkvben B/7. alatt a Lebovics Lóba végrehaj­tást szenvedő nevén álló ingatlan 1152 korona ki­kiáltási ár mellett. 2. Az árverés Csertósz község házánál 1900. évi április hó 19-ik napján, d. e 10 óra­kor lesz megtartva, mely alkalommal az ingatlan a kikiáltási áron alul is el fog adatni. 3. Az árverezni szándékozók kötelesek az ár­verést megelőzőleg bánatpénz gyanánt a bírói ki­küldött kezéhez 115 korona 30 fillért készpénzben, vagy óvadókképesnek nyilvánitott értékpapírokban letenni. Kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság. Ungvárt, 1900. január hó 26. » e p kir- albirói

Next

/
Thumbnails
Contents