Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-28 / 4. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. január 28. 4. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szei keszlőböz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre . . . i » | Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Bt quibus dam alils! Sok mindenről esik szó a társadalomban s annak ólő lelkiismeretóben : a sajtóban időszakonként, de — ha a politikai és társadalmi kötelességeknek valóságát vesszük szemügyre — be kell látnunk, hogy a „de rebus omnibus et quibus dam aliis“ szabadalmát éppen a magyar társadalom és magyar politikai élet túlságos mértékben veszi igénybe. Századvégi idegeinket fölfesziti minden újabb bir, ami a délafrikai harczok vórbenázó színteréről a csalfa villamos dróton hozzánk érkezik, — holnap a hármtts szövetség fönállásának jogszerűségét vitatjuk országszerte összegyülekezéseinken s a piripócsi híradó nem tagadhatja meg magától a jóleső gyönyörűséget, hogy Hohenlohe német birodalmi kanezel- lárt heves támadásaival a vérig ingerelje, — a Delagoa-öböl s a franczia gyarmatok ügye heves megvitatások tárgyát képezi, nem is számítva a késhegyig menő heveskedések egész sorozatát a fölött, hogy beállott-e az uj század evvel az esztendővel, vagy sem ? Ezenközben aztán a boros és sörös üvegek árnyékában szépen pihennek az oly kérdések, hogy mi okon nagyobb a kamatláb, miért nincs fejlődésképes iparunk, miért akadozik mezőgazdasági kivitelünk s hogy miért szegényedünk, nem is szólva arról a társadalmi nagy problémáról, amit a h'ono- ratior osztály kötelességei, föladatai között egyfelől s másfelől annak úgyszólván hordképessége között [önálló s egyre növekedő ellentétek égető kérdéssé duzzasztottak. Mohón lessük a legújabb szenzácziókat valamely hires bűnesetről, — izzadva gondolunk a Viktoria királynő fokföldi csokoládéira, de példának okáért a hazai ipar pártolására fölhívó szózatokat langy- meleg kézfogásokkal Írjuk aiá s vásárlunk — — brünni posztót, mödlingi czipőt, párisi divatszöveteket, lyoni selymet stb. stb. Levy Karola könyve.*) ii. A „Fényképek“ kis világában egyetlen és löltétlen ur a szerelem. Ez intézi, mint valami földi isién, az élénkebben vagy halványan, kecses vagy torzalakban fényképezett alakok sorsát. Szeszélyétől lügg e szegény halandók boldogsága vagy bo dogtalansaga; zsarnoki hatalmának terhes vagy könnyű igáját ki nem kerülheti egyik sem ; iehellete előtt pehelyként szállong az ész és akarat s csak a morálnak van néha merészsége az ellenállásra, ámde vakmerőségének ára a boldogság. A műnek tehetséges illusztrálója, Visontay, elmésen és jellemzően vetette a borítékra a tegzes Cupido!, a mint jobbja egy lényképező szekrényt emel, balja pedig egy fényképet tart. A szárnyas intenke melló aprodja annak a komor Vénusnak, aki végzetes hatalmát azokkal szokta éreztetni leginkább, akik törvényeit ligyelembe nem veszik. Levy "Karola könyvéből a következő eszme domborodik ki határozottan: Legnagyobb erő és hatalom lényünkben a szerelem érzete, melynek életünk bizonyos szakában rabja az ész és akarat, a képzelet és a léleknek minden nyilvánulása. A nő sorsa — mert érdemes Írónk kiválóan a női szivek világát ecseteli — akkor dől el, midőn szerelme eszményképét megtalálta. Választottjának alakját képzelete dicslénynyel övedzi, s ezt a szivéből kisugároztatott lényt semmi érdek, legparányibb önzés sem homályositja, ellenben lüzesili a szenvedély izzó heve, az egyesülésnek az emberi természettől megszentelt szomjúsága. Ha a szerelmesek maguk intézhetnék sorsukat, rendben volna a világ, ámde igen gyakran nagy akadályok tornyosulnak az önzetlen értelmek útjába Legtöbbször a szenvedélytelen szülők kényszerítik szeretetlen Irigyre a védtelen nőt, sokszor a körülmények kérlelheletlensége szakítja el a szív szerint fűződött rózsalánczot. Mi történik a növel ilyenkor? Sorsa ilyen*) Fényképek. Irta Levy Karola. Illusztrálta Visontay Kál- rnán főgymn. tanár. Kiadta Székely és Illés Ungvár 1900. Ára 2 korona. Jól tudom, hogy az efajta följajdulások a bus honfiak dörgedelmeinek immár szerfölött levéltárába leltároztatnak, hivatalosan szólva, tudomásvétel mellett, — de azért mégis jól eső örömmel tölt el mindenkoron, ha itt-ott elvétve azt olvasom, hogy akadnak lelkes vezetők által irányított intézmények s azok keretén kivül is a jól fölfogott nemzeti érdektől hevített egyes előkelő alakok, a melyek s illetőleg a kik megfujják a vésztrombitát ama kozmopolita fölfogással szemben, mely majdnem békóban tartja összes erőnket, összes nemzeti s hazafias kötelességeink rovására. íme, ott van az Emke, a melynek működését különösen azóta tudom méltányolni, a mióta az ádáz politikai parttusák sutbadobásával kizárólag valódi hivatásának szenteli magát s az igazi nemzeti érzést a bankettező tósztok teréről igyekszik a cselekedetekbe átoltani. Ezen a téren követnie s támogatnia kellene törekvéseit minden igaz magyarnak. Ott van a kereskedelmi miniszter neje, aki miként férje, igazi self made woman, valódi asszony, ki a maga erején s keserves tanulságok árán lett társadalmunk egyik vezérlő asszonyává, s aki a maga hazafiasán gondolkozó praktikumával a legmesszebbmenő, a központból úgyszólván kisugárzó kezdeményezéssel a hazai iparnak legalább is annyi segítséget nyújt, mint férje. És ez nagy szó! Aztán ne feledkezzünk meg a készülő párisi világkiállítás előkészítő bizottságáról sem, mely — egy szintén tapasztalatokban gazdag férfiú vezetése alatt — arra törekszik, hogy a nagy világversenyre a magyar ember ne csak bámulni, hanem büszkélkedni is mehessen. Adja Isten, hogy ez a törekvés is sikerrel járjon! És adja Isten, hogy .....................de ne csak az Istent kérjük uraim, hanem a Dreyíus-pör csontig ható izgalmai már elmúlván, cselekedjünk mi is, ■hogy legyen mire kérnünk az Isten áldását. Dr. Szász Károly. kor egyéniségéhez mérten dől el. Némelyek nem ismernek megalkuvást s eszményileg egyesülnek kedvesükkel a halálban. (Kék selyemkendö, Végzet, Egymásért, Együtt, Keletről.) Mások elég erősek szembe nézni jövőjükkel, sorsukba bele is törődnek, de boldogtalanok mind halálig. Ha netalán megtették az első lépést a lejtőn, a kisértet szellemével győzelmesen megbirkóznak s visszatérnek a becsület bástyái közé. (Egy asszony, A lejtőn, Zizi.) Vannak, akik a házasélet erkölcsi korlátain keresztül gázolnak s a veszteit boldogságért tiltott utakon szereznek kárpótlást. Ilyeneket azonban a Levy Karoláiul rajz ót alakok sorában nem találunk. 0 sekélyes talajra nem vezeti olvasóit s ezt kiváló érdeméül néhaijuk íöl. Könyvét a boldog vagy boldogtalan szerelemre sebzett szivek fényképalbumának tekinthetjük. A mint lorgatjuk a lapokat, figyelmünket egy rendkívül rokonszenves, vértanúi koszorúra méltó nőalak ragadja meg. Lola (Levelek) kész feláldozni boldogságát s hajlandó, bár van választottja, férjhez menni ahhoz a gazdag agglegényhez, akit csak tisztel, de nem szeret. Elhatározásara döntőleg hat szüleinek vagyoni helyzete, melynek javulását egyedül az ő javasolt, de nem kényszeri- telt trigye eszközölheti. Eljegyzésének hírére Andor, szive választottja, megnősül, rá nemsokára az öreg szüléket sírba dönti egy váratlan kórság. A kedvesétől, szüleitől megfosztott leány kibontakozik a gazdag jegyes közül, s miután tölszabadult az alól az önként vállalt teher alól, mely szülei vagyoni helyzetének javítása cze Íjából nehezedett rá, a zárda csöndes íalai között keres menedéket. Aki egy nem mindennapi leánynak az alakját oly plasztikusan tudja kidomboritni, a csapongó naiv kedvet, a szelíd gúnyt, a halványuló reménykedést, az elcsüg- gedést, a bekövetkezhető küzdelemmel szemben a visszanyert önbizalmat, végül a lemondást és megnyugvást oly művészi, harmonikus egységbe tudja olvasztani, mint szerzőnk e műben, annak iroi tehetségében csak az ketelkedhetik, ^ki ellogult. Fűthető hókunyhók. A mikor a nagy Napoleon, a francziák mindenható császárja 1812-ben az óriási, 480,000 főre rugó seregéből csak 5000 emberével tért vissza Vilnába, egész Európa megdöbbenve, mintegy óriási varázslat bűvös hatalma alatt, tanácstalanul állott ezen világ- eseménnyel szemben. Most már kétségtelenül világosan áll az utókor előtt, hogy Napóleonnak ezen rettenetes vereségét nem az orosz fegyverek pusztító ereje, hanem a végnélküli t.r, a fagy, a hó okozták. A 19. szazad eme szellemóriását, az utólérhetlen hadvezért, az elemek győzték meg! A haditudomány okulva a példán, megkezdé lassú, de bizonyos harczát az elemek ellen s ma már positiv eredményeket mutat fel. Éjjel, künn a szabadban, távol az emberek által lakott helyektől télén 15—20° hidegben a viszonyokhoz képest fényesnek nevezhető — és a mi a fő — meleg elszállásolást biztosit a téli hadi fáradalmaktól amúgy is elcsigázott, nélkülözéseket kiállott katonának. No de haladjunk sorban. Mondjuk el fokozatosan a kísérletezéseket, a mig végre a jelenleg alkalmazott és fűthető hókunyhóig értünk. A legegyszerűbb volt annak a kipróbálása és megállapítása, vájjon a Közönséges vászonsátrak bel- hőmérseklete, a kivül fentartott szabad tábortüzek által mily mérvben és mennyire emelhető. Valamennyi e téren tett kísérlet, melynél a sátrak különfélekép csoportosítva, egy közös vagy több tábortűz körül állíttattak fel, kedvezőtlen eredményre vezetett. A hőmérséklet alig érezhető mérvben és csakis ama sátrakban emelkedett, melyek a tűztől a szél irányában voltak felállítva és igy az átmelegedett lég áramlatának ki voltak téve; a sátrak azonban füsttel teltek meg s az azokban való tartózkodást lehetetlenné tették. Ezenkívül minden ilyen kísérlet kisebb vagy nagyobb mérvben állandó tűzveszélynek volt kitéve, ugyarnyira, hogy erősebb szélnél a sátraknak a légáramlat irányában való felállítása az ezirányban hajtott láng és szikrákra való tekintettel teljesen ki volt zarva. Különösen veszélyes a puha fanemek égetésé nél, hol a kisebb fajsúlyú parazsat a szél igen köny- nyen fújja. A zordon, sivatagos terület közepette, melyen a Fényképek szenvedélytől viharzó jelenetei lejátszódnak, mint nyájas oázis mosolyog (elénk a boldog szerelem képe kél darabban, az Epizódban és Borúra derű-ben. E kedves történetkék derült világán csak lutó árnyék az a félreértésből származó gyötrelem, mely jóformán arra való, hogy az ellenfél erejével emelje ki a boldogságra derülő élet fényességét. Érdemes volna a kötet kiválóbb darabjait rendre, behatóan elemezni s kimutatni, hogy Levy Karola a női szív világát igazabban, jellemzőbben tudja elénk állítani, mint igen sok úgynevezett novellista. Előadása általában élénk, néhol drámai gyorsaságú és elevenségü. Stílusának jellemzetessége és szépsége legnagyobb lókban nyilatkozik a Levelek elején és a Keletről czimü darabban, mely szines, ragyogó, pompázó, mint maga a Kelet. Az illusztrácziók épp oly elismerésre méltók, mint a mü. Hanem a ki Visontaynak illusztráló-képességét méltányosan akarja megítélni, annak látnia kell az eredeti karczolatokat, melyeknek finomságán határozottan rontott a fővárosi reprodukczió. Ezek a rajzok sajátságosán poetikus felfogásról tanúskodnak. Visontayban megvan az a finom érzék, mely szerint a szövegből a legjellemzőbb mozzanalokat tudja kiragadni s fantasztikus költői képpé varázsolni. Itt-ott a kép többet és szebbet mond, mint a megfelelő szöveg. A mi a könyvnek nyomdai kiállítását illeti, a legkisebb túlzás nélkül elmondhatni, hogy ilyen díszes külsőben, szemnek tetsző modern nyomásban Ungvári könyv sohasem jelent meg. A Székely és Illés-czégnek első sorban, de a vidéki sajtónak is becsületére válik ez a kiadás, melynek minél nagyobb elterjedését három szempont ajánlja: tartalma, illusztrácziója s nyomdai kiállítása, sőt a negyedik is: az a jótékony czél, mely a mű megjelenésére ösztönzésül szolgált. Fülöp Árpád>
