Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-07 / 1. szám
egész melegét, magasan szárnyaló lelkének összes erejét bámulatos szakismeretének teljes súlyát viszi a nevelés-oktatás szőnyegre került aktuális ügyeinek megvitatásába. Ezen eszmék dagasztják keblét akkor is, midőn a falusi füstös kunyhóban nyüzsgő gyermeksereg között, lebilincselő kedves modorával, megnyerő szívélyes hangon, munkaközben üdvözölheti a tanítót Lelkesítő szavai, tettre buzdító atyai intései és jó taná csai soha sem tévesztik el hatásukat; a tanítók jogos érdekeinek megvédésében kifejtett, alkuvástnem ismerő ügybuzgósága meg rég megnyerték s biztosították számára a tanítóság igaz szeretetét, bizalmát és ragaszkodását. Mint társadalmi embert szintén ott találhatjuk őt mindenütt, hol határt nem ismerő munkássága és szakavatott ügybuzgóságával a közczél kivitelében segítségére lehet a társadalomnak. Ezzel is példát mutat a tanítóknak, hogy ők is igyekezzenek kivenni részüket a társadalmi tevékenységből; mert csak ezáltal tölthetik be teljesen azt a helyet, mely akár egy kis község szükebb társadalmában részökre kijelöltetett. Vannak emberek, kiknek tudományos előkészült- ségükkel és szakavatottságukkal nem áll arányban a társadalmi érintkezéshez szükséges modor, műveltség és arravalóság. Ezek nehezen tudnak maguknak utat törni a társadalmi rétegek között. A mi kir. tanfelügyelőnk azonban nem ebből a gárdából való. Egész lényéről csupa szivjósag és kegyesség olvasható le, s plég egyetlen találkozás, hogy az ember bizalmát, ragaszkodását és őszinte rokonszenvét megnyerje. Eme kiváló tulajdonai biztosíthatták csak számára azt a helyet, melyet vármegyénk művelt társadalmi köreiben elfoglal, s ezek nyertek meg őt a tanítóságnak is, kik benne két év leforgása alatt lelkes vezérüket, igazságos birájukat, tanácsadójukat, pártfogójukat s ezek mellett a pontos, rendszerető és pedáns hivatalvezetőt tanulták ismerni. Most, midőn őt lázas munkában találja rég kiérdemelt előléptetése, egy óhajtásban pontosul össze vármegyénk tanítóságának őszinte kívánsága: bar engedné a jóságos Eg, hogy Hidasi Sándor kir. tan- felügyelő tapasztalt ügybuzgősagaval, edzett munkaerejével és tapintatos szakavatottságával még hosszú időkőn át szentelhetné életet varmegyénk eléggé hátramaradt tanítási ügyének fellendítése es felvirágoztatására! Ö. P. A. Közgyűlés. Az „Ungvármegyei Nőegyesület“ 1899. évi de- czember 28-ikán tartotta Kende Petemé szül. Sztáray Sarolta grófnő elnöklete alatt a vármegyeháza nagytermében Ilik rendes közgyűlését, m:ly alkalommal az egyesül t 1900. évi költsegelöiranyzata a következőképpen állapíttatott meg: Varható összes bevétel 2284 kor. 42 fii. Kiadás: Rendes havi segélyezésekre . . . 1100 kor. — fii. Rendkívüli havi segélyezésekre . . 429 „ — „ Fehér-Kereszt egyesület részébe . 270 „ — „ Tőkésítésre, nyomtatványra stb. . 487 „ 42 „ Összes kiadás: 2384 kor. 42 fii. Ezután Novak Endréné jelentkezett szólásra s a következőket mondotta él: Tisztelt közgyűlés ! Engedtessék meg nekem a Fehér-Kereszt helybeli fiókját illető néhány adattal szolgálni; teszem ezt pedig nemcsak kötelességből, de azon reménynyel, hogy a tisztelt nőegyleti tagok valamennyien érdeklődéssel vesznek tudomást a társegyesület működésé és És ez idő alatt, az anyajog idejében, a legnagyobb rend és fegyelem uralkodott annak daczára, hogy sem parlamentjük, sem Írott törvényeik nem voltak, mert ez uralom alatt az erkölcsök szigorúak voltak és még el nem vadullak. Ezek valáuak a viszonyok a régi assyroknál, babiloniaknál, a rómaiaknál Róma alapítása előtt, sőt a spártaiknál is, — a hol talán a legtovább őrizték meg az anyajog érvényét, — a galloknál, germánoknál, a mint ezt Morgen és Bacholen kutatásai megállapítják, a kik beható tanulmányok tárgyává tették az összes fontosabb régi iratokat, magát a szent írást is, sőt évtizedeken keresztül a ma élő vad népek (Ausztrália négerek, irokézen stb) szokásait s viszonyait,*) melyek a műveltségnek körülbelül olyan fokán állanak, mint az elősorolt népek azon időben, midőn az anyajog nálok még teljes érvényeben fennállott. Egyébként ez eredményeket a régi irók egész serege bizonyítja, akik közül Herodotost és Tacitust említjük. — Utóbbi hires római történetiró a germánokról a következőleg ir: »A germánok azt hiszik, hogy a nőben valami szent és prófétai lakik, ezért hallgatnak a nők tanácsára.“ — Herodotos pedig a lykiakról azt mondja : .»Szokásaik részint krétai, részint kárai. Mindazonáltal egy szokásuk olyan, melyben más népektől különböznek. Kérdezz meg egy lykiait, hogy ki ő? és leíeletül kapod saját nevét, anyja nevét és igy tovább női vonalban lefelé. Sőt, ha valamelyik szabadnő valamelyik rabszolgához megy férjhez, gyermekei szabad polgárok, de ha valamelyik férfi egy idegen nőt vesz el, gyermekei, — még ha ő (a férfi) az államban a legnagyobb személy is, — az összes polgárjogokat elveszítik.« Végre a szentirásban van: ’) Morgen könyve (német fordításban): Die Urgesellschaft Untersuchungen über den Fortschritt der Menschheit aus der Wildheit durch die Barbarei zur Zivilisation, Stuttgart 1891. Bachofené: Das Mutterrecht. Stuttgart 1861. vagyoni állapotáról. Röviden néhány pontba foglalom azt, mert az évenként tavasszal megtartatni szokott együttes közgyűlés alkalmával a Fehér-Kereszt egyesület titkára által lesznek azok mint rendesen, a részletek ismertetve. Pénzkészlet volt tavaly azaz 1899. jan. 1-én 866 frt 34 kr., múlt évben befolyt .... 433 frt 14 kr., kiadás ........ 881 frt 52 kr, Pénztári maradvány. . . . 415 frt 96 kr. Ezen felül a nőegylettőí kapott a F. K. a gyermekek ruházatára 14 frtot, mely összegért a kórházi irgalmas nővérek főnöknője vaszonnemüt vásárolt s kegyes volt meg is varratni azt. Götz Rudolfné küldött Budapestről karácsonyra 6 méter színes parchetet, mindezekért fogadják az egylet háláját. Jelenben van 14 ápoltja az egyletnek, ezek közül 3 van a közkórházban, egy nagyszüleinél és 9 falukon dajkáknál. Koruk 1 és 7 év között váltakozik. Amidőn az elmondottakban világosan ismertettem a F. K. helybeli fiókjának vagyoni helyzetét, kiadásait és ápoltjainak létszámát, el nem mulaszthatom, hogy a F. K. elnöksége nevében forró köszönetét ne mondjak a nőegyesület mint any.iegylet választmánya és különösen tisztikarának, mely a szegény özvegyek, elhagyott betegek és szűkölködő családok istápolasá- ban ki nem farad, hanem keblére fogadja a F. K.‘ tehetetlen gyermekeit és szerető anyai igazságérzeltel osztja meg velők jövedelmet, igy téve lehetővé, hogy a nőegylet ressortjaként működő fiókegyesület bar kicsiny körben, de legalább valamit tehet e téren. Megvagyok róla győződve, hogy a tiszt, közgyűlés osztatlan véleményével találkozom, amidőn különösen a nőegyleti elnöknő Öméltóságának igazán ritka buzgalmat, ügyszeretetei és soha nem lankadó fáradozását méltányolva, mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom, amidőn neki külön is hálás köszönetét mondok, s kívánom, hogy elnöknői minőségében még igen soká legyen az elhagyottak anyja! Sikeres működéséért kérjük reá Isten áldását. Fogadja to- ! vábbá az igen tisztelt nőegyleti titkár ur, akinek segítségével folynak oly példás rend és pontossággá, az egylet ügyei; valamint a pénztárnoknő őnagysága! ki talán a legtöbb munka és alkalmatlansággal jaró lisztét oly nemes ügybuzgalommal teljesiti, őszinte kö- szönetünket! A mi szívből lakadó méltánylásunk erősítse meg leikökben azon nemes tudatot, hogy egyesületünk embeibáráti czélját, ha aránylag csekély anyagi eszközökkel, de kitartó faradozással szép sikerrel éri el. Éljenek! A rendes tagtársakhoz is volna pár szavam, mely tulajdonkép folyton megújuló kérelem, s abban áll, hogy a mennyire könnyen tehetik, szaporítsak a Fehér- Kereszt-egyleti tagok szamát, mert el sem képzelik talán, mily igen nagy jót tesznek néhány forinttal. Hiszen oly csekélységen fordul meg néha egy-egy szegény kis ártatlan élete ! Azonfelül pedig legyenek kegyesek viseltes gyermekruhaval segíteni az egyletet, mert mig a Gyermekbarati Egyesület az iskolaköteles, tehát a 6 éven felüli gyermekeket segíti, a Fehér- Kereszt épp addig a korig óvja, őrzi leginkább a szegény kis nyomorultakat, kikre jó ha a tartás-dij telik, de hol marad a ruházat ? Bizony a szív sajog, ha behozza egy egy dajkáló asszony a nála levő gyermeket, saját rongyaiba burkoltan, vagy alig takarva. — Épp e tél elejen, egyik igen fagyos napon állított be hozzám egy árvával az őt gondozó asszony, a kicsinyen hófehér, egészen uj ingecske, de különben semmi sem volt, a hidegtől kipirosodott lábacskáival serényen to- porzékolt, azokát ily módon melegítve ösztönszerüleg, mert a gyermek mar negyedik éveben, tehát az ölben hordásra nehéz volt s nagyrészt gyalog jött Uj-Szeme- réről. Persze ez az asszony is ruhát kért, mert nyáron csak el van ilyen vékonyan a gyermek, de itt a tél s nincs------------ Azért a férfi elhagyja atyját és anyját és nejéhez szegődik. — —■ —“ (1. Mózes 2. 24.)* De az anyajog ideje nem tartott örökké. Az akkori népek, — ha ugyan erről, mint egészről, beszélhetünk, — főfoglalkozása a háború volt. A lakosság szaporodásával már többé nem volt elég a saját terület, hanem újat kellett szerezni, — főleg, midőn az állattenyésztők töldmivelőkké lesznek, — ezt pedig csak a háború tette lehetségessé. Elv lett: a ki bírja, marja. A háború tehát életszükségletté lészen, a mivel együtt az erkölcsök elvadulása jár. — A háborúskodás mindinkább jobban igénybe veszi a férfiakat; vidékről- vidékre vonulnak most hadjárataikkal s a nőket, a kik gyöngébb szervezetüknél fogva alkalmasabbak voltak a honn maradt gyermekek ápolására és a kiknek természeti voltuk bizonyos állapotban nem igen engedte meg a nehezebb és íáradtságosabb munkát, otthon hagyták, így a férfiak folytonosan harezban állván — hiszen akár volt béke, akár nem, örökösen attól kellett félniök, hogy a karddal szerzett földet, vagyont most <;z a szomszéd, most amaz fogja elvenni erejök a nőkkel szemben, kiket a házi teendők nem fejleszthettek annyira, mint férjeiket, tolytonosan nagyobb lett. — így válnak a nők védőivé, vagy a mi evvel egyet jelent, nejeik valóságos uraivá s mint ilyenek kiváltságosabb elbánásban kezdenek részesülni. A háború, mely a férfinek hirt, dicsőséget és vagyont szerez, a nőnek előbbi helyzetéhez képest elnyomást es íérfi hatalom alá teljes jutást biztosit. A nő megszűnik önálló vagyonjogi személy lenni, háttérbe szorul s a férfi, mint a vagyonnak megszerzője, annak ura, a ház feje és teljesjogu parancsolója lesz, ki családja neki engedetlen tagjait meg is ölheti. Vagyonát nem örökli többé a törzs, melyhez eddigelé *1 lásd: Bebet: die Frau Und der Sozialismus. Stuttgart 1899. (z9-ik kiadás.) mit reá adni, ezt az ingecskét ő vette és meg is vart la, de a férje veréssel fenyegeti, ha a gyermeket ruházni meri, mert hisz neki magának öt gyermeke van s azokra is alig telik. ,Nem marad ilyenkor egyéb hátra, mint őket a közkórházi irgalmas nővérek főnöknőjéhez utasitani, ki a nővérekkel egyetemben végtelen sokat segít e nyomorúságon, lehető kevésből megszerzi, megvarratja a legszükségesebbet, de ennek is van határa, s ha eddig, mig a legtöbb gyermek apró volt, valahogy ment is ez a dolog. Ápoltjaink azonban nőnek s ruházatuk is hova-tova többe kerül. Nem támaszkodhatunk tehet egészen az irg. nővérek kegyeire. Meg ne feledkezzenek tehát tisztelt tagtársak kérelmemről s úgy a maguk, mint ismerőseik viseltes apró gyermekruháit, a háznál mindig megtalálható ruhaszövet és fehérnemű maradékot juttassák a Fehér- Keresztnek. Tudom, érzem, hogy e perezben mindnyájan közösen föltettük magunkban, hogy ily módon is igya- kezni fogunk a szegény elhagyott kisdedek sorsát enyhíteni, hogy a midőn életfentartásukról gondoskodunk, gyönge testüket a hideg ellen is óvni törekszünk. — hiszen ez nem jár anyagi áldozattal, csak egy kis gondoskodással, — hogy tehat mindennapi, oly sok szükséges apróságra kiterjedő gondunkat néha-néha még ezzel is szaporítsuk, ettől ugyhiszem egyikünk sem retten vissza: s a Fehér-Kereszt elnöksége előre is kifejezi háláját azok helyett, kiknek legtöbbje ha fázik es éhezik, ezt csak keserves sírásával tudja kifejezni. Segítsük őket egy-egy ooldog mosolyhoz L, őket, kiknek kianyzlk a gondoskodó édesanya szüreteié és oltalma. Ezek nevében bocsássanak meg nekem, hogy türelmüket igénybe vettem. A közgyűlés áthatva e szép szavaktól, az indítványt magáévá tette s az elnök és a tisztviselőknek buzgó tevékenységükért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Végül az elnök a tisztviselők nevében is megköszönte az ovácziót s a gyűlést berekesztette. Italmérők és italelárusitók megrend- szabályozása. (Folytatás.) 20. §. A korcsmahitelről. Az 1883. évi XXV. t. ez. 26.- §-ának értelmében az idézett törvények a korcsmahitel szabályozásáról szóló fejezete minden községben évenkint egyszer a szokásos módon kihirdetendő lévén, a közigazgatási hatóságok ezen kihirdetésről gondoskodni, illetve annak foganatosítását ellenőrizni tartoznak. Felügyelnek egyszersmind a felügyeletet gyakorló községek arra is, hogy a törvény rendelkezéseihez képest a lent említett fejezet szövegei minden italmérési helyiségben a vendégek által könnyen látható helyen magyarul és az illető község jegyzőkönyvi nyelvén mindig olvasható állapotban kitüggesztve legyenek. Az a vendéglős, korcsmáros vagy ítalméiő, ki a törvénynek tentebbi rendeletét meg nem tartja, az 1887. évi XXV. t. ez. 26. § a ételmében büntetendő. Jegyzet. Az 1883. XXV. tcz. 26. §-a 2. bekezdésének szövege : »Azon vendéglős, korcsmáros vagy italmérő, ki ezen §. rendeletet nem teljesiti, az illetékes közigazgatási hatóság által a községi szegényalap javára ötven forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« 21. §-. Az italmérési és italelárusitási jogenge- délylyel biró lelek által használt palaczkok és poharak megjelölése. Az italmérési és italelárusitási helyiségekben tartható s kimérésre és mértékként használható palaczkok anyja után tartozott, hanem gyermekei; megszűnik a matrimonium s lesz belőle patrimonium, a mater lam:- liast kizárja a pater íamilias. A férfi részt vesz most a a csatákon kívül a tanácsban, a közügyek élén áll, határoz háború és béke felett, mig a nőnek nem marad más, mint szűk házi köre, melyen túl a nagy világ eseményeiről mit sem tud. Aristoteles, a hires görög bölcs, politikájában azt kívánja, hogy a nő szabadon válassza ugyan férjét, de neki alá legyen rendelve, Thukydides pedig azt tartja a legtiszteletreméltóbb asszonynak, ki házán kívül sem jót, sem rosszat nem tud a világról. A lejtőn való lefelé csúszásnak csak meg kell indulnia s akkor nem szün meg, mig az illető egész ez alján van. — így a nők helyzete is. Most itt, most olt, moát ezen, majd másféle jogaik szenvednek csorbulást, végre odajutnak, hogy jogaik nem lesznek, csak kötelességeik, nem többé férjeik egyenrangú házastársai, hansan szolgálói gyakran elrabolt*) és karddal szerzett zsákmányai vagy megvett tárgyai**) kinek föltétien engedelmességgel kell uraik irányában viseltetniük s kiket a férfiak fölhasználnak a legkülönbözőbb, gyakran gyalázatos ezé- lókra is, amint ezt a görögök és romiak történelme mutatja. Egyszóval az anyajog korát fölváltotta az apajog (Vaterrecht) ideje. (Folytatása következik.) *) a chilei araukánoknál ma is szokásban van jelképileg. “l még ma is a szibériai osztyákoknál az apa leányát a vőlegénynek eladja, miután árát az űtóbbi megbizottaival megállapítja. Magyarban a férjhez adó leányt eladó leánynak is hívják s a jegyváltás talán e szokás maradványa.
