Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
Ungvár, 1809. szeptember IT xxxvii. Évfolyam. 38. SZÁM. SZERKESZTŐSÉI!: Unjívár, Vármegyeliáz-trr 1. szám. A szói közlőhöz irilúzendő minden közlemény, mely a lap szellemi részel illeti. Levelek csak bérmenlesen fugadlalnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyv uyouidiija. Elöfuctési feltételek: Eresz évre . 4 frt. I Negyedévre I írt Félévre . . . '£ » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az ungvármegyei szőlőszeti és borászati szövetkezetről. Hogy a létesítendő szőlőszeti és borászati szövetkezet az alapszabályban jelzett irányban czéljá- nak megfelelhessen, szükséges, hogy egy megfelelő összegű alaptőke felett rendelkezzék. Minél nagyobb alaptőke felett fog a szövetkezet rendelkezni, annál nagyobb mértékben felelhet meg azon kitűzött czél- jának, hogy a hajdan hires bortermő szőlőhegyeinket ismét mielőbb virágzó szőlőtő koszoruzza. De a szövetkezetnek a kipusztult szőlőterületek felújításán kívül van egy másik, közgazdaságilag csak oly fontos czélja: a központi mintapinc{e jelállilása; ennek létesítése csak úgy érdekükben áll a szőlőbirtokosoknak, mint a kipusztult szőlőterületek felújítása. Ők vannak közvetlenül érdekelve a borok elrontott renoméja által. Nekik kell első sorban arra törekedni, hogy tisztán kezelt, hamisítatlan bor jusson közvetlenül a fogyasztók, kimérők és kismértékben elárusítók kezeihez, hogy a renomé visszaszereztessék. Mindkét kitűzött czél közgazdaságilag rendkívül fontos, ha a szövetkezet létrejön erősen hiszem, hogy Ung vármegye szőlőszete és borászata rövid idő alatt föl fog lendülni, s igy a jólétnek egyik bő forrásává válik. Örömmel kellene tehát Ung vármegye gazdaközönsógének csoportosulni azon kiváló ügybuzgó lérfiak körül, a kik az erőket egyesíteni akarják arra, hogy a mit kis erőkkel külön-külön elérni nem lehet, azt egyesült erővel biztosan elérni lehessen. De lássuk, mily hagy alaptőkére lenne szükség, hogy a szövetkezet mindkét irányban megfelelhessen kitűzött czéljának. Nézetem szerint 15 ezer forint alaptőkével már a sikeres működés biztosítva lenne, annál is inkább, mert a magas kormány az ily irányú szövetkezeteket nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is támogatja. Tizenötezer forint alaptőke és megfelelő összegű kölcsön segélyével körülbelül 50 kát. hold kipusztult szőlőterületet újíthatna fel egyelőre a szövetkezet A kipusztult szőlőterületek nagyrósze ma már csak gondot okoz a tulajdonosoknak. Pénz és szakértelem híján a legtöbb gazda nem képes szőlőjét a modern szőlőkultura szabályai szerint felújítani s igy ismét jövedelmezővé tenni. Ha a szövetkezet ezen szőlőterületeket készpénz avagy részvények ellenében megszerzi, azt hiszem csak jót fog tenni nemcsak azoknak, a kik kipusztult szőlőjüket felújítani nem képesek, de azoknak is, akik már felújították vagy felújítani szándékoznak. Mivel a kipusztult szőlőterületek jelenleg semmit sem jövedelmeznek, nézetem szerint, ha a szövetkezet a jelenleg p.,vlagon heverő szőlőterületek katasztrális holdjáért egyszáz forintot fizet, meglehetnek az eladók is elégedve, mert tekintetbe kell venni, hogy azon egy katasztrális hold területbe körülbelül meg egyezer forintokat kell befektetni, hogy az 4—5 óv múlva jövedelmet adjon. Ha a szövetkezet 50 kát. hold szőlőterületnek a birtokosa, arra már mint szövetkezet 30—40 ezer forint kedvezményes kölcsönt kaphat, mely kölcsön után 4—5 évig, a mig a szőlő elegendőt nem jövedelmez, még a kamatokat sem szükséges fizetni. Ezen kívül még a magas kormány is fogja a szövetkezetét segélyezni. Itt van mindjárt a szerednyei állami szőlőtelep és az ungvári állami gyümölcsfa-iskola, amely telepekről a szövetkezet mindenesetre fog kapni igen kedvezményes árban szőlő- és gyüinölcsfa-ojtványo- kat. Nézetem szerint a gyümölcstenyésztésre is ki kellene a működést terjeszteni. Továbbá a kir. kincstári erdészettől szőlőkarókat minden valószínűség szerint szintén jutányos árban fog kapni a szövetkezet. Ezek mind oly előnyök, a mit egyes ember so hasem élvezhet, de egy jól szervezett szövetkezet igen könnyen megkaphat. Ha a szövetkezet 50 kát. hold szőlőterületet újítana fel, tekintetbe véve az állami támogatást is, nem kerülne többe, mint 35—40 ezer forintba. Feltéve, hogy 40 ezer forint kölcsön igénybevételével a szövetkezet 50 kát. hold szőlőterületet újítana fel, ez esetben ezen területet három év alatt kellene beültetni; még pedig az első évben 10 kát. holdat, a második és harmadik években 20—20 kát. holdat. Nagyon természetes, a kölcsönt is ezen arányban kellene felvenni, az első évben 8 ezer forintot, a második és harmadik évben 16 —16 ezer forintot. A 15 ezer forint alaptőkéből 8 ezer frt lenne fordítandó szőlőterületek, borbázak és pinezék beszerzésére és az utóbbiak felszerelésére, 7 ez<r frt pedig részben borok vásárlására és részben az elő- leges kiadások fedezésére. Egy 50 katasztrális hold nagyságú és szakszerűen berendezett és kezelt szőlőterületet, ha az már teljes termésbe jön, tehát a negyedik-ötödik években átlagosan számítva, megterem 1250 h.-liter bort, ha az árt h.-litorenkint 20 írtba vesszük, lesz a nyers bevétel 25 ezer forint óvenkint. A kiadás pedig évenként körülbelül 10 ezer forint, még pedig a művelődési és kezelési költségekre 6200 frt és a 40 ezer forint kölcsön, kamat és tőketörlesztésére 3800 frt. E szerint tehát marad óvenkint, mint tiszta jövedelem 15 ezer forint, de vegyük a tiszta jövedelmet csak 10 ezer forintba, igy is 15 ezer frt alaptőke mellett, azt hiszem, meg lehet vele elégedni. Hogy a jövedelmet nem vettem túlozva fel, azt igazolják a beregszászi szőlők jövedelmei, ahol kát. holdanként 700—1000 frt nyers bevételt adnak a rendszeresen felújított szőlők. A be\étel és kiadásokat illetőleg részletesebb adatokat soroltam fel a junius hó folyamán a helyi lapokban megjelent, ugyancsak a szőlőszeti és borászati szövetkezetről szóló czikkem keretében. Végül még megjegyzem, hogyha a szövetkezet a kezdet nehézségein túl lesz és igy megerősödik, nagyuii természetesen a szőlőterületet nagyobbitani kell, a mit már akkor saját jövedelméből is igen jól megtehet. Nemes Jó\sef. A közigazgatási bizottság üléséből. — Szept. 12. — Török József gróf lőispán elnöklete alatt az elmúlt kedden tartotta Ungvártnegye közigazgatási bizotlsága szeptember havi ü.ését, amikor is az elnöklő lőispán a részvét meleg hangján emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Lasztókay Béla t. iőügyésznek érdemeiről; indítványára a bizultság elhatározta, hogy az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti, a gyászoló családhoz pedig részvétiratot intéz. Az előtordult közórdekübb ügyeket az alábbiakban ismertetjük : Az alispán jelentése szerint az augusztus havi . zemély- és vagyonbiztonság az egész vármegye területén megnyugtatónak mondható. Tüzeset folytán 62,953 Írtra becsült ingatlan és ingóság pusztult e1, s ebből biztosítva csak 22,167 Irtnyi érték volt. Az alispán jelentésének tudomásul vétele után Kende Zsigmond biz. tagnak sürgetésére elhatározza a bizottság, hogy a Nagy-üejőczön még az 1898. évben FLIRT. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — — Irta: Ali. — Kedves nagysád! Miért néz oly merengőn arra a bervatag virágra ott kebelén ? A virág sorsa hervadás; azután lehullnak szirmai, s eldobjuk a haszontalan apróságot, mi nehány perezre gyönyörünkre volt. Kegyed nem dobja el? Megőrzi a hervadt virágot? Tudtam, de azt is tudom, hogy nem minden virággal tesz úgy. Az enyémet például egy-két nap múltával kidobta ön az utcza közepére. Nem emlékszik reá ? ! Egyszerű, szerény erdei virág volt bizony csak az a csokor, de mennyit kellett mászkálnom, mig összegyűjtöttem. De hát én megszoktam már nem keresni szivet a hölgyekben, úgy értem, gyöngéd érzéket annak elkerülésére, mi másnak fájhat. A nő mind kegyetlen; de ahol szeret, olt azután megszűnik rá nézve minden más, csak szive dobbanására hallgat. Nem úgy van ? ! A futó pir, mely hajnalszinnel önti el halántékait, azt igazolja, hogy kegyed némileg találva érzi magát. Még többet mondok; én tudom, hogy ez a virág attól van, aki nem egészen közönyös önre nézve; és azt is tudom, ki az az illető. Nagysád kissé meglepetve s kérdőleg tekint reám. Szép szemöldei leddőleg húzódnak össze. Magam is belátom, hogy tapintatlanság részemről ily gyöngédtelen s hívatlan kézzel lellebbenteni a látyolt szive titkos érzelmeiről: de némi jogom van hozzá. Kegyed árnul?! Igen, jogom van hozzá, mert — nos igen, kimondom, mert — én is szerelem. Hallgasson meg; szavaim nem fogják sérteni. Szerelem; igazán, őszintén. Az én szerelmem nem az érzékek szeszélye, nem a vér futólagos felhevüiése, nem játszi kedv, milyen a pillangót hajtja virágról-virágra; mely csak élvet, mulé- kony gyönyört keres, s lelkiismeretlenül letöri a nyíló rózsát, hogy azután gondtalanul elvesse ... Az én szerelmem torrása mélyen benn van szivem, lelkem legben- sejében, össze van forrva vérem minden lüktetésével, agyam minden gondolatával, egész valómmal. De mert tudom, hogy enyém nem lehet soha; mert tudom, hogy az ön szerelmét nem nyerhetem meg soha; az én szerelmem nem követelő, nem táplál rémé- ! nyékét; nem igyekszik magát belopni az ön szivébe; csak egy óhajtása van, önt boldognak látni. S mivel ez óhajtásomat szerelmem sugallja, fáj nekem azt lálnom, hogy szive sarjadó érzelmei! olyannak szenteli, ki arra nem érdemes. Ugy-e ön megütközik azon, hogy ilyet mondok s talán hajlandó ama szót irigységből kilolyó rágalomnak tartani. Van is olyan látszata; de higyje el nem úgy van. Le tudok, meri le kell mondanom kegyedről, s talán megszakad bele a szivem; ez az én bajom lesz. De nem tűröm el, mondom, nem logom elnézni azt, hogy oly férfiúnak adja szerelmét, aki ezt nem becsüli többre időtöltésből, séta közben gondtalanul letépett mezei virágnál. Ha szive dobbanása ő leié vonzza, csi- titsa el szivét; ha álmai az ő képét varázsolják lelke elé, riadjon lel álmából, mert a varázs, mely kegyedet hozzá hajlítja, hozzá vonzza, csalta, mint az ingovány fölött libbenő lidércz; csak romlásra vezet. Látja olt azt a hulló csillagot? I Valamikor ez a csillag, mikor nagyon közel talált jutni egy más csillaghoz, beleszeretett, utána vágyódott, szeretett volna ráborulni szerelmében. S ez a másik csillag csak biztatta: .jer édesem, jer; szeretlek én isi* Pedig csak ámította a benne bizó csillagot, hogy hagyja el pályáját, s kiterjeszté feléje vonzó karjait, s a gyanútlan, ártatlan csillag hitt s engedett a vonzalomnak ; de a csábitó nem ölelte örökre magához, hanem engedte lebukni a semmiségbe. Most ott hull le a fényes égről; talán megszakad fájdalmában s nyoma vész örökre, vagy talán undok mocsárba hull le. Látta azt a hulló csillagot?! Csililsa el szivét, ne higyjen a csábnak, nehogy ilyen hulló csillag legyen. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
