Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-23 / 30. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM. Ungrár, 1899. julius 23. 30. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tfr 1. szám. A szei krsztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjeleli minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Nemzeti nevelés (Dsk.) A magyar nyelv oktatásának ügye alig haladt némileg előre. Az összes, Magyarország ide- geunyelvü vidékeiben fennáló különböző iskolák közel egy harmadában vagy egyáltalán nem tanítják a magyar nyelvet, vagy pedig oly hiányosan teszik azt, hogy a tanulók alig tanulnak meg többet a ragozásnál. Ez pedig távol áll azon intenczióktél, a mélyet törvényhozásunk szem előtt tartott, midőn a magyar nyelv oktatásának kötelező voltát az elemi iskolákra nézve kimondotta. Pedig egyáltalán nem valami jelentéktelen dologról van szó. Ha hazánk népesedési viszonyait tekintjük, úgy látszik, hogy a magyar elem úgy a románsággal, mint a szláv nemzetiségekkel szemben lassan bár, de folytonosan tért vészit. E nemzetiségek faji ereje oly nagy, hogy a magyar elem neki ellenállni nem tud. Egyedül a német lakossággal szemben tartotta meg a magyarság is assimilálő képességét. Ennek oka az etimológiai tény, hogy a dur vább, miveletleuebb jtépek mindenütt felemésztik a magasabb miveltségi fokon állókat. A szellemileg képzettebb magyar sokkal hamarább tanulja meg a magyar vagy a tót nyelvet, mint a hogy a tót az oláh vagy a magyart megtanulná. A hol tehát a lakosság vegyes, ott a mi- veletlenebb rész teljesen sértetlenül tartja fenn nyelvét, inig a magyar engedni kénytelen. Mivel pedig ily tormán az illető vidéken a tót vagy román nyelvvel mindenki boldogul, mindehkivel szemben, könnyen megesik, hogy a lakosok gyermekeit előbb tanítják az idegen nyelvre s csak másodsorban a magyarra is. A harmadik generáczióban pedig a magyar esetleg egészen háttérbe szorul. Ehhez járul az, hogy a magyar, természeténél fogva, nem igen szeret alárendelt viszonyba lépni. A cselédséget magyar helyeken is majdnem mindenütt, hol közelben idegen nemzetiségek laknak, ezektől veszik. S mivel a gyermekek legelső korukban rendesen inkább a cselédekre vannak bízva, természetesen átragad rájuk azok nyelve is. így első sorban a gyermekbe oltják be az idegen nemzetiségek iránti rokonszenvet. Ezért igen szép és nagy horderejű azaz eszme, ami annyi törvénynek és rendeletnek alapul szolgáié, hogy a magyarosítást a gyermekeknél, a nemzeti politikát az óvodákban kell kezdeni. A iiatiuk, Lucacsiuk mindnyájan Ráczok és Lukácsok voltak annak idején s talán ugyanannyi joggal mondhatnék őket Árpád ivadékainak, mint a mennyi joggal ők magukat Trajáu utódainak ne vezik. A nemzetiségek oly gyakran rossz néven vették tőlünk, hogy a magyar nyelvet bevisszük az elemi iskolákba és óvodákba is,/s szemünkre hányták a magyarositási tendencziákat. A statisztika azonban azt mutatja, hogy tényleg mi veszítünk, s nem ők. Igen nagyon rosszak és gonoszak vagyunk, ha megtámadnak bennünket, védekezünk. Ennyi az egész. Már pedig védekezni akkor kell, a mikor erre még idő van. Hiába kívánnék meg a szigorlóktól a magyar nyelv ismeretét, ha nem nyújtunk nekik módot arra, hogy már gyermekkorukban megtanulhassák azt. Ezért köszönetét érdemelünk s nem vádakat. A tanítók sokszor nem képesek a magyar nyelv tanítására, miként ez vármegyénkben is több helyen tapasztalható, mert ezt maguk is vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon kevéssé bírják. Ez ellen pedig van gy'gyszer. Minden egyes elemi iskolát ellenőrizni s reá folytonosan felügyelni nehéz, sőt majdnem lehetetlen. De a a tanítóképző intézetekre gondot fordítani; a tanítóképző intézetek növendékeinél ügyelni arra, hogy senki képesítést ne nyerjen, ki teljesen és tökéletesen nem bírja a magyar nyelvet, az lehetséges és kivihető. Hisz a tanítói képesítés jogosítja fel az illetőket arra, hogy a magyar kultúra előharczosaivá váljanak. Ez pedig nagy, nemes és nehéz hivatás. Nem kell nekünk uj törvény, hisz bővében vagyunk a legkülönbözőbb intézkedéseknek, csak a meglevő törvényeket kell pontosan, szigorúan és helyesen alkalmazni, amiként ezt vármegyénk kir. tanfelügyelője a legnagyobb elismerésre méltóan és nagyon tapintatosan cselekszi. A közigazgatási bizottság üléséből.- Jul. 18. — A gör.-katholikusok Péter-Pál ünnepe miatt az e hó 11 -éröl elhalasztott ülését az elmúlt kedden tartotta meg a vármegye közigazgatási bizottsága, Török József gról löispán elnöklete alatt. Mint rendesen, most is első sorban az alispán jelentése olvastatott lel és vételeit, tudomásul. A jelenlés szerint az elmúlt hóban előfordult tüzesetek 11,572 Irinyi kárt okozlak, melyből biztosítás folytán 10,927 Irt térül meg Bállá község kérelmének előterjesztésével kapcsolatosan megbizatotl az alispán, hogy amennyiben a Bállá községben összegyűlendő vizek közegészségügyi l< csapolása csak a már lervbe veit, s az egész környék vizbajainak orvoslását czélzó lecsapoló társulatok keretében történhetik meg, — e tárgyban a további intézkedéseket megtehesse A t. főorvos jelentése szerint a junius havi általános egészségi átlapol kedvező volt. A terlőző bankóinak elég csekély kiterjedést mulatlak, szemben más hónapokéval. Junius hóban a vármegye területén született összesen 527 gyermek, elhalt 2G6 egyén. Orvosrendőri bonczvizsgálat és hullaszemle 4 lett toganato- sifva; Homokon öng'yilko ', Pálóczon vizbetult, Csapon hirtelenül elhalt és Nagy-S/.latinán megégett egyének bulláin. A koszt! inai, viskai, tichai és luhi korcsmáro- sok megbírságolás végett a szolgabirói hivatalnál bejelentenek, mert ilalnemüik kellő lisztaságuaknak nem találtatlak. A kir. tanfelügyelő jelentésében beszámol első sorban a junius hóban teljesített is olalátogatásokról. Majd jelenti, hogy tárgyalt Homokon tetekszerzés és az i-kola lenlartása ügyében; Radvánczon iskolaépítés, Eőrdarmán és Dubrinicscm (enlartás, Zaricsón pedig a gör. kalb, iskola rendezése és uj áll. iskola felállítása tárgyában. Dubrinicsot kivéve, a tárgyalás mindenütt sikerrel járt Jelenti továbbá, Hogy a vall-, és közokt. miniszter 11 tanítót államköltségen a gazdasági tanfolyamra veit tel; hogy az ungvári áll. iskoláknál egy uj állást szervezett; hogy az állami és községi iskolákra nézve a tanítóknak a gyermekekkel az isteni tiszteleteken való részvételét rendezte, hogy összeiratta a telekezeli főhatóságok szerint azon iskolákat, melyeknél egy tanítóra 80-nál több tanköteles esik. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint junius hóban befolyt állami adóban 13,725 Irt 54 kr., (a múlt év hasonidőszakáénál + 202 Irt 67 krral); hadmentességi díjban 127 Irt 15 kr., (4- 62 frt 15 krral); fogyasztási és italadóban 39,333 Irt 88 kr., (+ 10b9 Irt 40 krral); dohányjövedékben 34,096 frt 87 kr., (+ 11,199 Irt 78 krral); bélyeg- és jogilletékben 7,986 Irt 08 kr., (+ 1863 Irt 93 krral). Jelenii a pénzügyigazgató, hogy a III. oszt. kereseti adó kivetése belejeztetett, s hogy Az öreg Sára néni. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — Az öreg Sára néni gyümölcsárus volt. Ott ült a Kossulh-utcza szögletén kora reggeltől késő estig ; nem zavarták meg munkájában a nyár tikkasztó sugarai . . . az őszi szellő ... s a tél hidege. Isten a megmondhatója, mióta űzte a nyomoradta foglalkozást! Évek, hosz- szu évek múltak el s ő mindig egy helyen üli. És Sára asszonyt sokan szerették. A sápadt, beesett arc/., a ránczos homlok, a kéklő ajkak könyörülelre hangolták az emberi szivet . . . .Magam is szerettem az öreg Sára nénit. Örömest vittem hozzá iskolás koromban néhány filléremet, mert a legizletesebb gyümölcsöt nála kaptam . . . A városon kívül lakott. Egy pinczelakás képezte otthonát; egy régi asztál ... két rossz ágy . . . három rozoga szék a szoba bútora . . . Egy kis leánya is volt Sára asszonynak, hogy hol vette, az Isten a megmondhatója. Két éves volt, a mikor házához kerüli s azóla tizenöt hosszú év mult el, a sok nélkülözést kiállott Julis immár nagy leány. Származásáról mit sem lúd A leány Sára nénit tartja anyjának és Sára asszony büszke, hogy ilyen derék gyermeke van. Sokszor elnéztem a kedves leányt, mily odaadó szeretettel gondozza az öreg Sarát, mint siet a pontos időben a reggeli, ebéd és vacsorával. Gyakran bámultam arczának üde rózsáit, a büszke, magas homlokot, a rilka tüzet a szemekben, a piros ajkat, a deli termetei. Egyszóval a Julis szépsége által el voltam ragadtatva. Érdeklődtem a leány iránt. Messziről kísérlem megszokott ulján, gyakran egy-két szót is váltottam vele . . . s ilyenkor rendesen elpirult, szeméi lesütötte, nyájasan lelell kérdéseimre, s azután sietett a meleg étellel Sára nénit felkeresni . . . Egyszer azonban ... jól emlékszem vasárnap reggel volt, nagy változás állott be az öreg Sára éleiében. Arcza leidult . . . szemei vérben torogtak, kezei reszkettek, a harag dúlt vonásain. Fürkésztem az okát, de az öreg asszony kitérőleg válaszolt . . . Szokott sétámra indu tarn. A városon kivül fekvő ligetbe jutottam sálig érek néhány lépésnyire ... egy ismerős alakot látok . . . arcza halvány . . szemei kisírva . . . felém közelgett. Julis volt. Nem hittem szemeimnek 1 . . . Megszólított. Hangja reszketett, könnyek áztatták arczát, panaszkodott. A nehéz zokogás miatt alig értettem beszédét, de az elszórt szavak mindent megmagyaráztak. Julist elűzte az anyja, mert egy szegény ifjút szeret; a ki nélkül keserű az élete. Egyedül áll a nagyvilágban, nincs a kihez forduljon. Kért, hogy lépjek közbe érte, békitgessem az öreg asszonyt. Megteltem . . . de hasztalan! Sára néni hajthatatlan maradt, A leány elhagyta az anyai házat, nehéz munkával tengette életét de a nehéz munka, a tájdalom, csakhamar ágyba döntötték . . . Arczárói letűntek az élet ü e rózsái, napról- napra hervadt, s halványabb lett, szemei beestek ... az egykor ragyogó szépségű Julis a sir felé közelgett. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. Nap, nap után múlt el ... a beteg állapota mindég rosszabb lett s végre elérkezett az óra, a melyben imádottja karjai között az örök álomra szenderült. síi A szegény leány koporsóját csak néhányan kisértük a temetőig. Sára asszony is kijött, hogy megadja leányának a végtisztességei. A gyászszertartás hamar végződött, s egy lakóval ismét népesebb lett a sirkert... Visszatértünk, s csak messziről kisértük figyelemmel Sára asszonyt, aki még jó ideig a temetőben maradt . . . Olt térdelt az újonnan telhantolt sirnál . . . Ősz haját el-el kapta a játszi szellő . . - kezei reszkettek, halvány ajkai halk imát rebegtek . . . Csak most vett rajta erőt a fájdalom, csak most látta be, hogy a leány hervadásának és gyászos végének oka ő! Lelkiismeret furdalások között hagyta el a temetőt . . . s azóta nincs nyugalma! . . . Csöndes éjszakákon, a mikor mások az édes álom karjaiban pihennek, gyakran lát egy deli termetű nőt . . . bámulja arczának rózsáit, a büszke, magas homlokot, a ritka tüzet a szemekben, a piros ajkat . . . s azután lát egy halvány arczu nőt, beesett szemekkel a sir szélén állani, s a hervadásnak oka ő ! Lelkét iszonyú kínok marczangolják . . ott ül az ulcza szögielén, romlott gyümölcseit kinálgatva ... Az emberek érzéketlenül haladnak ei mellette, nincs a ki könyörüljön rajta és ez igy megy napról-napra, kora reggeltől késő estig, mig a halál meg nem szánja. Szirmay Ödön,
