Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-16 / 29. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1899. julius 16. 29. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtalnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. | Negyedévre 1 írt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivalalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. A'EGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kp. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A berezna-uzsoki vasat. A m. kir. kereskedelmi miniszternek folyó évi 34904. szám blatt kelt rendelete folytán az ungvölgyi helyiérdekű vasút részvénytársaság, mint a nevezett helyiérdekű vasútvonal folytatását képező nagy-herezna országhal árszéli vonal tervezőjének kérelmére, az alsó nagy-berezna—sztavnai vonal részének közigazgatási bejárása s ezzel egyidejűleg az osztrák-magyar határon való átkelés pontjának, irányának és magassági fekvésének fixirozása tekintetében szükséges közös tárgyalás Mentszer Lajos miniszteri osztálytanácsos vezetése alatt, folyó hó 10., 11. és 12-én tartatott meg, melyen a köz- igazgatás részéről Kende Péter alispán jelent meg a közigazgatás képviseletében. Galicziából pedig egy országos cs. és kir. tanácsos, egy építészeti taná- c os és a kerületi hatóság főnöke volt kiküldve, a hadügyi kormányt egy műszaki százados képviselte. Az erdő-kincstár részéről Rónay Antal főerdő- tanácsos, am. kir. államépitészeti hivatal részéről Czi- bur Vilmos kir. hivatalvezető főmérnök volt jelen. A nagy-bereznai és sztavnai tárgyalás sablon- szerüleg folyt le. Az uzsoki tárgyalás azonban nem csak az ügy érdemére nézve, de a vasút ügyében a lengyel szomszédoknál létre jött s közhírré bocsátott elvi jelentőségű megállapodások tekintetében is érdekes s megfigyelésre méltó. Olvasóink emlékezni fognak, hogy a vasút ügyében e lapok hasábjain már kifejtettük nézeteinket, vagyis a hadászati, közgazdasági, ipar, kereskedelmi, közlekedési és culturalis érdekek és indokok szigora figyelembevételével azon óhajnak adtunk kifejezést, bár ha e vasútvonal Sztavnától Uzsokon át hágva meg a határt s igy Galiczia-Turka községnek irányittatnék, mely a geograpliiai íekvóst tekintve, legegyenesebb vonalnak bizonyult Lengyel- ország szivébe; mert Turkától összekötve Chirong- val, sugárvonalat nyerünk Lembergbe. Örömünk erősen fokozódott, hogy lengyel testvéreink álláspontunkat elfogadva, indokainkat magukévá téve egy erős kötetet tevő komoly és dicséretre méltó tanulmányt igazoló röpiratban keltek jogos érdekeik védelmére s mi nem csak reméltük, de hittük is, hogy ez az ő legszentebb meggyőződésük. Azonban a Folyó hó 12-ón Uzsokon tartott tárgyalás alkalmával nem csak érdeklődéssel, de teljes elcsodálko- zással kellett tapasztalnunk, hogy lengyel testvéreink küldöttei erős replicát folytattak az Uzsok— Tulkai vonal ellen s lelkesedésteljes védelmük oly ■ Kisen nyilvánult a sztavnai—volószátai vonal érdekében, hogy a bizottság, visszaemlékezve a köteles röpiratra, álmélkodásba esett az emberi gyarlóság felett; s midőn a Cicerói ókesszólásnak utolsó accord- jai is elhangzottak, a bizottság némi nyugtalansággal várta a hadügyi kormány képviselőjének nyilatkozatát, ki az Istenben boldogult Cicerót s a többi ékesszóló férfiút örök álmaiban nem zavarva, kivett zsebéből egy nyilatkozatot, mely szerint a hadügyi kormány a kiválóan fontos hadászati érdekeket situációkat véve figyelembe, az uzsok—turkai vonalhoz ragaszkodik. Természetes, hogy e nyilatkozat jéghideg zuhanyként hatott a lengyel Cicerók és Demosthenesekre, melynek hatása alatt egyhangúlag kiáltották „pauye, jetzt ist platz abgeschnitten.“ Kedélyhangulatukat azonban megtartották s elvágott nyakkal s barátságos lelkesedéssel élvezték a jó magyar borokat. Mi újólag szívből örvendünk, hogy a hadügyi kormány részéről is figyelemre méltatták ama kiválóan fontos és egyszersmind nemzetközi érdekű okokat, melyek minket is az IJzsek-Turkai vonal védelmére ébresztettek, ösztönöztek s bátorítanak mai nap is. Alkotmányos kormányunk kitette zászlajára a jog, igazság és szabadság védelmének legfontosabb jelszavait s a megejtett közigazgatási bejárás alkalmával megtartott tárgyalás folyamán a vonal helyes kitűzésének elfogadása mellett mindenesetre oly nyomós és komoly okok hozattak fel, melyek a Sztavna- Uzsok-Turkai iránytól eltérni semmi körülmények között nem engednek. Nem pedig azért, mert az uzsok-voloszátai vonat egyedül és kizárólag magánérdek előmozdítására szolgálhat, mennyiben Galicziának az egyenes vonaltól, vagyis az Uzsok-Turkai vonaltól eltérve, Voloszáta felé vezető részén, mely egy óriási kitérő vonalat képez, több milliomos magánbirtokos bükkös erdei feküsznek, melyeknek kihasználására a Volo- száta-feló kívánt vonal teljesen megfelelne, s a ga- licziai erdőbirtokosoknak még jövedelmet is biztosítana. De elvégre is, egy 100 —120 kilométer egyenes vonalban építhető vasút, mely legnagyobb részt a hadászati ut mentén vonul, mely egy nyilvános hazai gyógyfürdőt, 30—35 községet, 2 várost érint, a hadászati érdekeknek teljesen megfelel, a m. kir. kincstári erdőségek és kőbányák jövedelmező kihasználását biztosítja, Magyarországból Lengyelország szivébe a legegyenesebb vonal, az ipar, a kereskedelem, közlekedés, forgalom s az összes culturális érdekek kitűnő védelmére van hivatva: magánérdekek előmozdítására s biztosítására még akkor sem szolgálhat, ha az érdekeltek nagy áldozatokra határoznák el magukat. Az Uzsok-Turkai vonal országos, nemzetközi érdekeket ölel fel, nekünk tehát hazafias kötelességünk első sorban a hazai és országos érdeket támogatni, védelmezni s ennek alárendelni minden magánérdeket. Ennek folytán mi nemcsak hisszük, reméljük, de teljesen megvagyunk győződve, hogy a magas kormány a feltétlenül meggyőző, nagyhorderejű indokokat figyelemre méltatva, a\ építkezési engedélyt feltétlenül az uzsok-turkai vonalra adja meg. y. Választások előtt A városi képviselők egy részének madátuma lejárván, e hetekben fog az uj választás megejtetni. Tehát egy kis alkotmányos mulatságra van kilátás, egy kis korteskedés vár a korcsmárosokra; jól fog esni nekiek a nehéz időkben. De talán komolyan is lehetne Írni erről a témáról? Hiszen a város képviselő-testületének nagy hatalmat ad a törvény! A nagy hatalommal megfelelő anyagi és erkölcsi felelősség jár karöltve; a képviselő-testületnek kellene irányítania a város gazdálkodási módját, a tanácsot, mert annak ura, annak bírája sok tekintetben. És ez nem volna elég komoly kérdés? De hát nálunk a városi képviselők választása első sorban alkotmányos hecz. A legtöbb szavazónak a kezébe nyomnak egy nyomtatott lisztát, azok el Orosz reminiszczencziák a magyar szabadságira réz idejéből. (Vége.) — A világ — mondotta — méltányolni fogja e lépésüket; tábornokunknak ez a legszerencsésebb napja. Legyenek nyugodtak, a mi császárunk arra tanít minket, hogy nagylelküek legyünk, mivel ő maga a megtestesült könyörület. Nincs olyan hiba, a mit jóvá ne lehelne tenni igaz megbánással. Rüdiger ^meghívta ebédre a magyar követeket, majd megbízta Grigorovot, hogy velük együtt Világosra menjen és keresse tel Görgeit. Grigorov éjjeli két órakor ért a világosi magyar táborba, a hol mindent a legnagyobb rendben talált. A csapatok a körülfekvő hegyeken táboroztak, az őrök és az ágyuk a helyükön voltak. Semmi sem mutatott arra, hogy a magyar sereg — katonai szempontból — már halálra van Ítélve. Egy hadsegéd levezette Grigorovot a kastély egyik termébe, a melyből Görgei hálószobájába lehetett jutni. A hálószoba ajtaja előtt a padozaton leküdtJelöltözve Görgei három csapatparancsnoka. Mint a cerberusok, úgy őrizték vezérüket, a kit szerellek és imádtak. Mikor megpillantottak — írja Grigorov — úgy néztek rám, mintha hóhér volnék. — Görgei alszik ! — kiáltott rám valaki. — - Görgei alszik ? — gondoltam. Hogyan ? Holnap minden eldől és ő alszik. Kell-e jobb bizonyság arra, hogy Gőrgeinek nyugodt a lelkiismerete ? Mikor bevezettek Görgei elé — be kell vallanom — önkéntelenül leeresztettem a kezemet ez imponáló ember előtt. Német nyelven beszélgettünk. — Mondja csak — szólt Görgei — hogyan logad majd engem gróf Rüdiger? Hadseregem, mely kész mégha ni velem együtt, jelen lesz ennél a találkozásnál ? Én megnyugtattam őt és azt mondotam neki, hogy gróf Rüdiger, a ki öt ven év óta katona, meg tudja őt becsülni. Görgei meghívta ebédre az orosz ezredest, a ki társalgás közben csodákat beszél az orosz seregről. Görgei jelentős pillantást váltott csapalparancsnokaival. Egyszerre energikus mozdulatot tett a kezével és igy szolt Grigorovhoz : — Kérje meg a grófot, hogy adjon nekem tizenkét órai halasztást — hadd vonuljak ki még egyszer az osztrákok ellen és hadd paskoljam meg őket egy kicsit, ezután visszatérek Világosra és leteszem a tégy vert. E kívánság, mely elárulta Görgei titkos erzelmeil, annyira megrémítette az orosz ezredesi, hogy sietős útjára hivatkozva, búcsúzni kezdett. Görgei egy pillanatig habozott, majd kezet nyújtott Grigorovnak és át akarta neki adni a kardját. Grigorov, ki azt hitte, hogy Görgei azért adja neki át kardját, mivel már hadifogolynak tekinti magát, megjegyezte, hogy ez a megliszteltés csak Rüdiger grófot illeti meg, mire Görgei azt mondta neki: — Jól tudom ! De (ogadja el tőlem ezt a kardot a mai nap emlékére. Az a kard még most is Grigorov birtokában van. A világosi kastélyban már eloltották a gyertyákat, az őrszemek lépései visszhangot keltettek és Görgei még mindig mozdal.itlanul állott. Egyetlen tekintetet vetett a telkelő napra és sóhajtva mondotta : — Nekem ez nem Austerlitz napja! Az a síkság, a hol a magyar Iölkelés utolsó tragikus jelenete lejátszódott, körülbelül félmértlöldnyi területű és égbenyuló hegyektől van körülvéve, a melyeknek aljához Világos felől kanyarodik egy ut. Augusztus li/.enliarmadikának reggelétől délutáni egy óráig tartott a Kivonulás oda, a hol a íegyverletétel végbe ment. Harminczezer katona, kinek száznegyvenként ágyúja volt, lerakta a fegyvereket lovas és ugyanannyi gyalogos hadtest előtt. Rüdiger azonban mindent elkövetett, hogy a telkelő hadak vezérének megenyhitse emez órák keserűségét. A mini Rüdiger fényes kíséretével megérkezett, Görgei elébe sietett és (eléje nyújtotta fegyverét. Szólni sem tudott . . . Az orosz hadvezér kezet nyújtott a magyar tővezérnek és kérte, hogy tartsa meg a kardját. Erre a magyarok, kik bizonyára nem vártak ennyi kíméletet, lelkesen megéljenezték Rüdigert. Aztán megadta Görgei csapatainak a parancsot a fegyverletételre . .. Mély meghatottság lógja el az olvasót, ki Grigorov íöljegyzéseiből látja, hogyan történt a kapituláczió. Mély kelségbeesés tükrözött a magyarok vonásaiban, megcsókolták a fegyvert és a zászlót, mielőtt örökre elbúcsúztak tőle, sokan zokogtak, különösen a huszárok. Egy közhonvéd pedig odalépett Görgeihez, ki némán és könytelt szemekkel félreállott és azt kérdezte tőle : >Hát csakugyan meg kell lenni?!«- S mikor Görgei elfojtott hangon azt mondta neki, hogy nem lehet másként, a közhonvéd szivének lorditotta a fegyvert és agyonlőtte magát. Görgei engedelmet kért Rüdigertői, hogy búcsút Ehessen csapataitól. De szólni nem tudott, csak könyei folytak. Helyette egy huszártiszt' akart beszélni, de az ő szava is elveszett az általános zokogásban. Mindenfelől hallatszott: «Ég veled vezérünk, testvérünk! Bocsáss meg nekünk Görgei !«■ A fegyverletétel után is minden alkalmat telhasznált Rüdiger, hogy kimutassa rokonszen- vét Görgei iránt. Becsületszóra visszabocsátotta csapatai közé, hogy ügyeit rendezze és azután is kitüntetéssel elhalmozta. Ekkor történt az az inczidens, mely miatt később Haynau tapintatlansággal vádolta Rüdigert. Meghívta ugyanis ebédre, melynél az osztrák főhadibiztos, gról Zichy is jelen volt és egymás mellé ültette őket, kapunk mai száma 6 oldalra terjed.
