Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-08 / 2. szám
Ezen általános adatok rövid feltüntetése után áttérek a részletesebb ismertetésekre. I. Az „Ung“ bölcsője. Némelyek állítása szerint, vármegyénk elnevezését az »Ung*-folyótól nyerte volna, mely folyó Uzsók községétől, gyalog menve, körülbelül 2V2 órányi távolságban levő helyről ered és a n.-bereznai járás nyugati részén haladva, számtalan kis hegyi patak beleömlése következtében, hovatovább mind nagyobbá és nagyobbá válik. Ungvár alatt pedig, mint tekintélyes víztömeg kanyarog tova, végre a Kis-Szeretva és Mokcsa községek közötti részen ömlik be a Laborczba. Ellentétes irányban haladva az >Ung* tolyásával, a mint a neviczkei vadász-kastély regényes romjait elmellőztük, Ü-Kemencze község határát átléptük, a nagy- bereznai járásba tettük be lábunkat. Itt, az ungvölgyi vasut-vonallal csaknem párhuzamos irányban, jókarban tartott állami s hadászati utón mehetünk felfelé. Amerre szemünk tekint, mindenütt hegy és hegy zárja el a látóhatárt. A hegyek között völgytorkolatban haladunk s nem messze tőlünk jobbról hömpölyög az Ung vize, melyen túl és innen erdőségekkel borított hegyekre van kilátás. Ez erdők s hegyek hajdanában — kevés kivétellel — a homonnai Drugeth grófi család tulajdonát képezték; házasság révén kerültek az egykori ungi főispán és később kurucz vezér: Bercsényi Miklós gróf birtokába. E hatalmas olygarcha bizonyára sokat vadászhatott fejedelmével, II. Rákóczy Ferenczczel, ezen vaddus helyeken, a mit bizonyítani látszik az a forrás, melyet a lyulai havasok között most is Rákócziról neveznek s az a még nemrég megvolt faasztal, melyet Beszkid nevű lipóczi ember büszkén mutogatott, mint olyat, melyről egykoron a vitéz fejedelem étkezett. A hajdani vadászkürt megszűnt rivallva verni fel az erdők csendjét, tárogató harsant helyette, diadalmas harczokba hívni s ott lelkesíteni a kurucz-seregeket, melyekben nem egy szolgált s küzdött a ruthén ifjak közül. Tíz év múlva aztán nem lelkesített többé a tárogató sem, szomorú gyász-dalt zokogott, szivét tépve a menekülő hadnak, bujdosó vezéreknek, kik a hon előbb legnagyobb ellenénél, a törököknél találtak vendégszerető hajlékot, hogy aztán mint csendes halottak, ott maradva mindörökre Keleten, Rodostó földjében aludják örök álmukat s álmodjanak diadalmas csatákról, visszavivott jogról, visszanyert arany-szabadságról! ............ * * * A kibujdosott Bercsényi birtokai a kincstár kezébe kerültek s vannak máig. A vad-bő erdők vadászterületét pedig mostan, nagy Széchenyink fia, Széchényi Béla gróf bérli. Vorocsó nevű község elszórt , házai . tűnnek jobbról az Ungon túl levő »Szinatoria-Polyána* nevű hegy lábánál szemünkbe akkor, a midőn Ó-Kemenczét pár kilométerrel elhagytuk. A község neve magyarul >kaput*, >bejárást« jeleni, mert tényleg, mintegy óriási bejárást képez itt a hegyek közötti nyílás. Vorocsónak 758 lakosa közül, róm. kath. 14, gör. kath. 719, ev. ref. 1, izr. 24. Foglalkozásuk: földmivelés, marhatenyésztés, kincstári napszámos-munka. Van gör. kath. temploma, parochiája, gk. felekezeti iskolája. Hogy Vorocsóra juthassunk, az Ungon át kell mennünk. Tovább a > Termük*, (magyarul >sótét*)-hegy alatt haladva, mellőzzük Vorocsót s a Perecsenyhez tartozó „Potásnya“ (magyarul >hamuzsir-főző<) nevű telephez érünk; itt kincstári vállalkozó s nehány munkás lakik, van megálló-helye. Innen az utcza s nem járt senki sem arra, akkor egy pillanatra löltünt emlékében az. Egy hideg téli délután sok dolga akadt. Újra a karácsony Ígérkezett. Az emberek siettek a munkával, hogy rendben találja őket az ünnep. O.akünn segített a leányka a konyhában. Egyszer valamiért beszaladt a szobába, kipillantott az ablakon, nagyot köszöntek neki. Elpirult, aztán megint sírni szeretett volna. Ott künn alig tudták hasznát venni. A szivecskéje valami régi nótáról mesélt s ő el akarta hallgattatni azt. Amaz meg odalent egyre bámult az aranyos leányka napsugaras ablakába. Eszébe se jutott, hogy ez a sugár meg éppen a téli nap sugara volt. Tavaszi verőfény után téli napsugár, ... ezt hozta a jövő. És igy volt vele a piczike aranyos leányka is. Elgondolkozott ábrándjain, eszébe jutottak a boldogan szőtt álmok, de már másféle világításban. Most nem az édes sejtelmekkel teli tavaszi napsugár, hanem a hideg deczemberi verőtény szolgáltatta a háttért. Piczike szivével nem tudta eleinte megérteni a változást. Eltöprengett rajta. Talán — talán bántotta is egy piczit, hogy olyan sokáig nem is gondolt szegényre, de azután hamarosan benne találta magát az uj helyzetben. — Megváltoztak a körülmények . . . suttogta ma- I gában s erre a hatalmas fölfedezésre, helyreállt a nyugalom szivecskéjében. így hát rendben van minden. A * megváltozott körülmények* megmagyaráznak mindent. Ő most már nagy leáhy lett. Az meg régen volt, azóta már a szoknyáját is megtoldották egy ujjnyival. Az idén már a megszoE község neve magyarul >pihenőt*, *pihentetőt* jelent. Az átutazók első megálló-helye ez volt s az ma is, Bereznáról s Ungvárról menetközben. Lakosainak száma 1348 lélekből áll, kik közül róm. kath. 246, gör. kath. 982, helvét 15, izr. 105. Perecseny körjegyzői székhely. Pár évtized előtt itt volt a szolgabirói hivatal is. A görög katholikus híveknek van egy, körülbelől 1745—49-ben — szép magaslaton — épült kőtemploma, mellette fekszik a parochia. Alatta pedig a hegy lábánál nemrég építették fel a/, izraeliták szép kőimahá- zukat, melyiyel összeköttetésben van a rituális fürdő; ezen nagy betűkkel FÜRDŐ felirat ékeskedik, a mely hierogliph onnan származott, hogy a kőműves az >ü* és »0“ betűk felső részét bemeszelte. E belüalaki hiba, hihetőleg rövid idő alatt, javítva lesz. A faluban sok munkást, különösen fiatal leányokat foglalkoztat a gelsei (luttmann Izidor ungvári szék- tonó-gyárának fiókja. A széklonó-gyártól nem messze esik a postahivatal, tovább a m. kir. államvasutak telitő-telepének munkavezetői részére épített, lakások vannak. Ezen házaktól nem messze esik a csendőr-őrspa- rancsnokság kőből épült csinos laktanyája, továbbá a vasúti induló-ház, raktár s szénraktárrál. Azon helyen pedig, hol nehány év előtt undok kigőzölgésü téglavető-gödröktől származott mocsarak voltak, van építve a nagy kiterjedésű Bantlin-léle vegyi gyár, mely töméntelen bükkfából állítja elő a lüstnélküli lőpor egyik lő alkotó-részét, az acetont. Termel még kátrányt, szenet. A gyár ég felé nyúló két karcsú kéményének szüntelen lüstölgése jelzi a gyár virágzását. Felvilágosítás az „ Ungvári Leányok Erzsébet Irodalmi Köréről. “ Az Ungvári Közlöny múlt évi 52-ik számának „Bakfis-egylet“ czimen megjelent, Gergely aláirásu czikke intencziónk ellenére indít arra, hogy hírlapi megnyilatkozás utján lépjünk a nyilvánosság elé. Az annyira felületes és kevéssé tárgyilagos, de annál klasszikusabb idézetektől hemzsegő czikkre, nívójának megfelelőleg, válaszolni czélunk alatt áll. Czikkiró ur oly nagyfokú, de meg. nem indokolt ellenszenvvel, sőt oly tökéletes tájékozatlansággal száll ellenünk síkra, hogy az elfogultság e golyó-álló pánczélját megtörni távolról sem vállalkozunk. Csupán az ez áltat könnyen megtéveszthető közvéleményt akarjuk ezúttal felvilágosítani. Meg nem állhatom, hogy ama meglepetésnek kifejezést ne adjak, mely szerény vállalatunk ily széleskörű tárgyalására valamennyiünket elfogott. Egy rokonszenves kép után indulva, spontán egyetértés eredményeként megalakítottuk a mi ifjú körünket. Czélunk a szabad órák jóizlésü "eltöltése, valamint hivatásunkkal járó teendőink után mindenképen jóltevő, üdvös szórakozást keresni. És Istenem, mivé lett az a gáncsoskodó közvélemény szájában! — Hol egy hepcziáskodó „Női Kaszinó“, melyben a mesterségesen felcsigázott lantázia a lérfi-módra mulatozó klubtagok kedvteléseiben gyönyörködik. Hol pedig egy „Bakfis-egylet“, melynek nagyon is kiskorú tagjai boldog nagyképűsködéssel játszszák amaz izetlen télszegségeket, a miket „egyle- tesdi“ névvel jelölnek slb. stb. Majd meg komolyabb hurok pendülnek meg ádáz törekvéseink meghiúsítására. Baljóslatú igék hangzanak el ama végzetes következményekről, melyek majd vak merő vállalkozásunk nyomába lépnek. Egyletünk tagjai — reméljük tehát, hogy ide s tova városunk összes leán\ ai — szörnyű metamorfózisnak néznek elébe. Nőiességükből kivetkőznek, száraz, — valódi, vagy képzelt műveltségűkkel'szüntelen kérkedő, a természet bölcs rendeltetésének ellentmondó és szomorúan elferdült lényekké lesznek. A mi pedig a legtragikusabb : uj szórakozásuk kiolthat lan idioszinkráziát olt beléjük a főzőkanál, tü és portörlő ellen. kott karácsonyi baba is elmaradt. Mit gondolna ő akkor, arra a régi gyerekes álomra. Végének kellett lenni, elkelle!t múlnia, mint a hogy elmúlik a tavasz s jön utána a perzselő nyár .... Lehunyta szemeit és elmerengett azon, a mely meghozza a tavasz után a nyári, az álmok ulán a valót, a hol már éget a szenvedély hatalma............. Az első találkozáson mindjárt tudtára adta „a megváltozott körülményeket“. Meglepően játszotta szerepét. Midőn este elbújt a hófehér párnák közé, egészen meg volt elégedve önmagával. ... És mégis róla álmodott . . . Ilyenek *a megváltozott körülmények*. Várta másnap a találkozást, leste tegnapi viselkedésének hatását. Ez nem maradt el . . . . . . Amaz is észrevette, hogy a piczike, aranyos leányból egy más, — más leány lett ... Ha igy van, hát legyen egészen igy. Meg fogja mutatni, hiszen ő már elhatározta babaszivével, hogy ezután nagy leány lesz. Pedig mennyire kis leánv volt. Gondolkozott a büntetésen. Elhatározta, hogy úgy tesz vele, mint a bábujával. ... Ha megunta eltenni a lomok közé, hadd vár - jón ott a teltámadásra, de ez meg mintha el volna törve . . . akkor eldobja, hátha akad valaki, a ki megszánja szegényt . . . Ez az eltörött bábu sorsa. . . . Arra persze nem is gondolt, hogy hisz szegényt ő törte össze. Zombory Dezső. Gergely ur pláne tulbuzgalmában annyira elragadtatja magát, hogy körünk horderejét nagyobbra becsüli az egyetem-látogatásénál, melyet teljesen jóváhagy! Az ebben rejlő ellentmondást demonstrálni, úgy hisz- szük, fölösleges. Ezekkel szemben bátorkodom kérdezni mindazoktól, kiket ilyen, vagy hasonló aggodalmak gyötörnek: elismerik-e, hogy minden téren való tevékenység szórakozást igényel, még pedig e foglalkozással ellenkező szórakozást? Látjuk, hogy a szellemi munkával foglalkozó férfiak üdülésül fizikai munkát^ testmozgást keresnek. Miért akarják tehát éppen a leányoktól az értelmi nívójukat lejlesztő szórakozást megvonni ? Azt a csekély kis oázist, melyet szellemüket vajmi kevéssé foglalkoztaló hatáskörük természetszerűleg megkíván ? Nagyvárosi társnőinknek ezernyi alkalom kínálkozik e szükségletük kielégítésére. És észlelhettük-e valaha, hogy ez kötelességteljesitésük rovására történik? Mi tehát korlátoltabb viszonyaink között, miért ne tegyünk meg minden lehetőt, hogy e számunkra hozzáférhetetlen élvezetekért kárpótlást szerezzünk ? És ki tagadhatja, hogy erre semmi, jobb alkalmat nem szolgáltathat, alakulóban levő körünknél, mely a szép és jó iránti hajlamokat táplálni, esetleges tehetségeket éleire hívni és a leányokat az eszmevilágukhoz legközelebb eső téren, a költészet és szépirodalom terén foglalkoztatni szándékszik? Hol az a jóakaratu és gondolkodó olvasó, ki ez inlormáczió után elhamarkodott ítéletéhez tovább is ragaszkodik ? 1 Végül megjegyzem, hogy egyletünk életbeléptetéséért bennünket még az elsőség érdeme (vagy vádja ?) sem illet. Hazánk több városában hasonló czélu egyletek léteznek, melyek hiteles értesítéseink szerint meg is állják a helyüket. Sőt arra nézve is biztos adatokkal szolgálhatunk, hogy az elkerülhetetleneknek vélt szomorú következmények eddigelé e városok egyikében sem jelentkeztek Ellenkezőleg, úgy halljuk, hogy nevezett egyletek az ottani közönség és sajtó osztatlan rokonszenvének örvendenek. Felvirágzásunk e fokát elérni és elleneinket ily módon lefegyverezni mi is bízvást reméljük! E czélra első sorban bizalmat, jóakaratot és erkölcsi támogatást kér társnői nevében, az „Erzsébet Irodalmi Kör“ egyik tagja: S. E. Ujitások a postán. A nyáron tudvalevőleg Washingtonban nemzetközi postakongresszust tartottak, a melyen a különböző nemzetek képviselői több üdvös újítást határoztak el a postaforgalomban. Ezek az ujitások 1899-ik január elsején nálunk is életbe lépnek és minthogy azok a közönséget közelről érdeklik, nem végzünk felesleges munkát, ha a jelentékenyebb változásokat röviden felsoroljuk. Az ujitások fpleg a külföldre szóló postai küldeményekre vonatkoznak s a közönség különösen a következőknek fogja hasznát venni : a) Reklamácziók. A külföldre szóló ajánlott küldemények reklamálásánál eddig nagyon hosszadalmas eljárást követtek. Az a postahivatal, a hol a külföldre szóló küldeményt feladták, a reklamácziót fölöttes igazgatóságához terjesztette fel, a mely a reklamácziót a rendeltetési ország minisztériumához továbbította. Ez a minisztérium aztán leirt az illető ország postaigazgatóságához és csak ezután került a reklamáczió a lulajdonképeni rendeltetési hely postahivatalához. Az elintézés fordított sorrendben még egyszer megtette ezt a hosszadalmas utat és igy gyakran hónapokig is késett. 1899 január elsejétől kezdve a felvevő magyar postahivatal közvetlenül a rendeltetési hely postahivatalához küldi a reklamácziót és közvetlenül attól kapja meg az elintézést, a mi az eljárást szerfölött meggyorsítja. E mellett olyan elintézett reklamácziót kapunk vissza, melyen a küldemény kézbesítését maga a leadó postahivatal jegyezte rá, mig eddig ezt a záradékot mindig az illető magyar postaigazgatóság irta rá. b) Térti-vevény. A térti-vevényeknél két lényeges újítás lép életbe, a melyek a következők: A térti-vevényeket 1892. óta a kézbesítő posta- hivatal állította ki. így sokszor megtörtént, hogy a vevény nem lévén mellékelve a levélhez, a kézbesítő hivatal elnézte a „térti-vevény“ jelzést s a feladó aztán várhatott a térti-vevényre. Ezentúl a felvevő postahivatal fogja kiállítani, a levélhez kötni és a rendeltetési helyre juttatni, a hol a czimzettel aláíratják és a felvevő postahivatalhoz visszaküldik. A másik ujitas az, hogy a jövőben nemcsak a feladás alkalmával, hanem később is bármikor és nemcsak a felvevő postahivatal, hanem bármely postahivatal, vagy postaigazgatóság utján is lehet térti-vevényt kérni. Postautalványokról is lehet ezentúl utólagosan kifizetési értesítést kérni. Ezek az ujitások a belföldi forgalomra nézve is érvényesek lesznek. c) Levelező-lapok. Január elsejétől kezdve az Ausztriába, a megszállott tartományokba és altalaban a külföldre szóló levelező-lapok mindkét oldala képekkel és reklám-ábrákkal lehet ellátva. A belföldi forgalomban az ilyen reklámos levelező-lapok használata továbbra is ki van zárva. A bérmentetlenül feladott, vagy érvénytelen frankójegyekkel ellátott levelező-lapok ezentúl sem tekintetnek bérmentetlen leveleknek, hanem csak a levelezőlap dijának kétszeresével portóztatnak meg. d) Nyomtatványok. Ezentúl az írógépekkel készített és ezekről aztán chemiai utón sokszorosított iratok is részesülnek a nyomtatványokat megillető kedvezményben, ha egyszerre legalább húsz példány adatik postára. A nyomatott névjegyekre szabad legfeljebb öt szóból álló szerencsekivánatot, üdvözletét, vagy egyéb udvariassági kifejezést rájegyezni, mig eddig csak a szavak kezdőbetűit lehetett odaírni. e) Áruminták. Az áruminták sulymaximuma a községbe érünk. Perecseny
