Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-03-05 / 10. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1899. márczius 5. 10. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeháí-tér 1. szám. A szói keszlőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre . . . 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ DNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Nem értjük. Az elmúlt év vége felé egy pénzügy miniszteri rendelet örvendeztette meg a magyarországi iparosok és gyárosokat, valamint alkalmazottaiknak nagy részét. Ez a rendelet levette az ipari és gyári alkalmazottak igen tekintélyes részéről az aránytalanul magasan kivetett adót, — a munkaadókat pedig felmentette az alól a kötelezettség alól, hogy munkásaik adóját azok béréből levonva, felelősség mellett beszolgáltatni kötelesek legyenek. Mikor a rendelet napvilágot látott, mindenki azt hitte, hogy az nálunk Ungvártnegyóben is végre fog hajtatni, s a mi vármegyénk iparosai és munkaadói is részesülni fognak abban a kedvezményben, a mit nekik e rendelet biztosit. A jelek azonban nem arra mutatnak; mert — nem tudjuk — értelmetlenségből vagy tul- buzgóságból-e, Ungvár városában az összes iparossegédek adó alá vonása a most készülő adókivetési munkálatoknál ismét folyamatban van, s a városi adóügyi tanácsostól nyert értesülésünk szerint ez a pénzügyigazgatóság rendeletéből történik. Ezt nem értjük. Nem értjük pedig azért, mert a pénzügyminiszter érintett rendeletében meghagyja a pónziigyigazgatóságoknak, bogy a munkások adójának kivetésére illetékes községi és városi közegeket oda utasítsák, bogy a gyárakban és ipar- műhelyekben alkalmazott egyéneknek az adó osztályokba való sorozásánál s{igoruan és kizárólag a rendeletben foglalt elveket tartsák szem előtt, mely rendelet határozottan előírja, hogy heti, vagy tis{tán napibér mellett alkalma {ott munkások adómentesek. És daczára, hogy ez igy van, daczára, hogy ez ügyben Budapesten m. hó 20-án tartott értekezleten a pénzügyminiszter megbízottja Exner Kornél dr. félre nem magyarázhatólag kijelentette, hogy a heti, vagy tisztán napibér mellett alkalmazott ipari és gyári munkások, még ha s{akmunkások is: adóval meg nem róhatók, Ungvár városában épen a pónzügyigazgatéság rendeletéből azoknak megadóztatása folyamatban vau. Ez az, a mit — ismételjük — nem értünk, s a mi miatt most felszólaltunk, s elvárjuk, hogy felszólalásunknak meg is legyen a kellő eredménye. Mert magát a kivetéseket a felsőbb hatóság úgyis meg fogja semmisíteni, ha — megfellebbezik. Kérdés azonban, lesz^-e fel ebbezós; mert hisz tudjuk, hogy iparosainknak, ha van is ipartestüle- tük, ők ott közös érdekeik megvédéséről egyáltalán nem gondolkoznak, s csakis folyó ügyeiket intézik. De kérdjük, szükséges-e a tömeges felebbezé- sek gyártását kierőszakolni akkor, a mikor a miniszter rendelete világos, félre nem magyarázható. Kérdjük még azt is, mi szükség arra, hogy szegény iparosaink a felebbezések költségeivel megterhel- tessenek ; kérdjük továbbá, miről jó az, ha oly adóalap állittatik elő, melyről már előre tudható, hogy leírásba kell hozni ? Mi azt hisszük, hogy mivel sem indokolható a pénzügyigazgatéság eljárása, még azzal sem, hogy az ipari alkalmazottak legnagyobb része szakmunkás, s mert szakmunkás, megadóztatandó. Ezen állításunkat ismét a pénzügyminiszter megbízottjának kijelentésével igazoljuk, a ki az említett értekezleten a többek között a következő kijelentést tette: „Már a folyó évben beszolgáltatott névjegyzékek alapján bizonyíthatom, hogy a kiadott miniszteri rendelet szabad szelleme kövelkía,;,mm-. milyen kevés munkás lesz adóköteles. így a Gottermayer könyvkötői gyárban 81 alkalmazott közül csak 6 lesz adóköteles; a Kölber testvérek kocsi-gyárában 132 egyén közül csak 8. Ebből nyilvánvaló, hogy az adóköteles munkások száma a jelen miniszteri rendelet értelmében a mini mumra fog redukálódni.“ És ha Budapesten nem kell a heti, vagy napi- bért élvező szakmunkásnak adót fizetni, —miczimen lehetne arra az ungváriakat kényszeríteni, a kik díjazás tekintetében sokkal roszabbul állanak, mint a budapestiek. Ez az, a mit nem értünk. Reméljük, hogy hogy jelen soraink elolvasása után az ungvári kir. pónzügyigazgatéság be fogja látni az adott utasítások téves voltát, s sürgősen fog intézkedni, hogy a heti és napibór mellett dolgozó ipari és gyári alkalmazottaknak adó alá vonása beszüntethessék. Mert, ha ezt nem tenné, a pónzügyigazgatéság eljárása teljesen érthetetlen lenne. rn. Vármegyei közgyűlés. — Febr. 28. — Ungvármegye törvényhatósági bizottsága m. hó 28-án tartotta ez évi első rendes közgyűlését, a főispán távolléte folytán Kende Péter alispán elnöklete alatt. Az ülés megnyitása után első sorban az alispán évnegyedes jelentése olvastatott fel, mely kegyelettel emlékezett meg a vármegye törvényhatósági bizottságának, valamint a közigazgatási bizottságának is volt tagja: id. Nehrebeczky György hites-ügyvéd elhunytéról, kinek váratlan halála a közügyekre nézve súlyos veszteségnek mondható. E mindenkiben őszinte részvétet kellő haláleset bejelentése után áttér a jelentés a gazdasági állapot ismertetésére, s a közigazgatási ügymenetben előfordult az esetekre, melyek legnagyobb részben már a közigazgatási bizottsági ülésekre beterjesztett jelenté sekből ismertetve voltak lapunkban. Mint eddig mig nem közlöttet felemlítjük, hogy Púm József, műszaki tanácsos, a kereskedelemügyi miniszter megbízásából Ungváron járt, a mikor is a törvényhatósági közutakat beutazta s úgy a közutak központi közigazgatását, valamint az államépitészeti hivatal ügykezelését kifogástalannak találta. Bejelenti továbbá az alispán, hogy a vármegyei pénztárban kezelt alapok pénzeiből az ungvári népbanknál 87,890 fit 57 krt, az ungmegyei takarékpénztárnál 2993 frt 08 krt, az ungvári kereskedelmi és iparbanknál 33,193 frt 82 krt és a kaposvidéki hitelszövetkezetnél 19,058 frt 05 krt helyezett el. A jelentés felolvasása után Thuránszky Tivadar biz. tag kérdést intéz az alispánhoz, hogy a vagyonukat vesztett Csáky Ilykó és társai turja-polenai lakosok ügye hogyan áll, s mit tett az alispán, hogy e szegény emberek vagyonukat visszanyerjék. Kende Péter alispán adott válaszában kijelenti, hogy a törvényhatósági bizottság határozatához képest megkereste a beregszászi törvényszék elnökét, hogy a károsultak perujitási kérelmét sürgősen intéztesse el; megkeresésére eddig azonban, bizonyára az elnöknek közbe jött súlyos betegsége miatt, válasz még nem érkezett. Egyebet nem tehetett, mert hiszen Csákyék a törvényes formák között vesztették el birtokukat. Nansen északsarki expedíciójáról*). — Az „Ung“ eredeti tárczája. — 1. Bevezetés. Búcsúzzunk el rövid időre a czivilizált világtól. Hagyjuk itt a vén Európát gyönyörű metropolisaival, óriási luxusával, a haladás és kényelem ezer meg ezer tormáival, és kövessük ama 13 bátor térfiu útját, a kik életűk koczkáztatásával azon táradoztak, hogy az északi sarkot feltedezzék és felkutassák azon vidékeket, melyeket még emberi szem nem látott, emberi láb nem érintett. Keressük löl a sarkvidéket, az örök jég hazáját. Az emberi természet úgy van alkotva, hogy nem barátkozik meg az üsmeretlennel, behatolni igyekszik a természet titkaiba és természetes okokkal megmagyarázni azt, a mit hatásában észlel. Magának az 5 lüldrésznek kikutatása évezredek óta folytonosan tart. Massiliai Pylheas Ultima Thule- jélől a Ferencz Józsel-föld lelíedezéseig óriási erőfeszítések történtek, hogy földünknek ismeretlen részei föl- láruljanak s fölviruljanak a cziviázácziónak áldásos hatása alatt. Amerika fölfedezése óta különösen az északi sarkvidék kutatása képezi az expedíciók czélját. Ezen expedíciók közül különösen keltőt kell név- szerint is megneveznünk, mint amelyek döntő hatást gyakoroltak Nansen elhatározására. Az egyik az osztrákmagyar TegellholT expedíció, mely Weyprecht és Payer vezetése alatt 1872—74-ig az északkeleti át járatot kereste, de már Novaja-Semlja északi csúcsánál befagyott és északra hajtatván a Ferencz Józsel-löldet ledezte fel. *). Felolvasta Schürger Ferencz, az ti. K. E. nyilvános ülésén. A másik a szerencsétlenül járt Jeanette-expedicio 1879—1881-ig. Ezt De Long amerikai lengerészhadnagy vezette, kinek teladata volt a Behring szoroson át a Wrangel sziget keleti partja mentén északtelé hatolni. A Jeanette már az é. sz. 71° 251 alatt betagyott s miután 2 even át északnyugati irányban hajtotta a jég, 1881. junius 12-éri az Uj-Sziberiai szigetektől éjszakra az é. sz. 77° 151 és a kel. h. 154° 591 alatt elsülyedt. Ez a két expedíció, mint mondottam, döntő hatást gyakorolt Nansenre. Mind a két hajó betagyott és az őket körülvevő jégtömegekkel együtt észak felé vitetett. Már ebből is gyanítani 'ehet, hogy Szibéria partjaitól északra egy tengeri áramlat vonul észak felé, mely magával viszi a sarkvidék óriási jégtömegeit, tehát azokkal együtt a beléjök fagyott hajókat is. Erősen támogatta ezt a leltevést azon hir is, mely 1884-ben járta be a világot, hogy Grönland délnyugati partjainál olyan tárgyakat találtak, melyek kétségtelenül az elsülyedt Jeanette tulajdonához tartoztak. Ezen eseményt úgy magyarázták, hogy e tárgyak egy úszó jégtáblán jutottak Grönland vidékére. Éhez járul még, hogy Grönlandban az eszkimók évről-évre találnak olyan úszó fát, mely kétségkívül Szibériából származik. Nansen nem sokáig habozott. Ha egy jégtábla, gondolta magában, az ösmeretlen sarkitengeren át tud úszni Grönlandba, úgy az azt hajtó áramlat egy sarki expedíció számára is bizton telhasználható. Tervét tudományosan lelgolgo/.ta, majd a christianiai löldrajzi társaságban föloivasta és aztán közzétette. Főtételét, hogy a szibériai jeges tengerből egy áramlat valahol az északi sark és a Ferencz Józsel-föld között Grönland-telé halad, hogy tehát egy hajóval, mely úgy van építve, hogy a legnagyobb jégnyomásnak is ellenállani tud, mely továbbá négy-öt évre kellő mennyiségű élelemmel el van látva, a jég közé fagyva a jégtömegekkel együtt Grönlandba lehet jutni, kézzelfogható és tudományos érvekkel támogatta. Számítása szerint különben is a jégtáblának, mely a Jeanette tárgyait vitte, csak két évre volt szüksége, hogy útját megtegye. Nansen értekezése a sarki utazók és természettudósok között roppant nagy mozgalmat idézett elő. Csak igen kevesen nyilatkoztak mellette, mig sokan hevesen megtámadták. Greely tábornok, ki maga is vezetője volt egy szerencsétlenül járt expedíciónak, nem habozott Nansen elméletét öngyilkossági tervnek nevezni. De bármennyire támadták is, -Nansen nem sokat törődött vele, erősen el volt határozva az expedícióra s miután H. Oszkár király és a norvég kormány rokonszenvesen fogadták, azonnal hozzáfogott az előkészületekhez. II. Előkészületek. A Fram. Először a szükséges költségeket kellett előteremteni, a mi azonban könnyen ment. A storting (norvég országgyűlés) 280,000 koronát ajánlott fel, a többi magán adakozások utján gyűlt össze, úgy, hogy az előirányzott 440,000 korona rövid idő alatt Nansennek rendelkezésére állott. Azután a hajó építésére került a sor. Ez képezte az expedíció főgondját, mert jól tudták, hogy a sarki utazásoknál előforduló számos katasztrófának legtöbbször a hajó alkalmatlan volta képezi íőokát. Nansen oda törekedett, hogy hajója minél kisebb, de erős szerkezetű legyen és olyan alakú, mely a jég nyomásának támpontot nem szolgáltat, sőt a legerősebb jégtorlódások idején is, anélkül, hogy összezuzatnék, könnyen a jég fölé emelkedjék. Ezen elvek szerint építette Colin Archer, norvég hajóépitő-mester azon hajót, mely a 3 Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
