Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1899-02-12 / 7. szám

konyára a megérdemlett rendre utasításban részesültem volna, vagy találkozott volna a közgyűlés tagjai között egy is, a ki a megtámadott tisztviselői kar és ügye érdekében felszólalt és annak a megíelelő elégtételt szolgáltatta volna.

Az intézet érdemes alelnöke által a közgyűlés befejezése alkalmánál a még ott maradt néhány részvényes előtt tett azon indítványa, hogy a tisztviselői karnak működéséért köszönet és bizalom szavaztassák, egy minden közgyűlésen szokásos udvariassági tény nem tekinthető azonban a jelen esetben olyannak, mely az én felszólalásomnak lett volna következménye.

A midőn én a közgyűlésen felszólaltam, csak azon elvitázhatlan joggal éltem, a mely minden részvényest törvényszerint megillet. Hogy engem pedig felszólalásomban kizárólag az ügy iránti szeretet és érdeklődés és nem „szereplési viszketeg“, vagy „akarnokság“ vezetett és hogy az általam gyakorolt, lehet hogy kellemetlen, de jogos kritika nem haladta túl az önérzetes tárgyilagosság határát, az kiviláglik abból,

hogy az 1591 frtnyi »ház javítási * tételnek elkönyvelésére vonatkozó előadásomat és ennek ötletéből a könyvelés formájára tett megjegyzéseimet a közgyűlés tagjainak nagy része helyeselte,

hogy az osztalék tartalék-alapra vonatkozó indítványomat a közgyűlés egyhangúlag elfogadta; s

hogy az összeférhetlenségre vonatkozó harmadik indítványom, melynek szellemét az intézet igen tisztelt alelnöke is magáévá tette, csak azért nem tárgyaltatott érdemlegesen, mivel ez indítványom nem volt kellő időben bejelentve.

Ezekből látszik, hogy felszólalásomnak mégis volt némi gyakorlati eredménye és haszna és igy alapja is

Nem restellem bevallani, hogy óhajtottam volna az intézet igazgatóságába bejutni. Érthető e törekvés egy oly ember részéről, a ki nagyobb tőkével van az intézetnél érdekelve, a ki akar és — a mint az U. K. maga is kegyes elismerni — tud is dolgozni és a kinek az a czélja, hogy a nézete szerint visszamaradt intézet és a részvényesek érdekeit legjobb meggyőződése szerint és tehetségéhez mérten, teljes önzetlenséggel előmozdíthassa. Talán (?) be is jutottam volna. De nem akartam az intézet vezetőségének kegyeimé bői az igazgatóságnak tagjává lenni, hanem, hogy annak lekötelezettje ne legyek és hogy önállóságomat és függetlenségemet igy teljes mértékben tentarthassam, kizárólag csak a részvényesek bizalmából. Ezt a czikkiró ur, mint a szóbanlevő intézet félhivatalosának bennfentese, maga is nagyon jól fogja tudni

Egyenesen vissza kell tehát utasítanom azt az állítását a közleménynek, hogy én „mindenáron“ igazgatósági tag akartam volna lenni és mintha e czélból „óriási erőlködést“ fejtettem volna ki; ezt mindazok megczáfolhatják, a kik a közgyűlésen — elfogulatlanul — részt vettek, de megczáfolhatja azon ténynek elfer- dithetlen logikája is, hogy az intézet vezetőségének ez alkalomra szokatlan nagy számmal összetoborzott hívei óriási fölényben voltak, holott, ha igazán kifejtettem volna azt a bizonyos »óriási erőlködést bizonyára több szavazat esett volna rám, mint a mennyit — épen a mai rendszer hibája folytán — valósággal kaptam.

Túlságos szerénynek tarthat engem a ez kkiró, ha azt hiszi, hogy az én vágyaimnak netovábbja, hogy a népbanknak a jelen viszonyok közt nagyon nehéz és mindig nagy anyagi és erkölcsi felelősséggel járó igazgatósági tagjává lehessek és nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy engem azé tisztséggel járó különös előnyök (?!) ösztökéltek volna törekvésemben.

Hálás vagyok különben a haragos czikkirónak, hogy csekély személyemnek lapjában olyan előkelő és bő helyet szánt; mégsem lehetett felszólalásom olyan jelentéktelen, ha azt az »Ungvári Közlöny* ily terjedelmes méltatásban részesítette.

A magam részéről ez ügyet befejezettnek tekintem.

Szerkesztő urnaklekötelezett hive.

Ungvárt, 1899. február 10.

Brody Sándor.

Thea-estély.

— Febr. 4. —

Garneval herczeg ez évi farsangi szereplése nem oly gyakori, nem is oly zajos és elénk, mint a minő csak a legközelebbi években volt Ungváron. Oka ennek első sorban bizonyára az a mélységes gyász, mely Erzsébet királynénk váratlan halálával minden igaz magyar szívre nehezedett s a melynek sajgó fájdalma alatt tényleg még mindannyian fájó érzéssel vagyunk eltelve, de oka másrészt ama mesterségesen előkészített társadalmi tagoltság, melyet a nevetségességig megsza- poritott egyletek létesítettek nálunk. Értjük a jótékony- sági egyesületeket s azokat, melyek az egyszerű emberek szivél-lelkét avagy értelmét akarják nemesíteni, de nehogy se értjük azokat, a melyek pusztán egy-két ember hiúsága kedvéért verik léire a harangot s tagolják a társadalmi életet.

De hagyjuk ezt, s térjünk át a thea-estély rövid leírására.

Az Ungmegyei Nőegylet s a Fehér-Kereszt egyesület lelkes vezetői Kende Petemé Sztáray Sarolta grófnő és Novák Endréné mindent elkövettek, hogy az e hó 4-én rendezett thea-estély minden izében sikerüljön. Az előleges hangulatból kiindulva azt hittük, hogy sokkal, de sokkal nagyobb közönség jön össze a Társaskör nagytermében, mint a mennyi valóban összejött. Az estély mindamellett úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben — mert hisz jótékonysági egyletekről van a szó — szépen sikerült. Kicsiny és válogatott közönség hozta meg filléreit a jó tettek oltárára, hallgatta a katonai zenekar által gyönyörűen előadott darabok lelket vidító harmóniáját. A zenekart maga a karnagy Obhlidál ur személyesen dirigálta. A mulatság kedélyi ohalát, elevenségét nagyban fokozta a Serpentin és virágdobálás, a tombola és világposta.

Nagy kár, hogy a járványszerüleg fellépett influenza igen sok családot tartott vissza a megjelenéstől; a helybeli helyőrség tisztikara meg, mely minden eddigialkalommal nagy számban jelent meg a jótékonysági egyesületek által rendezett mulatságokon, most bizony elenyészően csekély mérvben volt képviselve, sokaknak feltűnt ez, de mi a kimaradás okát az országos gyászesetben látjuk.

Az estély összes bevétele 318 írt 64 kr, kiadás 110 frt 19 kr, tiszta jövedelem tehát 208 írt 45 kr. s ez a közreműködő hölgyek mellett első sorban Kende Péterné Sztáray Sarolta grófnő buzgó fáradozásának és Novák Endréné tevékenységének köszönhető. Felülfizettek : gróf Török József főispán 10 frt, Firczák Gyula püspök 8 frt, Gebe Andor theologiai tanár 9 frt, Török Hermin grófnő, Plotényi Nándorné és Báji Patay Gyuláné 5— 5 frtot, Hehelein Károly és Wein Héthár.-y Mária 4—4 Irtot, Kende Péterné, Seidler Lipót 3 — 3 frtot, Komjáthy Tihamérné, Lám Gyula, Bradács Gyuláné, Langer Bódog, Szűcs Istvánná, Hoffmann Béla, Székely Simonná, Roíh Bernáthné, Schlesinger Fülöpné, Reith Jenő és Tábor Péter 2—2 frtot, dr. Lüley Sándor, Szvoboda Józsefné, Deák Bertalanná, Szomráky Istvánná és Felberman Julia 1 — 1 „Irtot. Tombola tárgyakat adtak a következők: Sztáray Irma grófnő udvarhölgy, Bradács Gyuláné, Czibur jlfilmosné, Illés Dávidné, Fan- kovich Anna és Ilma, Kende Péterné, Kiss Árpádné, Komjáthy Tihamérné, Kecskés Dezsőné, Koppen Sándorné, Lőrinczy Jenőné, Novák Endréné, Lüley Sándorné, Popovics Miklósné, Nestor Mária, Tomcsányi Mártha és Virányi Sándorné. Sülteket, süteményt, bort, szóval étéi - nemüt adtak: Aczél Ferenczné, Bradács Gyuláné, Bé- ressy Andrásné, Busch Viktorné, Bródy Béláné, Bródy Sándorné, Cornidesz Györgyné, Czibur Vilmosné, Dőry Józsefné, Ferderber Vilmosné, Fülöp Árpádné, Gra- bovszky Románné, Grosz Rezsőné, Gyulai Endréné, Hódoly 1.,ászióné, Ivántsy Lászlóné, Kecskés Dezsőné, Kende Péterné, Kintis Istvánná, Kerekes Istvánná, Kiss Istvánné, Klein Zsigmondné, Kovalóczy Rezsőné, Krémer Gyuláné, Lasztókay Béláné, Lüley Sándorné, Lőrinczy Jenőné, Lauko Anna, Medreczky Istvánné, Novák Endréné, Ország Jakabnó, Popovics Miklósné, Pelt- sárszky Béláné, Papp Jánosné, Pogány Gyuláné, Pál Albertné, Rónay Antalné, Szvoboda Istvánné, Székely Simonná, Szabó Lajosné, Schmitzer Edéné, Traxler Lajosné, Tomcsányi Ödönné, Weltmann Józsefné, Weinberger Zsigmondné, Virányi Sándorné és Zachar Jakabné.

A szives telülfizetők, úgyszintén az elősorolt hölgyek adományaikért az emberszeretet ügyének tett szolgálatáért fogadják a két egyesület hálás köszönetét. Fogadja röszönetünket a helybeli tisztikar, élén az ezredes úrral a katona zene átengedéséért, a helybeli Társaskör, hogy a nagytermet díjtalanul adta át és Lefkovics S. ur, hogy a porczellán edényeket ingyen szolgáltat a.

Végül vegyék a két egyesület legszebb köszönetét azok a hölgyek, kik az egész idő alatt fáradtak és mindent elkövettek, hogy, ^ megjelentek jól érezzék magúkat, uévleg: Novák Endréné, Bradács Gyuláné, Lőrinczy Jenőné, Ország Jakabné, Szabó Lajosné, Popovics Miklósné, Medreczky Istvánné, Komjáthy Tihamérné, Kecskés Dezsőné, Hódoly Lászlóné, Ferderber Vilmosné, Cornidesz Györgyné, Wilcsek Istvánné, Kovalóczy Rezsőné, Ivántsy Lászlóné, Dőry Józsefné, Fülöp Ároádné, s azonfelül a tavasznak üde, szép virágai: Grabovszky Berta és Jolán, Kovalóczy Ella,

Hódoly Erzsiké, Sirokai Anna, Haraszty Irén és Jolán, Mokcsay Jolán, Novák Magda, Cornidesz Anna stb. E hölgyek mindegyikének egy kedves kis e nléke legyen 1899. febr. 4-én, a mikor az emberiség azon elhagyatott szegényeiért fáradoztak, a kik az emberi életet csak küzdelmes és nehéz oldaláról ismerik.

Vegyék ezenfelül köszönetünket Lám Sánder ur, Obhlidál ur, a katona-zenekar rokonszenves karmestere és Szilágyi Lajos a Pannónia derék vendéglőse.

B. Ö.

TARKASÁGOK.

Egy Martibeli csillagász feljegyzései Ungvár városáról.

IV.

379S. év télutó hava Só.

A Marsbeli csillagászoknak rendkívüli látványban volt alkalmuk gyönyörködni 3798. év télutó hava 3ti-ikán.

Tudvalevő dolog, hogy az Izdabár (Föld) képezi a Marsbeli emberek esteli legszebb csillagát és az asztronomusok oly valódi gyönyörűségét.

Én szokásom szerint reáforditom rendkívül közelitó' távcsövemet és ime fehér töltök tűnnek fel az Insula d i a b o 1 i- c á n (Ungvár). Váljon mi történhet vele! Tán elseperte a Maré nigrum (fekete tenger) é a mészsziklák fehérsége tűnik elé vagy a láva borította el?

E szörnyű sejtelmek közt ingadoztam, mig eszembe nem jutott spektráloszkop készülékemmel analizálni ama csodás fehér anyagot, mi Insula diabolicát borította. A vizsgálat meglepő eredményre vezetett.

Megállapítottam, hogy az anyag azonosnak látszik az aqua sterilizita jegeczes alakjával, más szóval a h ó val. Így tehát valószínűnek látszik az a feltevés, hogy az Izdabáron is esik hó.

És a kedves Insula diabolicának sincs más baja, minthogy hó esett.

Megállítottam tehát az óramüvet és hagytam elfordulni a földet. így kényelmesen végig szemlélhettem az egész várost, mely koronkint rejtélyes fényben ragyogott, általában véve pedig sötét volt. Megjegyzendő, hogy a lencsém aluminium fényizzó testtel lett megvilágítva és igy a sötétben is folytathattam tanulmányaimat.

Először is rejtélyes emberek (sokbőrüek) tűntek fel, kik valami üveget tartva egyik lábukban, az utczán ide-oda dülöngtek.

Utánnok ment pár igen sötétbőrü sokbőrü (czigányok), kik holmi rejtélyes alakkal és rendelíetetéssel biró különböző nagyságú eszközöket czepeltek és holmi egyenes rúddal rajta fűrészelni látszottak.

Azt is láttam, mikor az ablakok kinyíltak és megbotránko- zott arczu lakók néztek a csodás menet után.

Derékszög alatt bekanyarodva, a vashiddal szemközt megállóit a társaság és egyiknek oly jó kedve támadt, hogy lóra pattanva belovagolt a nagy ablakokkal ellátott helyiségbe.

Biztosan ez a szokás ottan.

Még most is megfoghatatlan előttem az egész eset, legalább nálunk a Marson máskép vélekednek az ilyesmiről.

De lehet, hogy mi tévedtünk !

A mint igy a nem világított város sorsa felett elmerengtem, igazán meglepő esetnek lettem tanújává. Hogy ezt t. olvasóim is megérthessék, kénytelen vagyok egy kis tudományos magyarázatot is előrebocsátani.

A hang t. i. mperczként 40) métert halad, ergo 1 perez = (i0 mpben megtett útja = 24,000 méter. 1 óra == 60 p. alat t m. u- = 1440,000 m. = 1440 kilométer. Minthogy a Mars és Föld középtávolsága 45 millió kilométer, hogy a hang ez utat megtegye, szüksége van = 1440 X 24 ó. = :;4,5öO km. = 1 nap alatt. Tehát 1000 nap = 23/4 év alatt 34 millió 5(50 ezer kilométert tesz meg s az egész 45 millió kilométernyi utat 1125 nap azaz kerek 3 év alatt teszi meg, azaz ha a földön maga egy hang keletkezik, az csak három év múlva lesz hallható a Marson.

Ilyen hangok pedig minden égitesten keletkeznek, csakhogy lovahatolásukban és észrevétetésükben bizonyos korláthoz vannak kötve. Kétségtelen, hogy a hang hullámokban, még pedig kerésztrezgésü atomokkal terjed hogy tehát egyik világrészből eljusson a másikba, egyéb nem szükséges hozzá, mint alkalmas közvetilő anyag. Ez anyagot a világűrben pedig bírjuk az éterben, mivel máskép hogyan volna megmagyarázható a Nap köl - csönhatásaként a Marson, Földön és a többi égitesteken észlelt Fény, Hő és Elektromosság Az isigaz azonban, hogy e közeg az éter bir az anyagok azen sajátságával, hogy a hullámokat tovább haladásukban elősegítvén, egyúttal gyengíti. Példa rá a viz- gyürü, mit egy kő gerjeszt, de a hang terjedési sebessége 1/.i mpére se hat el mint távolságra. Világos ebbdl. hogy ahoz. hogy esik világrészről a másikra átterjedt hanghullámok ott észrevétes- senek. ahoz különös finom eszközök szükségeltetnek, a milyent pl. bírunk a spektroszkópban, mely más világrészek anyagának összetételét adja, a finom fénymérőkben és hőmérőkben, mivel az egység l/l()ÜL)-ed része is megmérhető

A Mars jóval előtte van más világrészeknek a tudományos találmányokban és igy nem csodálhatjuk, hogy jó ideje bir egy hasznos eszközt, mely a más világrészekről érkező hanghullámokat felfogja és transfomálja nagyobb feszültségű s erősséggüvé rezgésekbe, úgy, hogy hallhatók lesznek és egyúttal meg is örökíti. Ma véletlenül eszembe jutott e készülék s elővéve a múzeumban őrzött hengereit, járatni kezdtem. Megjegyzem, hogy a beszéd és nyelv érthetetlen előttem, de azért híven igyekeztem visszaadni a beszélgetést, mely 3 évvel ezelőtt folyt a földön; az én Insula diabollicámon:

Szellemek az iparcsarnokban.

— - Képzeld barátom, mi történt velem.

— No, de beszélj!

— De alig bírok, még most is odavagvok a meglepetéstől.

— Talán egy hitelező? .. .

— Szó sincs róla. Több annál!

— Igazán kiváncsi vagyok.

— No hát hallgas ide.

(A gép berreget egy keveset, talán köhécseltek.)

— Múltkor belefogtam egy terjedelme s törvényjavaslat olvasásába, mely a borhamisításokról szól. A dolgozat oly annyira alapos, de annyira, hogy hozattam két liter (50-ast és mindjárt kísérleteket tettem. A bornak egy hamissága mindjárt kisült, ugyanis szép lassan elszenderegtem. Lehet, hogy a könyv alapossága is segített ebben.

Lassanként besötétedett és egyszer csak valaki vállamon érint, mire felébredek. Képzeld csak, egy talárba öltözött és imádkozó kendőbe burkolt zsidópap markolt meg, miközben imádkozó szijját félelmesen csattogtatta s igy szólt: Derék férfiú, én a neológ község jövendő rabbijának a szelleme vagyok. Figyelmeztetni jövök a veszélyre téged, mi titeket fenyeget. E g y e 11 e n darab portékát sem adtokéi, mig ez épületből újra nem lesz imaház.

(A gépből gúnyos kaczaj hangzott ki.)

— Ne kaczagj, Gott soll mich so bewahren, a mityenjgaz! A rabbi ezzel eltűnt és én visszamaradtam egy kis fejfájással. (Talán mégis csak hamis bor volt.)

— Tudod mit barátom, tanácslom ne mondd el másnak az esetet, mert azt fogják mondani, hogy bolond vagy.

(Itt a gép nagyot berrent és nem hallhattam tovább a folytatást.)

Mikor e beszélgetésre visszaemlékeztem, arra gondoltam, hogy nincs e igaza a rabbinak és nem kellene-e a neolog hitközségnek építenie uj imaházat.

Vagy vegye vissza a régit.

De lehet, hogy daczára a szellemeknek még sincsenek az Insula diabolicán szellemes emberek, kik erre maguktól rájönnének.

Si non e verő... (— sári. —)

A közönség1 köréből.

Elismert axióma, hogy minden intézménynek előbbrehaladasa az alkalmazott tisztviselők magatartásától függ. Ezt bővebben fejtegetni annyi volna, mint vizet hordani a danaidák feneketlen hordójába. Mert jól tudjuk mindannyian, hogy valamely fórum hivatalos helyiségében csak akkor vagyunk biztosak ügyünk igazságos elintézésében, ha az részrehajlatlan, minden egyéni érdektől ment és minden befolyástól független kezekben van összpontosítva.

Ily példás, hivatalának magaslatán álló férfiút tisztelünk mi Pavlik Béla nagy-bereznai kir. aljárásbiró ur személyében, ki hivatalos teendőinek ernyedetlen munkálása mellett feleivel szemben nem a drákói szigort, nem a mindenkit elriasztó, ellentmondást és védekezést jrem tűrő modort alkalmazza, hanem a ki előzékeny eljárásával, mindenkit bebilincselő igazság-sze- retetével nemcsak az intelligens körökben, de pórnépünknél is maradandó elismerést vívott ki magának s kit az intéző körök magas figyelmébe ajánlani őszinte kötelmünknek ismerjük.

Többek nevében; —cs —r.