Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-22 / 4. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1899.január 22. 4. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szei k"szlőliöz intézendő minden köz- |em-ny, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyv nyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frí Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A laktanya-ügy. Ungvár város anyagi érdekeinek egyik legfontosabb ügye: a laktanya-kérdés. Hogy lesz, mint lesz? ezek a kérdések azok, melyekre ma még határozott feleletet nein Halhatunk és nem. nyerhetünk. Egyik bizottsági tamutskozás a másik után következik, a nélkül, hogy a 'bizonyosság váltaná fel a helyzet bizonytalanságát. A napokban is együtt volt a vegyes bizottság, mely két napi tanulmányozás, talaj farás s vizpróhák után abban állapodott meg, — amiben már megállapodott a múlt évben; hogy a vármegye által felépítendő első osztályú laktanya a /őportorony helyén és környékén leljen elhelyezést./ Úgy látszik, azok az aggályok, melyekkel a m. kir. honvédelmi miniszter ezen hely iránt viseltetett, — a most tartott talajvizsgálat alkalmával a bizottság katonai tagjainál nem leltek viszhangra. | De nemcsak a telekre, de a tervekre vonatkozólag is megállapodtak a bizottság polgári és katonai tagjai s most már a dolog természetes rendje az lenne, hogy az építkezés engedélye minél előbb megérkezzék. Nagy kérdés azonban, megjön-e oly időben, hogy az építkezés ha nem is kora tavaszszal, de legalább a nyár elején megkezdhető legyen. Jm nines kizárva H,miak ,lehetősége g >m. egyáltalán megérkezzék. Ily körülmények között méltán aggodalom foghatja el mindazokat, akik Ungvár város anyagi ügyeit csak a legparányibban is szivükön viselik. M< rt a tény az, hogy akár épülni fog az uj laktanya, akár sem, a vesztes csak Ungvár városa lesz, akinek óriási áldozatokkal épített laktanyája kongani fog az ürességtől. Hogy mily óriási anyagi áldozatot kíván ez majd a közönségtől, hogy mennyire fel fogja szöktetni a laktanya kiürítése a pótadót, még gondolatnak is rossz. Pedig kell rá gondolnunk s ép azért, hogy a közönség szokatlanul magas megadóztatása soká ne tartson, gondolni kellene : is, miként és kinek értékesítsük majd a kiüriteo laktanyákat. Tudtunkkal ily irán; bírt még semminemű kezdeményező lépés nem töríint azok részéről, akik erre hivatottak. Nem szemrehányásképai mondjuk ezt, de fel hozzuk azért, mert most már kellőleg elérkezettnek látjuk annak idejét, hogy e kérdéssel minden irányban foglalkozzanak. Mi határozottan azon lézetben vagyunk, hogy az, aki a jelenlegi laktanyák kellő értékesítésének módját megleli s azt keresztül is viszi, sokkal nagyobb és igazabb hálám lesz érdemes, mint azok, akik Ungvári, a laktanya-építés eszméjét a múltban megpendítették. Mert ha 'Ungvár vár4 meg fog szabadulni attól a tehertől, mely nyűgként, nehezedik ma reá, úgy még bizhatunk abban, hogy a város anyagi viszonyai, javulni fognak; elleneseiben azonban nem, minek következménye lesz *íz évekre menő anyagi megkötöttség, a községi adónak óriási emelkedése s ezzel egyidejűleg az általános elszegényedés fog előtérbe lépni, a mitől különben ma sem állunk nagyon távol, de a minek teljes beteljesülésétől IlÉjk óvjon bennünket. Ismételve ajánljuk tehát az illetékes köröknek figyelmébe, foglalkozzam.' jelenlegi laktanyák értékesítésének kérdésevet. • Mert erre az idő már elérkezett. rn. Az „Ungvári Leányok Erzsébet-köré“- nek megalakulása. Az elmúlt vasárnap délután alakult meg az uj gimnázium rajztermében az „Ungvári Leányok Erzsébet- köre.“ Úgy látszik, hogy az elszórtan levő ellenvéleménynyel szemben, mely a kör megalakulását és czél- ját kifogásolja, szemben áll Ungvár társadalmának nagyobb részé. Legalább azt következtethetjük a gyűlésén megjelent közönség tekintélyes számából és meleg érdeklődéséből. Nagyon sokan, a kik a gyűlésen való megjelenésben akadályozva voltak, részint írásban, részint élőszóval fejezték ki sajnálkozásukat az elnökök előtt és kívánták sikert a kör fejlődéséhez. Meleg hangú levelet küldött a gyengélkedő, védnöknő, Kende Péterné sz. Sztáray Sarolta grófnő is. Az alakuló-gyűlés igy folyt le : Virányjné Bodor Cornélia tiszteletbeli elnöknő nyitotta meg a gyűlést, a következő beszéddel: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Van szerencsém üdvözölni a tisztelt Közgyűlést, úgy a tagokat, mint első sorban a vendégeket. Fogadjak meleg köszönetemet szives megjelenésükért, annul inkább, mert a kezdet nehézségeiben támogatnak bennünket. Hiszem ugyanis, hogy szives megjelenésükkel, érdeklődésüknek óhajtották tanujelét adni. A czél, mely bennünket ma, az Ungvári Leányok Er- zsébet-körének megalakulására összehozott, immár ismert a t. Közgyűlés előtt. Nem nagyratörő e czél, nem akarunk a nyilvánosságnak, vagy a nyilvánosság előtt dolgozni. De vannak az emberi életben, különösen a nők kedély világában perczek és órák, midőn a lélek mintegy vágyik, a köznapiakon felül emelkedő, tisztán szellemi élvezet után. Ezeknek a perczeknek betöltésére, ezeknek az érzelmeknek a kifejezésére lesz alkalmas társulás a mi kis körünk. Hiszem azonban, hogy Ungvár intelligens társadama tisztában van ezzel, hogy e kis kör. minden igénytelensége mellett is, nagyhorderejű lehet következményeiben. Általánosan elfogadott elv, élettanilag, hogy az utódok fejlődését, első sorban a nő intelligentiája befolyásolja; de teljesen meglámadhatatlan az a tény, hogy intelligens anya, más erkölcsi alapot, magasabb felfogást csepegtethet gyermeke szivébe és elméjébe, mint a UpiyopK« j|-j\á Mnprhnh rózzzÁi'ol ilyen 'határszéli városban, mint a milyen Ungvár is-, a hol * jobbára idegen ajkú lakossággal vagyunk körülvéve, sőt maga a város is nagy hányadában idegen ajkú, azt hiszem, örömmel kell üdvözölni minden olyan vállalkozást, a mely a magyar nyelv tiszta alkalmazását, esetleg a maga köreben való fejlesztését magában hordja. Mindez indokoknál fogva ismételten kérem a közönség rokonszenvét és pártfogását. Ezután következett az alapszabályok felolvasása, melyet a közgyűlés vita nélkül egyhangúlag jóváhagyott. Ezek szerint a kör czélja : a tagok ismereteinek, tudományok, művészet, szépirodalom és nő-foglalkozások terén való fejlesztése. E czél elérésének eszközei • felolvasások, melyeket esetleg a tagok, vagy erre felkért vendégek tartanak ; estélyek, matiné-ek, Ízlést és ismereteket fejlesztő kiállítások rendezése. A Bazilita. — Az „U n g“ eredeti t á r c z á j a. — Irta : Kovássy Elemér. I. Éjiéi volt. A moszkvai temető egyik inárvány-sir- emlékéhez magas, köpenybe burkolt, athletai alakú férfi közeledett. — Amint az emlékkőhöz ért, elébe térdelt és imádkozott hosszan, némán .... Befejezve imáját, lölegyenesedett térdeplő helyzetéből s a holdvilág ezüstös fényénél a márványkő tisztán látszó aranyos betűit nézte soká, soká, mintha nem hinne szemeinek, hogy a kövön e felirat allhat: Itt nyugszik FEDOROWNA OLGA. Élt 17 évet. Meghalt 1849. évi junius 1-én. Béke hamvaira ! Az éjféli látogató pár legördülő könnycseppet törült le izmos kezeivel arczáról. Megcsókolta a hideg kűemléken fénylő nevet, aztán távozott.; menetközben, minegy búcsúzáéul, vissza-visszapillantva az elhagyott emlékre, mely egy utkauyarulatnál végleg eltűnt szemei elől. Ez a lérfi Paulow Iván lovas-kapitány, a márványkő pedig, pár bét elolt vidám, bájos, most néma halott-menyasszonya síremléke volt. II. Kevéssel az elébb leirt jelenet után 1. Miklós czár, az ekkor történelmi nevezetességűvé lett grabbi kis templomban, aláírta azon kiáltványt, melylvel Paskieyitsch Iván eriváni gróf, varsói herczeget bízta meg maga helyet! a magyarok elleni lővezérséggel. — Ezzel a pár tollvonással el lön döntve a magyar szubadságharcz sorsa: egy picziny toll ásta meg nemzetünk szabadságának óriási sírját! A fegyeunezett, régi katonákból álló orosz hadsereg léptei és toporzékoló paripáinak patkói alatt megrendült az anyalöld, midőn elindult, annyi diadalmas csatában kitárudt honvédőink letiprására. A czár velük lovagolt Grabból mindaddig, tűig Boriánszky herczeg, segédtiszt eiébe vágtatva, katonás tisztelgés után jelenté, hogy a sereg megérkezett a magyar határi jelző kettős tü'dliányáshoz. E pillanatban a czár óriási alakja kiegyenesedett sötétpej lován, hatalmas mellét boritó érdemjelein és ezüst sisakan megtört a fénylő napsugár s a száz millió ember urának egyetlen intésére megperdültek a dobok völgyön és hegyen, százezer marezonat-ekintetü férfi egy ember gyanánt borult térdre: imához. A fehér czár kiterjeszté karjait, megáldá seregét és midőn újabb jelére ismét mint egyetlen test állott lel a tengernyi tömeg: Miklós kíséretével visszavágtalott Grab felé. — A sereg pedig vonult Magyarországba s vele együtt Paulow Iván kapitány is, aki midőn áthaladt a határon, arra gondolt, hogy ő most egész világot hag)olt. a moszkvai temetőben s talán, ha elesik, talál helyei te egy újat s löllelí abban annak galamb-tiszta lelkét, aki nemrég oly kimondhatatlanul szerette ót. — És e gondolat vidám derül varázsolt különben komor, férfiasán szép arczára. Ifi. Forró nyári nap volt 1849. augusztus 2-án Debreczen alatl, egy kukoriczáshoz közel, csatákban vén, de korra gyerek-honvédekből álló csapat har- czolL az oroszok ellen. Az ágyuk riadó bömböléssel okádták ércz-tor- kukból a a tüzet és golyókat, melyek rémitő eredménynyel sepertek rést az óramű pontosságával tejlődő muszka gyalogságot fedező lovasságban. De mintha vízbe köveket dobunk, egy pár másodperezre széttaszitják azok az elem cseppjeit, nehány körgyűrűt Írnak le, hanem aztán a cseppek helyett mások a'ko'nnk sima felületet, épen úgy zárult össze, halálmegvetéssel a lovasság minden közéje lőtt golyó után. — A gyalogság pedig biztos védelem alatt, mint Lapunk, mai száma 6 oldalra terjed, polyp terjedt széjelebb-széjelebb, hogy átölelje egy halálos karolással a derék honvéd vitézeket. Az iíju tüzérek megtették kötelességüket; oly jól lőttek, mintha pár hónappal előbb nem is békés diákok lettek volna, akik jobban féltek akkor a professor urak szigorú tekintetétől, mint most a halál rémitően vigyorgó csonl-arczától. Nagy Sándor vezénylő tábornok már-már azt hitte, hogy győznek honvédéi, midőn rémesen hangzott fel a magyar csapatok háta mögé került orosz dandár >hurrái) D csatakiáltása s a kitejlődött gyalogság polyp- karja két oldalt szoritá csatatüzbe a honvédeket . . . . S lett mészárlás! ... Az ifjúság színe, virága, piros vérével öntözé a rónát. Csak bárom, diákból lett lüzér küzdött még emberfeletti erővel kedves ágyújáért ............Pár perez múlva már csak ketten védték azt, végre egy harezoló maradt. Hatalmas kardját, mint könnyű pelyhet forgatta s nem egy jó vitéze az ellenségnek esett el a collegiumi nagy botosból tüzérré lett diák irtózatos csapásai alatt. Többen rohanták meg az ifjú hőst s végre homlokán szurony-vágástól találva: -»Éljen a haza!« kiáltással oda bukott ő is társai közé, az ágyú kerekei alá. Egyik orosz épen bele akarta még döfni az eleső fiú mellébe szuronyát, de e tettében megakadályozta őt egy vaské-szoritás csuklóján s egy parancsoló hang, mely ->előré«--t vezényelt. A szorító két kéz és vezénylő hang tulajdonosa vo't Paulow Iván kapitány, aki alól midőn kilőtték, lovát végig nézte az iíju tüzér küzdelmét s észrevéve, hogy nincs talán halálosan találva, az újabb sebtől megvédte őt. IV. Nehány hét múlva a debreczeni vesztett csata után, a győztes oroszhad visszatért hazájába, Galiczián át. Egy darabig velük volt Paulow Iván kapitány is, de aztán eltűnt közülök, senki sem tudta bajtársai közül, hogy hová ? ............ * * * VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
