Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

mindig az a szempont állott: csak minél előbb megfelelő és saját épületünk legyen. Kombinatióba is vettük ez épületet. Akkor tudomásomra jutott, hogy arra Ungvár város — amelynek részben úgyis tulajdonjoga van ahhoz az épülethez — szintén reflektál közügyben, mert városházává akarja átalakítani. Minek lett volna a dolgot forszírozni ? Hiszen tény, hogy udvara kicsiny, kútja nincs. És ha a város esetleg nem adta vplna el a részét, csak huzavona keletkezett volna mely az ügy gyors, kedvező időben való megoldását késleltette volna. (Igaz, hogy ezt — mivel 2/3-ad részben ő volt a tulajdonos — megtorditva még a tanulmányi alap is megtehette volna! De hát akkor mindkét esetben sem kint, sem bent nem leheltünk volna.) Erre azután alser- nativ-kombinatió állott be: t. i hogyha a város hozzájut a régi gymnasium épületéhez, akkor a mostani városházát és telkét ajánljuk megvételre a reá - iskola czéljaira; ha pedig nem kaphatja meg a régi gymnasiurni épületet a város, illetőleg a városházát oda át nem helyezheti, akkor a reáliskola részére a régi gymnasium megvásárlását fogjuk ajánlani Talán érdekes lesz tudni, hogy az ilyetén álláspontra akkor helyezkedtünk, amikor még a régi gymnasiurni épületre vonatkozó városi vásárlás a magas minisztériumtól nem volt jóváhagyva, tehát akkor a reáliskola részére az az épület igen is a siker reményével lett volna javaslatba hozható. Mindez! csupán tájékozódásul s annak megvilágítására hoztam tel, hogy a reáliskolai építkezés dolgában a tanügyi hatóságok eljárása diskret volt, a város jogos óhajait nem alterálla, érvényesítését nem hátráltatta, útjába akadályokat nem gürdilett, bár az állam érdekeit is zorosan szem elölt lartotla. Teljesen érthető tehát a reménykedés, hogy a város nagyérdemű közönségé részéről, hasonló jóhiszeműséggel, sőt készséggel találkozik majd a reáliskola, melynek most, hogy a városnak immár sikerült a régi gymna- siumi épülethez hozzájutnia, talán csak nem kell attól félnie, hogy amaz időben, mikor a régi gymnasiumot reálnak meg lehetett volna szerezni, tisztelvén a város intentióit, most a jól előkészített, sőt végleges megoldásra juttatott kormány-elha'ározás után kelljen a dolgot élűiről kezdenie. Ilyen eshetőséget feltenni tiltja a tisztelet, melylyel a nemes város iránt kell viseltetni. És könnyen koczkáztathatná magát az ügyet is. Mert egyáltalán nem volna lehetetlen, hogy amilyen lekötelező készséggel viseltetett e kérdésben eddig a magas kormány a város iránt és a reáliskola jövője érdekében, éppen ellenkezőleg majd passzív álláspontra helyezkedhetnék, avagy a várostól követelhetné mindazt, amit eddig ő maga akart megadni. Csak a közügy adná meg az árát.

Ezek előrebocsátása után legyen szabad áttérnem arra, hogy mily szempontokat kelletett szem előtt tartani a javaslat előterjesztésekor.

Első sorban jól, magasan álló oly területre volt szükség, amelynek udvarán kút is van, amely száraz terület, — nincs az Ungnak, vagy a csatornájának sem átszi- várgása által befolyásolva, sem árterület tájékára nem esik. Nos, ilyen a városháza telke. Szabad levegőnek kitett, légáramtól el nem zárt, de a széltől mégis óvott hely kellett, ilyen a városháza helye és környéke. Az utcza porától mentes, a nagy közlekedés zajától távolabb álló helyet kellett javasolni, ez megvan a városházánál. A miniszteri szabályrendelet értelmében erkölcsileg kifogásra okol nem adó környezettel kell az iskola- épületnek rendelkeznie, ilyen a városháza tájéka. Az udvar is tágas, elől kertecske, közelében fásitolt tér, nem messze a kálváriára vezető szép fasor. Majdnem szemben a megyeháza és a kir. járásbíróság. A gymna- siumtól czélszerü távolban fekszik, egy élénk városrész középpontján vagyon. EinelkeJettebb telkén az uj, stil- szerü palota jól ki fog emelkedni, távolabbra el fog Játszódni, igaz dísze lesz nemcsak a városrésznek, de az egész városnak, szóval város-szépészeti szempontból is igen alkalmas hely a választott telek. Ama városrész s főleg a Szobráncz-utcza fejlődését feltételezi, mert a tanuló ifjúság s a tanárok minden hihetőség szerint környékén vesznek szállást, igy uj épületek létesülnek s a meglevők értéke emelkedni log; hiszen egy-két kereskedés és könyvesbolt keletkezése szükség szerint következik. Ez persze első sorban városi ügy, amelylyel a paedagogusnak nem feltétlenül kell foglalkoznia. Mégis csak azonban éppen azért, mert városi ügy, akkor, amikor arról van szó, hogy a várostól vásárol az állam, a vásárlás tényének bekövetkezésére indokul igen is felemlíthető. Egyáltalában nem szabad csak a jelennek élni A jövőbe is kell tekinteni. A város csak két irányban fejlődhetik. Az egyik a vasúti állomás felé történik; a másik Szobráncz felé, ahol a szőlők vannak és amerre majd a Nagy-Mihály-felé vezető vasút állomása leszen. íme, e terv szerint kell a város ama részeit fejleszteni, amelyek a meglevő, illetőleg a bekövetkezhető viszonyok alapján ily fejlődés alapfeltételeit már bírják, illetőleg megszerezhetik.

ügy ám ; de hallom (és hallottam elégszer) a vádat, hogy mindent csak a belvárosnak akarnak adni. Nagyon érdekünkben áll saját jövőnk javára, hogy ne tápláljuk mesterségesen a városnak tagosulalok szerinti érdekcsoportositásál. Ne beszéljünk hidon-inneni és hidontuli érdekekről, hanem szorgalmazzuk Ungvár- nak, a városnak, az egésznek a jól fellogott érdekeit. A reáliskolát Ungvár kapta. Helyezzük el a legalkalmasabb helyen s ott, ahol a telek vételára nem egyszerűen magán-, de a közügy érdekét segíti elő, ami tehát, ha némileg is, de mégis ugyanazon erkölcsi testület javára esik, mely mindnyájunknak, az egész polgárságnak otthonunk, lakóhelyünk, t. i. maga Ungvár, a város Nos, ilyen tágas és nagy hely az egész városban csak a városháza és a telke. S mivel pedig ez minden kombinatióba vehető más telkeken felül a legalkalmasabb, a felelősség tudatában első sorban e helyet lehetett és kelletett javasolni. De mondhatná valaki, hogy a hidontuli rész fejlődése érdekében mégis csak oda kelletett volna helyezni a reáliskola saját épületét. Hál ne felejtsük, hogy állami vetelről van szó; 1 tehát az állam egy megnevezett helyen látja legczszerübben elhelyezhetőnek a maga épületét, e szándéiban talán mégsem kell őt hátráltatni, vagy lehetetniteni, mert az állam áldozatkészsége elvégre is első során a városnak javára szolgál. De még ha arról voln is szó, hogy a városnak a maga terheltetésére kellee telket adni a reáliskolának, akkor sem fogadható el -vül az, hogy a Radvánczi-ulczát és környékét egy iska odaépitésével kelljen emelni. Azt a városrészt emeli a ipara és kereskedelme, meg a vasúti állomás (letőleg ez utóbbi a kereskedelmet élénkíti) Rövid Khónap alatt hány uj ház épült ott! Legfeljebb azt mndhatni, hogy mivel a reáliskola gyakorlati irányú idományos iskola a hidontuli részen, mely az iparos- éskereskedő elem jelentős telepe volna, igen is a helye. Ct ám a másik szempont, mely azt vallja, hogy mert pari s kereskedelmi terület az a városrész, költöztesse oda az iparos- s kereskedő-tanulók esti tanfozamát, hogy kéz ügyébe essenek ; a reáliskola pedig fglaljon helyet a városháza telkén, hogy az intelligens családok gyermekei részéről is köny- nyen megközelíthet legyen. Én aláírom, hogy a hidontuli résznek s a íadváncz-utczának is kell iskola. Bizonyárakell; de cell első sorban elemi iskolai s kisdedóvói czélszerü, modern épület. A kilencz éven felüli gyermekek eljárhabak a megyeház környékére a reáliskolába minden na;yobb baj nélkül; a séta még egészségükre is válhatil; ám az apró csemete-nép, — a gyermekek az elem iskolába távolra nem mehetnek. A régi pénzügyőri lakanya telkén, avagy közolében igenis kell egy, a jövő lejlidésre is t :kintettel nagyobb arányúnak tervezett elemiiskolai épület,olyan, amely befogadhatná a létesítendő plgári leány iskolát is. Ez utóbbira valóban égető szükége van ama városrésznek, mert leány-gyermekekrek az őszi éstavaszi locscs-pocscsban s a .éli erős lagybai oly messzire járni a Nagy-ulczába igazán nehézkes doltg; de ez is másodrangu érdek, hi.z nagyobb városokbai háromszor akkora távolságot is meg kell futni. Haiem szükség lesz egy uj polgári leányiskolára azért, mert a hidontuli városrész lakossága szembetűnően növeledik, a nagy-utezai gör. szertartásu kath. polgári leányiáola pedig már ma is aligha fogadhat be sokkal több növendéket. — Olt van a Sás-téren a pénzügy igazgatósági palota is, ahová sok-fél jár el, emeli az oltani környék élénkségét.

Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a következők megtételére itt az alkalmas idő, még pedig: 1. a reáliskola részére adják el a városházát és telkét gyorsan, hogy tavaszszal építhessünk, szeptemberben pedig a reáliskola bevonulhasson uj otthonába; 2. az igy szabaddá leendő reáliskolai bérházba helyezzék el az iparos- és kereskedő tanulók esti tanfolyamát, esetleg egy r. kath. népiskolát; (ez évenkint tisztes megtakarítással fog járni s különben sem áll ez idő szerint a városnak rendelkezésére alkalmas hely ez iskolák elhelyezésére); 3. a mostani állami elemi iskola czéljául szolgáló épületet felemelve, átalakítva kisdedóvóul rendezzék be ; 4. uj, tágas, modern elemi iskolai épület emeltessek s a polgári leányiskola (elállítására vonatkozólag a magas kormánynál a szükséges lépések megtétessenek ; 5. a Sas-tér s a Radvánczi-utcza már most, fejlődése kedvező kezdetén befásittassék, hogy a mire kiépül, árnyékos, üde llegyen és portengertől ment, rendes, tiszta; 6. a Fekete-Sas pedig váljék költözködő madárrá s távozzék egy, nékie szebb hazába.

Ezeket tartottam szükségesnek elmondani tisztelt polgártársaimnak azon alkalomból, hogy e hó 27 én a reáliskola fejlődésére oly felettébb fontos telekvásárlás ügyében a képviseleti tagok ^ öntésre hivatottak. Kegyeskedjenek a kérdést a maga igazi mivoltában s egész Ungvár érdekeinek szempontjából tekinteni. Ez idő szerint a reáliskolát állandósítsuk, mert ez van napirenden ; állandósítsuk pedig úgy, hogy hátra ne vessük. Azután jöjjön a többi. Van elég pótolni való. S a fejlődés törvényé különben is uj közszükségleteket hoz felszínre. Akkor majd ott legyünk együtt, szálljunk síkra valamennyien. Most a magas kormány nyilvánvaló jóakaratának a reáliskola dolgában bekövetkezését szíveskedjenek készséges hajlandóságukkal lehetővé tenni. Nem lehet kétség, hogy a jövő szükségleteinek felmerülésénél ismét megnyilatkozik a kormány jóindulata, ha a fennforgó kérdésben szives méltánylással találkozik.

A közeljövőben nagyszabású építkezések fognak történni. Kaszárnya, reáliskola, agyagipari szakiskola, elemi iskolák emeltetnek. Egy félmillió forgalom! Minek hátráltatni, hogy a polgárság e nehéz időkben később jusson a keresethez ! A reáliskolánál semmi akadály nincs az építkezés gyors megkezdésénél. A polgártársak szavazata az előkészítés záróköve lehet, mely után — az alapkő letétele következhetik.

Dortsák Gyula,

az ungvári állami reáliskola igazgatója.

Az ungvári kéményseprési ügy.

— Városi közgyűlés. —

Ungvár város tanácstermében szokatlan élénk és mozgalmas közgyűlés folyt le e hó 5-én.

A képviselő-testület tagjai közül alig voltak jelen 35-en, de akik jelen voltak, ez alkalommal mind helyeselték a felszólalók indítványait és indítványaik indokolását.

Nem is csoda. Arról volt szó, hogy a kéményseprési jogtulajdonossal egyezség köttessék a múltra vonatkozó kéményseprési dijakra. A hajlandóság meg is volt a közgyűlés tagjaiban, de a kéményseprő által javaslatba hozott díjtételek oly magasak s a takaréktüzhelyekre és kályhákra vonatkozók oly jogtalan kívánságok voltak, hogy az egyezségi javaslat egész terjedelmében el nem fogadtatott, daczára, hogy Jäger Bertalan azt a kijelentést tette, hogy hát majd behajtják a 35 és 50 kros egyszeri seprési dijakat.

Állunk elébe! — hangzott erre fel több oldalról, szó! s azt hisszük, nem csalódunk, midőn a közgyűlésen tapasztalt hangulatból annak a következtetésnek adunk kifejezést, hogy a város képviselő-testülete meg fogja találni a módot, hogy a város összlakossága jogtalan követelések megfizetése alól megmentessék.

A közgyűlés lefolyása különben ez_;

■HuTSytiándor dr. polgármester az ülés megnyitása után a főjegyzőt helyettesítő Mihalkovich József tanácsos-előadónak adta át a szót, aki tudatta, hogy a váron számvevőszékbe Kovács Adolf eltávozása folytán egy tag választandó.

A választás a polgármester által indítványba hozol i Kerekes István dr. képviselő-testületi tagra esett.

A kereskedő- és iparos-tanoncziskola felügyelő-bi zottságába pedig Zolcsák János elhalálozása folytán Wilcsek János ungvári kir. kath. főgimnáziumi tanár választatott meg egyhangúlag.

Most következett a közgyűlés sötét pontja, a kó- ményseprési és ezzel kapcsolatos díjtételekre vonal- ktííjregyézseg^élfogadásanak ügye.

Mihalkovich József előadó olvasta lel aü egyezségi javaslatot, mely szerint a földszintes mászható kémények után egyszeri seprési díjul 10 krt, földszintes hengerkémény után 12 krt, egy emeletes mászható kémény után 15 krt, egy emeletes henger-kémény után t8 krt kér megállapítani a kéményseprő. Ugyancsak megállap - tani kéri a dijakat a takarék-tűzhelyekre vonatkozólag egszeri seprésért 10 krban, két, vagy több sütővel bi róknál 15 krban, kályhák és azok csöveinek sepréséért 15 krban.

Ha e dijakat a közgyűlés elfogadta volna, úgy a kéményseprő a kémények után az 1895-—1898. évek seprési dijául több mint tizenhatezer Irtot, a takarék- tűzhelyek után mintegy tizezer forintot, a kályhák és azok csöveiért pedig szintén nehány ezer Irtot lett volna jogosult a háztulajdonosoktól behajtani.

De amennyiben általánosan tudott dolog, hogy a takaréktüzhelyek és kályhák seprési diját eddig a kéményseprő-segédek es étről-esetre behajtották, a közgyűlés az ide irányuló dijak szedhetésére a meghatalmazást csakis az egyezség elfogadásának idejétől a kéményseprési szabályrendelet jóváhagyásáig volt hajlandó megadni s igy is határozott.

E tárgynak megvitatását az U. K. igy írja le:

Gaar Iván szólalt föl közhelyeslés mellett elsőnek, kifejtvén, hogy az egyezségi tervezetből a takaréklüz- helyek és kályhák tisztítására vonatkozó rész az egyezményből hagyassák ki, miután mindnyájunk tudomása szerint ezen dijakat rendszerint a seprést teljesítő legények már fölvették, bár a kéményseprő-mester ezeket a fizetségeket úgy akarja tekinteni, mintha ezek csak borravaló-képpen adattak volna a telek részéről, a mely felfogás ellen tiltakoznia kell, miután a felek egyike sincs abban a helyzetben, hogy a kéményseprőnek nyugtájával igazolhassa az ellenkezőt, de ő igazolja azon uzussal, mely a legények közt régi keletű, hogy ezen mellékdíjakat maguk közt vasárnaponkint arányosan felosztják és mely a mester részéről mint egy beni- ficium lesz a segédek fizetésébe betudva. Tiltakozik az ellen, hogy a közönség zsarolásnak legyen oda dobva, mert ő jól tudja, hogy ezek a mellékesnek látszó dijak legalább is kitesznek annyit, mint a kéményekért járó alapdijak összege tesz ki. (Helyeslés.)

Farkas Ferencz teljesen osztja Gaar véleményét, de hogy ebben a kérdésben végre-valahára vége szakadjon a huza-vonának, elfogadja a kémények seprését illetőleg a tervezetben foglalt, a város közönségét váratlanul sújtó rendkívüli magas dijakat, de a takarék-tűzhelyekre és kályhákra vonatkozólag csatlakozik Gaar indítványához. Ajánlja a jelenlevő kéményseprő-mester férjének, Jäger Bertalannak, az egyezmény ilyetén módosításához való hozzájárulását, mert mindannyian tudják jól, hogy az örökhagyó Bobovszky Tamás e czimen eleinte 1200, később 1400 és végül 1000 frt évi fizetést húzott a várostól; ne akarják most az örökösök az amúgy is terhes szolgáltatást a szabályrendelet egy hiányossága miatt a végletekig kiaknázni, mert ez rossz vért szülne a város polgáraiban. (Általános helyeslés.)

Hampel János felhozza, hogy a háztulajdonosnak már nem is zsellóri, de valóságos rabszolgai kötelességei vannak. Ő azt kívánja, hogy a munkás az érdembe hozott bérhez hozzájusson, de csakis ehez és erre vonatkozólag a régi évi bért tartja elfogadhatónak és óhajtaná, ha ez~TTmúltakra- nézve három részletbon volna fizethető, mert egyszerre sokakra nézve igen terries. Miután a múltakra nézve a takarék-tűzhelyeknél ^i~kályháknár ma már meg _sem állapítható, hogy a lakóTízette-e Inindenkor ezen dijakat, vagy hányszor és egyáltalán vette-Á igénybe ä kéméjiyseprő szolgálatát, ezt ~mindenesetre elejteni héri. (Helyeslés.)

MihaIkövlch lózsef megjegyzi, hogy miután az egyezségre érdemileg észrevétel nem történt, felvilágosítással szolgál még arra vonatkozólag, hogy a takarék- lüzhelyeknél tüzrendőri szempontból kötelező á tisztítás, a TcáTyháknál elienben~nem.

’ Heismahn BertalarT beveendőnek tartja, hogy az egyezmény csak azon időre vonatkozólag köttetik, a mig a kéményseprési városi uj szabályrendelet törvényerőre nem emelkedik. (Helyeslés.)

Jäger Bertalan csodálkozik azon, hogy a képviselő-testület a múltra nézve nem akarja elismerni azt, a mit a jövőre nézve teljesitendőnek és méltányosnak talál. A borravalót ő díjazásnak nem tekintheti. A ki kifizette a takarék-tűzhelyért eső összeget, az könnyen fogja azt-Igazolhatni nyugtád kai. "(Közbeszólások : Sohasem kértek, vagy"adtak ilyesmiről nyugtákat! Nagy zaj.)

nfráaFTván Határozottan tiltakozik a közönség megzsarolása ellen. A miniszternek sincsen joga a közönségre alaptalanul olyan terheket róni, a melyek alatt le kellene roskadnia.

Farkas Ferencz (Jägerhez szólva): Ne csináljon tovább is huza-vonát és ne állítsa a dolgot az élére és különösen, mint közlünk élő polgár, ne ingerelje maga ellen a közönségei.

Reismann Bertalan: A tanácsot nem hibáztathatja a régi szabályrendeletekben foglaltakért, mert hisz