Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1898. szeptember 18. 38. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Kazinczy-utcza 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részéi illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el: Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kilől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. i Negyedévre 1 frl. Félévre . . . 2 » j Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizető ek, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronliint 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIYATALOS KÖZLÖNYE. „Most már mindennek vége!“... Mely fájdalomnak, pótolhatatlan veszteségnek, észbontó katasztrófának kétségbeejtő megnyilatkozása a fenti bánatos szózat, mely elrebbent a legjobb király — immár leguagyobb árva — ajkairól. Valóban, mindennek végei... Sötétség, ború, fájdalom, veszteség mindenfelé! Aláhanyatlott Magyarország szép egéről a legfényesebb csillag; it,t hagyta hű magyarjait országunk, hazánk és nemzetünk szelíd lelkű Nemtője, Nagyasszonyunk, Magyarország Patronája, hogy helyet foglaljon a Patrona Hungáriáé megdicsőült oldalán; a földi Vódőasszouy bonunk égi Oltalmazójához szállott fel. De hogyan Hl Amikor lelke mély bánatában a magány csendjét, nyugalmát kereste; amikor gyászba öltözötten, bíbor helyett fekete fátyol takarta bánatos homlokát; amikor mindenkitől áldva, mert mindenkivel csak jót csolekedók, járt-kelt anyai szíve bánatos Golgotbáján, gyilkos kéz emel rá tőrt, szívén döfi azt, akinek szíve volt a legáldottabb minden fejedelmi szív között. És leroskad a fejedelmi jó anya, megindul piros vére, s amire csak fel is tudott ocsúdni a hihetetlen eset rémületéből a környezete, — elszállt a legjobb lélek, megszűnt dobogni a legnemesebb szív, kihűlt a fejedelmileg szép királyné teste, — elveszett miudeu, de minden, hosszú nagy időkig! Elveszteni Őt, Magyarország Patro- náját! Megszűntnek tudni Ót, nemzetünk Nemtőjét, Király-Atyánk Ór\ő-an- gyalát! Elhullani idegenben, távol szerette királyi férjétől, gyermekeitől, őt hűen szerető magyar nemzetétől! ... Vau-e véges elme, mely e gyász meginórbetetlensógét felfogni tudná? Van-e honfi-szív, melynek verése eine álljon, honfi ajak, mely fuldokolásba ki ne törjön, emberi szem, melyet a könnyek árja el ne homályositson ! Nincs ilyen, nem lehet olyan e hazában ! Itt gyászol minden, élő lény és természet egyaráut. Nemzet és haza, emberek, ligetQk, berkek, hegyek, az egész Magyarország. És annak koronás Feje, a marly romság megdicséri It hőse, a legjobb Király. Egyedül áll immár, megdöbbentően egyedül. Daliás Fia, a nemzet Re ménye után szerette Neje, kegyes, áldott Királynőnk, s keltejükben legdrágább kincsünk, jövőnk Vigasztalói, Biztosítói pihentének el! Nézzétek a nemzet Atyját, kire hitvesi fájdalom, uralkodói és családfői gond egyszerre borúi sötét bánatával ___ Nem-e Bánk-Bdnnal kell felkiáltania: .»Nincs a természetben vesztes, csak én, Nincsen több árva, csak az én — nemzetem!* Egy -második Szent István, kinek áldásos élete alkonyán kell a nemzet kertészét, Utódját atyai jó szíve letéteményesének nevelnie, akire rábízhassa nyugodtan Pannónia virágos kertjét És e nagy munkájában elveszti Őrző-angyalunkat oldala mellől. Mely kín dúlhatja keblét! Mily fájdalom epesztheti Őt! Mily árva Ő, a nemzet Atyja! De nem, nem vagy Te árva, fölként Király-Atyánk! Magyarország 17 milliónyi nemzete Veled együtt sír, együtt gyászol. Gyászolja szívben, lélekben Azt, Aki együtt örvendezett mindig velünk, ha egünk derűs volt s mikor boldog örömöket élvezőnk, s Aki együtt sírt nemzetével, amikor a megpróbáltatás súlyos keze nehezedett reánk, vagy fia nagyjaink kidoltenek soraink közül. Erzsébet Királynénk nevét a feledéstől örök időkig meg fogja óvni a nemzeti szent kegyelet. Az anya az Ó jó szivéről fog regélni kisded gyermekének, az iskolák az Ó magasztos tetteit fogják dicsőíteni, ü késő nemzedék az Ő felejthetetlen emlékéhez fognak honfi-fohászt intézni. Tetteiből, emlékezetéből áldás fakad a Trónra és a Nemzetre. Szelleme ott fog lebegni;« nemzet-döntő pillanatokban mindenha Szent István trónján. így marad meg Ó velünk továbbra is, mindig szerető jó Anyánknak. Dicső Halott, Isten Veled! kidőlt legyen emléked mindenkoron ! Porhüvelyedé legyen a legédesebb nyugalom, sokat szenvedett lelkednek pedig a megdicsőülés.... És ott fenn, Isten jobbja körül könyörögj érettünk. Dortsák Gyiíía. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
