Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

rozása szolgáljon, a mennyiben a hatvauhárom vármegye tisztviselőinek fizetése közötti különbözetek továbbra is fennmaradnának, még pedig a gyengében javadalmazott tisztviselők — melyekhez Ungvármegye tisztviselő-kara is tartozik — rovására.

Vármegyénk tisztikara az egyedüli helyes és méltányos megoldási módot abban találja, ha az összes törvényhatósági tisztviselők az állami hivatalnokokhoz mérten megtelelő rang- és lizetési osztályokba soroztainak, fizetéseik és lakbéreik ezen zsinórmérték szerint állapíttatnak meg.

Elhatározta továbbá a tisztviselői értekezlet, hogy a m. kir. miniszterelnök és belügyminiszterhez feliratot intéz, továbbá a vármegye törvényhatósági bizottságát és vármegyénk országgyülé i képviselőit ügyük pártolására felkérik s hogy erről az ország összes vármegyéinek tisztikarait pártolás végett értesítik.

Az országos értekezletben leendő részvételre az alispán, Kende Péter, cs. és kir. kamarás kéretett fel.

Az értekezlet megállapodásához képest éhét folyamán bocsáttatott ki a felhívás a vármegyék tisztikarához, melyhez egyúttal másolatban csatoltatott a miniszterelnök és belügyminiszterhez intézett következő szövegű kérelem:

Nagy méltóságú Miniszter Ur!

Az életnek mindennapi szükségletei, a folytonosan fokozódó teherviselés úgy a köz-, mint a magánéletben, felrázták az ország törvényhatóságainak tisztikarait, hogy immár elviselhetetlen helyzetük sürgős orvoslása iránt kérelmezzenek.

Nem szándékozunk az indokoknak hosszabb felsorolásával Nagyméltóságod előtt amúgy is nagyon ismert állapotainkat festeni, — csupán arra hivatkozunk, hogy a vármegyei tisztviselő mai napon már nem többé a nobile officium elnyerése kedvéért lép közszolgálatba, hanem a saját és családjának tisztességes megélhetése biztosítása czéljából, hogy becsületes munkájának árán megtalálhassa azon helyet a társadalomban, a mely' helynek elfoglalására tanulmányainak, előképzettségének czímén jogosan számíthat.

Sajnosán kell azonban tapasztalnunk, hogy mig az úgynevezett »állami hivatalnokok» osztályába sorozott tisztviselők helyzetén az újabb törvényhozási intézkedések által javítva lelt, — addig a mi sorsunk évek óta a jövendő idő problémái közzé tartozó államosításhoz van fűzve, melynek megvalósítása oly messze időbe eshetik, hogy addig mai csekély javadalmazásaink mellett úgyszólván tönkre kell mennünk.

Nem akarunk a munkakörünkkel járó tisztviselői tevékenységünknek az állami hivatalnokokéval való összehasonlítása által a magunk javára tőkét kovácsolni, de azt önérzettel mondhatjuk, hogy a törvény által előirt hasonló képesítettség mellett, mi, törvényhatósági tisztviselők vagyunk, az állami akaratnak utolsó fokban végrehajtói, érvényesitői, akik az országos törvényekben, kormányhatósági, helyhatósági rendeletekben nyilvánuló törvényes intézkedéseket személyes és anyagi felelősség tudatában gyorsan vagyunk kötelesek foganatosítani; és jogosan és önérzettel mondhatjuk tehát, hogy mi, törvényhatósági tisztviselők vagyunk az államnak létfen- tartó alkotóeleme az állami akaratnak érvényesítése szempontjából.

És mindennek daczára mi vagyunk eddigelé az országos igazgatásnak a legmostohább gyermekei, képzettségünknek megtelelő javadalmazás nélkül, az előléptetésre való remény híjával, szűk, helyi területekre szorítva.

Nagyméllóságu Miniszter Ur.!

Ha vármegyéink közönségei a mai közterhek viselése mellett képesek lennének arra, hogy anyagi helyzetünkön javíthatnának, — áldozatok árán is megszavaznák fizetéseink emelését, azonban köztudomású dolog, hogy egy helyi társadalom egymagában sohasem gyakorolhat oiynemü jótékonyságot, mint az állam, a társadalmak összesége. — Azért fordulunk tehát NagyméltóEz a föld hezitálva lesz ; oh, a gyámoltalan embere, ennek még lábon áll a búzája.

A hid inog ; erre húzzák a gépet csépelni, no most, fel! — keresni biró uramat.

Ezt az eperfát immár ki kellene vágni, korhadt. Pedig emlék lűz ám hozzá, hányszor csaltuk ki rajt' a palancsintát hajlós ágán mászkálva, hogy csak az isteni gondviselés, meg a palacsinta őrzött meg bennünket a nyakkitöréstől rajta; ez volt a ments-vár, ha a gyerekkor erőszaka valamit óhajtott, oda menekültünk, ága rémitő, két öles árok felé hajlott, szörnyen hajlott . . .

Ez a fa minden óhaját a gyerek-gyomornak megtenné a rémült mamánál.

Meg; a palacsintától — a sarkantyus csizmáig.

Oh, szegény csodáin, te is elpusztulsz már, korhadsz, korhadsz! . . .

Kivágnak ! . . .

Egy fejezet meséje, regéje lesz az elmúlt időknek.

Aztán a nap eseményei fölött röppen át az idő, lassú kimerültséggel.

Aranyos fátyola a nyugalomnak száll le a világra, szürkés, kedves színben: az este.

»Altató dal az erdő zúgása.

Pásztorlegény lassú, bús nótája.«

Meg egy-egy futó csillag s a falu kis harangjának csengése, búgása . . .

Aztán jő a rózsaszínű, boldog, csendes, üde: csendéleti álom.

És a borús, vagy derűs, mosolygó — virradat!

De mindig igaz, de mindig természetes képpel...

A számitó, tervező nem látja; de ábrándos telkeknek szép és megnyugtató a falusi csendélet.

Az élet apró gyönyöreinek oly bőséges tárháza az 1

Ságodhoz, mint aki törvényhatósági szolgálatban töltőit hosszasabb idő alatt a köztisztviselők anyagi állapotát bölcsen méltóztatott megismerni, — kegyeskedjék javadalmazásainknak a mai korkövetelményeknek megfelelő igazságos és méltányos felemelése iránt akként intézkedni, hogy az összes törvényhatóságok tisztviselői, segéd- és kezelő-személyzete az állami szolgálatban levő tisztviselők személyzetével, hivatalos állásukhoz, képzettségükhöz, munkakörükhöz képest, hasonló rangosztályba soroztassék, a tisztviselők fizetése az állami alkalmazottak fizetésére emeltessék fel s a lakbérek is a megállapított osztályok szerint legyenek folyóvá téve.

Tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy ez iránti kérelmünket méltányolva, a fizetésemelésből eredő költség- többletet a jövő évi állami költségvetés rovatába felvétetni, azt a törvényhozás által megállapittatni s megjavított javadalmazásainkat 1899. évi január 1-ső napjától kezdve kiutalványozni kegyeskedjék.

Fogadja Nagyméltóságod Ungvármegye tisztviselői karának őszinte tisztelete kifejezését.

Ungvári, 1898. évi augusztus hóll-én.

A tisztviselői kar nevében:

Kende Péter, cs. és kir. kamarás, alispán,

A gazdasági ismétlő-iskolák.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter ez évi augusztus 10-én 61,503. szám alatt kelt rendeletével a gazdasági ismétlő-iskolák ügyében 1896. évi november 16-án 60,764. szám alatt kelt rendelettel kiadott szervezetet és tantervet a következőkkel egészíti ki:

1. Állami elemi népiskolákkal kapcsolatosan, tekintet nélkül az ott alkalmazott tanerők számára, az

1898—9. tanévtől kezdve mindenütt, hol vezetésre alkalmas tanító van, szervezendő a gazdasági ismétlő-iskola. — Ezen gazdasági ismétlő-iskolák szintén az állami iskolai gondnokság helyi felügyelete alá tartozn ik.

A szükséges gyakorlati területről s a felmerülő összes dologi kiadásokról a község, mint az ily iskolák felállítására különben is kötelezett fél, köteles gondoskodni. — Ezen iskolákban a gazdasági tárgyak tanításával megbízandó állami iskolai tanítók e részbeni tiszteletdíját egyenkint évi 50 forintban állapítom meg; a közismereti tárgyak tanításáért azonban itt külön tiszteletdíj nem jár. Kivételes esetekben az ismétlő-iskolai női kézimunka tanításért is engedélyezek bizonyos, mérsékelt évi tiszteletdíjat.

Ezen ismétlő-iskolai tiszteletdíj az állami iskolai költségvetésbe veendő föl s arról a megfelelő tanévi számadásban kell elszámolni.

A mennyiben az állami elemi iskola tulajdonában, vagy használatában faiskola, illetőleg a gazdasági ismétlő-iskola gyakorlati tanítási czéljaira felhasználható terület van, az a község által átadott ily területen kívül is igénybe veendő. — Ez esetben a község annak bekerítése — s kellő felszereléséről is köteles gondoskodni.

2. Elismeréssel tapasztaltam, hogy a gazdasági ismétlő-iskolák életbeléptetése iránt úgyszólván országszerte érdeklődés és a községek részéről áldozatkészség nyilvánul. Ez indította a földtnivelésügyi miniszter urat is arra, hogy a folyó é^ben mintegy 603 népla nitónak gazdasági kiképzése felől gondoskodjék, a kik hivatva lesznek a gazdasági ismétlő-iskolákban az ifjúságot a helyi viszonyok által indokolt gazdasági ágakban oktatni s ezáltal boldogulásukat az életben elősegíteni.

3. A gazdasági ismétlő-iskolákban a szervezet és tanterv IV., 14. pontja értelmében csak a vallás- és köz- oktatásügyi, illetve a földmivelésügvi miniszter úrral ezen czélra engedélyezett olvasókönyv használható. — Ezen olvasókönyv Benedek Elek és Földes Géza által szerkesztve, a földtnivelésügyi miniszter ur által pályadíjjal jutalmazva, Lampel Róbert kiadásában immár megjelent. Ára kötve egy korona.

4. A gazdasági ismétlő-iskolai szorgalmi idő a népoktatási törvény 54. szakasza szerint 8 hónapon át tart. Ez alatt az elméleti tanítás élén legalább heti 5 órában, nyáron legalább heti 2 órában, a gyakorlati tanítás arra alkalmas heti órákban pontosan megtartandó.

5. Azon községekben, hol iparos-tanoncziskola nincs, a tanköteles korban levő iparos-tanonezok is a gazdasági ismétlő-iskolába való járásra kötelezendők s a közismereti tárgyak (olvasás, fogalmazás, számtan) mellett a gazdasági tárgyak elméleti s gyakorlati részére is taníthatók.

6. Kívánatosnak tartva, hogy a gazdaság terén a nép is minél több elméleti és gyakorlati ismeretekre tegyen szert, ez okból a gazdasági ismétlő-iskolába is minél nagyobb számban vonandók be; ezek által igyekezzék a tanító a gazdasági szövetkezetét, melynek a gazdakra nézve tőleg a termékek együttes értékesítése szempontjából kiszámilhatlan hasznuk van, — létesíteni meghonosítani.

7. A gazdasági ismétlő-iskola a gazdasági tárgyak tanításával megbízott, de a gazdasági tanfolyam elvégzéséről bizonyitványnyal nem biró, a gazdaságban azonban elméletileg s gyakorlatilag jártas tanító részére a tanítási jogosítvány ideiglenesen, vagy végérvényesen adatik ki. — Az ideiglenes feljogosítás csak a helybeli gazdasági ismétlő-iskolára, egy, leglölebb két évre szólhat. Véglegesen azon tanító nyerhet jogosítványt, ki a gazdasági téren magát kitüntette. — A jogosítványt ideiglenesen oly tanító nyerheti meg, a ki az iskolának, avagy gondnokság és az illető község elöljáróságával igazolja, hogy a gazdasági ismeretekben van annyi jártassága, a mennyi a gazdasági tárgyaknak, tőleg gyakorlati, kellő sikerrel tanításához szükséges. A végleges igazolványért folyamodó tanítónak kiváló készültségét az illető megyei gazdasági egyesületnek kell igazolnia.

Az Í896. évi november 16-án 60,764. sz. alatt kelt rendelettel kiadott szervezet I., 3. pontja értelmében

azon gazdasági ismétlő iskolák részére, melyeket a községek, igazolt nagy szegénységük miatt saját anyagi erejükből nem képesek fentartani, a törvényhozás által a miniszter rendelkezésére bocsátott hitel korlátain belül, hajlandó, de csakis a tanító liszleletdíjára, némi államsegélyt engedélyezni. — Az ez iránt a királyi tanfelügyelöség utján a minisztériumhoz terjesztendő kérvényekhez a következő mellékletek csatolandók.

a) Az illető község képviselő-testületének a gazdasági ismétlő iskolára vonatkozó határozata ;

b) A gazdasági ismétlő-iskola helyi felügyeletét gyakorló iskolaszék megalakulására vonatkozó jegyző- könyvi kivonat;

c) a gazdasági ismétlő-iskolába feljáró ismétlő tankötelesek számának nem-szerin!i kimutatása;

d) a tanítói személyzetnek ezen iskola vezetésével való megbízatását bizonyító, a királyi tanfelügyelőség által jóváhagyott iskolaszéki (gondnoksági) határozat;

e) a tanítónak valamely gazdasági tanfolyam sikeres elvégzését igazoló bizonyítványa, illetőleg azon rendelet számának és keltének jelzése, melylyel a gazdasági ismétlő-iskolában való tanításra feljogosiltatolt;

f) a gazdasági ismétlő-iskola költségvetése;

g) a gazdasági ismétlő-iskola gyakorlati tanítási czéljaira szolgáló terület nagysága (□-ölekben kifejezve), vázrajza és felosztása;

h) a megállapított hiteles tanterv s órarend;

i) az egymáshoz közel lekvő s a gazdasági ismétlő- iskolát közösen fentartani kivárni községekre nézve a csatlakozás megengedésére vonatkozó közigazgatási bizottsági engedély.

Ünnepi beszéd.

— Az ungvári állami reáliskola f. tanévi megnyitó-ünnepélyén

elmondta : Dortsák Gyula, igazgató. —

Kedves tanuló ifjúság!

A világrendben minden szépen következik egymásután. A természetben a zord, kietlen lelet a viruló tavasz váltja fel, erre az enyhe tavasz következik, a nyarat pedig az ősz követi a maga sárguló leveleivel, elhaló virágaival. Az életszakokban az ártatlan örömek gyei- mek- és itjukora, a munkás férfikor s a roskadó agg kor egymásután jön. A gazdaságban az ugarozás után szántás-vetés következik, csak erre jön az aratás. A polgári életben munkálkodásnak és lázas tevékenységnek kell megelőzniük a pihenést . . . Mindenütt szükségszerű rendben következnek egymásután a dolgok.

Így van az, kedves tanuló ifjak, az élet tavaszában, az ifjú korban is, a mikor a lejlődő ifjú a tudományok templomába, az iskolába jár. A 10 hónapi szorgalmi időt 8 hétig a pihenés időszaka váltja löl, ezután azonban ismét a munka és tevékenység napjai következnek. Megedzett szervezettel, pihent elmével s megifjodott leiekkel seregük a tanuló ifjúság a tanítási termek falai közé, hogy lelkét nemesítse, ismereteit gazdagítsa, magát tudományokban képezze, szóval: hogy erkölcsi nemese- désének alapját megszerezze, azt kiépítse, ludomány- szomját pedig a kastaliai forrásból enyhítse, csillapítsa.

A mi az embernek kedves, becses, az után vágyakozva vágyik. A lürtös hajú gyermek anyja lágy ölében szeret legjobban pihenni. Ä dicsőségre vágyó s a hir- szomjas férfiú csatamezők után áhítozik. A komoly ember munka után néz, elméjével, leikével, tevékenységégével önnön jólétének megalapításon és közvetve nemzete s az emberiség boldogitásán fáradozik . . .

Mi a derék, a jóravaló tanulónak kötelessége ? Szemeit az ég leié kell irányoznia, szivében áldó hálával kell viseltetnie kegyes Alkotója iránt; szüleit forrón kell szeretnie, továbbá érte fáradozó tanárainak és elöljáróinak, mint Isten és szülei után a legnagyobb jótevőinek köszönettel kell adóznia és háláját jó magaviselet és szorgalom s az iskolai törvények pontos megtartása és a tanártestület megbecsülése s az irányukban.köteles tisztelet és ragaszkodás nyilvánítása által kell lerónia, kötelességeit pontosan kell elvégeznie, jövő boldogsága alapjainak megszerzésén egész odaadással kell fáradoznia. Én hiszem, kedves tanuló ifjak, hogy ti ily czélbol s ilyen elhatározássokkal léptetek ide! Hiszem, hogy ti örömtől dagadó kebellel jötteték ez uj fánév elején intézetünkbe, hogy kifogástalan magaviselet tanúsítása s a tudományos ismeretek megszerzése által magatoknak szép és biztos jövőt, édes jó szlüeiteknek örömet, nekünk pedig fáradozásaink legkedvesebb jutalmául igazi megelégedést szerezzetek.

Minden sikernek legbiztosabb kulcsa, kedves tanuló ifjak, a jó Istennél vagyon. E megnyugtató tudatban kerestük fel az. uj tanévben először is az Ur megszentelt templomát, hogy ugyanazon helyen, a hol a tanév ünnepélyes befejezésekor a Magasságbelinek elzengtük volt lelkünk forró hálaimáját, most egy uj küzdelem elején legszentebb áldását kérjük munkálkodásunkra. S ugyanazért, mert minden jó csak onnan felülről származ- hatik, lelketekre kötöm, hogy első s legkedvesebb köte- lességtek legyen a benső, az igizi, a buzgó vallásosság. A lelki lohászkodás Istenhez, a legszentebb, a legáldóbb lényhez, legyen mindennapi munkátok áldásos megnyitója. A kegyes erények gyakorlása legyen Isten szent malasztjának kiérdemlője. Napi teendőitek lelkiismeretes elvégzése öntudatotok megnyugtatója.

Az isteni félelemmel karöltve járjon nálatok, kedves ifjak, az egész tanév folyamában a tiszta erkölcs szeretete, az édes magyar hazánk iránti lelkes, törhetetlen hüségü vonzódás, a fölkent apostoli jó királyunk iránti odaadás, a magyar nyelv iránti előszeretet, a szüléitek és jótevőitek iránti hála. Tiszteljétek és becsüljétek, szeressétek és legyetek készen minden pillanatban még életeteket is feláldozni azon drága földért, mely mely titeket — Kölcseynk szerint — felnevelt és táplált. De a közös anyán, a hazai földön felül szeressétek

— és ezt ismételten hangsúlyozom — szeressétek a nemzetet, melynek dicső ősei nekünk, a késő unokáknak, eszép hazát vérük árán megszerezték, ezer veszély közt megtartották s a mely nemzet e hazái s annak