Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

A hectikát, a száraz betegséget a nép gyógyitat- liatlan betegségnek tartja. És bizony az is volt mindaddig, inig a betegség természetét vizsgáló tudósok meg nem állapították, hogy e szörnyűséges betegség sem tartozik a gyógyitathatlanok közé. Előrehaladott állapot ában ugyan azzá lesz, mint a súlyosabb bántalmak- nak csaknem valamennyije, hanem a kezdődő tuber- kulosis ma már a gyógyítható bajok közül való. Jó, tiszta levegő, a nap éltető sugára, jó táplálkozás, a kezdődő tuberkulosis gyógyulásának ma már általánosan ismeretes tényezői.

Minő egyszerű dolgok!

Azt hinné az ember, hogy a gyógyulásnak ezen teltételei bárhol is (eltalálhatok. Pedig nem úgy van. A lehetőleg szél- és pormentes, napsugaras levegő, vérképző anyagokban egészséges és bő táplálék nem mindenütt s nem mindenki altat található lel. Még a jómódú családok sem képesek hozzátartozóiknak a levegőt és táplálékot akként nyújtani, hogy a gyógyulás biztosítva legyen. Az alkalmas levegő nem mindenütt található, s ahol feltalálható, olt is bajos a családban annak éltető- és gyógyitó-erejét a beteg részére biztosítani. A táplálás sem olyan egyszerű dolog; még ott sem, ahol van miből, hát még ott, ahol nincsen ! Ezért állítanak ma már a külföldön sanaloriumokat a luberkulosikus betegek számára, ezért foglalkozik a mi társadalmunk több kimagasló alakja is s egyelőre egy szanatórium létesítésének eszméjével.

Olvasóink bizonyára mindnyájan ismerik a napi lapok közléseiből azt a mozgalmat, melyet egy pár lelkes egyetemi tanár a tuberkulosis leküzdése érdekében megindított. A mozgalomnak közvetlen czélja egy szanatórium létesítése. Ez lenne a baj leküzdésére irányuló akcióban az első lépés, melyet fokozatosan követnének a többiek.

A szanatórium ugyan nagyon kis perczenijét fogadhatná be a kezdődő tuberkulosisban szenvedőknek, jó hatása azonban mégis igen nagy lenne.

Megtanítaná az embereket bízni abban, hogy ez a »halálos» betegség gyógyítható, hogy a gondos elkii lönités valóságos védőfal az egészségesek nagy sokaságára nézve. A szanatórium által felmutatott sikerek lokozott áldozalhozatalra bírnák úgy a társadalmat, mint az államot; uj szanatóriumoknak adnának életet.

A baj olyan nagy, hogy a leküzdése czéljából létesítendő szanatóriumok épugy nem szüntetnék meg azt, miként meg nem szüntetik az elmebeteg-intézetek az elmebetegségeket; ámde nagymértékben enyhítenék és még nagyobb lépések megtételére sarkalnák a társadalmat. Mihelyt általánossá lesz az a tudat, hogy a tuberkulosis gyógyítható, általánosabbá lesz a baj leküzdésére irányuló törekvés is. Ha a köztudatba megy, hogy a rossz lakás, rossz munkahely, a kellő tisztaság hiánya, az elégtelen táplálkozás teszik az ember testét alkalmas talajjá a tuberkulosis mérgének, úgy az értelmiség, mint a szegény köznép körében is nagyobb erőfeszítéseket fogunk tapasztalni az egészséges lakás és táplálkozás biztosítása érdekében. A tuberkulosis a legszorosabb kapcsolatban van a tömegnyou.orral s a nagy sociális problémával. A levegőben sok millió számban tartózkodó tuberkulosis-bacillus senkit sem kiméi ugyan, de a nélkülözés, a rossz lakásviszonyok által testileg megviselt szegényekben valóságos melegágyra talál. Ezt a melegágyat kell minden rendelkezésre álló erővel kissebbé és kissebbé tenni. Minő társadalmi és állami intézkedések és intézmények által lehetne a luberkulosisnak annyira kedvező nagy szegénységet a lehető legszűkebb körre szorítani, annak fejtegetése nem tariozik a jelen kis czikk keretébe. Annyit azonban meg kell jegyeznünk,

agghoz, ki én vagyok. Nem hasonlesésből tette, hanem szerelemből.

— Ez ritka nő ! — szóltam kissé bizonytalan hangon közbe.

— Ezt állítja mindenki, ki csak vele megismerkedett. Nem mondom, hogy érzéki szerelem köti őt hozzám, mert ez, tekintve korunk különbözőségét, alig is hihető, hanem a legideálisabb: platói szerelem. Ez onnan is látható, hogy gróf Vikár Bélát kikosarazla.

— Volt a bárónőnek sok kérője is?

— Épp ez a csodálatos. Szegény nevelőnő volt X. herczegnél, azaz inkább felolvasónő, ki az estélyeken (ezen helyzeténél togva) alig volt látható. Egy estélyen ismerkedtem meg vele és mindjárt elvesztettem szivemet.

— Én azt hiszem, nemcsak a báró ur 1

— ügy van. Vikár Béla gróf is és a társaság sok előkelő tagja. Csakhogy én a herczegtöl meg is kértem kezét. Másnap tudtam meg, hogy Vikár Béla is megkérte és akkor, tekintve, hogy Vikár Béla társaságunk legelőkelőbb s kedvelt tagja, kis (élelmet is éreztem.

Pár gyomorcseppet vett be, mintha most is télne.

— Annál nagyobb volt meglepetésem, mikor Margit az én ajánlatomat fogadta cl. Ebből is látszik, hogy szeret engem.

Annyira meg volt hatva, hogy egyszerre csak hátra dőlt s szunyókálni kezdett.

Én óvatosan kilopództam a folyosóra, de a bárónőt már nem láttam olt kint. Végigmentem a folyosón és átnéztem a szomszédos másod-osztályú kocsi folyosójára, hátha véletlenül ott láthatnám.

Egy perczig úgy tetszeti nekem, minha a bárónőt az előbb felszállt fiatal emberrel beszélgetni láttam volna, de azt hiszem, csalódnom kellett, mert mikor a báróhoz visszatértem, már ott találtam a bárónőt, újból férjét ápolva s számára kényelmes fekhelyet készítve.

A vonat ezalatt Hatvanhoz ért és én elbúcsúzva utitársaiintól, a szokásos 10 pereznyi várakozás után egy másod-osztályú kocsiba szállottam be, hogy tanulmányaimat ott folytassam.

Másod-osztály.

Az a kocsi, melybe véletlenül felszállottam, annyira tömve volt, hogy sok helyen 8-an is ültek egy részben. Átmentem tehát a kocsi-átjárón egy másikba, mely

hogy a szegény népnek cselekvő közremunkálása nélkül a tuberkulosis nagyobb arányú korlátozását remélni sem lehet.

A népnek tudnia és akarnia kell keresményét jól felhasználni. A népnek ism rnie kell az egészséges lakást, ismernie kell a test egészséges táplálásának feltételeit és keresményét ezen nélkülözhetetlen dolgokra kell lorditania. Sajnos, nem úgy van! Főleg a városi szegény nép, mely minden nyavalyának, igy a tuber- kulosisnak is bő aratásul kínálkozik, keresményének 40 —50°/0-át elissza; igy természetesen nem jut sem lakásra, sem táplálkozásra. Ha a köztudatba menne át, hogy a nélkülözhetetlenekre szükséges pénznek más dolgokra költése szégyenletes bűn, akkor a nép egészségtelen műhelyekben sem dolgoznék; öntudatos fellépésével mindenütt biztosítaná az egészséges munkatermeket.

A tuberkulosis leküzdésére irányuló mozgalom kiindulási pontja lehet egy olyan nagyobb szabású társadalom-politikai mozgalomnak, mely nélkül a társadalom nyugtalanságát és izgatottságát le nem csillapíthatjuk és a nyugodt fejlődést nem biztosíthatjuk.

Városi közgyűlés.

— Julius 27. —

Gyéren látogatott s eleintén nagyon is lanyha hangulatban folyt rendkívüli közgyűlést tartott Ungvár város képviselő-testülete e hó 27-én, tél 10 urától kezdődőleg deli tél 1 óráig, Liiley Sándor dr. polgármester elnöklete alatt, a ki a közgyűlés végén két eidterjesztést is telt a képviselő-testületnek.

Első tárgya lett volna a gyűlésnek az, hogy a j denlegi városházának a reáliskola czéljára való eladásához hozzájáruljon. Minthogy azonban ekkor még csak mintegy 30 an voltak jelen, a községi törvény pedig az összes tagok többségének jelenlétét kívánja, az eladás lelelti határozathozatal az augusztus hó 29-ére kitűzött közgyűlésre halaszlatott.

Ugyanily sorsban részesült az agyagipar-szak- iskola részére szükséges telek vásárlási ügye is, amelynél különben az elnöklő polgármester kijelentette még azt is, hogy a miniszteri kiküldött, daczára, hogy Ung- váron járt, a megvenni szándékolt Bercsényi-utczai Kende Pál-féle telket meg sem szemlélte.

A régi gimnáziumi épület és telkének megvétele 33 szóval, névszerinti szavazással elhatároztatott.

Pólányi Aladár azon kérvényének, hogy a szob- ránczi-ulczán levő, eddig fakereskedésül használt telekről a zálogjog kitörlésére engedély adassék, a képviselőtestület hozzájárult, amennyiben a tartozás egyéb ingatlanokon is első helyen be van kebelezve.

A Pogány Antal által kért bekebelezési engedély kiadása a többség által megtagadtatok

Schreiber Fülöp 240 frlnyi óvadéki összege, daczára, hogy Schreiber Biri férj. Schwarz Adollné azt a magáénak mondta egy beadványában, —• kiutaltatott

A Fincicky Mihály volt polgármester ellen folyamatba tett polgári per beszüntetése iránt Gaar Iván állal beadott indítvány került ezután sorra. Gaar ugyanis, tekintettel azon körülményre, hogy a beregszászi kir. törvényszék a Fincicky terhére rovott 31 bűnesetből 22 vádpontot e ejtett és 9 esetben rendelt el vád alá helyezést, melyek azonban mind olyanok, melyek anyagi kár megtérítését nem feltételezik s tekintettel arra, hogy a volt polgármester ellen lefolytatott bünperben meghozott 1122/97. számú végzés szerint már úgy határozott a bíróság, hogy a kavics, homok és burkócz-kövek szállításánál nem állapítható meg az, hogy visszaélés követteszintén jól telve volt (a másod-osztály rendszerint) s én végre is bementem egyik szakaszba, melyben csak 4-en ültek ; elhatároztam, hogy itt folytatom tanulmányaimat.

A szakasz utasai közül egy már ismerősnek tetszett előttem és nem lehetett más, mint az a fiatal ember, kit még Rákos-Kereszturon felszállani láttam. Most szundikálni látszott. Rajta kívül még egy öreges házaspár, nyilván előkelő társadalmi osztályból, volt csak a kocsiban, kiknek én siettem bemutatkozni.

Egy sokat emlegetett miniszteri tanácsosnak nevét hallottam.

— Engedje meg, hogy gratuláljak, méltóságos ur, az ön legujabbi kitüntetéséhez.

A Száva-rendet kapta.

A miniszteri tanácsos előzékenyen hajlongott.

— És én most megjelent könyvének sikere alkalmából.

— Oh, uram.

A jóságos arczu öreg néni, a miniszteri tanácsosné közbeszólt:

— Legyen szerencsénk jourjainkon. Én is, férjem is szívesen látjuk.

— Oh, kérem.

A társalgás egyideig közös ismerőseinkről szólt s a tanácsos felemlitette * báró nevét.

ügy tetszett, mintha az alvó fiatal ember megrezzent volna.

— Ismerik méltóságodék * báróékat.

— Kölcsönös jó barátok vagyunk. Különben a báró feljár az Országos Kaszinóba, melynek én is tagja vagyok. Ott beszélgetünk s addig . . .

Felém hajolt s suttogva mondta:

— Gonosz nyelvek azt suttogják, hogy szép fiatal nejét gróf Vikár Béla szórakoztatja.

Egy piáidé esett a tőidre s ulitársunk, az alvó fiatal ember, egyszerre felegyenesedetts felénk fordult:

— Gróf Vikár Béla vagyok. Mint * báró barátja, kötelességemnek tartom visszautasítani a nejét érő rágalmakat.

A miniszteri tanácsos hebegett valamit és biztosította a grófot, hogy ő ebben úgy se hisz, hanem csak mint kósza-hirt regisztrálta.

tett volna el s hogy hasonló indokolás foglaltatik a 2800 és 1298 frt 58 kros tételekre, s tekintettel továbbá arra, hogy a polgári bíróság elrendelte a város 1890—94. évi zárszámadásainak a polgári perhez való csatolását, holott e számadásokból az 1891—94. éviek még nincsenek jóváhagyva s e számadások elvonása a közigazgatási hatóság működését évek hosszú sirán át megakadályozná, ezen joghátrányok kikerülése és az előrelátható perveszteségből származható tetemes perköltségek megki- inélése okából indítványozta, hogy a képviselő-testület mondja ki határozatikig, hogy a Fincicky Mihály volt polgármester ellen a 2223/897. szám alatt 15,178 Irt 62 kr. iránt a város közönsége nevében támadott pert beszünteti.

A jogügyi bizottságnak ez indítványra vonatkozó következő véleményének felolvasása után, hogy: »tekintettel azon körülményre, hogy Fincicky Mihály elleni per folyamatba tétele (elsőbb hatóság meghagyása folytán történt s igy (elsőbb hatósági engedély és utasítás nélkül a per be nem szüntethető», — Gaar Iván szólott.

Kijelenti, hogy indítványa megtételével nem az volt a czélja, hogy tán a felsőbb hatóságok intézkedését figyelmen kívül hagyja. Mert ö mindenkor a legnagyobb tisztelettel viseltetik a (elsőbb hatóságok és azok intézkedései iránt, melyre bizonyítékot épen a városi képviselő-testület nyújthat, amelynek tanácstermében egy (elsőbb intézkedésnek figyelmen kívül akarni hagyása esetén ő volt az, a ki a képviselő-testületet figyelmez- t álé arra, hogy azt tennie nem szabad. A jelen esetben sem akarhatja tehát a felsőbb hatóságok mellőzését, sőt épen az a szándéka, hogy indítványának elfogadása esetén ahoz a vármegye törvényhatósági bizottsága is hozzájároljon. — És ép ezért, a jogügyi bizottságtól nem ilyen véleményt várt. A jogügyi bizottságnak szerinte be kellett volna szerezni az ide vonatkozó törvényszéki végzéseket s a periratokat s ezek áttanulmányozása alapján véleményt nyilvánítani, helye van-e a perbeszüntetésnek, vagy nincs, a többi azután a képviselőtestület dolga. (Több oldalról nevetés. Gaar (elkéri a nevetőket, hogy hagyják azt későbbre, amiért azután, mert az elnöki jogokba avatkozott, rendreutasítást kapott.) Indítványozza, hogy a jogügyi bizottság véleményének mellőzésével indítványa utasittassék vissza a jogügyi bizottsághoz azzal, hogy az idevonatkozó periratok és törvényszéki végzések áttanulmányozása után véleményt adjon arról, hogy van-e perbeszünletésnek helye, vagy nincs, s vájjon a pernek be nem szüntetése nem tog-e a város anyagi karával járni. (Helyeslés.)

Reismann Bertalan pártolja Gaar indítványát, mert értesülései szerint csakugyan úgy áll ezen per, hogy a városnak abból haszna épen semmi, de anyagi kára lehet. Felkéri Mocsáry Géza v. ügyészt, adjon lelviiágositást a per jelen állásáról s véleményt, van-e kilátás arra, hogy per-nyerés esetén a megítélt összeg s a költségek be lesznek-e hajthatók.

Mocsáry Géza v. ügyész általános figyelem közt előadja, hogy tényleg úgy áll a per, hogy a város a követelésbe hozott 15,000 s nehány forintnyi összegből aligha fog többet megnyerhetni, mint 1000 Irtot. Hogy a megítélt összeg s az az óriási költség, mely a fizetendő s a város által előlegezendő szakértői dijakból, bélyeg- és illetékköltségből fog állani, be lesz-e Fincickyn hajtható, ezt ma még ép úgy nem tudja, mint nem tudja azt, mennyi biztosan azon összeg, amit a per lo- lyamán a város minden valószínűség szerint megnyerhet. De ha az indítvány a jogügyi bizottsághoz visszautasit- tatik, úgy ő a legnagyobb szorgalommal és pontossággal lógja a per jelenlegi állását megismertetni s kimutatni, mennyi a megnyerhető összeg s hogy van-e arra a volt

— Jól van! Méltóságod jóhiszeműségéről végleg meg vagyok győződve. Fogadja, kérem, bocsánatomat, -- ezzel kezet nyújtott neki és elhagyott bennünket.

Mi, visszamaradtak, különös érzés hatása alatt voltunk. Egyideig hallgattunk.

A tanácsos törte meg a csendet.

— Mi yen férfiú. Mily határozott és becsületes.

— Sok párbaja is volt, — szólt közbe a méltóságos asszony.

— Igen! s szép ember is, igaz, hogy szegény.

— A gróf nem gazdag?

— Volt, de elverte. Olvad a pénz kezei között. Különben nagy lébemann és udvarolt * báró nejének is leánykorában.

— De nem vette el.

— A leány kikosarazta, mi sok szóbeszéd tárgyát is képezte akkor. Egy felolvasónő egy — grófot. Ezen nagyon is csodálkoztak.

Elbeszéltem, hogy a báróval s nejével utaztam mostanáig s a báró mint dicsérte nejét.

— Igaz, most már magam se hiszek a pletykának, szólt a tanácsos.

— Ritka becsületes, erényes asszony s csettentett nyelvével.

Harmadik osztály.

Pár állomást utaztunk még együtt s a miniszteri tanácsos azután kiszádt. A rekeszt teleülték mindenféle utazók és más kellemetlen vendégek és igy elhatároztam, hogy az ut hátralevő részét már csak tanulmányaim nagyobb mérvű folytatása kedvéért is a harmadik osztályon teszem meg.

Miskolczon átszálltam a harmadik osztályba s tanulmányozásra bő alkalmam nyílt. Alvásról persze szó sem lehetett, de ez nem is volt szándékomban. Átmentem egy rekeszen, melyben lengyel zsidók voltak s megállapodtam egy másikban, amelyik nekem több anyagot látszott mutatni.

Megismerkedtem két szabólegénynyel, egy felszerelővel, egy asztalossal, egy kavics-vállalkozóval s azonkívül volt egy öreg ur s egy piraszt pár a kocsiban. Elég válogatott társaság volt.

A paraszt-asszony férje mellén pihentetve lejét, I aludott. Ezzel semmi dolgom se volt. Érdekemet azon