Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1898. julius 2é. 30. SZÁM SZERKESZTŐSÉG : Ungvár, Kazinczy-utcza 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bórmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre . . . 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Szjjkely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr-. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Leányaink. Nehéz a megélhetés mindnyájunkra nézve; az emberek nagy sokasága nem tudja, mire ébred holnap; milliók és milliók azt sem tudják, meglesz-e a mindennapi kenyerük. Legnehezebb azonban a szegény intelligens leányok b dyzete. Belőlük kerül ki a civilisatio nagyon sok mártírja. A szegény napszámos, kisiparos, kisbirtokos gyermeke keze munkájával keresheti kenyerét. Test-szervezetét meg- edzette, viszontagságok és nélkülözések eltűrésére képessé tette az idő s a helyzet A fiatalság életkedve, életereje a nehézségek leküzdésére képesíti a nép egyszeri! leányát, kezének munkájával, arezá- nak verejtékével játszva keresi meg a szerény igényeihez mérten szükségeseket. Ha másképpen nem megy, a szegény ember gyermeke mint napszámos, vagy cseléd talál alkalmazást Mennyire más a szegény intelligens szülő leány-gyermekének a helyzete! Cseléddé, napszámossá nem lehet. Könnyű azt mondani, hogy dolgozzál; l önnyü azt hangoztatni, hogy Magyarországon becsületes munkával mindenki megkeresheti kenyerét, a ki dolgozni akar; csakhogy nem úgy vau ám a dolog. Az emberek ezrei és ezrei vannak állandóan munka nélkül. De ha volna is munka, vájjon jutna-e abból a szegény intelligens nők részére? Valószínű, hogy napszámosság és szolgáló-leányság jutna; csakhogy ezek a munkakörök nem nekiek valók. Ne.n azért, mintha a munkának ez az alakja is tényleg szégyen, vagy megbecstelenítő lenne — mert aljas szerezmóny csak a bűn szerzeménye —, hanem azért, mert az erős izom-munkára a rá nem nevelt úri leány képtelen. Még ha volna is erkölcsi ereje hozzá, de hiányzik a testi. Azt is könnyű mondani, hogy ne ragadja ki magát természetes rendeltetése köréből, menjen férjhez. Csakhogy a íórjhezinenetel művészete épp oly kevéssé sikerül, mint más művószkedés. Azok az ők, akikre a szegény leányok képzeletükben is csak addig várnak, amig meg nem okosítja őket az idő, késnek az éji homályban; mint valami eshetőleges szerencsétlenségre gondolnak a házasságra és kilencztized-részük azért nősül, hogy házassága révén könnyítsen a helyzetén. A fiatal embereknek az a csekély százaléka, mely nem üzleti szempontokból nősül, alig jő számba a szegény leányok nagy számához képest. A férjhez- menetel szegény leányra nézve ma már akkor is terné-számba megy, ha nein éppen sikerült is. Nincs más mód, mint dolgozni, vagy bűnnel szerezni meg a betevő-falatot. A szegény leányok nagy tisztessége, hogy számot alig tevő kivétellel dolgozni akarnak, becsületes munkával óhajtják kenyerüket megkeresni. Hanem aztán az akarat és a lehetőség között nagy mélység tátong, melyen kevésnek sikerül által jutni. Nincs elegendő állás már ma sem az intelligens szegény leányok számára; pedig csak napjainkban vetik magukat az értelmi pályákra. Egy pár évtized múlva az intelligens női proletárság is egyik szomorú nevezetessége lesz Magyarországnak. A tanitói pályán annak még csak alsó fokozatán (óvónői) van túltermelés; de rövid idő alatt általános jelenség lesz a tulprodukczió. A tanítónői képzőket a női középiskolák 4 osztályát végzett leányok annyira ostromolják, hogy a jelentkezőknek csak 10 -15 perczentjót lehet a meglevő intézetekbe elhelyezni. A kimaradottak, akik rendesen a szegényebb szülők gyermekei, részint mint magántanulók törekszenek a diploma után, részint más pályákra terel tetnek, minők a posta, távirda, vasút, majánhivatal stb. Az elemi és felsőbb leányiskoláknál, ha a tanítónő nem válogat, ma még kap állást; hanem egy pár esztendő múlva itt is nehéz lesz a helyzet, mert az iskolák szaporodása éppen nincs arányban a tanítók és tanítónők szaporodásával. A közlekedési intézmények, teljesen indokolatlanul, csak mint kisegítőket — a megélésre kevés, az éhenhalásra sok dijazás mellett — alkalmazzák a nőket. Már is ezerszámra megy a kellő minősítést megszerzett, de a közlekedési intézményeknél és vállalatoknál alkalmazást vajmi vékony remónynyel váróknak száma. A magánvállalatoknál, pénzintézeteknél csak napjainkban hódítanak tért a női Íródeákok; a női kereskedelmi tanfolyamok növendékei kevés ideig maradnak alkalmazás nélkül. Azon a téren, a hol a férfi munkabérét lenyomhatják, szívesen látják a nőket; hanem ez a tér az értelmi pályákon nem nagy. Egy pár esztendő alatt megtelik s akkor aztán a túltermelés itt is beáll. Egyszóval, a keresetre, a saját fentartásukra utalt intelligens szegény nők helyzetének javulását a közel jövőben hiába várjuk. Ha azt akarjuk, hogy a becsület utján maradjanak, uj tereket* kell meghódítanunk munkásságuknak. Leszorítani őket a munka teréről nem igazolt előítéletek alapján tényleg pusztán az'rt, hogy mi, úgynevezett erősebb nem, versenytársak nélkül maradjunk, nemcsak embertelenség, de gyávaság is volna. A magasabb értelmi pályákat a nők előtt megnyitó női középiskola szükséges intézmény; a kor humanitása hítta életre. De hát kiken és hányán segit ez az uj intézmény? kiket juttat kenyérhez? A társadalom magasabb osztályaihoz tartozó egynéhány leány-gyermeken. A többségre, legalább egyelőre, a magasabb értelmi pályák nem létezőknek tekintendők. Mi van teliát hátra, mi lenne a teendő? A stickelós, horgolás stb. nagyon sovány kenyérkereset, valamint a női szervezetet időnapelőtt elsorvasztó gópvarrás is. Uj pályákra kell tehát utat nyitni az intelligens szegény nőknek. — Hozzáférhetőkké kell részükre tenni a műipari foglalkozásokat és a nagyobb testi erőt nem igénylő mesterségeket, minők a nyomdászság, könyvkötés stb. Külföldön a műipari és ipari pályákon már helyet foglaltak a nők. Ez az idő nálunk is be fog következni; az élet rá fogja kényszeriteni a mi szegény nőinket is arra, hogy ipari pályákon is érvényesítsék képességeiket. A mi ungi leányaink között is, fájdalom, elég nagy számmal vannak azok, akik existentiájuk biztosítása végett saját erejükre vannak és lesznek utalva. Ma még csekély kivétellel meg is találják a munka terét, hanem egy pár év múlva másként fog állani a dolog. A családapáknak s anyáknak, valamint másutt, úgy nálunk is a munkának uj terei felé kell irányitaniok tekintetüket. „A koresmárosok“. A Budapesti Hírlap, mely felvidéki népünk megmentése érdekében a küzdők elsője között van s mely a szomorú valóságnak megfelelően eddig is több s széles körben feltűnést keltett közlemónyeiCsodálatos kerékpár-történetek. — Az *Ung< eredeti tárpzája. — Vellern egy kerékpárt. Ezt nem azért mondom, mintha az árát ki akarnám fizetni! A világért sem. (Önöket is kérem, ne árulják el Székely és Illés urnák, bogy nála vettem, mert még beperel. — Ő elfelejtette.) Csak azért jutott eszembe, mert a kerékpárra vonatkozólag pár érdekes dolgot olvastam. Ezeket vétek is közreadni, azon megjegyzéssel, hogy nem tőlem, hanem Bob irókollegámtól erednek és én előre is mosom kezeimet, ha valaki nem találná az alant található (tehát mégis találná) történetet eléggé valószínűnek. Tessék menni Bob-hoz s nekem békét hagyni, mert vezérczikken dolgozom. — Aláz’szolgája! A földön levő összes emberek közt a kerékpárosok azok, kikkel a legcsodálatosabb dolgok megtörténnek. E tölötl nincs is mit vitatkozni. Itt van pl. az én Willy barátom, a ki gyerekes örömmel fogad el minden oly folyadékot, melyben az alkohol mennyisége felülhaladja a 15°/0-et. Én vettem meg az ő „Adriai-kerékpárját, mivel ö erővel a »láncz- nélküli» kerékpárokra vetette rá magát. És a mit egyszer megkíván, okvetlen kell bírnia. Az már igy van. Éi a melleit panaszkodik minden telelt. Én tehát másnap az én »Adria» kerékpáromra felszállók és kiutazom. A gép eszményi jól megy, oly gyorsan, mint egy vajjal kent gondolat. Kiutazom az Andrássy-uton át a volt kiállítási rész télé,------utazom? Nem! Repülök. Egyszer csak a »Fővárosi pavilion sörcsarnoka» előtt - úgy tetszik nekem, mintha valami titkos erő a kormányaidat balra húzná, — mielőtt felocsúdnék bámulatomból, gyorsan a sörcsarnok elölt találom magamat és csak arra van időm, hogy a nyeregből kiugorjak. Fejcsóválva ülök fel ismét és megyek tovább. Következő nap ugyanez esik meg újra velem. És igy mindannyiszor, valahányszor azon ulvonalt választom. Utoljára is beletörődtem, különben is kitűnő spriczczert (Holfmann-szódával) kapni ottan. És ez is leheteti az oka a velem történt csodálatos esetnek. A jó spriczczer, no meg a még jobb Sherry oly gyakran vonzotta Willy barátomat a »Fővárosi pavilion sörcsarnokába», hogy kerékpárja (Adria) utoljára akárcsak a régi omnibusz-ló, mely a korcsmákat is ismeri, magától tért ide be. Nem is tudtam a gépet leszoktatni róla. A mi azt illeti, a spriczczer jó is itt. — »Igaz« — szólta vastag Dick, kinek ezen történetet elmeséltem —, »egy jó kerékpárt nem lehet egyszerűen egy bolt és közönyös holminak tartani ! És mivel éppen az alkoholról beszélünk, tudjátok, mi esett meg legújabban velem? Felkészülök egy túrára és mivel nagy ut állott előttem, az összes tengelyeket és Csapokat előzetesen jól beolajoztam. Alig vagyok azonban a nyeregben, mikor már is észreveszem, hogy a balaucirozás igen nehéz. A kerékpár kanyarodik ide, kanyarodik oda, hosszú kigyóvonalakban, lefekszik oldalra (persze én is vele) — és Isten tudja — a levegőbe is ágaskodik, mint egy tüzes kancza, mely rossz lovast érez a hátán. Én leszállók a nyeregből s átvizsgálom a kormányrudat s mindent rendben találok! Alig szállók fel, — a régi játék lolytatódik. Talán be volnék . . . . ? Ránézek a zsebórámra: reggeli hét óra, ilyenkor min lig józan vagyok! Újra felszállók, a megdühödt kerékpár teljesen lékevesztett lesz, ugrál tücskön-bokron, nagy köveken és kerítéseken keresztül és utoljára is tejjel előre bukom le egy árokba. A mint a kerékhez lehajlok, hogy vájjon nem tört-e el rajta valami, erős szesz-illat üti meg az orromat. E^v gondolat czikkázik keresztül agyamon: lecsavarom az olajtartót. Csakugyan! A vegytiszta olaj helyett véletlenül erős spiritust öntöttem az olajtartóba és evvel tisztítottam a gépet. Az én gépem egyszerűen berúgott.» Mikor Dick bevégezte elbeszélését, Hans beszélni kezdett egy kerékpárról, mely őrültül kezdett csengeni, mikor egy tolvaj el akarta lopni, és mindjárt rá Jonathan egyik kalandját a kerékpárral, mely egy veszett kutyától megharnpvu (a pneumatikon), megveszett. És Gabriel barátunk kerékpárja, a máskor oly merészen égnek álló kormán yrudját lehorgasztotta, mivel gazdája egy más gépet kezdett gyakrabban használni. És Mr. Smiths velocipédje meghízott, mivel jó ápolásmód és gyakori olajozás mellett, egy évig nem lett használva és csak szigorú training által nyerte vissza eredeti alakját. Tonn egy angol női kerékpárról is tudott, a mely mindig elpirult s valósággal veres lett, a hányszor meztelen lábszárral látott valakit kerékpározni. — Julius-nak is volt egy biciklije, mely oly gyors menetű volt, hogy Julius kénytelen volt homokot szórni a kenő-lyukakba, hogy ezáltal észszerűbb menésre rábírja. — Tudjátok-e, mikép találtam meg íeleségemet? — szólalt meg most Max. Kerékpárjaink vezetett össze berniünket! Ti tudjátok : én egy jó, biztos kerékpáros vagyok és a kerékpár-szabályrendeletet pontosan tartom be — és mégis. Nos, két év előtt az én uj »Hunnia-Wanverer»- kerékpáromon tarlók hazafelé; mindenütt, mint ezt a kerékpár szabályrendelet előírja, a jobb^ulcza-oldalo n Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
