Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
ügyigazgatóság, a kir. főerdöhivatal, a kir. kath. főgimnázium, az állami reáliskola, az állami elemi iskolák gondnoksága és tanító-testületé, a Fillérbank, az iparosszövetkezet, a székesegyházi káptalan, a grétniumi papság, a tanitóképezde, a kir. tanfelügyelőség, az állam- épitészeti hivatal, az ev. ref. egyház, a helyőrség tisztikara, a m. kir. csendőrség, a Fehér-kereszl-egyesüiet, az ipartestület, a jótékony-nőegvlet, agyagipar-szakiskola tanárai és felügyelő-bizottsága, a törvényhatósági bizottság, a m. kir. adóhivatal stbbi slbbi mind-mind testületileg jelentek meg, vagy küldöttség utján képviseltették magukat. E mellett a magánosok százai vették körül a koporsót. A beszentelésnél Hehelein Károly prépost-plébánosnak Veszprémy Sándor, Jóna dr. és Barna káplánok, az egyházi karénekeknél pedig az itt időző r. k. lelkészek segédkeztek. Az egyházi szertartás bevégeztével az ungvári dalárda Dudinszky István vezetése alatt elénekelte «A mért oly borús« czirnü örökké szép gyászdalt, mely az amúgy is teljes lelkületéig meghatott közönség közül sokaknak könnyüt csalt a szemeibe. Most kivitték tiszttársai a koporsót a város négy- fogatu halottas kocsijára, mdyrea rendkívüli számunkban említett koszorúkon kívül még a következőket helyezték : Szeretett főjegyzőjének és barátjának — gróf Török főispán. Sztáray Irma grófnő, a királynő udvarhölgyének gyönyörű élővirág-koszoruját, melynek sza.agján csak e szó volt: Irma. Szeretett elnökének — az ungvári állami tanítótestület. Felejthetetlen elnökének — az ungvári Fillérbank. Felejthetetlen elnökének — az ungvári állami elemi iskolák gondnoksága. Állami agyagipar-iskola felügyelő-bizottsága. Felejthetetlen barátjának — Deák Bertalan és csaladja. A gróf Török-család, a dr. Novák-család, Kende Zsigmond és Takacs Miklós élővirág-koszoruja. Szeretett rokonuknak — Tabódy Sándor és Fini. Felejthetetlen rokonuknak — Vmcze és Eruesztiu. Szeretett Jenő bátyjának — Aurél. A koszorúk elhelyezése után megindult a szomorú menet. Legelői a 65. gyalogezred zenekara játszott gyászindulót, ezt követte a kaposi járás főszolgabirájának díszbe öltözött huszárja, aki a járás gyászlobogóját vitte, mely alá sorakoztak a kaposi járási községi bírák, számra mintegy 45-en. Most jött a beszentelcstr végző papság és énekkar s nyomban a gyászkocsi a nagy halottal, mely mögött a család tagjai, a jó barátok, ismerősök, testületek és küldöttségek haladtak, kisérve több száz főnyi résztvevő közönség által. A merre a szomorú menet elvonult, mindenütt meglátszott az arezokon, hogy akit most temetnek, mindenki tiszteletét és becsülését bírta. A Sas-tér és a kaposi-uteza torkolatánál ismét imát mondott Hehelein Károly prépost-plébános, melynek befejeztével a katonai zenekar búcsú-hangjai között elvitték a holttestet a kaposi-ulezai temetőig, kisérve hosszú kocsisor által. Itt a koporsói levették a város gyászkocsijáról s faburkolatba helyezve, a már ott várakozó szekérre helyezték. A legközvetlenebb rokonság ekkor már elhajtalott Budaházára, a temetés tényleges színhelyére. Nemsokára követte őket a holttetem is. Kusnyiry Gyula főszolgabíró fogata, melyben Knsnyiry fő- és Bernáth szolgabiró ültek, előzte meg a menetet. Utána jött a halottat vivő szekér, majd 15—20 fogat, a járási községbirók hosszú szekér-sora. Úgy 5 óra lehetett, mikor megérkeztek a budaházi temetőbe, melyet önmaga választott nyughelyéül. kell gondolkodnunk, éreznünk, mint mintaképeink. Ha egy kissé el mer tévedni elménk, teljesem végünk van. írogattam tehát igy. Egy közülök megtetszett, mert igen hasonlított olvasmányaimhoz. Magamhoz vettem s a hiúság a Szerkesztőhöz vezetett. De valami arra birt, hogy fiókom lenekét is felkutassam s az eldobott papirosomét is kezeimhez vegyem. E két kézirat volt tehát nálam. — Nos, öcscsikém, rajta! Ide mind a kettővel, — szólott újra hozzám, midőn látta, hogy gondolataimba elmerülve tépelődöm, hogy melyiket adjam át. S valóban nem tudtam elhatározni, hogy melyiket nyújtsam oda. Átadtam tehát mind a kettőt. Megkönnyebülten sóhajtottam fel, midőn a jobbiknak véltél kezdte olvasni. Leültetett asztala mellé. Szorongatott szívvel figyeltem arczát az olvasás alatt. Egyszer mosolygott, a másik perezben azonban szigorúan reám szegezte szemeit. Megrettenve sütöttem le ilyenkor szemeimet, még mindig féltem. Elolvasta az elsőt s minden szó nélkül félretette. A másodiknak olvasása alatt, melyet oly rossznak képzeltem, nem mertem volna felpillantani egy országért sem. — Visszafojtott lélegzettel vártam az eredményi. Oda intett magához. Újra tenyerei közzé vette arezomat s újra szende, jóságos szemekkel tekintett reám. — «Öcscsikém, hát mondjak valamit ?« — fordult hozzám! És nem mondott semmit, néztük egymást hosszasan, minden szó nélkül. Majd kezébe vette az első tár- czát, oda vonta a tejemet maga mellé s e pár szóval: — «Nem igaz, öcscsikém! nem igaz ez a sűrűn teleirt szerelmes történet.« Visszaadta kezeimbe, mig a másikkal, mitől annyira remegtem, bevezetett remegő szívvel imádott ideálom, az irodalom munkásai közé. Szavai, mit ez alkalommal mondott, örökké fognak emlékemben élni: »A lélek, édes öcscsikém!, az első. Ne hagyjuk el Hehelein Károly prépost-plébános nemes szivétől indíttatva ide is eljött, hogy a búcsu-imát elmondja annak a férfiúnak holtteste felett, akihez annak éleiében a legnemesebb barátság fűzte. A gyászszertartás befejeztével, a melynél Benkő József jenkei esperes-plébános, Rostás Jenő kis-kaposi plébános és több káplán segédkeztek, — Minay István vm. tb. főjegyző mondotta el a következő búcsú-beszédet a vármegyei tisztikar nevében : Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet! Tabódy Jenő kir. tanácsos, vármegyénk érdemekben gazdag főjegyzője, a legjobb férj, a leggondosabb családapa, a szerető rokon s barát, a különböző közhasznú-és nemes czélu társadalmi intézmények egyik legkiválóbb vezető férfia volt az, kinek mi itt nyitóit sírjánál állunk! Elhunyta mély fájdalommal sújtotta gyászba borult családját s nagy űrt hagyott maga után mindazon tevékenységi körben, melyben fényes tehetségével, puritán jellemével, a közjóra önzetlenül s áldásosán több mint egy negyedszázadon át működött. Véreinek nem gyűjtött vagyont, lelke nemes tulajdonait, széles körütudását, múló földi javak szerzésére nem tékozolla el! Hol hál az örökség? mi az eredménye 31 évi hivatali s társadalmi munkásságának? Halandó, ne keress utána földi kincseket; hiszen ö naponkint osztogatott, nemes lelkének és szivének kifogyhatatlan kincses tárházából! Veszteségünk épp azért oly nagy es pótolhatatlan, mert ő nincs többé közöltünk ! A halottak csendes világában, e sirkert halmai között, nem volna alkalomszerű azon érdemek méltatása, melyek őt -ősei hírnevéhez méltóvá s ránk nézve feledhetlenné tették. De mégis, mielőtt e porhüvelyt, melyben a honfiúi erények, a kötelességtudás, az önzetlen közéleti munkásság lelke iakozott, visszaadnánk közös anyánknak, , a földnek, búcsúzzunk el tőle ősi szokás szerint! Gyújtsuk meg keblünk oltárán az áldozati szent tüzet s égessük el lángjában gyarlóságainkat! Különösen pedig mi, liszltársai, e gyászos ünnepély alkalmából könyörögjünk az egek Urához, hogy a megboldogult után örökségül ránk maradt ama szent kötelességet, a közélet rögös pályáján való önzetlen munkásságot, ápolja lelkűnkben; kérjük a Mindenhatói, hogy a fájdalomtól lesújtott családnak nyújtson vigaszt és enyhülést ama részvétben és közbecsü lésben is, melyet a megboldogult, közpályáján kifejtett munkásságával, mindenki iránt tanúsított szeretetteljes magatartásával, földi kincsek helyett számára megszerzett! Nekünk, liszttársaiuak, adjon kitartást és erőt, hogy a vármegyénk közügyeinek szolgálatában támadt nagy veszteséget pótolni tudjuk! Szeretelben, becsülésben őrizzük meg emlékedet, drága halott! E szeretet, e becsülés tegye boldoggá a te pihenésedet. Isten veled ! Ámen. Még egy búcsúpillantás a sírra s ezzel a gyászközönség szétoszlott. Budaháza község szerény temetője pedig gazdagabb lett egy sírral, mely annak a férfiúnak a holttestét födi, akinek elhunytával mi nagyon is érezhetően megszegényedtünk. * * * Másnap reggel 8 órakor volt Ungvári, a plébániatemplomban a gyászmise. Hehelein Károly prépost-plébános mondotta azt s mulatta be az Urnák a szent mise-áldozatot, hogy Tabódy J nő nemes lelke leljen örök üdvösségei, amit munkálkodásával, emberbaráti szeretetével s a közügyek terén kifej telt munkálkodásával teljesen kiérdemelt. Mikor a ka tataiknál elhangzott a Kyrie s megszólallak a harangok, . . . mintha éreztük volna, hogy az Ur meghallgatta szolgájának buzgó imáját . . . Lelje is meg az örök üdvösséget, hisz ő joggal ezt soha, soha. Vannak pillanatok, midőn írnunk kell; vezéreljen bennünket ekkor első sorban saját egyéni ségünk. Ne induljunk mások után, hallgassunk mindenben lelkünkre, amit ez súg, sohasem hagyhat bennünket cserben. S ha igy nem lesz boldog ; mint Író, forduljon hozzám, megvédem minden ellen, vigaszt talál mindenkor nálam. Csak majd egyszer, egyszer .....................s akkor már vezérelje Önt az Ég!« * * $ Majd egyszer, egyszer . . . .! Oh, Teremtőm ! be hamar eljött ez az egyszer. Meg mintha olt látnám jóságos arczát, még mintha hallani vélném buzdító szavait s már hiába minden. Boldog Isten! hát ennyi az élet. Még pár pfircze közöttünk időzött' s már — egy más perez —s magadhoz vetted. Telve hittel, reménznyel léptem ki az éleibe s inár az első reményem csalódása rombadőléssel fenyegeti hitemet............ De mikor oly váratlanul jött, oly megrázóan tragikus volt. Itt hagyott bennünket. Könny tör elő szememből, ha eszembe jut, hogy nincs mó I, hogy valaha hálát adhassak jótéteményéért. Hogy nem ragadhatom meg kézéi, hogy könnyeimmel áztatva, csókjaimmal árasszam el. Nincs mód, itt hagyott bennünket. Boldog Isten! ha kiragadtad innen a köznapiságból s boldogabb létre szenderitéd, jutlasd el. oh ! oda is szavainkat ....................... A harangok, Isten tudja, hányadszor zúgják a búcsúztatót. Tompán hallatszik kongásuk a légben, szomorú dolgokról suttognak lassan odafónn. Utolsó útjára kisérik»Ő«-t, utolsóra, honnan nincs visszatérés. Hallgassunk, •— suttogásuk a szellő szárnyán ide is eljut. Must lassan sir a harang, vontatva szól szava, ..........elhal bugása, .........ö odaért............! Imádkozzunk ........! Zombory Dezső'. elmondhatja az Ur színe előtt: hogy amiért küldve voh annak az emberiség javára s saját lelkületét teljesen meguyugtatólag mind haláláig megtelelt . . . * * * Hogy mily nagy részvétet okozott Tabódy Jenő váratlan elhunyta az egész országban, a ravatalára kül dőlt 24 koszorú mellett fényes bizonyíték a részvétet táviratilag kifejezők nagy száma, melyekből az e hó 15-éig érkezetteket itt adjuk: Özvegy Tabódy Jenőné. — Kaltenleutgeben. — Mély fájdalmát teljes szivemből osztom A jó Isten adjon erőt ezen pótoihatlan veszteség elviselésére. Igaz barátja : Török József gróf. Tabódy Ida. — Wienburg. — Isten vigasztaljon nagy bánatodban. Sztáray Irma grófnő. Tabódy Jenőné ő nagyságának. — Budapest. — Végtelen fájdalommal és részvéttel értesültem drága, feledhetetlen barátom váratlan elhunytáról. Nagyot vesztettem benne. Mély megilletődéssel teszek koszorút sírjára. mely legigazabb barátom hamvait takarja. Bérezik Árpád. Özvegy Tabódy Jenőné úrasszonynak. — Tátra - füred. — A legnagyobb megilletődéssel olvastam a lapokban megboldogult jó barátom halálának hírét. Fogadja nagyságos asszonyom és a gyászoló család őszinte szívből eredő részvétemet. Ifj. Gébé Andor, theol. tanár. Sztáray grófné. — Wienburg. — Isten vigasztaljon benneteket. Fájó szívvel gondolok reálok. Sztáray Irma grófnő. Tabódy Ida. — Budapest. — Jó atyánk váratlan halálát mélyen fájlaljuk Tüzetes tudósítást kér lesujiotl bátyád: Tabódy Józsi. Tabódy Jenőné őnagysága. — T,-RofT. — Fogadd őszinte részvétünket. A reád mért nagy csapás fölött Isten vigasztaljon. Etelka. (Gr. Waldek Frigyesné.) Tabódy Jenőné. — S.-A.-Ujhely. — Nagysádal ért nagy csapás alkalmából fogadják, kérem, őszinte részvétem nyilvánítását: Ferenczy Elek. Özv. Tabódy Jenőné. — Budapest. — Fogadják a legmélyebb részvétünk kifejezését a súlyos vés/leséghez.. Sarolta, Jani, Gyuszi. (Bulyovszky János, neje és fia.) Özvegy Tabódyné. — Budapest. — Mély részvéttel vettük megrendítő gyászolok hírét: Karácsonyi. Özv. Tabódyné. — N.-Berezna. — Fogadja őszinte részvétemet a nagy veszteség felett. Találja vigasztalását jó barátai szeretetében és gyermekei jövőjében. Szoin- ráky István Özv. Tabódy Jenőné. — Lelesz. — Fájdalmadban mindnyájan osztozunk s veled együtt siratjuk a kedves halottat. Verus, Margit és Béla. (Geöcze Miklósáé, Kapus Béla és neje.) Tabódy Ida. -- S.-A.-Ujhely. — A megreuditő csapás fölött legmélyebb részvétemet fejezem ki. lzsépy Tihamér. Özvegy Tabódy Jenöné. — Szobráncz. — Sújtó gyászhirt mélyen megrendülve vettem. Fogadd egész családoddal együtt baráti és rokoni igaz részvétemet. Isten legyen közel vigasztalásával. Anna. (Patay Gyuláne). Tabódy Jenőné úrnő. — Budapest. — Legőszintébb részvétét fejezi ki: Bérezik Gyula és neje. Tabódy Jenőné. — Tisza-Füred. — Veled érzek, a szivem mélyéből oszlozom bánatodban. Családom mély részvétét küldi: Lipcsey Tamásné. Tabódy Jenőné úrnőnek. — Budapest. — Fogadják a súlyos veszteség felett érzett igaz részvétemet. Kolosy Béla. Tabódy Jenőné úrnőnek. — Nagyvárad. — Isten adjon erőt elviselni fájdalmukat, melyben velük szomorú szívvel osztozom. Szopek Gábor. Tabódy Jenőné. — Heves. — A pótolhatatlan veszteségért fogadd őszinte részvétemet. Bárczay Elemér. Tabódy Jenöné. — Balizlalu. — Fogadják legmélyebb részvétemet. Beszler Lajos. Tabódy Jenöné. — M.-Sziget. — A megrendítő gyászeset alkalmából fogadja legmélyebb részvétünket. Héder János. Tabódy Jenőné. — Tisza-Roff. — Fogadd legőszintébb részvétünket, nagy, pótolhatatlan veszteségedhez. Gyula, Biri és Jenő. (Bárczay Gynla. Karátsonyi Gyula és neje.) Tabódy Jenőné úrnő. — Uzsok. — Fogadd legmélyebb részvétemet. Kovássy Elemér. Berta Tabódy. — Freistadt. — Mein tiefes und innigstes Beileid Éuch allen für der unersetzlichen vertust. Lini. (Tabódy Sándorné.) Tabódy Ida. — S.-A.-Ujhely. — Fogadd őszinte részvétemet mély fájdalmadhoz. Horváth Mariska. Özvegy Tabódy Jenőné. — Egeríormos. — A titeket ért gyászeset alkalmából fogadd úgy atyám, mint nővérem és a magam részéről a legőszintébb részvét- nyilvánítást. Brezovay László. Tabódy Ida. — Rákospalota. — A gyászhir végtelenül lesújtott mindnyájunkat. Isten adjon nektek erőt, édes anyádnál jelentsd részvétünket. Levél megy. Margit. (Göinöry Oszkárné.) Özvegy Tabódy Jenöné. — Szobráncz. — Férjem rosszulléte akadályoz, hogy személyesen fejezzük ki a mély részvétet, melyet a téged ért nagy csapás kelt bennünk. Fogadd hát azt igy sürgönyileg. Csuha Istvánná. Özvegy Tabódy-Széky Berta úrnőnek. — Debre- czen. — Fogadj i nagyságod pótolhatatlan vesztesége felett úgy az én, mint családom minden tagjának mélyen érzett, őszinte részvétének kifejezését. Király Ferencz. Özvegy Tabódy Jenőné. - Tisza-Füred. — Nagy fájdalmatokban igaz lelkűnkből osztozunk. A világ hatalmas Ura adjon nektek erőt veszteségtek elviselésére. Legmélyebb részvétünket fogadjátok. Kovássy Kálmán és felesége. Nagyságos Tabódy Jenőné úrnő. — Bártfa-fürdő. — Fogadja legmélyebben érzett részvétemet a megrendítő csapás lelett. Szabó Józselué.
