Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-23 / 4. szám
kára au egyesnek is, an össnességnek is. Mig a közérdek felvirágontatása az össnességnek is előnyére válik s különben is — polgári kötelesség. Városi közgyűlés — Január 21. — — A jégveremnek megtöltése. — Az uj kövezetvám. — A helypénzszedósi jog bérbeadásáról szóló szerződés. — E hó 21-én ismét rendkívüli közgyűlést tarlóit Ungvár város képviselő-testülete Lüley Sándor dr. polgármester elnöklete alatt, amelyen első sorban is elhatároztatott, hogy a városi jégvermek jéggel való meglöllé e Matyasovszky Jánosra, mint legolcsóbb ajánlattevőre bizassék. Ezután egy, a város anyagi ügyeit erősen érintő dologra hívta lel a polgármester a közgyűlés figyelmet: az ez évi junius héitun lejáró kövezetvámszedési jog meghosszabbítására. Szerinte a jog- meghosszabitást 20 évre kellene kérni a kereskedelemügyi minisztertől, és pedig úgy, hogy necsalT az eddig szedett dijak képezzék a kövezetvám jövedelmét, de megadóztatás alá kerüljön minden áru és küldemény, mely a vasúton érkezik, és a városba, vagy a városon keresztül szállittutik. Ugyancsak kövezetvám szedésére volnának kötelezendők mindazon ungvári fogatok is, ame yek nem mező- és szőliő-gazdálkodás czéljából hagyják el a sorompókat. Ha a kövezetvám szedésére a jogot a város ily feltételek mellett es 20 évre elnyerné, ez esetben a városnak oly jövedelem lenne biztosítva, hogy ezúttal négy-öt év alatt az összes utczak jó karba lennének hozhatók és a még a szükséges csatornázások is keresztülvihetők. Átadja ezután a szót Mihalkovich József közig, tanácsosnak, mint az ügy előadójának, akt a tanácsnak erre vonatkozó javaslatát tüzetesen ismerteti és kimutatja, hogy a darabáruk után metermázsánkint fizetendő 2 kr. ós a teljes waggon-áruk után mélormázsánkint szedendő 1 kr. évi 5564 trt jövedelmet eredményezne, a városi fogatoknak, beleértve a bérkocsik után fizetendő kövezetvámot, pedig mintegy 500 Irt évi hasznot adna. Hozzáadva ehez a jelenlegi, mintegy évi 6000 frtnyi kövezel- vám-jövedelmet, a tervbe veit 20 év alatt 260,000 Irt állana a város rendelkezésére, mely összeg teljesen elegendő volna a kövezet és csatornázás elkészítésére. Ajánlja a javaslat el fogadásáé Farkas Perencz elfogadásra ajánlja a tanácsé javaslatát annál inkább, mert az alispán Ungvár város kövezetvámszedési jogát mindig »fájó kérdésnek tartotta« a vármegye közönségére nézve s igy csak saját magán segít a város, ha a jogot 20 évre sikerül elnyerni s ha az újabb jogszerzés újabb terhet is fog a város közönségére róni. , Gaar Iván h zzájárul ahoz, hogy a vasalón érkezett áruk megadóztassanak De azt, hogy a nem mező- gazdasági czélból a sorompót elhagyó városi Ingatok is kövezetvámot fizessenek, akkor, mikor a varosnak 10°/o-os varmegyei útadót es 5%-os községi közmunkát fizetnek, — valóságos öngyilkosságnak tartja s ezért indítványozza, hogy ez a pont kihagyassék. Weinberger Lipót szerint a kövezetvámszedési jog meghosszabbítása iránt a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesztendő kérvény ma nem tárgyalható, — minthogy a tanács javaslata egyszeri (elolvasás után kellőleg meg nem lonlolható. Indítványozza, hogy a javaslat kinyomattassék, a képviselő-testületi tagok között szétosztassék s újabb időben tűzessék napirendre. Fincicky Mihály ajánlja a javaslat elfogadását, mert a tárgyalást tovább halasztani nem lehet, minthogy már úgyis hiba követtetett el azáltal, hogy a jog- kérelmezés nem hat hóvai a régi engedély lejárta előtt, amint azt a törvény előírja, hanem csak 5 hóval előtt történik, s igy télő, hogy a miniszter az engedélyezést meg fogja a késedelmézés folytán tagadni. Minthogy a közgyűlés többsége Weinberger Lipót indítványát nem fogadta el, Weinberger Lipót inditváS mi volt igaz e rémhistóriából? A fali óra ketyegett a palócz szomszédos szobájában. Hát biz' ez — kísértet! Hazafelé ballagott a tarnóczi harangozó. Utolérte a falu egyik úrnője, ki a palócz metropolis vásáráról két telivér paripáján vágtatott vissza falujába. Fölvette a harangozót a hintájára a kocsis mellé. A mig ők a vásárról visszatértek, megáradott az Ipoly, melynek egyik rohanó sodra a kocsit lovastól eltérítette az útról, majd egy érmederbe sodorva, úrnőt, kocsist és harangozót kiemelte a kocsiból. Minden nagyobb baj nélkül okkal- móddal szárazra kerültek ezután. Hire megy a faluban a dolognak. Sajnálják a harangozót, a mire az kedélyesen igy válaszol: »Semmisem történt egyéb, mint, hogy akaratom ellenére kádfürdőt kellett vennem a — csillagos áámávaW'(Csillagkeresztes hölgy voltt.i.az úrnő.) íme: egyfelől vastag babona, másfelől — paraszt humor. De akad más egyéb érdekes dolog is bőviben az Ipoly kanyargó völgyében, a »jó palóczok« közölt. Érdemes a lefényképezésre. Kezdjük a nevükkel. Asszongyák ő kelméik, hogy ők — palóczok- Hát hiszen, hogy a lóíot tóinak, a szerbet rácznak hívják, azt természetesnek találja mindenki, mert hát e testvéreink külön nemzetiséget alkotnak. De hát minek maradott fenn néhai jó Szabó István híveinek (mert tudni keek ám, hogy az igazi palócz kiválóképpen Pilisen, meg Kazáron lak!) — mindkét helyen lelkészkedett e kitűnő hellenistánk — külön neve, a palócz, mikor azok hús és vér a tősgyökeres magyarságból, annak Findura Imre uram, a tiszteletbeli palócz sem volt a megmondhatója. Nos, még ha hozzávesszük, hogy az ipolyvölgyi sok magánhangzóval beszélő atyafiak külön hazában is laknak — névleg, mert szeretik a földjüket Palócziának nevezni: még egyszer csak abba a gyanúba esnek, hogy megengedik maguknak a mulatságot és mint a turócz-sz.-mártoniak tót-, úgy ők e szép hazát Patócz-országnak fogják tartani. S itt eszembe nyozza, hogy a mezőgazdasági czélból közlekedő fogatok necsak a város határán belül legyenek vámmentesek, de vámmentesek legyenek akkor is, ha az illetők a város határán kívül eső birtokaikra közlekednek, mező- gazdasági czélból. Ezt annál inkább megkívánja a várostól, mert Ungvár lakosai ily kedvezményben már akkor is részesittettek, a kövezet- és hidvámnál, mikor idegenek kezelték a közjövedelmeket császári pátens alapján, — s mert a mezőgazdaság fellendítésére, ami bizony nagyon kívánatos, s melyért a jelenlegi földmi- velésügyi miniszter is meghozza a szükséges áldozatokat, — épen- nem lesz jó hatással a város által felállítani szándékolt sorompó. Igaz ugyan, hogy az ut- és vámtörvény is úgy rendelkezik, hogy csak az illető határon belül közlekedő mezőgazdasági fogatok vámmentesek, de mert ha a törvény hiányos, nem szükséges, hogy a város is hibákat kövessen el a mezőgazdaság kárára, — sőt szükségesnek tartaná, hogy a törvény ide vonatkozó részének megváltoztatása iránt a földművelésügyi miniszterhez felterjesztés intéztessúk. ■ Mocsáry Géza v. ügyész ajánlja a javaslat egész terjedelmében való elfogadását, mert ezzel könnyebben véli elérni azt, hogy a vármegye alispánja is hozzájáruljon a kövezetvámszedési jog meghosszabbításához, minthogy az nemcsak a vármegye, de a város közönsége által is fog fizettetni. Oesterreicher Jakab v. orvos, Lipták József es löhbek felszólalása után a tanács javaslatát nagy többség fogadta el, Gaar és Weinberg er indítványának elvetésével. Most a helypénz-bérlővel m gkölendő szerződés szövegének és >teltételeinek -megállapítása következeit, melyből mint közérdekűt kiemeljük, hogy február 1-je után az uj bérlő, úgy a hídon inneni, mint a hidontuli részen oly nyílt helyiséget tartozik bérelni, ahol a hely- pénz-jegyek az elárusítók által könnyen hozzátérhetőlcg megválthatok legyenek, minthogy ezentúl addig senkin -k sem szabad az elárusitást megkezdeni, mig heiypénz-bár- ezáját ki nem váltotta. Nemkülönben újítás az is, hogy a kész helyre hozolt áruk és termények vevői kötelesek azl, hogy az áru tényleg kész helyre hozatott, előlege- sen igazolni, — minthogy utólagos igazolások el nem fogadtatnak. A Gazdasági Egyesület sorsa! Kis-Grejöcz, jan. 19. Sokszor volt már a legközelebbi időben szó, ezen, lapok hasábjain, a Gazdasági Egyesületről; — annak jó vagy balsorsa, úgy látszott, hogy érdekli a vármegye közönségét. Egyesek dicsérelreméltó ügybuzgóságot (ejtettek ki életr.e keltésében, sőt merem állítani, hogy a kisebb gazdákban, a köznépben is megvolt és megvan a haj andoság arra, hogy az ügyért lelkeskedjenek. Nem volt alaptalan az a remény, hogy sikerül annyi tagot gyűjteni, a mennyivel az egyesület működését megkezdhesse és azt sikeresen folytathassa is, hiszen minden rábeszélés, minden magyarázgatás nélkül is tudja azt mindenki, hogy a vármegyében egy gazdasági érdek- képviseletre okvetlenül szükség van, hiszen látjuk annak hasznos voltát más vármegyék egyesületeinél, a melyek virágoznak, a melyek nemcsak vesznek a gazdától, de adnak is ellenértéket, nevelnek, tanitnak, buzditnak és ha kell, ha fájó seb van, orvoslást is kérhetnek. Miért ne lehetne nálunk is egy ilyen érdekképviselet és miért ne lehetne az épen, az annyi erélylyel, annyi jóakarattal és buzgalommal újjá megalakítani óhajtott Gazdasági Egyesület. Mi szükség van itt inas érdekképviseletre, hiszen a vármegye gazdaközönsége oly kevés, — csekély ereje bizony nem sok arra, hogy egy Gazdasági Egyesületben el ne férne és e miatt kettőre, t. i a hivatalos gazdasági egyesületre, melynek mezőgazd. bizottság a neve, szüksége lenne. Sőt ellenkezőleg, a legnagyobb összetartás és ügybuzgóság kell ahoz, hogy csak egy életképes egyesületet tenlarthassunk, ez pedig, tisztelt gazdatársaim, nem utolsó foglalkozás. A hazát jut egy tárczairó, ki Palócziáról megemlékezve, dicsérte a palóczok — mákos-csikszeretetét, felemlítvén, hogy a palóczok hazaszeretetéről beszéljen — más ! Hát a palóczok honszerelmét ne bántsuk, sőt ellenkezőleg: dicsérhetjük is. A székely a bérezés hazához nem.ragaszkodik annyira, mint a »jó palócz * az — Ipolyhoz, mely őt oly sokszor igazi anyai godoskodással megmenli a láradtságos munkától, mindannyiszor, valahányszor — elönti rétjét iszappal, homokkal. Palócziának lő- és székvárosa is vagyon. Magam is e metropolisból származom, mert losonczi vagyok. De ha nem tartanám is magam palócznak (pedig büsz« kén cselekszem!), tart annak Jakab Elek uram, ki kegyesen besorozott a múlt évben a »Budapesti Hirlap< egyik tárczájában — a palócz irók lisztes gárdájába. (Zárjel között legyen mondva, hogy palócz voltomat egyáltalában nem tartom jogezimnek irka-firkám megírására. Mert ha minden igaz palócz, csak azért, mert ő is palócz, írna a »jó palóczok«-ról, menten csúzt kapna az — orthographia, lévén számos löldimnek — gyenge oldala a helyesírás.) Hát egyébként mért ne volna emberséges dolog palócznak születni, mikor a palócz annyira szereti az »emberséget«, hogy egyáltalán sohasem véli meg az — áldomást. Akárő adja (még inkább, ha kapja)! »Emberség«-ről szólván, eszembe jut, hogy kedves szülővárosomról — persze már jó réj»en. — tett tárgyilagos egyik kijeléntésemet egy sajtóhina révén elmésen félremagyarázták. A mikor t. i. -sorsom .a szőke Ipoly tájáról nagyon is ^magasra« segített, egészen fela/ratór- szélre, hát a honvágy sóvárgásával ezt irtain egyszer földieimnek: »Könnyű önöknek, háttérben Egerrel s tőszomszédságban Fülekkel !« Mert hogy Fülek szomszéd palócz városa Losoncznak. Hát a szedő a nagy F helyeit kis betűvel szedte a szó első betűjét is és sokan elmésen azt hivék, hogy én földieimet az észbeli tehetség rendkívüli fokozatának igen magas polczára kivánfentartó elemnek, a gazdáknak sorsát szivén viselő egyesület, csak őszinte támogatást és becsülést érdemel. Csakhogy ez a kis szó: őszinteség, — ez a csepp fogalom hiányzott az egész dologból. Az őszinteség hu meg lett volna, nem kellene kemény harczczal vívni az egyesületért önmagunkkal. Sőt többet mondok, az egyesület ma is virágoznék és működését nem kéllelt volna beszüntetnie, ha egyesekben meg lett volna az őszinteség arra, hogy nemtetszésüknek, vagy mások iránt táplált bizalmatlanságuknak nyíltan kifejezést adtak volna; — de e helyett folyt az aknamunka odáig, mig elbukott maga az ügy. Megölte azt az őszinteség hiánya és az a sor:asztó láz, a nembánomság, a mély, sajnos, mint valami veszedelmes ragály, most is terjed közöttünk. Ha mégis akadt olyan, a ki lelkesedett az ügyéri megszóljuk, igyekezünk magára hagyni. Az ily ellenfelek ha őszinték tudtak volna lenni, oda kiálthatták volna, lássuk, hogy mit tudsz! Ha elbuksz, mi annak szívből örülni fogunk, pedig neked igazad van, bár te jót akarsz, de én nem akarom, mert te akarod. Ez a mi megölő betűnk, ez buktatta meg a múltban a Gazdasági Egyesületet és ez fog megbuktatni itt mindent, a jövőben is. Kicsinyes személyeskedések, legtöbbször egész ok nélkül, elegendők arra, hogy egy szent ügynek nyakát szegjék. Most ismét a régi nóta kisért; vannak igen tisztelt gazdatársaim között többen, a kik készek eltaposni n kelő csemetét csupán azért, mert én is ápolgaloin! Még egyesület sincs és már a jövendő duók személyen veszekszenek a nem őszinték. Nem, igen tisztelt ura m. eszem ágúban sem volt sem nekem, sem másnak, hogy majd Komjáthy Bélát válasszuk az egyesület elnökévé. Különben azt hiszem, mégsem lenne olyan égbekiáltó bűn, a miért a gazdasági egyesület jövőjét, a gazdaközönség s vele együtt a saj^t érdekünket feláldozni érdemes lenne. Van a vármegyében sok okos és több igen érdemes ember és én önökre -— kik nem őszinték — sem mondok semmi rosszat. Majd csak kiválasztunk egyet, a legügybuzgóbbat, a leghivalottabbat, ha lesz mihez, ha lesz Gazdasági Egyesület. És még szabad legyen kijelentenem azt is, hogy bizton hiszem, hogy lesz és ha látom, hogy buzgalmam nem használ az ügynek, félreállok az útból , szerintem mellékes az, kik csinálják meg, az a fő, hogy meglegyen, Egry Ferencz. A Pallas Nagy Lexikona. A Pallas Nagy Lexikona teljesen kész. Büszkeséggel mondhatja magáról a Pallas-Társulat, hogy a modern magyar irodalom legnagyobb vállalatát szerencsésen befejezte. Megküzdve minden nehézséggel és leküzdve őket, készen all a XVI-ik kötet is, egy igazi könyvóriás, termetre és tartalomra nézve egyaránt hatalmas, eddigi 15 előfutójánál is, hatalmasabb. A kötetaTéba—Zsuzsok közötti czimszókat foglalja magában. A lapszám (1242) ép oly impozáns, mint a mellékletek és szövegabrák száma (amazoké 69, emezeké 227), valóban ércznél maradandóbb emléke ez a kötet is, az immár befejezett egesz mű is a magyar tudásnak, magyar szorgalomnak és (ne feledjük ezt!) a magyar mersznek is, mely a kiadók áldozatra való készségében nyilatkozik meg. Vajha a magyar társadalom ezt a sok-sok fáradtságot méltányolná és a kellő pártolással viszonozná ! Részünkről ezúttal nem tartjuk szükségesnek a kötet tartalmának, avagy egyes csikkeknek méltatásába bocsátkozni, e helyett utalunk arra a két meleghangú levélre, melyet a Pallas Nagy ’Lexikonénak befejezése alkalmából Jókai Mór es Falk Miksa írtak s a mely feleslegessé tesz minden további ajánlást és közöljük a társaság igazgatójának, dr. Gero Lajosnak utószavat Előszó a Pallas Nagy Lexikonához. A magyar közönségre nezve a Lexikon manapság már nemcsak .tárgymutató és útbaigazító, a mi volt u 30-as években, hanem valóságos házi könyvtár, mely a tudománynak, az adatoknak és ismereteknek egész tárházát egyesíti magaban. tam emelni. No ez rut hálátlanság — s egyszersmind erős valótlanság — lett volna ! De hát hol van az a Palóczia ? Otl-e, a hogyan általánosan mondják, t. i. Nógrád-, Gömör- és Hevesmegyék között heékelve, vagyis sehol! Mert ez a defini - tio igen nagyon hasonlít a hires »vagy alatta, vagy fölötte« mondáshoz. Mondjuk, hogy ez a »különös kis ország« Losoncz északkeleti szomszédságában kezdődik s az Ipoly-völgy e részétől terjed az Ipoly torkolatáig, vagyis közép- és alsó Nógrád termékeny, boldog, hegyes- völgyes területét foglalja el s Hevesből kisebb tért a Mátra aljában, ott, »hol a Mátra-ölén epedőn szól gyakran a pásztori sip, késő éjjeleken.« S aminthogy a palócz palócz marad, vagyis hagyományos szokásainak rabja: úgy, a hol most határ van Palócziára nézve, az megmarad : ki tudja meddig! Mert a palócz nép sajátsága sokban elülő az őt környező többi magyarság egyéniségétől s igy kölcsönös egymásra-hatás proczesszusa nem is következhetik be. Palóczia a nógrádi tótok tőszomszédságában Pincz nevű helységgel kezdődik: azlpolynak innét szélesedő völgyében Szakallig, azután meg a Narancs aljában s a rom- hányi Kis- és Nagy-Hallgató hegyvidékén laknak a legeredetibb palóczok. Van palócz elfelébb is délnyugal - nak, le a Duna felé; de tősgyökeres zöme az előbb említettem tájakon Pincz, Gallsa, Perse, Lázi, Ferbeléd, Rapp, Miksi, Pilis, Liske, Mihály-Gerge, Vilke, Jelsőc.:, Tőrincs, Ráros-Mulyad, (a maga hosszú hidjával s az erre vonatkozó történelmi adomájával II. József idejéből). Busa, Szakáll, Szécsény (város), Dolány, Kis- és Nagy- Romhány, Birinke, Lapujtő (a Mocsáryak nógrádi ágának törzsfészke), Karancs-Keszi, Karancs-Ságh, Közli r (a hol Szabó István kitűnő hellenistánk lelkészkedett s a mull. évben elhalt), K s- és Homok Terene, Bánit1., Szered is Fülek (város) nevű községekben lakik. (Folyt, küv.)
