Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-02 / 1. szám
szükségleteinek növekedése, melyekkel nem tart lé- j pest keretének növekedése; másodsorban sok gazda részéről a munkások erejének túlságos kihasználása az újból életbeléptetett robot (uzsora) által; harmadsorban a rendszeres, tervszerű izgatás a jelen társadalmi rend megváltoztatására törekvő szocziális forradalmi mozgalom részéről. Melyiknek volt e három tényező közül közül a legnagyobb része abban, hogy az alföldi munkásnép nagy tömegei ma már nyíltan a Dózsa ivadékának, öröksége letéteményesének val)ják magukat, ezt azért jó tudni, mert különben alig találhatjuk el a bajnak valódi orvosságát. A mi véleményünk az, hogy az izgatásnak kevés része volt a két társadalmi osztály szembeállításában. A hol nines veszélyes anyag, ott nem lehet gyújtani, a hol pedig van, ott a gyuladás csak idő kérdése. S az alföldi mezei munkás nép lelkében évek óta emésztődik az elégedetlenség parázsa, melyet, mint említők, táplál az igényeknek a művelődéssel járó növekedése és sok alföldi gazdának uzsoráskodása, a' melyekhez járult tavaly a rossz termés. A baj gyökeres orvoslása ezéljából egyszerűbb erkölcsökhöz kellene szoktatni a népet, lehetővé kellene tenni keresetének növekedését és megakadályozni a gazdák visszaéléseit; csakhogy a haladásnak, mely az igényeket szüli, útját állani nem lehet s mesterséges utón állandó, jobb keresetnek biztosítása is lehetetlen, Mit lehet tehát és mit kell tenni? Védeni kell a gyengébbet — az ontó igazság határai között — az erősebbnek kizsákmányolása ellen, de egyúttal gondoskodni arról is, hogy a gazdaságilag gyengébb fél a viszonyok hatalmánál fogva jogtalan előnyöket ne csikarhasson ki magának. S a benyújtott törvényjavaslat nagyban ezen intentióból készült. Kérdés, czélra fog-e vezetni jelenlegi szervezetében ? Nagyon sokan bíznak benne, némelyek azonban kételkednek, szigorát a munkásokkal szemben túlságosnak tartják. Megvalljuk, a mi aggodalmaink sincsenek teljesen eloszlatva. Meg kell védeni a munkaadót is a munkás visszaélése ellen, ámde meggondolást érdemel, vájjon nem mérgesítjük-e el a talán kelleténél nagyobb szigorral a dolgot; nem hajtjuk makacs ellenszegülésbe és fajunkra végzetessé vállható osztályharczba a természeténél fogva daczra hajló magyar parasztot ? A részletes tárgyalás el van odázva. Van idő a gondolkodásra és némely sérelmes részlet javítására. Kérjük a mi képviselőinket is. gondolkozzanak a dolog felett s cselekedjenek majd a részletes tárgyalás alkalmával- legjobb belátásuk szerint, gondosan mérlegelve azt, hogy a nemzet fejlődésére messze kiható következményei lehetnek cselekedetüknek. X Városi közgyűlés — Decz. 29. — Az 1897. évi negyedik rendes és az évben egyúttal utolsó közgyűlését tartotta deczeinber hó 29-én Ung- vár város képviselőtestülete, Lüley Sándor dr. polgármester elnöklete alatt. A nem sokat jelző tárgysorozat az ülés kezdetére, mely 9 óra helyett amúgy is 3AlO-kor nyittatott meg, csak kis számban hozta össze a városatyákat, akik egyhangúlag fogadták el a tanács és a pénzügyi bizottság oda irányuló javaslatát, hogy a város utczáinak petróleummal való világítása ismét Reismann Leóra, mint legolcsóbb ajánlattevőre bizassék, a ki egy-egy lámpa világítására napi 7V2 krért vállalkozott. Ugyancsak minden vita nélkül fogadta el a közgyűlés a tanács és a jogügyi bizottságnak azon javaslatát, hogy a Ganz-czég, mely a városnak villanynyal való világítására vállalkozott s 5000 frtnyi bánatpénzt le is tett, de a szerződés aláirásától vonakodik, a szerződés megkötése alól felmentessék ugyan, de 5000 forintnyi bánatpénze visszatartassék a város javára, minthogy a szerződés megszegése a czégtől ered. A határozat kimondása után felállott Weinberger Lipót s gizt a kijelentést tette, mikép ő nem hiszi, hogy a Ganz-czégtó'l a bánatpénz visszatartható legyen, mert a város maga a szerződés-szegő, a mikor megengedi, hogy villanyos huzalokat a kizárólagossági jogot nyert Ganz-czég tudta nélkül mások is vezethessenek keresztül a városon. Különben is ő úgy emlékszik, hogy az a pont, melyre a Ganz-czég a szerződés megsemmisítésének főpontját alapítja, magába a szerződésbe csak később és nem közgyűlési határozattal vétetett be. Kért kijelentését jegyzőkönyvbe venni. ( Lüley Sándor dr. polgármester ellenzi Weinberger szavainak jegyzőkönyvbe vételét, minthogy azok már a határozat kimondása után adattak elő s akkor is csak a közgyűlés hozzájárulásával. Gaar Iván szükségesnek tartja Weinberger ki-1 jelentéseit jegyzőkönyvbe iktatni, hogy esetleg azokra hivatkozás történhessék. Nehrebeczky György is helyeselné Weinberger szavainak jegyzőkönyvbe iktatását, ha azok a határozat kimondása előtt mondattak volna, — ámbár lehet, hogy a határozat is más formában lett volna még meghozható. De mert a felszólalással elkésett, szerinte nem vehető lel az a jegyzőkönyvbe. A közgyűlés többsége is igy határozott. A közkórházi választmány javaslata alapján néhai Nyisztor István volt közkórházi gondnok özvegyének megszavazta a közgyűlés a szokásos halálozási negyedet, nemkülönben 100 trt működési pótlékot. A legtöbb adót űzetők 1898-ra összeállított névjegyzéke olvastatott fel ezután a következőkép: * Rendes tagok : Ungmegyei takarékpénztár 3628.28, Kincstári uradalom 3501.04, Ungvári népbank 2997.30, Ungvári kereskedelmi és iparbank 2167.94. Ungvári bútorgyár 1429,93, *Firczák Gyula 1316.56, *Bradács Gyula 1187.66, *Nehrebeczky György 1179.20, Bródy Zsigmond 1032.20, Lendvai Ignácz 945.24, Munkács- egyházmegyéi alapítvány 940.54, özv. Guttmann Ignáczné 819.62, özv. Lónyai Ferenczné 690.60, *Langer Bódog 685.60, Roth Pinkász 681.61, *Virányi Sándor dr. 675.10, Seidler Lipót 661.46, *Preusz Adolf dr. 653.30, *Lám Sándor 644.90, özv. Weinberger Adolfné 630.87, *Farkas Ferencz 594.10, *Bene Lajos 585.74, *Turjay János 579.68, *Haraszthy Gyula 579.08, Grosz Ábrahám 576.78, *Brujmann Béla dr. 560.—, *Gazdagh Elemér 543.28, *Reismann Bertalan 537.98, *Novák Endre dr. 525.80, özv. Béresi Andrásné 516.78, *Hampel János 485.90, Schulmann Jakab 475.80, ‘Sárkány Imre 468.28, özv. Burner Andrásné 438.98, *Spiczer Sándor dr, .428.09, Csorba Luczián 427.—, Gottlieb Mihály 425.68, Kellner Izrael örökösei 399.91, Roth Sándor 383.35, *HofYmann Béla 382.62, *Levy József dr. 366.06, Roth Sámuel 361.60, *Moinár Mór dr. 361.34, *Dier Lajos 359.52, *Weinberger Mór dr. 358.42, Guttmann Izidor 354.02, *Popovics Miklós 341.—, *Bene Sándor dr. 338.28, *Fincicky Mihály 328.—, *Szieber Ede 327.52, Rákosi János 327.07, Fiala Károly 323.64, Mittelmann Hermann 321.79, Fischmann Sámuel 315.84, *Klein Zsigmond dr. 313.60, Ungvári ev. ref. egyház. Póttagok: Stahlberger Mór 309.82, Heumann Bernát 308.96, Sternlicht Czeczilia 307.65, Nebenzahl Mór 281.40, özv. Telendy Antalné 274.33, Richtzeit Regina örök. 273.20, *Gebé Andor 271.48, *Laudon István dr. 259.98, Krón Májer 248.99, Fehér Mihály 240.23, Weinberger Salamon dr. 229.30. Minthogy azonban Pincicky Mihály és Spiczer Sándor dr. virilista tagságukról lemondottak, Nebenzahl Mór pedig a már kitüntetett 281.40 krnyi saját adóján felül igazolta, hogy mint gyám 59 frt 70 krnyi adót fizet s igy az első póttagság őt illeti, a lemondott Fin- cicky és Spiczer helyére, mint rendes tagok Nebenzahl Mór és Stahlberger Mór jutottak. A napirend letárgyalása után, Gaar Iván indítványára, a tanács megbízást nyert, hogy a jövő év első három hónapjában az 1897. évi költségvetés alapján vezesse a város gazdasági ügyeit Végül Lüley Sándor dr. polgármester visszapillantást vetett a képviselőtestület 1897. évi működésére, s sajnálattal jelzi, hogy a képviselőtestület tagjai nagyrészt csekély érdeklődést tanúsítottak a város ügyei iránt. Őszintén kívánja, hogy az 1898. évben nagyobb ér- deklődéssel találkozzék, különösen figyelemmel azokra a fontos ügyekre, melyek az 1898. évben elintézendők lesznek. Ilyeneknek jelzi a pénzügyi kaszárnya megszerzését, a régi gimnázium épületének megvételét, mely centrálisait városházául van kiszemelve, az ungvári állami agyagipariskolának telekadómányozását s a mi eiső sorban felette fontos a városra, a kaszárnya-ügy ren lezését. Abban a reményben, hogy úgy ezen nagy- tontosságu ügyek tárgyalásánál, valamint a kevésbbé fontos dolgok elintézésénél a képviselőtestület tagjai tényleg nagyobb érdeklődéssel vesznek részt, a közgyűlés tagjainak boldog ünnepeket és újévet kíván. A polgármesternek éljenzéssel kteért jókivánataiért Nehrebeczky György képviselőtestületi tag mondott köszönetét a képviselőtestület nevében s midőn az üdvözlést viszonozta, egyúttal elismerését fejezi ki úgy a polgármesternek, mint az egész testületnek a város érdekében kifejtett önzetlen, és eredményes működésükért. ' Jelentés a „Csap és vidéke méhész-körró'l“ és a csapi méhtelepről, az 1897-ik évről. Az egymásután következő kedvezőtlen méhészeti évek miatt a kör összesen 175 tagja közül kilépett 21. Most van 154 tagja. Ebből Ungmegye 44 helyén van 88 tag. Zemplén 19 helyén 17, Bereg 7 helyén 16, Szabolcs 6 helyén 7, Szatmár 4 helyén 7, Budapesten 4, Abauj, Borsod, Hajdú, Hont- és Nógrádmegyékben 1 — 1. Összesen 11 megye 86 helyén 154 tag. A kör ez évben márczius 11-én, Ungváron tartotta meg közgyűlését, nagy és díszes közönség jelenlétében. A méhészet ügyének terjesztése és előmozdítása végett márczius 25-én Perbenyikben, 29-én Munkácson, : ápril 1-én Beregszászban tartottam méhészeti előadást. A szobránczi egyetemes tanítói értekezleten is megjelen- : tem, de a kellemetlen idő miatt az előadást nem tart- 1 hattam meg, de azért odamenetelemnek is volt haszna Ugyan gondold meg, kérlek, mi lenne belőlünk a szegénység nélkül ? A mi szép, a mi nemes, a mi nagy van a földön, mind a szegénységnek köszönjük. A gazdagság olyan, mint a trágyával vastagon fedett talaj : minden növényt kiéget, megfulaszt. Nincs nagy eszme, nagy tett, a mit a világ a gazdagságnak köszönne. Borzasztó nyavalya ez, mely családokat és nemzeteket erkölcsi és fizikai halálba dönt. Rómát is ez ölte meg és megöl minden nemzetet, mely rabjává lesz. A gazdagot nincs a mi tettre sarkallja. A cselekvési ösztöne elsat- nyul, akarata megbénul, érzése eltompul. Iíábultsá- gából csak akkor tér rövid időre magához, midőn valami csapás éri. Az erkölcsi elzüllés maga után vonja a fizikait. A kinek mindene van, következésképen semmiben sem talál örömet, az érzékek mámorában igyekszik azt feltalálni, és mert az érzékek szomjúsága olthatatlan, belevész. A gazdag családok rendesen rövid életűek. Ha két-három századon át bőségben élne minden ember, élőbb elkorcsosulna, majd kiveszne egész fajunk. Mert a bőségben élő ember, akinek semmi gondja, semmi baja, alábbvalóvá lesz az állatnál. Az állatot törvényeknek hódoló ösztöne védi, az embert, aki mesterséges életet él s a törvényeket megszegi, nincs, a mi védj^. Hol vannak a régi nemzetek, hol a régi családok ? Kivesztek, kipusztultak szinte nyomtalanul I És mégis, mennyire rabja az ember ^ hitvány anyagnak ! A legfőbb jót, magát az életet is kész érte koczkára tenni. Ha valakit tehetsége, vagy lelkiismeretlensége folytán a szerencse felemel, nem tudja élvezni a rendelkezésére álló javakat. Nem. Uzsoráskodik, hogy megsokszorozza azokat. Das vagyont akar hátrahagyni, dinasztiát akar alapítani. Azt hiszi, hogy családját a nagy vagyonnal beláthatatlan időkig fenntarthatja, pedig a halálra készíti elő. Az úgynevezett nagy családok története bizonyítja ezt. Ellenben mennyire más, fajunk fennmaradása és tökéletesedése szempontjából mennyivel előnyösebb a szegénység. A szegény ember, midőn családot alapit, a természet szózatát követi. Gyermekei vannak bőséggel. Sok elhal belőlük, de marad i% «lég. S akik maradnak, azok emberekké lesznek. A szükség megedzi, erősekké teszi őket. Az erős testű és karakterű szegény köznép nélkül a czivilisatio minden úgynevezett vívmányai haszontalanná válnék, az ő erős karja nélkül minden (elmondaná a szolgálatot. A haza áldozatul eshetnék nehány közönséges rabló csapatnak. Az erős testű parasztság, szegénység nélkül az értelmiség is elsatnyulna. Ez frissíti fel a petyhüdt vért, — Jó, jó, — szól közbe a házigazda, de már azt csak beismered, hogy az eszmék birodalmában a szegénységnek mit sem köszönünk. — Ellenkezőleg, folytatja Pál, e téren is mindent a szegénységnek köszönünk. A szegény rá van szorítva a rossz alkalmainak kerülésére, mert nem költekezhetik, önmegtagadóvá, mértékletessé lesz. Fájdalmasan érzi a gőgöt, alázatossá lesz. Szenved, tudja a segítség becsét, könyörületessé válik. Nincs mit koczkáztatnia ; a puszta életét nagy dolgokért válságos pillanatokban feláldozza s ezzel a nagy változásokat, melyek nemünk ügyét előbbre viszik, lehetségesekké teszí. Munka nélkül nem élhet meg, megszokja a kötelességet, megizmosodik akarata. De nemcsak a nemes tulajdonságokat, az erényeket szüli a szegénység, hanem az emberfaj haladását biztositó eszméket is. A prófétákat a szegénység szüli, részint a saját kebeléből, részint inspirálja. A szegénységnek erkölcsi és anyagi szükségletei vannak, melyek kielégítésére irányuló törekvések szülik a korok eszméit, a melyek viszont az önzetlen nagy tetteket nemzik. A gazdagság terméketlen, meddő. Legleljebb csak kihasználja a gondolatot. Hasznot igyekszik belőle huzni s e törekvésnél discreditalja azt. A Megváltó egy megvetett tartományban születik. Szegény munkás emberek, képezik családját. Azok között, azok kebelében jő a világra, akiknek dicső egyéniségére s az általa hirdetett nagy erkölcsi igazságokra szükségük van. Szegény maga is, annyira az, hogy inig nyilvános tanításait meg nem kezdi, kézi munkával keresi kenyerét. Ma is a szegények ünnepe a Karácsony. Igazán, M< 1J ' i szívből csak ezek ünnepük, mert ezeknek van szükségük a vigasztalásra. Az emberiség fokozatos megváltása csak a szegénység által történhetik. Azt mondom, hogy történhetik, mert a megváltás 2000 év után sem teljes. A keret megvan, hanem még mindig nincs kitöltve. Ezekért mondom én, hogy éljen a szegénység ! — Most már koczczintok veled, — szólt a házigazda lelkesülten. — Én is! «— szólalt meg a konyhából hallgatódzó háziasszony. — Még ne — válaszolt — a szóló ; még van egy kis mondani valóm. A szegénységet éltetem, mely felemel s az emberül való életre rászorít és megtanít s nem az elaljasitó nyomort, mely végeredményében a gazdasággal egyenlő. Azt a szegénységet dicsőítem, mely a nélkülözhetetlenekben nagyobb szükséget nem szenved. E tekintetben Rousséauval tartok, a ki azt mondja, hogy senkinek se legyen annyija, hogy másokat megvehessen és senki se legyen olyan nyomorult, hogy magát eladni legyen kénytelen. Igazi szerencsés és boldog társadalom csak az, a hol mindenki szegény, de senki sem nyomorult. Ilyen társadalmat hozzon nekünk a Krisztusi eszme. Erre igyunk ! Koezczintottak és ittak. Utána pillanatokig tartó csend következett, melyet a háziasszony tört meg : — Kedves Péterem, bocsáss meg, ha megbántottalak ; neki igaza van. Megnyugtatott, nem táj a szegénységünk. Majd Juliska is előkerült. Csendesen az apjához húzódott, kezet csókolt neki s igy, szólt: — A könyv nagyon szép, édes apám, köszönöm. Imádságos könyvem mellett fogom őrizni. Pár pillanat múlva megszólalt a . harangnak éjféli misére, a szegények miséjére hivő szavas a két szegény ember nagy lelki nyugalommal és a ihasznosság érzetének tudatával ballagott a templom felé. / • 1.1 .-I. ,i’"n ). !• limber Janos.
