Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
XXXV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1897. julius 11. 28. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG. Megyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közleni ;ny. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi réézé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS Kl UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A kath. autonómia. Az ország legnagyobb hitfelekezete önkormányzatának megteremtése czéljából a Legfőbb Kegyúr által összehívott congressus tagjainak megválasztására irányuló mozgalom a maga teljes erejével jelentkezik országszerte, igy természetesen nálunk is, hol a két katholikus hitfelekezet hívei a vármegye lakosságának nagy többségét képezik. A mozgalmak nálunk, a mi közéletünk mozgalmaiban immár megszokott mederben folynak, -- áradástól, veszedelemtől legkisebb okunk sincs tartani. A kiket a mozgalom élén látunk, azok kipróbált erők; ismerik feladatukat, tudjak, mivel tartoznak egyházuknak, hazájuknak s a vármegye közbékéjének. Éppen azért — meggyőződésünk — tartózkodni fognak minden olyan .lépéstől, melylyel a politikai visszavonás szellemét felidézhetnék. Éppen ezért a felesleges bölcs tanácsok osztogatásától tartózkodunk. Más ok miatt vettünk magunknak bátorságot arra. hogy a kérdéssel egy pár szóban már ezen alkalommal is foglalkozzunk; a mozgalom jelentőségét szándékozunk kiemelni. A vallás kiváló nagy jelentőségét különösen a társadalmi béke szempontjából elvitatni nem lehet. A társadalmi kapcsoknak nagymértékű meglazulása, ha nem is egyenes következménye a hit gyengülésének, de szoros kapcsolatban van azzal. Ha az ember hinni megszűnt, az igazság, az eszményi törekvés elhomályosul előtte; erre az „arasznyi létre“ veti magát teljes erejével s kímélet nélkül átgázol azokon, a kik útjába kerülnek. A vallásos érzés, a vallási meggyőződés eltűnésével eltűnik az ember- szeretet, hazugsággá lesz a testvériség, gúny tárgya az egyenlőség. Ki hinne ma már a franczia forradalom szentháromságában? Tartalom nélküli üres szavak lettek azok, mert ha nem hiszünk az Atyában, a ki mindnyájunknak szerető édes atyja, a ki előtt, mint gyermekek. az igazságos apa előtt, testvérek és egyenlők vagyunk, — az önzés fúriái elszakítják lánczukat; a ki birja, marja, és mindenki bírni akarja, hogy marhassa. A pusztán erre a világra korlátolt élet, mely még a képzelet szárnyain A g-yermek. — Az »Ung« eredeti tárczája. — 1. A kis Gyula aranyos egy baba. Még csak 3 éves és annyi esze van, mintegy 15 évesne., söl lalán még annál is több. A mama legalább úgy találja. Tud már pukkedlit csinálni, sikkesen kezet csókolni, lanczolni, szineskedni. Az utánzás tehetsége szerfelett ki van nála fejlődve, összes ismerőseinek ismeri a nevetséges szokását és úgy utánna csinálja, hogy a néző és hallgató publikum majd megpukkad nevettében. A szomszéd asz- szony ugyan, úgy négyszem közólt, azt mondja Gyula urfiról, hogy egy kiállhatallan kis majom, de a mama egészen más véleményen van; azt tartja Gyuluskáról, hogy utólérheletlen lángész, a ki iránt hálás lehet a világ, ha beéri egy államtitkársággal. Hanem Gyuluka, a ki Duduból most már >pursá-vá avanzsirozott nagy kedvessége mellett a mama szerint néha, mások szerint mindig kiállhalatlan zsarnok. Semmit meg nem lehet tagadni tőle. Ha minden vágya, minden szeszélye nyomban teljesedésbe nem megy, nehéz vele meglenni egy ledéi alatt; mert akkora orditozást viszen véghez, hogy még a szomszédok nyugalmának is véget vet. Sírni nem sir, hanem csak ordít, mindazonáltal erősen törülgeti a kis szeméi. Szimulálja a fájdalmát, holott más szándéka éppen nincs, minthogy valamit kicsikarjon. És ha czélját eléri, mindaddig csendesen van, mig szeszélye újabb követelésre nem ösztönzi. Azonban megesik néha, hogy >pursu minden ármánykodása és erőszakossága mellett sem győz; mert kedvtelései áldozatot igényelnek, ilyenkor érzékeny bosszút áll környezetén : a mi a keze ügyébe kerül, összezúzza, szép fehér ruhájával belefekszik a porba, szeméibe és úgy ordítozik. Ah, a pursi mán igazi nagy ember, kitünően érti, miként kell sebet ütni azoknak a szivén, a kik a legközelebb állanak hozzá. sent tud a föld porából kiemelkedni, — nyomorait élet, rosszabb az állatinál. Nemcsak az egyénre rossz, hanem kárhozatos a társadalomra is, melynek testén a bomlás fekélyeit növeli. A gondolkozó elmék belátták, hogy vallás nélkül társadalmat fentartani nein lehet, azért a hitélet ápolása és erősítése kiváló gondjukat képezi. A ki az élet mindennapi jelenségeit megfigyeli, tisztán látja, hogy nálunk is inognak a hitnek oszlopai ; a közöny, sőt a tagadás a társadalom fájának gyökeréig hatolt: ijesztő mértékben szaporodik a hitetlenek száma a köznépben. Üresen maradt szivében már csak csekélyebb műveltségénél fogva sem üt tanyát valami eszményi érzés; a hitetlen nép puszta állati életet él. A positiv vallások kötelékéből ugyan nagyobb tömegekben még nem válnak ki az emberek, de közönyösekké lettek; ma már nem találnak a hitben vigaszt és reményt. A meggyengült hitélet erősítése szempontjából lesz az autonómia első sorban kiválóan jó hatással. Érdekeltséget leremt a legnagyobb hazai egyház kötelékébe most már többnyire csak névleg tartozók között; az érdekeltség, a gyakori érintkezés, a vallás kü ső dolgaival való foglalkozás fölkelti a figyelmet a lényeg iránt és a tevékeny munkában résztvevők lassan kint visszatérnek az oltárokhoz, melyeket szivükben már régen elhagytak. A hitélet bensőbbé lesz s ezzel a társadalom biztonsága is erősbödni fog Nagy jelentősége lesz a katholikus autonómiának a közoktatás szempontjából is. A kath. jellegű közokt. intézetek még ma is túlsúlyban vannak az országban, noha ez a túlsúly újabb időben inkább a számra szorítkozik. Az ország ezeket a közművelődési. intézeteket, melyek a múltban rendkívüli szolgálatokat tettek a hazának s a jelenben is derekas munkát végeznek, nem nélkülözheti; mindazonáltal akként, a mint azt a czél kívánatossá tenné, nem istápolhatjuk azokat; a íelekezetnólkiili állam a felekezeti intézetek dolgaiba a legönzetlenebb szándék által vezéreltetve sem nyúlhat mélyebben bele. Az autonómiának lesz egyik elsőrangú feladata a kath. II. Matyi egy kis olasz legény, a kinek immár része van a kenyérkereset gondjaiban. Még csak 7 éves és már édes apjával házal azokkal a szobrocskákkal, a melyekkel a szegény szerencsétlen olasz nép íia bebarangolja lél Európát. Hogy régen vannak hazánkban, kitetszik abból, hogy mindketten beszélik nyelvünket; az apa gyengén, a kis fiú egészen jól. Matyika egy csaknem akkora gipsz szobrocskát czipel, mint ő maga; egy tehér angyalkát, az őrangyalt, a ki őrája vigyáz, mert bizony kissé mogorva édes apja nem nagyon gondozza őt. Apa és fiú merően ellentétes jeli síneknek látszanak. Az apa keveset beszélő morozus ember, mint valami muszka száműzött. Ki tudia, az az ok, mely öt arra bírta, hogy a betevő falatért nyakába vegye a világot, nem elég-e arra, hogy jeges medvévé tegye a ragyogó délnek barna (iát! A kis tiu fajának élénkségével érdeklődik minden iránt; azért aztán csak kellemetlenséget okoz az apjának. El-el bámul s mindig élet vészé1 y ben forog az általa czipelt őrangyallal együtt. Pedig kár lenne valami kocsi alá kerülniük ; oda lenne a ezégér. Érzékeny szivü mamák megszánják az őrangyalt czipelő Matyit és vásárt csinálnak az öreg Giacomoval. Pár nappal ennekelőtte egy pályaház előtt találkoztam az apával és fiával. Az apa az árnyékos aszfalton ledőlt, hogy egy kissé kipihentesse táradt csontjait. De Matyi nem tartó:t vele. Izgett-mozgott, nyugtalankodó tt, a járó-kelők lába alá került, többeket majd felborított. Mikor a siető utasok bosszantásába beleunt, apját ostromolta kérdéseivel s apró csinjeivel. De az üreg Giacomonak (nyilván gyenge volt a seítje) nem volt kedve Matyival foglalkozni; durván elutasította a fiúcskát s mikor ismét alkalmatlankodott, lapos kalapjával, melynek súlyát a kiütő zsirfoltok növelték, jót húzott a Matyi göndör tejére. A fiúcska pár pillanatig meghúzta magát, de csakhamar újból kezdte az alkalmatlankodás!. Mindannyiszor egy-egy kalapütéssel figyelmeztette az apja. A 4—5-ik ütésre Matyi is elkomolyodott és - tiltakozott: Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. jellegű közoktatási intézetek felkarolása, kifejlesztése s a kor színvonalán tartása. További feladata lesz az önkormányzatnak az egyházi vagyon jövedelmeinek fokozása s arányosabb megosztása által magát az egyházat képesebbé tenni nagy hivatásának betöltésére. Sikerül-e majd a kath. önkormányzatnak a nagy feladatokat megoldani, az attól függ, távol tudja-e magát tartani a szétrobbantó pártpolitikától. Másokért nem kezeskedhetünk, az azonban meggyőződésünk, hogy az általunk fid küldendő képviselők semmi tekintetben sem lesznek a siker koczkáztatói. A kaszárnya ügy. Ungvár város képviselö-testülete e hó 13-án, kedden rendkívüli közgyűlést tog tartani a kaszárnyái árnyékszékek újra építése ügyében, a mely alkalommal bizonyára az egész kaszárnya-ügy is tanácskozás tárgyát fogja képezni. Ebből az alkalomból, a kellő tájékozottság meg- szerezhetése végett, — daczára annak, hogy lapunk legutóbbi számában elég bőven ismertettük a legutolsó kaszárnya-vizsgálat eredményét — jónak látjuk a vizsgálat eredményéről felvett jegyz »könyvet a jelenvoltak elhagyásával szó szerint a következőkben itt közölni: >A bizottságnak az alispáni hivatalban történt összejövetele után legelőbb is az ezen ügyre vonatkozó elő- iratok vétettek tárgyalás alá : Minthogy ezen fiók-laktanyában úgy építészeti, mint egészségügyi tekintetben folyton több és több hiány merült tel, melyek következtében tömeges megbetegedések történtek, 1895. évi márc/.ius 28-án egy katonai bizottság vizsgálatot tartott. Ennek alapján a közös hadügyministerium 1895. évi julius hó 4-ről keltezve 1227. szám alatt a m. kir. honvédelmi minister úrhoz átiratot intézett. Mihez képest a beszállásolási törvény 33. §-a értelmében a helyi bizottsági eljárás 1895. évi julius hó 26-tól 28 ig megtartatott. Ezen puhatolások alapján egy zászlóalj 1895. év őszén üngvarró! Kassára áthelyeztetett és az ungvári Ferenc'. J >zset fiók-laktanya keleti részében levő 3., 4., 8 , 9., 12., 13., 16., 25., 26., 33., 45., 46., 55. és 58., valamint a déli részben levő 12. és 16. sz. legénységi szállás-helyiségek lelhagyattak s a m. kir. honvédelmi — Édes apám, ne bántson engemet, mert ha még egyszer megüt . . . — Mit ? Te gazficzkó, még fenyegetni mersz ? — szólt az apa s a kalappal egy még nagyobbat ütött a Matyika tejére. Ez az ütés (éktelen dühbe hozta a kis embert; ültéből leiugrott, felkapta az őrangyalt, melylyel annyi sok jó vásárra hangolta az érzékenyebb lelkeket s ezekkel a szavakkal teljes erejéből a töldhöz csapta: — Ha maga üti az én fejemet, én is ütöm ennek a tejét! A szobor természetesen apró darabokra törött. A bosszú állás teljes volt. A szegény ember csaknem kétségbe eseti abrázattal nézte pár pillanatig legértékesebb árujának elpusztítását; egy heti keresetét egy pillanat alatt tönkre tette a haszontalan fiú. Szomorúsága pillanatok alatt haraggá változott, felkapta pálezáját . Földbi gyökerezett lábakkal néztem, hogy mi lesz most; talán agyonüti a haszontalan kis ficzkót. Hanem ez meg nem ijedt az árnyékától, egy pár szökéssel kikerülte az első ütést, aztán e szavakkal fegyverezte le a bősz apát: — Ha megüt édes apám, ismét elfogok veszni. És Giacomonak a szivét ismét átjárta mind az a fájdalom, melyet akkor érzett, midőn a múlt évben a kis fiú eltévedt. Karja erőtlenül hanyatlott alá, vonásai visszanyerték rendes állapotaikat. Leült és szótlanul pihent tovább. Matyi is megsompolyodott erre a nagy komolyságra, úgy látszik megbánta nagy bosszuállását ; a cserépdarabokat szépen összeszedte s a portás által megjelölt helyre hordta. III. Miska, a dunakeszi öreg sánta csordásnak volt egyetlen fia; mint 14—15 éves kamasz, apjának volt segítségre a nyáj őrzésében. Az öreg azonban nem sok hasznát vette, mert Miskának nem volt nagy kedve a pásztor életbe/.. Felőle ugyan akárhányszor tilosba mehetett a jószág s ha a szegény sánta csordásnak egy ügyesebb
