Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

nyok között. A teljes igazságtól azonban éppen olyan távol van ez a felfogás, mint ama másik, mely a magas gabona-árban keresi és találja az üdvöt.

Az „olcsó“ és „drága“ nagyon is viszonylagos fogalmak. A kinek keresete, tehát pénze nincs, annak a 6 frtos búza és rettentő drága, a kinek van 12 fdrintos is nagyon olcsó. Mindaddig, inig a köznép kereseti viszonyai lényegesebb változáson nem mennek át, valami nagy örömünk nem telhetik a gabona-árak emelkedésében ; ámde a nagy- olcsóság sem nyugtathat meg bennünket, mert ez meg a legfontosabb, az emberi [nem fenmaradása szempontjából legnemesebb termelési ágat, a földművelést fenyegeti válsággal.

A nagyon olcsó kenyér nem biztosíték arra, hogy mindenkinek elegendő kenyere lesz, viszont a magasabb gabona-ár sem garantia arra, hogy a gazda boldogulni fog. Olcsó kenyér mellett csak előnyös termelési feltételek mellett boldogulhat. A kenyér ara, a termelési költségeknél s némi haszonnál'alább nem szállhat, mert a nagyobb ár- hanyatlás veszedelembe dönti a társadalom legnagyobb és legszükségesebb osztályát ; de viszont magasabbra sem emelkedhetik, mint a termelési költség, a befektetett tőke rendes kamatjával, — mert a mesterségesen megdrágított kenyér nagy igazságtalanság az egész társadalomra. Hogy aztán a mesterségesen felcsigázott áru kenyérnek fölös hasznát a termelő, vagy a közvetítő teszi zsebre, az az egész fogyasztó társadalom érdeke szempontjából körülbelül egyre megy.

A mint e pár szóból is kitetszik, a kenyér olcsósága és drágaságának mérlegelése s a következtetések levonása nem olyan könnyű feladat, mint a minőnek első tekintetre látszik. — A kenyér-növények termesztésének pár év óta annyira előtérbe • nyomuló kérdéséről sem szólhatunk a tőke és a munka viszonyának vázolása nélkül.

1 Erről azonban később. E. J.

Ungvár közjövedelmeinek fokozása.

Ungvár város közjöveddinének fokozására irá- nyulólag a város tanácsa most egy igen érdekes tervvel foglalkozik. Belátva a tanács azt, hogy a folyton fokozódó kiadások fedezésére a közvetlen fizetendő községi pótadót emelni nem volna helyes, de mert érzi, hogy a jelenlegi pótadó százalékkal az újabban elvállalt terhek nem fedezhetők, — a szik vizet és a különböző' ásványvizeket óhajtja fogyasztási adóval megróni, melyből mintegy 3000 írtnyi tiszta jövedelme lenne a városnak.

A terv az, hogy a szikviz üvegenként Ve krral, az ásványvíz 1/a liter mennyiség üvegenként szintén Va krral, fél liter mennyiségen felül üvegenként 1 krnyi fogyasztási adóval rovassák meg, mely dijak a szikvizet előállítók és az ásványvízzel kereskedők részéről volnának havonkint a városi fogyasztási adóhiva talban befizetendők.

E szokatlannak látszó fogyasztási adó Magyar- ország több városában szolgál már a közjövedelmek fokozásához, s azt hisszük, Ungvár város képviselő- estülete is magáévá teszi a tervet, melyhez a szükséI ges szabályrendeletet a tanács Nagyvárad sz. kir. város hasonirányu és mar belügyminiszteri jóváhagyást is nyert szabályrendelete alapján késziti, és a melyet egész tejedelmében itt közlünk:

1 §. A város területén gyártott vagy behozott és helyben elfogyasztott szikviz (szóda pezsgő) után fogyasztási adópótlék czimén egy kis, azaz 0.50 literes üveg után 1 krajezár, — nagy, azaz 0.50—1 literes üveg után 2 krajezár fizetendő a városi pénztárba.

A sajat fogyasztásra készített szikviz ezen fogyasztási adó ala nem esik.

2. §. A szikviz vagy pezsgő gyártása, a fogyasz- tási adópótlek szedése és ellenőrzáse tekintetéből a készítés megkezdése előtt reggeli 8 órától déli 12 óráig, os délután 2 órától esti 6 óráig tartó hivatalos órákban legalább két órával éjjel vagy reggeli időben ezköz lendő, készítés pedig az előző nap esteli 6 órájáig a városi fogyasztási adóhivatalnál mindannyiszor elő- legesen bejelentendő s a dijak vagy készülék köbtartalma után megállapítandó mennyiség, vagy az abból megtöltendő üvegek száma után a fogyasztási adóhivatalnál előlegesen lefizetendők.

Minden gyártás befejeztével a szik vagy pezsgő- vizet előállító készülék a fogyasztási adóhivatal pecsétjével lepecsételtetik; ezen pecsét a bejelentett készítés megkezdése előtt a fogyasztási adóközeg által tavolittatik el. A pecsétnek a gyáros vagy cselédei általi önkényes eltávolítása tilos.

3. §. A város területére elárusitás vagy fogyasztás végett behozott szikviz után az 1. §-ban meghatározott díjak a vámsorompóknál szedetnek, illetőleg fizetendők le

4. §. A szükséges felügyeletet és ellenőrzést a városi fogyasztási adóhivatal gyakorolja Ezen ellenőrzés gyakorlása szempontjából a fogyasztás adóközeg a szikvizgyártásra használt helyiségekben bármikor megjelenhet, a gyártáshoz szükséges készülékeket megvizsgálja s ezfia gyáros megengedni tartozik.

5. §. A szikviz előállításával foglalkozó gyárosok és megbízottjaik, ha a szikvizgyártást a 2. §-ban kitűzött határidőben a városi fogyasztási adóhivatalnál bejelenteni elmulasztják, vagy a fogyasztási adóközegeket az ellenőrzés gyakorlatában akadályozzák, továbbá, ha az előre bejelentet, illetőleg a fogyasztási adóközeg közbejöttével megállapított szikviz mennyiségnél többet gyártanak és végre, ha a fogyasztási adóközeg áltál a hivatal pecsétjével lejárt gyártó készülékről a pecsétet önhatalmúlag eltávolítják, jövedéki áthágást követnek el és 2—50 forintig terjedhető s a városi szegény alap javara fordítandó pénzbüntetéssel büntettetnek.

6. §. Az. 5- §-ban megállapított jövedéki áthágások felett az ott megállapított pénzbüntetések alkalmazása ügyében első fokban a rendőrkapitányi hivatal, másodfokban a tanács és harmadfokban a városi közigazgatási bizottság bíráskodik.

A rend. tanácsú városok polgármestereinek értekezlete.

Mármarossziget r. tan. város polgármestere és tisztviselői kara a városok rendezéséről szóló törvényjavaslat előadói lervezetének napvilágra jötte alkalmából, országos értekezlet tartását tartja szükségesnek, melyen minden rend. tanácsú város tisztviselői kara képviseltesse magát. Erre vonatkozólag már ki is bocsálotta a következő felhívást:

Tisztelt Kartársak!

A városok rendezéséről szóló törvényjavaslat előadói tervezete immár elkészült, s rövid idő múlva tárgyalás alá kerül. Nem kívánunk ezúttal eme fontos javaslathoz részletesen hozzászólani, de azt hisszük abban

Csak nem hiszi hogy hazudni szoktam ? — kiált fel Szentimrey méltatlankodva, — még most sem bízik bennem Lenke ? ez nagyon fáj nekem !

Nékem még jobban! mondja a leány halkan, de nem akartam megsérteni, csak arrakérem Tibor, legyen mindig teljesen őszinte hozzám! Én mindent eltudok tűrni, csak azt nem, hogy megcsaljanak, — azt soha sem tudnám megbocsátani !

Szentimrey Tibor megcsókolta ezt az édes halvány arezot, és fogadta, hogy mindig teljesen őszinte lesz az ő jövendő aranyos kis feleségéhez. Mikor pár perez múlva lerohant a lépcsőn és beugrott a kocsiba, ön- kénytelenül összerezzent.

Valóban képes lenne meg nem bocsátani? — gondolja -— ah dehogy ! a nők rendesen oly hamar megbocsátanak ha szeretnek, —- és Lenke oly szelid angyal, — aztán nem is cselekszem valami rosszat, csak pár napot vig társaságban töltök,— ha megmondom Lenkének, talán féltékeny lelt volna oknélkiil, minek szerezzek mindkettőnknek rossz órákat, úgy sem fogja soha meg tudni. így nyugtatá meg magát a balkonon álló fehér alaknak integet és jókedvűen gyújt czigarettóre, mig a kocsi gyorsan halad vele a pályaudvar felé. Az esthomályban pedig a leány soká néz utána. Egy megnevezhetlen szomorúság vett rajta erőt, — rajta, ki büszke arra, hogy tud magán uralkodni és most a nélkül, hogy tudná tulajdonkép miért, elkezd keservesen zogokni.

* ■

Másnap midőn Lenke istentisztelet után hazajött, salooja ajtajából egy csinos 12 éves leányka repült elébe; házi-orvosuk gyermeke.

Lenke nagyon szereti a kis Sárikát és azonnal czukros-süteménynyel kínálja meg. Sárika igen óvatosan ül le, hogy világos-kék ruháját össze ne gyűrje és elkezd euni egy nagy darab tortát.

— Nagymamához jöttünk be mind, a fiuk is, pedig ők most sokkal jobban szerettek volna kint maradni.

—- Miért? hisz eddig mindig nagy ürömmel jöttek a városba? — kérdi Lenke, a kis leány mellé ülve; ki ijesztő gyorsasággal tünteti el a tortát.

*

— Máskor igen, de most, mióta angol szomszédjaink itt vannak, sokkal mulatságosabb nekik kint! az angol fiukkal játszanak és bycicliznek egész nap!

— Bah és Dick oly vígak és lármásak! Lenke néni ha látná, milyen dolgokat tesznek! — oly rosszak !

— De remélem, te nem szoktál azokkal a rossz fiukkal játszani ?

— Nem! nekem nem szabad, hiszen ott nincs leány és mama nem engedi, de a fiuk mégis nagyon jól mulatnak, — fejezi be Sárika egy mély sóhajjal.

— Hogy hívják őket? már rég vannak Bükkfalván? — Kérdi Lenke szárazon.

— Mrs. Eagels a mamájuk, született Bánfalvy" Jolán, papájuk nincs, két év7 előtt meghalt, de nagyon gazdagok és tavaly vették meg a bükkfalvi kastélyt;

— magyarázza a kis leány komolyan, — Bah 12 éves, Dick 10, van egy nevelőjük is, de az nem sokat van velük, mindig olvas a szobájában ; aztán vendég is van mindig nálok, senki sem néz utánuk, azt teszik, a mit akarnak.

—- Bánfalvy főhadnagy, a mamájuk testvére és még több huszártiszt is jön a környékből és akkor mind kilovagolnak, a fiuk mamája olyan szép kék lovagló ruhában, pedig veres haja van. Lenke néni 1 ón is szeretnék lovagolni, ha nagy leszek, és miért nincs nekem veres hajam ? Úgy szeretném !

Lenke elmosolyodik és egy újabb süteményt tesz a kis leány tányérjára.

— Meg lehetsz elégedve a szép szőke hajaddal!

— Ez a dióereme olyan jó ! — csacsog tovább a gyermek, —- ma reggel is kilovagoltak, mi néztük a teraszról, velük volt Szentimrey Bandi bácsi is, a ki sokat jár oda és míg két huszár feleségestül, de azok nem olyan szépek! — és még — —

— Szentimrey Bandi? — talán tévedsz Sárika?

— kérdi Lenke gyorsan és érzi, hogy minden vére szivéhez tódul, — ha Szentimrey Bandi Bükkfalván vau, akkor hogyan hívhatta Tibort máshová? És Tibor akkor most hol vau? — gondolja át gyorsan.

velünk összes kartársaink egyetértenek, miszerint ezen óhajtva várt javaslat a hozzá fűzött várakozásoknak legalább is csak részben telel meg s ha egyes részeiben haladás gyanánt üdvözöljük is, másrészt azonban a városi administrátio jelenlegi bajait legnagyobb részben orvosolatlanul hagyja s oly intézkedéseket is tartalmaz, melyeknek megvalósulása könnyen az ellenkező eredményt idézheti elő, mint a melyet azoktól várunk.

Hogy e javaslatból jó törvény legyen s az feladatának teljes mértékben megfeleljen, több tekintetben módosítására és kiegészítésére szőrűi s ebben főleg elméleti szemponlból bizonyára nem is lesz hiány; a törvény- hozás illető íactorai részéről.

De azt hisszük, kötelességük volna e javaslathoz azoknak is hozzá szólani, a kik közvetlenül vezetik a városi közigazgatást, s a kiknek tapasztalatai különösen gyakorlati szemponlból volnának hivatva megvilágítani a javaslat egyes intézkedéseinek czélszerüségét és gyakorlati értékét. Ezek mi vagyunk, városi tisztviselők, — s ha magunk részéről a törvényhatóságoktól eltekintünk is, már maga a mástél millió, jórészt intelligensebb lakossággal biró 106 rendezett tanácsú város 2000—2500 tőre menő tisztviselői kara oly fontos tényező közigazgatásunk gépezetében, hogy ha egy közvetlenül őt érdeklő kérdésben szavát felemeli, lehetetlen, hogy annak megfelelő suiya ne legyen. És bizonyára kétszeres értéke lesz a mi szavunknak most, a midőn maga a magas kormány hívja fel a közzétett tervezetre a n. közönség érdeklődő figyelmét.

Tisztelt kartársak! Nem csak a magunk érdeke de országos érdek is kötelességünkké teszi azt, hogy kísértsük meg módot találni arra, miszerint tapasztalatainkat, véleményünket, óhajtásainkat egymás között megbeszélhessük, kicserélhessük s azokat illetékes helyen kifejezésre is juttassuk.

Hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek helyzete ma egyáltalán nem telel meg annak a fontos leiadatnak, a melyet teljesítenek, hogy ez a helyzet nehéz, viszás, sőt sok tekintetben tarthatatlan is, — fájdalom ! mindannyian érezzük. Nehéz positiónkban az állam és a közönség ezernyi érdekeinek folytonos szolgálata a haladó kor és a közönség folytonosan fokozódó igényeinek kielégítése s az ezzel aránylagosan növekvő terhekkel való küzdelem, óriási felelősség és a legszélesebb körű kritika mellett, feladatunkat rendkívül fontossá, de a mellett nehézzé is teszi. — Ennek daczára azonban még mai napig is nélkülözzük azon jogokat, a melyek minket jog és méltányosság, de hivatásunk méltósága szerint is megilletnének. Fizetésünk nyomorúságos, mert rendezett lanácsú városaink legnagyobb része adóságokkal és magas pótadókkal küzdve, tisztviselőit megfelelően díjazni nem bírja. És ez a helyzet nem javul, de évről-évre súlyosbodik. A folyton haladó kor. a közönség finomultabb igénye mindig többet és többet kíván, különösen a haladás góczponljaiban, a városokban, ezzel feladatunk napról-napra súlyosabb, az adósság nagyobb, a póíadó-teher folytonosan magasabb s a remény helyzetünkjavulására tolytonosan halványabb lesz.

És mit szóljunk legégetőbb bajunkról, a nyugdíjról ? Arczunkat pír lutja át, midőn bevalljuk, hogy r. tanácsú városaink tisztviselői 90 százalékának ma nyugdija nincs s ha nehéz munkájábkn tönkre megy és megrokkan, koldusbotot vehet a kezébe, mert többé senki sem törődik vele: vagyont öreg napjaira hitvány fizetéséből nem gyűjthet, hisz örülnie kell, ha abból magát és családját keservesen fenntarthatja. Ma már mindenkinek jól-rosszui biztositva van a jövője, állami és törvényhatósági tiszt-, viselők, községi jegyzők, magánvállalatok alkalmazottai a hadsereg és a tanügy munkásai nyugdijat élveznek, színészek, tanítók, sőt még a dijnokok és pinezérek is nyugdijegyesületeket alakítanak, szóval a létérti küzde— Én ne ismerném Bandi bácsit? ki mindig' olyan kedves hozzám és annyi bonbont ad, hisz ma reggel láttam megérkezni egy szép szőke úrral, egy tengerészszel, előttünk hajtottak el, mikor a kastélyba mentek, és egy óra múlva már kilovagoltak mind; Bandi bácsi felszólt hozzám, „Sárika, hoztam magának egy ezukorbárányt“, de még nem kaptam meg!

A gyermek tovább csevegett ezer apró semmiséget és annyira el volt foglalva a sok édesség elfogyasztásával, hogy észre sem vette Lenke izgatottságát.

Tehát sejtelme nem csalta meg! Tibor néki tegnap hazudott! Az egész sürgöny és párbaj történet csak komédia, az ő ámítására kieszelve; és szemébe nézve is ámította tovább! Sőt egyenes kérésére is csupa hamis Ígéretekkel felelt! Ha már most megcsalja., mi lesz később ? Milyen élet vár Tibor feleségére? Főleg egy olyan feleségre, ki szereti ?

A kis leány vidáman beszél tovább, most már a ezukrozott gesztenyét ropogtatva, a nap besüt a balkon ajtón és a tiszta tavaszi levegőn áthallik a harangok zúgása.

És a leány érzi, hogy az ő boldogsága elveszett. Egész ifjúsága, életének egyetlen arany álma sülyedt el szemei előtt. És vele egész jövője, mely mint egy bűvös délibáb lebegett egy év óta képzeletében! A jelen keserűen fájdalmas és a jövő oly üres, oly sivár! Tehát valóban lehetséges-e? Talán mégis hamar Ítélt, neki biztosat kell tudni, mielőtt határon !

Felkél és egy etagére-ről arczképet vesz fel, mely a kél csinos cousint együtt ábrázolja.

— Itt van a te kedves Bandi bácsid! ■— mondja tréfásan, de keze reszket.

— Nini! milyen jól van találva, — és itt van az a szép szőke ur is, a ki vele jött tegnap, — hát az ki?

— Unokafivére és barátja, Szentimrey Tibor, — mondja Lenke, különös tompa hangon.

— Igaz! hallottam mikor a huszárok Tibornak hivták. nagyon szép. ugy-e, Lenke néni ?

— Igen, nagyon szép! — bólint a leány.