Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
XXXV. ÉVFOLYAM.' Ungvár, 1897. deezember 5. 49. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Lrvelek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEZ: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 > Egyes szám IU kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A közigazgatás a magyar állameszme szolgálatában. A magyar a múltban a közügyért sokat áldozott. Szerette hazáját közmondásszerüen. Ez odaadását ellenség előtt karddal kezében mutatta meg, békés időben pedig a közügyek szolgálásával s a nemzeti jogok és az alkotmány hű védelmezésével igazolta be. Így is, úgy is a szabadságszeretet politikai életének legkülönbözőbb fázisai között mindig vezérfáklyája volt. Aki a közszabadságra veszélyes volt, vagy aki kezét ki merte nyújtani az ülkotmányos védelmező institutiók ellen, azt a nemzeti közmegvetés átka sújtotta. Történelmünk lapjainak nem utolsó díszét képezi az alkotmányos szabadságnak érdekében vivott küzdelmek históriája, aminthogy nemzetünk politikai érettségének tanúbizonysága az a törekvés, hogy a szabadság fentar- tására védőeszközökről gondoskodtak s az alkotmányosság védőbástyáit fokozatos fejlődéssel és megszilárdulással megalkották. Ismeretes, hogy e védőbástyák, melyek által az ellenőrzést bős eleink gyakorolták, első sorban a megyei autonómia volt, melyen nem egyszer törött meg a reaktió nemzetellenes áradata s mely a XVII. és XVIII. században magának az alkotmánynak is fentartója, sőt a XVT11. század második tizedében a központosító törekvések ellenében, egyedüli inegoltalmazója volt. Eine szép és hathatós tevékenységben a nemzetegység és a magyar államégys'g megalkotására mi sem történt a régi múltban. A megyei gyűlések s a követek táblái tulajdonképpen a nemesi előjogokat és kiváltságokat védték. Csakhogy ez abban a sötét és nehéz időkben egy volt a magyar alkotmányos szabadság, az állami különállás és a nemzeti törvények vódelmezésóvel. De e kiváló szolgálatai körében a nemzeti és az állami, főleg a magyar nemzeti államegység felépítésére nem is gondolt. Pedig más államokban már akkor vagy betetőzött volt e nemzeti legnagyobb oktatás, vagy legalább nagyon is előre haladtak az épület emelésében, inig nálunk nem is gondolt arra senki. S ami csekély történt a múltban, azt a közigazgatás — ha nem is tudatosan és nem is közvetetlenül — közvetve legalább hathatósan szolgálta az állameszmét az által, hogy küzdött az alkotmányos szabadság fennállásáért, megtagadta a bécsi törvénytelen rendeletek végrehajtását s a közigazgatási funktió végzése által a magyar faj supremáciáját ad oculos dem instrálta mindenki előtt. Éppen azért a megyei élet a múltban nagyon is nyomós volt s méltó a jelen idők megemlékezésére, sőt elismerésére. Még csak egy pár évtized előtt is a nemzeti önállóság megtestesítése, az egyéni és szólásszabadság biztosítása (természetesen csak a politikai nemzet: a nemesség részére) s a közügyek iránti lelkes érdeklődés tükre volt az! Nemcsak lépcsője és gyakorlati iskolája volt a nemzedék politikai tevékenységének, hanem egyszersmind az akkori nemzetve/ető osztálynak politikai foglalkozási tere is* hol nem ritkán magas fokú műveltség és ambitió sarkal lotta az egyéneket kitüntető eredmények véghezvitelére. Az idők azonban nagyot változtak s velők a viszonyok is. Ma az államkormányzatnak igen sokfélék (s egyszersmind másfélék is) a feladatai, mint voltak előbb. Az egész nemzettest érdekeinek megóvása, közigazgatási és jogi életén.-k irányzása és fejlesztése, anyagi és kulturális hátramaradásunk okainak felderítése, tüneteinek elhárítása, állami berendezkedésünk létesítése, a nemzeti erők kultiválása és megizmositása, ez napjainkban mind állami érdek s az államkormányzat tevékenységének tárgya. Az államkormányzat legkülönbözőbb intézkedéseinek végrehajtója pedig a vármegyei' közigazgatás. Ennek tehát a megváltozott állami feladatok természetéhez képest, magának is át kellett idomíttatnía. E változás egyik fő ismertetőjele, hogy a megyei közélet megszűnt alkotmányos ellenőrző tényező lenni a hazában és maradt egyszerűen a közigazgatás eszközlője, végrehajtója. Hát ez a parlamenti kormányrendszer mellett nem lehet másképpen. De senki se higyje azért, hogy a közigazgatás mm szervezetében, vagy még mi több: a megérett reform keresztülvitele után a nemzeti és az állameszmének kévés bb szolgálatot tehet, vagy hogy ilyetén szolgálat kifejtésére talán éppen alkalmatlan lenne. Ellenkezőleg! Éppen azért, mert a helyi közigazgatást vezeti, intézi és végrehajtja, továbbá a néppel való közvetetten s úgyszólván szakadatlan érintkezésénél fogva s a törvényes hatalom gyakorlásának erejével az összes tényezők között az állameszmének legtöbb, legbellerjesebb szolgálatot a közigazgatás teheti. Ámde csak akkor, ha a közigazgatási tisztviselő át vau hatva maga is a magyar állameszme magasztosságától s hí, amikor csak lehet és kell. hivatalos ténykedé seben megőrzi, sőt feltétlenül érvényre juttatja az állameszme követelményeit: ha a nép igazi és jogos érdekeit tisztességesen portálja ugyan, de túlkapást meg nem tűr, visszaélést el nem néz ; megszoptatja a népet a törvrónytiszteletre- s a hon- polgári kötelességek teljesítésére s ha a népben a magyar hazához való ragaszkodás érzetét felkölti, ápolja s a nép igazi felvilágosítását s a magyar nyelvismeret terjesztését, a népiskolai ügy komoly gondozása által elősegíti. Vannak azonban más tekintetek is, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a közigazgatás a magyar állameszmét sikeresen, diadallal szolgálhassa. Első ezek között a közigazgatás reformja, az állami administráció behozatala. Ezt a felvidéken élő hazafiaknak bővebben fejtegetni felesleges. Érezzük ennek elodázhatatlan szükségességét valamennyien. Az államérdek és az adózó nép, a nemzeti törekvések szélesebb alapokra fektetése, a nemzeti állam kiegészítése mind, mind sürgetik az állami közigazgatast. Am a mi sajátos helyzetünkben a vármegyei autonómiára is szükségünk van ; mert ez nemcsak a nemzeti nagy érdekek s az alkotmányos szabadság egyik tő biztosítéka volt a múltban, de a közügyek iránti érdeklődésnek egyik fő élesztője a jelenben is. De már csak szép históriai múltja miatt is kegyelet illeti és fentartandó, mert 9 évszázados alkotmányunkkal egybeforrott. Másrészről a nemzeti intézmények átalakításánál a történelmi fejlődés alapjait mellőzni úgy sem szabad. A megyei önkormányzatot a jövőben is tehát széles alapokra kell fektetni. Csakhogy azután azokat a közigazgatási tisztviselőkéi el is kell látni mindazzal: amit részükre nemcsak az ügy érdekében már reges-régen meg kellett volna adnia a törvényhozásnak, de amit működésük fölöttébb fontos s az állatni, megyei és községi, sőt legtöbbször még az egyesületi életnek is úgyszólván összes pházisait a felölelő jellegénél s a munka- halmaznál fogva valóban meg is érdemelnek. Első legyen az állásbeli függetlenség ; tehát vagy kinevezett, vagy élethossziglan megválasztott tisztviselők álljanak a közigazgatás szolgálatában, kik ilyenekül lefelé függetlenek. Ha más egyébb érdeme nem lenne is a megyei autonom tisztviselői karnak, mint az, hogy a periodikus választási rendszer mellett is erényt tudott szerezni a törvény- tiszteletnek és közvetítette az állami feladatok teljesítését s végrehajtotta a legszélesebb hálózatok szabályozására alkotott ezernyi törvényeket és Vendeleteket; végrehajtotta állásbeli biztonság nélkül, nemcsak magára hagyatva, de óvről-évre fokozódó igényekkel terhelve, sőt újabb és újabb feladatok kultiválására utalva ; csekély, igen csekély fizetéssel ellátva, a teendők halmazához képest számba alig vehető munkatársakkal rendelkezve, — ez az érdeme is tiszteletet és elismerést kell hogy ébresszen a tárgyilagos szemlélőben. Szükséges továbbá, hogy a feladatok mérvéhez aránylagos munkaerőkkel láttassák el a közigazgatás, tehát szemólyzetszaporitásra vau okvetetlenül szükség. Szép dolog az idealismus és bizonyba lelkes ember örömest feláldozza szabad ideje egyrószót hivatásának ! De azt sem szabad feledni, hogy a társadalom feladatainak kultiválására is kell idő; a család tisztességes gondozása is szent kötelesség ; az életerőnek a hivatásos kötelesség teljesítésén felül is nagymérvű megerőltetése pedig a test erejének rohamos apadásával, majd családi aggodalmakkal is járván, megfosztja a lelket a komoly munka végzéséhez első sorban szükséges kedólyi nyugalomtól s magát a munkabírás intensivitását is csökkenti. Csak magától értetődő dolog, hogy az ügykör fontosságához és a teljesítendő feladatok szokatlanul elágázó és nagyszerű arányához mért legyen a közigazgatási tisztviselő javadalmazása is. Valóban, a szótár alighanem megtagadná a szolgálatot, ha benne oly szót keresnénk a közszolgálat köréből, aminek végrehajtását még nem rakták volna a magyar közigazgatási tisztviselő vállaira ! És hát a hivatali működés representáló jellege mit vétett ? Hány helyen és hányszor kell megjelenni, amely szorosan véve nem lenne kötelessége, de a mit egyszer a megszokás, másszor a hagyomány, az ügy érdeke, a bizalom nyilvánulása stb. mégis megkíván . . . Tény az, hogy igen széles a hatásköre, szép a jogköre ; de hát ez mindraegannyi felelősséggel is jár és sokféle kiadást okoz. Manapság már nem szabad kívánni egy köztisztviselőtől, hogy a^nak daczára, hogy a legfoutosab állami érdekeket szolgálja szorgalmával, tudásával és becsületességével, hát szükséget szenvedjen, esetleg meg rá is fizessen hivatalára. Közel másfél évtizede lakom kedves hazánk felső vidékeit. A kulturegyesületi közgyűléseken különféle helyeken megfordultam és eszméket cseréltem. Általános volt a felfogás, hogy a nemzeti és az állameszme érdekében legtöbbet a közigazgatás tehet és tesz is. Tessék végig nézni a közművelődési egyesületek tisztikarát, a legtöbb tag- gyüjlők névsorát : tisztes soraikban törzset képeznek a közigazgatási tisztviselők. Nagyon helyesen van ez igy. Szép és megtisztelő feladat a magyar állameszmét képviselni, annak felvirágzásáért lelkesen tevékenykedni. És ha minden honpolgár akkor, amikor teljesiti emberi, családapai, társadalmi és honpolgári kötelességeit s minden hivatalnok feladata lelkes megoldása által a hazának s a nemzeti államnak tesz is szolgálatot, ismétlem : hivatali ellegénól s munkakörénél fogva legtöbbet a közigazgatás tehet. Vármegyénk minden fiát büszkén érintheti, hogy Ungvármegyónek e tekintetben a hazában jó hangzású neve van. S ami e sorok Írójának rövid időn által szerzett tapasztalatait illeti, — mint olyan, akinek vezórideája a nemzeti állam, s aki azok iránt, kik e nagy ideát lelkesen szolgálják, mindenha mély tisztelettel viseltettem, — örömmel látom a vármegyei és egyszersmind állami tisztviselői kar lelkes hivatásszeretetót, igazságosságát, törvónytisztoletót. így van és lehet a tisztviselői kar a nemzeti állameszme legerősebb vára, leghathatósabb tényezője. S az eredmény, amit áldásos munkájával elér, a szegény jé népnek válik leginkább előnyére ; mert ápolják benne a törvényes institutiók iránti nemcsak köteles, de készséges tiszteletet, a közterheknek hü lerovását és békés eltűrését, s a magyar hazához való tántoríthatatlan ragaszkodást. Viszont a nép is nemLapuak mai száma 6 oldalra terjed.
