Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-02-07 / 6. szám
XXXV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1897. február 7. 6. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyehá/-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. L velek csak hérmentesen fogathatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 írt Félévre — - > Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. — Nyllttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A felvidék érdekei. ni. A nép gazdasági viszonyainak előnyös alakulását az általunk javasolt kis minta-gazdaságok csak abban az esetben fogják előmozdítani, ha akképen rendeztetnek be és vezettetnek, hogy tényleg min fául szolgálhassanak a kisbirtoku népnek a legtöbb hasznot hajtó gazdálkodásra. Magától értetődik tehát, hogy ezek a minta-gazdaságok nem arra a mintára rendezetniük be, hogy mindenből euy keveset, az egészből semmit; az a műkedvelés, mely sokfélét s mindenből valamicskét termeszt, nem hoz hasznot. Az ilyen mulatság olyanoknak való, a kiknél tanulmány vagy szórakozás a kísérletezés; a nép oktatása czéljából felállítandó minta-gazdaságnak a szemmel látható, kézzel fogható hasznot kell mindjárt kezdettől fogva felmutatnia. A kis minta-gazdaságoknak lehetőleg a nép életviszonyaihoz kell alkalmazkodniok, hogy a nép ne lássa nagyon újnak a dolgot, hogy annál köny- nyebben ráadja magát az utánzásra. Az alapul szolgáló föld, ház stb terjedelemre ugyanolyan lehetne, a milyen a legtöbb kisebb paraszt birtok; azt kellene a minta-gazdaság vezetőjének megmutatni, hogyan kell és lehet egy ilyen kisbirtokot akként felhasználni, hogy jövedelme megkétszereződjék. A gazdaságban ugyanazon terményeket kellene termeszteni, melyeket a nép széltiben termeszt: rozsot, árpát, tengerit, zabot, paszulyt stb. Ezek a termények — egyik vidéken egyik, másikon a másik — itnmáy ki vannak próbálva, melyik hol tudott megbarátkozni a talajjal és klímával, annak termesztésére kellene súlyt helyezni s megmutatni, hogy ugyanolyan földdarab okszerű kezelés mellett kétszer annyi termést ad, mint annakelőtte a több százados ósdi művelés mellett adott. A termesztésnek nem az iránya, hanem a módja volna gyökeresen átalakítandó. Az állattenyésztés azonban már alig volna javítható gyökeresebb újítások nélkül, mert a felvidék állat-állománya olyan silány, hogy azok fajtáit továbbra is fentartani czélt tévesztett dolog lenne. Az apró és más tekintetben is selejtes marhafaj helyett a felvidéken (Schönborn gróf birtokain) már meghonosított s haszonnal tenyésztett fajok volnának meghonositandók. Ha egyelőre nem is, később kísérletet lehetne tenni a hegyi lovakkal; mert, ha a fa értékesítésének munkája nagyobb arányban megindul s ipari vállalatok keletkeznek, a ló hasznot hajtó állata lehet a felvidéknek. A sertés-állománynak jobb fajjal való pótlása szintén elmaradhatatlan, mert a bosszú orrú és szőrű lengyel disznó-faj, melyet meghizlalni nem lehet, valóban nem érdemli meg, hogy a nép vele a falatját megossza. A baromfiak közül egyedül a tyuk van az egész felvidéken elterjedve, még pedig annak egy apró faja. — Figyelemmel arra a körülményre, hogy a baromfi nem a legkönnyebben alkalmazkodik az ég aljhoz, a nagyobb fajú tyúkokkal teendő kisérlet mellett a honositott apró faj is — mely, ha jó tojó, többet ér a rossz tojó nagyobb fajúnál — tenyésztendő lenne. A minta-gazdaságnak azon földdarabjai, melyek maguövóny termesztésére értékesíthetők nem lennének, mint gyümölcsösök volnának felhasználandók. A gazdaságnak ezen ágára különös figyelem volna fordítandó. A Kárpátoknak a mi birtokunkban levő lejtőjén csaknem a gerinczig mindenütt díszük egykét gyümölcsfajta, melyek sikerrel lesznek tenyészthetők. Az alma a felvidék középrészéig, a szilva a/ egész táj 3A-én megterem. Ha pusztáp ebből a két gyümölcsfajból nagy területek volnának a felvidéken leültetve, nagy pénzt lehetne azokból csinálni. A minta-gazdaságnak egyik legelső feladata tehát az is, hogy e tekintetben is példát adjon a községnek és a közel vidéknek. Kezdetben ilyenformán kellene a minta-gazdaságnak megindulni; később, midőn a nép már utánozná a sokkal productivebb gazdálkodásnak módját, másfajta újításokkal is fel lehetne lépni; kísérletet lehetne itt-ott tenni a lennel, a borsóval stb. Ki vezetné ezeket a minta-gazdaságokat? Nehéz kérdés, mert az egész próbálkozásnak sikere az alkalmas vezető egyéniségektől függ. A ki e feladatra vállalkozik, annak első sorban a nép javát szivén viselő, önzetlen embernek, másodszor a dologhoz értőnek, vagy legalább is olyannak kell lenni, a ki a czól érdekében a tanulásra képes és hajlandó. Mi ezen intézmény élétrehívásánál első sorban a lelkészi karra gondolunk. A kellő intelligentia náluk nem hiányzik s miután gazdálkodással foglalkoznak, a szakértelmet sem lesz nehéz megszerezniük. Még két körülmény javalja, hogy ezen intézmény vezetése a lelkész urakra bizassék; az egyik az, hogy a vidéki intelligens elemek között aránylag nekiek van legtöbb szabad idejük, melynek egyrészót a közügynek szentelhetik; a másik az, hogy nincs egyetlen más társadalmi osztály, melynek érdekei oly nagymértékben össze lennének forrva a köznép érdekeivel, mint a hogy össze van forrva a papság érdeke. A lelkész exístentiája jórészt a nép anyagi helyzetétől függ; ha a nép teljesen tönkre megyen, a papságnak is elvesz a kenyere. A minta-gazdaságok vezetésénél másodsorban a tanítók, harmadsorban a jegyzők és birtokosok jöhetnek számba. Ezt a minta-gazdasági intézményt mi úgy con- templáljuk, hogy a vezető intézné a munkának szellemi részét, teljesítené az ellenőrzést s mindenről pontos jegyzeteket vezetne; a tényleges munkát ellenben egy paraszt család végezné, a melynek szerződésileg biztosított pénz- és terménybeli járandóságai, — ezenfelül ösztönzésül bizonyos perczentjei lennének. Arra az önként előtérbe nyomuló kérdésre kell végül feleletet adnunk, ki vegye a kezébe a mintagazdaságok ügyét s ki adja azokra a pénzt? Az ügyet vegye kezébe a vármegyei gazdasági egyesület, a pénzt pedig eszközölje ki az államtól. Igaz, hogy a mi gazdasági egyesületünk tényleg megszűnt, de formailag még él. Uj életre kell ébreszteni, dicsőséges életre; hiszen gazdasági egyesületre szebb, nagyobb feladatok nem háramlottak, a minő a mi gazdasági egyesületünkre háramlik. Ha sohasem lett volna gazdasági egyesületünk, most meg kellene azt a vázolt nagy feladatok megoldása czéljából teremtenünk. Befejeztük a felvidék gazdasági rohamos hanyatlásának feltartóztatása érdekében Írott czikksoroza- tunkat. — Sajnálnék, végtelenül sajnálnék, ha ezúttal is hiába emeltünk volna szót; bármi történjék is azonban, az a vigaszunk meg lesz, hogy nem hallgattunk, midőn a hangos beszédet a humanitás és a hazaszeretet parancsolta. * * 1: Czikksorozatunk befejezése után nagy megelégedésünkre szolgál a fővárosi lapokból tudomásul vennünk, hogy felvidékünk ügye, képviselőink és a velünk hasonló viszonyok között élő vármegyék országgyűlési képviselőinek buzgalmából, hivatott tényezők közrevonása mellett e hó 4-én a fővárosban egy nagyjelentőségű értekezlet tárgyát képezte, és hogy ezen az értekezleten az általunk hangoztatott eszméknek és javaslatoknak tekintélyes szerep jutott. Ezen értekezletről, mely meggyőződésünk szerint a helyes útra lépett és igy hivatva lesz a felvidék ügyében hithatós intézkedések létrejövetelét előmozdítani, — a »B. H.« nyomán a következőket közöljük: Évek óta hangzik a panasz a felvidékről, hogy jó ruthén népe nyomorog, pusztul és hogy az éhenhalástól megmeneküljön, nagy csapatokban elhagyja ez országot és az a nép, mely majdnem ezer éve lakik ott a hegyek között, uj hazát keresni Brazíliába megy. Négy vármegye : Máramaros, Ung, Ugocsa és Bereg lakossága nyomorog és éhezik s ez késztette végre e megyék országgyűlési képviselőit arra, hogy tanácskozásra gyűljenek a íöldmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalása előtt és megvitassák, miképpen lehetne e bajokon gyökeresen segíteni és az irtózatos nyomornak minél előbb véget vetni. Az érlekezletet február hó 4-én, délután 4 órakor tartották meg a képviselőház egyik tanácskozó-termében és kiváló fontosságot kölcsönzött neki az, hogy két minister is elküldte megbízottait, valamint lejött a fővárosba a munkács-egyházmegyei püspök is, a kinek egyházi kormányzósága alá tartozik az ínséges négy vármegye. Az értekezleten jelen voltak: Firczák Gyula megyés püspök. Török Józsel gróf ungi főispán, Lónyai Sándor, Nedeczey János, Hegedűs Béla, Bartha Ödön, Sztáray Gábor gróf, Urányi Imre, Szaplonczay Miklós, Nyegre László és Szentpály Jenő orsz. képviselők, valamint Halász Jenő osztálytanácsos, ki a közoktatás- ügyi ministeriumot képviselte és Parku János osztály- tanácsos, állattenyésztési főfelügyelő a földmivelésügyi ministerium képviseletében jelent meg. Eljöttek még Beregmegyébői : Szabó Albert pénzügyi igazgató és Balajthy főszolgabiró. Az ériekezlet elnökéül Lónyai Sándor indilványára Firczák Gyula püspököt választották meg, ki az értekezletet bizottságnak jelentve ki, a jegyzőkönyv vezetésére Hegedűs Béla képviselőt kérte föl s azután igy szólt: ■»Rég voit szerencsém egy ily előkelő összejövetelen elnökölnöm, de én e díszes gyülekezetben is csak egy nagyon szomorú, sivár képet látok, mert arról van szó, hogy az északkeleti Kárpátok alatt lakó ruthén nép a végpusztulás előtt* áll. — Már most kérdés, mi módon lehetne e népet a végpusztulástól megmenteni és érde- mes-e eme nép, hogy irtózatos nyomorában felkarolják ? Utalok a történelemre s az igenlő választ ad. De különösen az 184«-ik évet emelem ki, mikor ez a ruthén nép becsületes, testvéries és hazafias érzelmeinek tüz- próbáját kiállotta és hű testvérnek bizonyult. Azt mondják, hogy ez a nép renyhe és iszákos. S ha e panasznak van is némi jogosultsága, nem hat-e bénitólag e népre a nyomorúságos élelmezés, ruházkodás és lakásviszony? E szép számú összejövetel azt jelenti, hogy a ruthének mégis megérdemlik a felkarolást. Én, mint e nép lelki kormányzója az egész papságom nevében mondok köszönetét a megjelenteknek. A bizottságnak íeladata már most az, hogy megállapítsa a bajt, annak okait és megállapítsa a lőbb alapelveket, melyek igénybevételével segítséget nyújthatunk a szerencsétlenek e százezreinek.« Halász Jenő kultuszminiszteri osztály tanácsos a közoktatásügyi kormány nevében örömmel üdvözli a megindult mozgalmat. Török Józsel gr. lőispán csatlakozik Halász kijelentéséhez. Ezután megindult a nézetváltás. Elsőnek Nedeczey János szólalt (öl és hossabb beszédjében sorolta fel a bajokat. Védekezni kell a galicziai zsidók bevándorlása ellen. A galicziai bevándorlók kihajtják ez évszázadok óta egy helyen lakó népet. A bevándorlás megakasztá- sára törvényhozási akczió nem alkalmas, hanem az illető vármegyék csináljanak szabályrendeleteket a telepítési törvény alapján s mondassák ki, hogy csakis azoknak adnak letelepülési engedélyt, kiknek 500 — 1000 Irt ingatlan vagyonuk van. Nagy küzdelmébe fog már kerülni a magyarságnak az is, hogy a már beözönlőiteket meg- magyarositsa cs czivilizálja. Szó! a többi bajról is. A zálogjogilag kebelezett birtokért a szegény paraszt fizeti az adót, inig a haszonélvezet a zsidót illeti. Változásnak kell beállani az adók kezelésében és óvatosság gyakorolandó az adóterhek kirovásánál. A féktelen uzsorát is meg kell akadályozni, mert mo t 30°/0-ot is fizet a szegény hegyi nép Az uzsorát az ügyészségeknek hivatalból kellene üldözni és erre szólítsák löl a közigazgatási bizottságok a kir. ügyészeket. A parasztgazdáknak szövetkezetekké kell egyesülni. A kormány a legelőket, kaszálókat és réteket ne az uzsorásoknak, hanem a népnek adja bérbe. Olcsó hitelt is kell szerezni a megszorulok számára. Az országutak rendbehozatalát és az egyéb közmunkákat is a népnek adják. A ruthének ősi foglalkozása az állattenyésztés, mely lokról-lokra sülyedt. Pedig a talaj minősége jobb a svájczi talajnál s igy a kormánynak ezen a téren az a kötelessége, hogy adjon a népnek íajmarhákat, adja oda feletartás módra, hogy az államnak megmaradjon a tulajdonjog. Most a fele marhatartás tönre teszi az embereket s a galicziai zsidók annyira csalják a szegény népet, hogy mire a leszámolásra kerül a sor, a fele marhatartásra a kicsiny földecske is elúszik. A gubaipar újból való fellendülése Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
