Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-31 / 5. szám

Melléklet az „UNG“ 1897. évi 5-ik számához.

val sem áll hátrább, mint a többi pénzintézetek közönsége ; a kik mosolyogták a szerintük hiába való erőlködést immár belátják, hogy nőm volt alapos okok a mosolyra, mert itt nem erőlködésről, de férfias erőfeszítésről volt s van szó.

Az elmúlt két esztendő ime bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, a kik a mozgalomban biztak s a szövetkezetét, a közel jövőnek e nagy jelentőségű gazdasági intézményét, a vármegye első községében is meghonosították. Igen, a szövetkezeti intézmény a jövő gazdasági intézménye. A küllőid már belátta, hogy a jelen társadalmi rend biztonsága az u. n kis existenliák vállalti nyugszik. Innét az a nagy figyelem, mely újabban a kis polgári e.etn felé fordult, Ez a jelenség ma már nálunk is észlelhető.

A kis existenliák megmentésének legfőbb eszköze a szövetkezés; e nélkül ők feltétlenül elbuknak a lét nehéz tusájában, ez által egyénenkint csekély erejüket óriási erővé fokozhaiják s önmagukat lentarthatják. A szövetkezésnek azt a nemét karolta első sorban lel Ung- vár város polgársága, mely a pillanatnyi szükségleteken van hivatva segíteni: a hitelszövetkezetet. Nem kételkedünk benne, hogy a hitelszövetkezet által felmutatóit eredmény, a inig egyrészt növeli a megtakarításra való ösztönzés által a közvagyont és jólétet, másrészt megnöveli a polgárság immár kihaló félben levő önbizalmát s öt más téren, a gazdasági termelés terén való vállve- tésre is buzdítani lógja.

A szövetkezeti és bank-intézmény természete merőben különböző. A szövetkezet az önsegély elvének megtestesülése ; takarékoskodó és hitelező közönsége itt általában egy és ugyanaz. Természetes tehát, ha a szövetkezet forgalma, különösen kezdetben, nem nagy; hiszen a szövetkezetnél csak a felesleges filléreket helyez k el az emberek. A bank közkereseti társaság, melynek részvényeseit az a vágy vitte actioba. hogy tőkéiket mennél gazdaságosabban elhelyezzék. A banknál a hitelező és a h telt élvező két különhö’.ö osztály. A bank a jómódú emberek collectiv tőkéje az elérhető legmagasabb haszon mellett a hitelre szoruló emberek számára, a szövetkezet a kis exislentiák bankja önmaguk javára, hasznára; megtakarítás saját hitel-igényüknek kielégítésére.

Tekintve a szövetkezeti intézménynek fentebb jelzett természetét, az ungvári Fillér-bank sikerét még abban az esetben sem lehetne kétségbe vonni, ha nem mutatna fel nagy számokat; ámde a Fillér bank még a számokban is imponáló sikert mutat fel. Az alábbi rövid kimutatás lényesen igazolja, hogy Ungvár város polgársága nagy elszegényedésének daczára még ma is hálás talaja minden életrevaló eszmének.

Volt a Fillér-banknak az 1895. év végével 4G4 tagja, 2303 üzletrészszel, melyek összesen 67,078 forint tőke-értéket képviseltek.

Az 1896. év folyamán belépett 178 tag, 997 üzletrészszel és 18,122 Irt tőke-értékkel.

így állt a szövetkezet az 1896. év végével 642 taggal, 3300 üzletrészszel, 85,800 frt tőke-értékkel. — De a tagok száma napról-napra szaporodik.

Tehát oly tekintélyes tőke van már eddig is jegyezve, mely hivatva van a szövetkezetét az elsőrangú gazdasági tényezők sorába emelni.

Az 1896. év végéig igazán a fillérekből már ösz- szegyült 20,750 frt 90 kr„ melyhez, hogy az intézet a fokozódó hitel-igényeknek megfelelhessen, a központtól 33,000 Irtot vett igénybe.

Hogy a hitelt legnagyobbrészt szegénysorsu emberek vették igénybe, igazolja azon körülmény, hogy az

1896. év végével 428 egyén részesült kölcsönben s ezek között összesen 53,321 Irt tőke áll forgalomban. Esik tehát állag egy egyénre 124 frt 58 kr. kölcsön.

íme, ez-a pár rövid adat mutalja, mivé fejlődött a mustármag két rövid esztendő alatt. A fácska ugyan meg kicsiny, de élettől, egészségtől duzzad. Fejlődni, nőni fog a közönség bizalma, gondos ápolása által; az időjárás mostohasága, a szél, a vihar, a fagy ellen védve van. A Fillér-bank minden egyes részvényese az üzletrész értékének háromszorosáig viseli a felelősséget. A szoliditás, úgy a speculaliotól, mint az irreális hitelezéstől való tartózkodás nála közérdek. Ezt a közérdeket mindig szem előtt tartja úgy az igazgatóság, mint a Fillér-bank minden egyes részvényese.

Látván a város közönsége ezen uj intézmény áldásos termékenységét és teljes szilárdságát, hisszük, hogy rövid idő alatt meg fogja Kétszerezni a szövetkezeti tagok számát, miáltal a Fillér-bank egyéb gazdasági leiadatok megoldására is képessé válik.

Néhány szó a mezőgazdasági ismétlőiskolák kérdéséhez.

Tagadhatatlan, hogy a különböző gazdasági ágak között a kapocs oly szoros, hogy egyik mintegy alkatrészét képezi a másiknak; egymásba szövődnek, mint a iánczszeinek, hogy egy összefüggő egészet képezzenek.

Egyik-másik alkatrész niányos volta az egész gazdaságra nagy és káros következményeket vonhat, melyek kipótlása, helyrehozatala nem mindig, vagy pedig csak hiányosan sikerül.

A gazdának, ki hivatva vau a gazdaság alkatrészeit összhangba! tartani, annak minden ágat czelludatosan felhasználni, hogy egy tökéletes egészet, erkölcsi és anyagi czéljait kielégítő existenliát alapíthasson, — támaszkodnia kell a tudományra, a tapasztalatra és azon meglevő intézményekre, melyek a gazdaság érdekeivel összefüggésben vannak. A segé .eszközük mily mértékbeni fel- használása nemcsak a gazda értelmiségét tükrözik vissza, hanem a végeredményre is nagy befolyással vannak. — Sokszor látjuk, hogy a gazdának elfogultsága miatt egyikmásik gazdasági ág teljesen elpusztul, mely néha az egész gazdaságot a tönk szélére juttatja, a nélkül, hogy

képesek volnánk akár tudományos bizonyítékokkal, akár tapasztalati tényekkel annak intézőjére hatni.

Százakra tehető azon gazdák száma, kik például még most is nevetségesnek tartják, ha azt említjük, hogy az állategészségi óvó-intézkedések egyedüli czélja az állat-állománytól a lertőző betegségeket távol tartani, illetőleg a betegség tovaterjedését meggátolni. — Ezen intézkedéseket nem a tudomány és tapasztalat alkotásainak tekintik, hanem olyannak, melyekkel zaklatás, anyagi károsodás s mi minden más jár, csak jó és hasznos nem. — E felfogás, jobban mondva értelmetlenségnek rendes következménye, hogy az óvó-intézkedések csak hiányosan vannak megtartva és a fellépett fertőző baj terjedését mi sem gátolja.

Ezt mondhatjuk azon betegségeknél, melyeknél az óvó-intézkedéseket a hatóság hajtja végre, tehát a gazda akarva, nem akarva kénytelen a törvény kívánalmainak legalább némileg eleget tenni. Sajnos, a törvényes óvintézkedések nem ölelik fel az összes fertőző bajokat, hanem csakis azokat, a melyek ragályos volta már régi idő óta bebizonyult és már évtizedek óta pusztítják az állat-állományt; a többi fertőző bajok pedig a gazda belátására vannak hagyva. Ily bajoknál az óvó-intézkedések, az eljárás, a gyógykezelés a tulajdonos értelmi foka szerint változik.

Az intelligens gazda minden rábeszélés nélkül követni fogja a szakértő tanácsait, mig a kevésbbé értelmes csak akkor hajlik a tanácsra, ha tetemes anyagi kára kényszeríti reá. S ime, a tapasztalat mit mutat?

üazdaközönségünK nagyrésze kételkedik és bizal- matlankodik a szakértővel szemben, ténykedéséből nem jóindulatot, hanem anyagi haszonlesést olvas ki, kerüli, a mennyire csak leli tséges az összeköttetést, nehogy valamicskét is kelljen elveiből engednie. — E felfogás nagyban hozzájárul, hogy egyes vidékeken állandóan fertőző bajok uralkodnak s az állattenyésztés nemcsak hogy nem halad, hanem évről-évre siiányodik, mely körülmény nemcsak anyagi kárt von maga után, de végeredményében nagyon szomorú, mert lohasztja a munkakedvet és meghiúsítja a legszebb reményeket.

Az intéző köröknek nemcsak arról kellene tehát gondoskodniok, hogy a gazda jó, a helyi viszonyoknak megfelelő tenyész-anyaghoz jusson, hanem első sorban arra képesítsék, hogy távol tarthasson állományától minden káros behatást, ahoz pedig nem elég rendszabályokat alkotni s azokat úgy, a hogy végrehajtatni, hanem a gazda értelmi fokának fejlesztésével elérni azt, hogy önként lássa be azok szükséges és áldásos voltát és ne kényszerből vesse magát alá a tudomány és tapasztalat kívánalmainak s akkor az állattenyésztés méltán a gazdaság egyik elengedhellen kellékévé válik, mely képes lesz más hiányokat busásan pótolni.

Ily szempontból kiindulva, üdvözölhetjük a magas ministerium által létesítendő gazdasági ismétlő tanfolyamokat, me yek czélja a gazdaság különböző ágainál a kor-, haladás-, tudomány- s tapasztalat-alkotta segédeszközük megismertetése és a gazda értelmiségének fejlesztése.

Mint mindennek, úgy ezen intézménynek is a kezdet nehézségeivel fog kelleni majd küzdenie. Első sorban azt fogják felhozni, hogy nincs elég szakember ezen intézmény keresztülviteléhez és megvalósításához ; pedig szakemberek már is vannak, kik kisebb-nagyobb mértékben ily irányban eddig is tevékenykedtek. Ezen derék egyének nem mások, mint a mi igen tisztelt lelkészeink és tan Hóink, kik a nép érdekében sokkal nagyobb áldozatokat hoznak, mint sem meg tudnák tagadni ezen gazdasági ismétlő tanfolyamok erkölcsi támogatását. Hisz eddig is minden külső impulsus nélkül egyes községekben a lelkészek és tanitók ily oktatást végeznek, miért tagadnák meg azt, ha arra fel lesznek kérve ?! S igy bátran remélhetjük, hogy ezen intézmény nemsokára hasznos befolyással lesz a gazdaság minden ágára.

A gazdasági értelem fejlesztésének szükséges voltát az állattenyésztéssel, mint egy fontos gazdasági ággal igyekeztem illusztrálni; talán a gazdaság többi againál is érezhető ezen hiány, mely gyors pótlást kiván.

Mermelstein Lipót, városi állatorvos.

KÜLÖNFÉLÉK.

* Kinevezés. Az ungváii m. kir. pénzügyigaz- gatósághoz Balogh Károly ugyanottani irodatiszt hővezetővé neveztetett ki.

* Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hegedűs István halmágyi állami tanítót a szob- ránczi állami elemi iskolához helyezte át.

* Kitüntetés. Lőu Lázár ungvári főrabbinak, közhasznú működéséért, a király, a koronás arany érdemkeresztet adományozta.

* Komjáthy Béla orsz. képviselő levele. A már hosszabb idő óta betegen fekvő Komjáthy Béla orsz. képviselő megbízásából dr. Mártoníy a következő sorokat intézte lapunk szerkesztősegéhez :

Tekintetes Szerkesztőség!

B. lapjának f. hó 24-iki számában a „Vármegyénk küldöttsége a miniszterek előtt“ feliratit czikkben a következő mondat foglaltatik:

„Országgyűlési képviselőink — a távollevő Komjáthy Béla kivételével — elismerésre méltó buzgalommal fáradoztak abban, stb. . . .“

Noha a tendenciózitást e megjegyzésben sem okom, sem szándékom föltenni nincsen, — mégis, miután az ilyfele kifejezés csak félreértésre adhat okot, — kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Komjáthy képviselő ur már azt jóval megelőzőleg, hogy a küldöttség itt járt, — de azalatt is, sőt még jelenleg is, fekvő beteg és igy csakis ez akadályozta őt meg abban, hogy buzgalmával magát és fáradozását az elismerésre méltóvá tegye.

Az emlitett félreértés kikerülése végett fölkérem tehát a tek. Szerkesztőséget, hogy b. lapjában megemlíteni méltóztassék, hogy Komjáthy képviselő ur azért nem vett részt a küldöttségben, mert még most is beteg.

Kérésemet ismételve,

megkülömböztetett tisztelettel maradtam

Budapest, 1897. január 25.

Komjáthy Béla megbízásából: Dr. Mártoníy.

* Ungvármegye és Ungvár város rövid monographiája. A Magyar Társadalom czimmel

Budapesten megjelenő társadalmi, közművelődési és közigazgatási folyóirat legközelebb azaz február hó 1-én megjelenő száma Ungvármegye és Ungvár város rövid monographiáját fogja közölni. Ez ismertetéseket Ber- zeviczy István, Mikita Sándor, dr. Schürger Ferencz és Szilágyi Gyula, a Magyar Társadalom felelős szerkesztője, (a ki jelenleg városit nkban időz) írták.

* A gyermekbarát-egyesület miként a múlt évben úgy ez évben is saját czéljai javára egy nagyobb szabású hangversenyt rendez. A hangverseny márczius hó 1-ső napján lesz megtartva. Az egyesület védnöke Firczák Gyula, a minden nemes ügy, vagy a művészet körébe vágó mozzanat iránt meleg érdeklődéssel viseltető püspök, a hangversenyben való közreműködésre egy hírneves hegedűművészt nyert meg. És mert az egyesület vezetősége is a hangverseny sikere érdekében minden lehetőt elkövet, — biztosítottnak tekinthető, hogy közönségünknek egy igen érdekes műsorral biró és magas színvonalon álló hangversenyt lesz alkalma élvezni.

* Az ungvármegyei nőegyesület által

f. hó 16-án tartott közgyűlésen bemutatott számadás szerint az 1896. évi bevétel 1436 frt 5 kr az 1896. évi kiadás: segélyezésekre 603 frt 40 kr, tőkésittetett 155 frt 35 kr, különféle kiadás 11 frt 12 kr, pénztári maradvány 666 frt 18 kr. Összesen : 1436 frt 5 kr. Az 1896. évi pénztári maradványa f. évi bevételi előirányzatba vétetett fel és az egyesület a f. évben már 1000 frtot lesz képes segélyezésekre fordíthatni. A nőegyesületnek a jótékonyság terén kifejtett múlt évi működését feltüntető számadatokat abban a reményben hozzuk nyilvánosságra, hogy közönségünk az egyesületet jótékonyságának nagyobb mértékben való gyakorolhatása érdekéből a megérdemlett erkölcsi és anyagi támogatásban a jövőben is hathatósan fogja támogatni.

* Az ungvári izr. haladó nőegylet feb- ruán 20-án tartja meg idei közvacsorával egybekötött tánczestélyét a Pannónia nagytermében, Lányi Gyula zenéje mellett. A meghívók most küldetnek szét, a ki tévedésből meghívót nem kapott, az egyleti elnöknőnél (Weinberger Mórné) intézkedhetik ez iránt.

* Felolvasó-este. A kath. körnek ismét élvezetes estéje volt január hó 24-én, érdekes műsorával ismét nagyszámú közönséget gyüjtvén össze a tanitóképző-intézet nagytermében. Elsőnek Zoltsák János ny. főgymn tanár „Szent Ida“ életét tárgyaló szép legendáját adta elő, melyben élénk színekkel rajzolta az ármány által megzavart családi boldogságot, az elorzott jegygyűrű történetét, sz. Ida szenvedéseit. — Az estének második, igen tanulságos tárgya volt Bla- nár Ödön főgyimn. tanárnak ragyogó irálylyal megirt, eszmegazdag értekezése, melyben a keresztény műveltség fenségét vázolta, a mint az a lélek és a szív nemességében, a keresztény tanokon alapuló önzetlen emberbaráti szeretet magasztos tényeiben jelentkezik. — A komoly irányú, gyönyörű tanulmány után kellemesen felvillanyozó hatást keltett Gergelyi Margit ügyes előadása, ki Gabányinak „Egy kedves ember“ ez. tréfás monológját csevegte el, — hangos derültséget idézve elő. — A tárgysorozat utolsó, érdekes pontja dr. Laudon István főgymn. tanár felolvasása volt, ki múlt évi egyiptomi útjában szerzett széleskörű tanulmányai alapján szellemesen fejtegette Egyiptom régi lakóinak vallását, iparát, művészetét ; ismertette az obeliszkeket, sphinxeket, Memnon-szobrokat, kősirokat és a múmiákat. A hallgatóság érdeklődését nagyban fokozták a bemutatott képek és szoborminták, melyeket keleti utjából az előadó magával hozott. — A feszült figyelemmel kisért, élvezetes előadásokat a közönség éljenzéssel és tapsokkal, — id. Nehrebeezky György szent-széki ügyész, elnök pedig lelkes szavakkal köszönte meg.

* A jelmezés tánczestélyen, melyet a nőegyesület és Fehér-Kereszt február 6-án fog megtartani, nem mint a meghívón áll — karzat jegyek, — hanem lent a teremben, a tavalyihoz hasonló emelvényre lesznek kaphatók jegyek február 1-től Özvegyi és Gyulay ezukrászdájában. A számozott helyek ára az első 3 sorban 1 forint 50 kr, a többi sorokban 1 forint. A rendezőség ezen intézkedése a közönség körében bizonyára tetszéssel fog találkozni, mert úgy a jelmezes, mint a füzértancz látásának élvezetét kellemessé fogja tenni a közelség és a terem hüs levegője.

* Lelkész-választás. Az ungvári ev. ref. egyház lelkészi állása február hó 14-én fog választás utján betölteni. A meghirdetett pályázat alapján 12-en jelentkeztek az állás elnyeréséért; három pályázó azonban alaki okból jelölhető nem volt. Jelöltettek tehát a beérkezett sorrend szerint: Pataki Pál tarnóczi, Pazar István iskei, Nagy Sándor kis-dobronyi, Czijáki Endre felső-dobszai, Komjáthy Gábor szentesi, Biki Ferencz gyulai, Szűcs István salamoni, Fáncsik János naszalyi lelkészek és Gál Ferencz borsod-mező-keresztesi segédlelkész.

* Halálozások. Botfalusi Felíöldy Elek, földbirtokos, nyug. jószágfelügyelő és törvényhatósági bizottsági tag, a vármegyénkben köztiszteletben álló Fel-