Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-24 / 4. szám
Melléklet az „UNG“ 1897. évi 4-ik számához. iránti érzék még nincs kellőleg kifejlődve a kisebb (öld- mivelők 'lelkületűben. Nagy mulasztás terheli e tekintetben főleg azon közegeket, melyeknek a fenti törvény végrehajtása állott volna tisztükben: de melyek szép szerével szemet hunynak, nehogy erélyes fellépéseikkel kényes kérdéseket hozzanak felszínre. Így kerülnek aztán fel a kormány teljes megnyugtatására szebbnél-szebb statisztikai táblázatok. Egy főszolgabírói hivatalos napon pl. egész vidék faiskola-ügyét tárgyaljak le a községi bírák s teljesen megkönnyebülve térnek falvaikba, midőn a faiskola-ügyet, a kiosztott oltványok mesés számait bediktálhatták a — statisztikába. Hogy aztán a bemondott adatok megfelelnek-e a tényleges állapotoknak s egyik-másik községben egyáltalán lehet-e szó községi faiskoláról ? — ezekről már senkinek sem jut eszébe alapos meggyőződést szerezni. Nos, kérdem : mi legyen hát ily községekben a gazdasági ismétlő-iskolákkal ? . . . Mi sem természetesebb tehát, minthogy a községi faiskolák kérdését kell előbb megoldanunk, vagy a gazdasági ismétlő-iskolával egyidejűleg a községi faiskolaügyet is dűlőre vinnünk, mert e két tényező egymásnak csaknem elválaszthatatlan tartozéka. A másik fő kivánalom, hogy a tanítóknak hozzáférhető alkalom adassék magukat a gazdásági ismétlőiskolák vezetésére kellőkép kiképezhetni. Ez! a kormány az által kívánja elérni, hogy részint a földinives iskolákban, részint pedig az ország különböző pontjain tanfolyamokat rendeztet a tanítók kiképeztetésére Alkalmat nyújt továbbá, hogy a földmives-képzőkben 2 évi tanfolyam hallgatása utján teljesen szakképzelt egyének álljanak a gazdaközönség rendelkezésére. No de tekintsünk most már szét a vármegyében Állapítsuk meg : hol, illetve minő községekben állítsunk legelőször gazda ági ismétlő-iskolákat ? Igen, hangsúlyozom, hogy legelőször, mert Knyahi- nva, vagy Begengyál-Pászlély községeknek ép oly szüksége lenne gazdi, ismétlő-iskolára, mint akár Nagy- Kapós, vagy Szerednye városának stb. Számotvetve azonban a meglevő körülményekkel s fökép azzal, hogy egyelőre elegendő számú alkalmas tanerővel sem rendelkezünk : áthidalásképen azon helyeknek keli megadnunk az elsőséget, melyeknél az előföllételok megvannak Ilye nek a járási székhelyek s azon népesebb lalvaink, melyekben rendes községi faiskolák vannak s a lakosok melegen óhajtják a gazd. ismétlő iskolák felállítását. Ha aztán az előbb felhozott nehézmények megszűnnek s a helylyel-közzel felállított és kellőkép felszerelt gazd. ismétlő-iskolák az okszerű gazdálkodásra üdvös hatásukat beigazolták: nem fog nehézségekbe ütközni vármegyénk községeit sorra megnyerhetni e nemes czélnak s ezzel egyidejűleg az ez idő szerint teljesen kezdetleges állapotban levő ismétlő-iskolákat is életre ébreszteni Csak akarni kell — és megy minden ! Marosi Pál. TARKASÁGOK. A villanyvilágítás bevezetése Ungvárt. — Közgyűlési kép az 1997. évben. — (Színhely: a városháza gyülésterme. mely zsufolá-ig telve van képviselő-testületi tagokkal és érdeklődőkkel, a kik a legnagyobb izgatottságban várják a közgyűlés megnyitását, melynek egyetlen tárgya a villanyvilágítás behozatalának elhatározása) Polgármester: Üdvözlöm a képviselő-testületet, az ülést megnyitom. Miként tudva van a t. közgyűlés előtt, mai ösz- szejövetelünk tárgya a villanyvilágítás behozatalának elrendelése. A már több mint egy évszázad óta élénken hangoztatott kivánrencsére éppen jókor jön Réthelyi ur. a szomszéd föld- birtokos. -— Mint a ház régi barátjával bizalmasan közöltek vele mindent. A fiatal ur egészen föllázadt e hir hallatára Ilyen nevelőnőt elküldeni! Ezt a páratlanul szép, kedves, jókedvű gyermeket. Szegény, szegény kis leány! Mindazonáltal megígérte, hogy előkészíti Miczikét a katasztrófára. Margit asszony sirt keservében. Zokogott még akkor is, mikor a kis nevelőnő, jóval utóbb kissé zavartan a szobába lépett. Szemei, ezek az örökké mosolygó szemek, ki voltak sírva az édes gyermeknek. — Oh nagyságos aszonyom! — és könnyezve borult úrnője tárt karjaiba. — Higyje el gyermekem, — s Margit asszony őszinte fájdalma majd megfulasztja őt — higyje el gyermekem, ilyen válásra nem gondoltam. — Oh nagyságos asszonyom! kiáltott újból, az önvád igazi hangján. — Nem akarok semmi szemrehányást tenni Önnek gyermekem. A körülmények szerencsétlen lánczolata szülte e tragikus összeütközést. — Szerencsétlen? Tragikus? De hiszen én tűiből- dog vagyok, hogy igy történt. — Oh! Hát nem fáj Önnek, hogy minket el kell hagynia ? — Az már igen. Látja nagyságos asszonyom, én igen jól éreztem magam itt. ügy vettem észre, hogy Önök különösen meg vannak velem elégedve és mindnyájan szeretnek, hanem mit tehetünk róla, a szerelem minden más érzés fölötti az uralkodó és én, — én úgy szeretem Réthelyi urat! — Réthelyi urat? — Nos igen. Hát nem is tetszik tudni, hogy ő azért jött be hozzám, hogy a kezemet kérje meg? Gyűrűt még nem hozott. Majd holnap, mint monda. De én azért már a jegyesének tartom magam. Oh szeressen továbbra is asszonyom ! Margit asszony szorosan magához öleié az édes gyermeket, kaczagott, sirt örömében. Ugyanezen időben meg Vilmos ur ölelgeté a boldog vőlegényt. A konfliktus helyes megoldást nyer: Miczike asszony lesz. Zoltán Vilmosáé. ság. hogy a három miliméter magas lángu petróleumlámpák helyett villanyfánynyel árasztassék el a város, ma fog elrendeltetni. Mához egy évre már villanyos fényben fognak úszni Ungvár utczái s közterei, — s a keresztelők, családi ünnepélyek s egyéb borral járó vigasságokból éjféli 94 óra előtt vagy után hazajáró képviselő-testületi tag uraknak nem kellesz többé senkitől sem kérdezgetni: merre vezet haza az ut, mert a villanyos körték czit- rom-sárga fénye elég irányitóul fog szolgálni. Mához egy évre senkinek sem fog eszébe jutni, hogy a »Jaj be sötét a becsali csárda* kezdetű nép dalt énekelje, mert a sötétség ismeretlen valamivé fog törpülni. Mielőtt azonban az indítványt megtenném, vagy a határozatot kimondanám, lehetetlen meg nem emlékeznem a minket nagy hálára kötelezett elődeinkről, az 1895—97. években működött városi tanács és képviselő-testületről, a kik immár a harmadik nemzedéknek mutattak követendő példát, miként kell egy szegény, mindenkitől elhagyatott, adósságokkal terhelt várost azon, bizonyára legkellemesebb helyzetbe hozni, hogy millió forintnyi törzsvagyonnal rendelkezzék, melyből a villanyvilágilás — kölcsön felvétele, vagy terhes szerződés mellőzésével — bevezethető legyen. Úgy történt ugyanis a dolog. t. képviselő-testület, hogy Ungvár város közönsége még az 1895. évben elhatározta, hogy a petróleum lámpák helyett a villanyvilágítást fogja bevezetni De mert abban az időben a város nyakig úszott az adósságban s igy a villanyvilágítás bevezetését házilag nem teljesíthette, pályázatot hirdetett, hogy utczáit és köztereit a modern korszaknak megfelelően akarja világítani s erre vállalkozót keres, a ki 5000 frt bánatpénzt köteles letenni. Az első vállalkozó, valami Elektra-társulat volt. Megköttetett vele a szerződés, a társulat pedig letette az 5000 irtot. De mikor arra került a sor, hogy a villanyfény kigyuljon, a társulat élete kialudt: tönkre ment; az 5000 frt bánatpénz pedig a város törzsvagyonához csatoltatott. A másodszeri pályázatnál a Ganz-czég került ki győztesen. Szintén letette az 5000 frtot bánatpénzül, a villanyvilágítás bevezetéséhez azonban nem fogott s igy a város — a szerződés értelmében — ennek bánatpénzét is a város törzsvagyonátioz csatolta Ez 1897-ben történt. Ugyanezen évben újabb pályázatot hirdetett a város. Ekkor azonban már a képviselő-testület 10,000 frt biztosítékot követelt s hogy a pályázat nem maradt eredmény nélküli, igazo’ja, hogy Ungvár városa az 1898. évben már 90.000 frt törzsvagyonnal birt. villany világítási alap czímén. És ez ilyformán ismétlődött minden 9—ií-ik évben. Soh’sem lehetett nyomára jönni annak — az Elektra esetét kivéve —, hogy miért hagyták bánatpénzüket elveszni a vállalkozók s miért nem fogtak inkább a villanyvilágításnak szerződés- szerüleg elvállalt bevezetéséhez. De ez különben is csak gondot okozott volna, mig igy. ma abban a különös szerencsében vagyunk, hogy a 39 Ízben letett s a város lörzsvagyonába átment tőkésített bánatpénz és annak tőkésített kamatai elérték az egy milliót. (Éljenzés.) Ebből a millióból, t. közgyűlés, már házilag bevezethetjük a villanyvilágítást s azért indítványozom, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a villanyvilágítás házilag való bevezetését elrendeli s az 1895—1897. években működött városi tanács és képviselő- testület tagjainak sirhalmai felett, az utódok hálás elismeréséül pedig villanyfényből gyújt örök világosságot! (Hosszas, lelkes éljenzés.) Minthogy pedig a tárgyhoz szólásra senki sem jelentkezett (1997-ben különben ez már egyáltalán nem lesz szokásban !), az elnöklő polgármester határozatilag kimondja fenti indítványát! Giri-Gáré. KÜLÖNFÉLÉK. * Egyházi kinevezések. Mikita Sándor dr. kanonok, a helybeli székes-káptalan tagja, a theologiai tanárságról és az ungvári gör. kath. papfi-árvaintézet igazgatói tisztéről lemondván, helyébe az ungvári theologiai lyceumhoz a dogmatikai tanszékre rendes tanárrá és a papfi-árvaintézet igazgatójává Hadzsega Bazil dr. püspöki titkár, — püspöki titkárrá Papp Antal püspöki iktató, — püspöki iktatóvá pedig Szaxun Izidor tőke- terebesi segéd-lelkész neveztetett ki. * Esküvő. Strébely József turja-remetei mén- telepi katonai állatorvos e hó 18-án tartotta esküvőjét Szkunzevics Vilma kisasszonynyal, néhai Szkunze- vics László monori m. kir. adótiszt leányával. * Közigazgatási bejárás. Dubrinics község határában levő Komjani-völgyben üzembe veendő erdei vaspálya közig, bejárása e hó 22-én tartatott meg. * Eljegyzés. Kardos Emil, az ungmegyei takarékpénztár könyvelője, eljegyezte Benedek Ilonka kisasszonyt, Benedek Mátyás leányát Érmihályfalváról. * Az ungmegyei nőegylet és a Fehér-kereszt fiókja által február hó 6-án tartandó jelmezestély rendező bizottsága a következőleg alakult meg. Hölgyek : Gr. Török Henriin elnök, Cornides Györgyné, Ducsay Dezsőné, Hoffmann Béláné, dr. Ivántsy Lász- lóne, Lám Sándorné, Lasztókay Béláné, dr. Lüley Sán- dorné, dr Novak Endréné, dr. Österreicher Jakabné, Tabódy Jenőné. Urak: Dr. Novák Endre elnök, Aczéí Ferencz, Balpataky József, Bernáth Zoltán, BlanárÖdön, Bocskor Gerő, Bónis Kálmán, Bock Rudolf, Dávid Jó zsef, Guttman Sándor, Haller Ödön, Henzel János, Kardos Emil, Kelen Gyula, dr. Kerekes István, Kme- tony Emil, Kolosy Béla, dr. Lüley Sándor, Mazuch Ede, Nemes Béla, dr. Nehrebeczky György, Remeniczky Mihály, Róth Herman, Róth Sándor, Schaller Flóris, dr. Somossy András, Szilágyi Ambrus, Szilagyi Sándor, Tonicsányi Géza, Tomcsányi István, ifj. gróf Török József, Wittich Lajos, Zinner József. * Buesu-estély. Az Eperjesre áthelyezett Bér- zseny Béla pénzügyi fogalmazó tiszteletére kartársai, tisztelői és barátai — mintegy 40-en — e hó 21-én bucsu-estélyt rendeztek a „Savanyuviz“-vendéglőben. A kedélyes hangulatban telt estén számos felköszöntő mondatott, legtöbbje a távozó egészségére. * Felolvasó-este. A kath. kör második felolvasó-estélyét január 24-én, vasárnap délután 5 órakor tartja a tanitó-képző földszinti nagytermében a következő tárgysorozattal: 1. Szent Ida. Legenda. Felolvassa Zoltsák János ny. főgimn. tanár. 2. A keresztény műveltség fensége. Felolvassa Blanár Ödön főgimn. tanár. 3. A kedves ember. Monolog Gabányitól. Előadja Gergelyi Margit. 4. Az ó-kori Egyiptom műveltségi viszonyai. Felolvassa dr. Laudon István fűgimnáziumi tanár. * Farsangi naptár. A folyó évi farsangon városunkban a következő tánczvigalmak fognak megtartatni : Febr. 1-én: A vöröskereszt-egyesület calicó-bálja. Február 6-án: Az ungmegyei nőegyesület és fehérkereszt fiókja jelmez-estélye. Február 13-án: Az ungvári dalárda hangversenynyel egybekötött tánczvigalma. Február 27-én: Az ungvári állami elemi iskolai tanitó-testület batyu-bálja. * Iparoktatási czélokra Ungvár városa, a vármegyei alispánhoz beterjesztett kimutatása szerint, 1867. évtől a múlt tanév beterjesztéséig összesen 16,542 frt 36 krt fordított. * Halálozás. Perlei Henrik helybeli földbirtokos e hó 19-én, életének 67-ik évében elhunyt. Temetése e hó 20-án ment végbe nagy részvét mellett. * A nagy-kaposi társaskör e hó 16-án tartotta meg évi tisztújító rendes közgyűlését, mely alkalommal megválasztottak : Elnökül dr. Mijó Kálmán, igazgatóul Kozma Gyula, pénztárnokul Nagy József, jegyzőül Rostás Jenő, igazgatósegédül Novák Jenő. Választmányi tagok lettek: Bernath Zoltán, Herczeg Károly, Jászay Mihály, Klein Ferencz, Szentirmay Mihály és Widder Jenő. * Iskolai helyiségek áthelyezése. Az ungvári gör. kath. leánynevelő- s tanintézet három osztálya a napokban a volt kis gimnáziumi épületbe helyeztetett at, mely épület nemrég vásároltatott meg Firczák Gyula püspök által. * Az állatvásár-ügy országos rendezése. Általános a panasz, hogy országos állatvásárjaink teljesen rendezetlenek és hogy azok sem a vevőközönség, sem az eladók érdekeit ki nem elégítik. Az „0. M. G. E.“ állattenyésztési szakosztályának egy szükebb körű bizottsága e hó 13-án foglalkozott ezzel a kérdéssel s elhatározta, hogy az állattenyésztési szakosztálynak ajánlani fogja, hogy fölterjesztést intézzen a kereskedelemügyi ministerhez, melyben kérje, hogy a vásár-jog adományozásánál szigorúan különböztesse meg az állatvásárokat egyéb vásároktól és az állatvásárok engedélyezésénél csakis az állatkereskedelem és forgalom érdekeit tekintse irányadókul. Csakis oly községeknek legyen állatvásár tartására joguk, a melyek kellő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy vásárjai! at az 1888. évi VII. t.-czikkben foglalt intézkedéseknek megfelelőleg rendezni és rendben tartani képesek s igazolni tudják, hogy vidékük állatkereskedelmi viszonyai a vásárt kívánatossá teszik. A községek köteleztessenek, hogy vásárjaikról és azok forgalmáról, árviszonyairól stb. kimeritó' jelentéseket tegyenek közzé, a mire annyival inkább nagy szükség van, mert tudvalevőleg a vidéki vásárok forgalmáról tájékozást szerezni ez idő szerint csaknem lehetetlen. Javasolja a bizottság, hogy a kereskedelmi, földművelésügyi és igazságügyministeriumok együttes eljárással törvényhozás utján egy, a helyszínén működő békéltető és Ítélkező vásár-bizottságot létesítsenek. — Kívánatosnak jelzi továbbá, hogy a vásári határnapok ezentúl naptári kelet szerint határoztassanak meg, ellentétben a mostani rendszerrel, a mikor a vásárok rendszerint valamely nagy ünneppel kapcsolatban álló hétnek bizonyos napjára vannak megállapítva, a mi rendkívül sok zavarra szolgáltat okot. Szükségesnek jelzi a bizottság, hogy a minister egy rendes vásári naptár kiadásáról gondoskodjék, a mely már egy félévvel az év vége előtt kiadassák s naptári kelet szerint hiteles adatait tartalmazza a vásári határnapoknak, mert a jelenlegi naptárakban közölt vásári határnapok nagyon megbízhatatlanok. A bizottság e javaslatait az „0. M.G. E “ állattenyésztési szakosztályának terjeszti be, a mely arról a jövő héten megtartandó ülésén fog tárgyalni. — Megjegyezzük, hogy a vásárok rendezésére vonatkozólag hasonló javaslatokat a III. országos gazda-kongresszus is fogadott el. * Az uugvári kir. járásbíróság ügyforgalma az elmúlt évben. Az ungvári kir. jbiróság- hoz az 1896. év folyamán beérkezett 14,596 polgári, 8106 telekkönyvi, 6177 fenyitő, 1126 elnöki és 1261 fizetési meghagyási, összesen 31,266 beadvány. Az 1895. évről maradt 3251 telekkönyvi hátralékkal együtt elintézésre várt 34,517, elintéztetett 32,150, hátrak kban maradt 2367. Az 1895. év adataival egybevetve a kimutatást, latjuk, hogy 119-el ugyan kevesebb telekkönyvi és 1623-al kevesebb fenyitő, de 2707-el több polgári beadvány és 110-el több sommás kereset érkezett be. Megjegyezzük, hogy az ungvári kir. jbiró- ság ügyforgalma 1865-ben az előző évhez képest 1649-el, 1894-ben az előző évhez képest 5841-el és 1896-ban az előző évhez képest 1363-al, tehát rövid 3 év alatt összesen 8853-al nagyobbodott, s ezen rohamos emelkedés daczára a hátralék (mely csakis a telekkönyvi osztálynál van) az 1895. évhez képest 884-el fogyott. — A királyi járásbiróság 1896. évi bűnügyi statisztikája. Bűnügyi följelentés tétetett 820 esetben 1048 személy ellen. Vizsgálati fogoly volt 23; fogságban elítéltetett 107 személy és pedig súlyos testi sértésért 36, rágalmazás és becsület sértésért 30, lopásért, 28. a többiek egyéb vétség, vagy kihágásért. Vallás szerint r. kath. 29, g. kath. 52, ref. 11, izraelita 15; — az elitéltek közül 1 tartozik az értelmiséghez, 1 a köztisztviselőkhöz, 58 a földmive; osztályhoz, 20 az iparos osztályhoz, 3 a kereskedelmi, 24 pedig részint
