Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-24 / 4. szám

gélkedő Fejér Emmanuel kanonok helyett dr. Mikíta Sándor kanonok vett részt, valamint az Ungvárt létesítendő dohánygyár és árucsarnok érdekében a lővárosba telutazott városi küldöttséget e hó 20-án fogadták a képviselőházban a miniszterek.

Mielőtt a küldöttségek fáradozásának eredményéről adnánk számot, elismeréssel kell megemlékeznünk Deil Jenőről, a kassai ipar- és kereskedelmi kamara titkáráról, ki rövid távirati értesítés következtében készségesen utazott lel a fővárosba, hogy a városi küldöttségnek árucsariiok 'élesítésére irányuló törekvéseit szakismereteivel s bőtapasztalatain alapuló felvilágosításaival támogassa.

Megemlítjük még hogy a városi küldöttségben dr. Lüley Sándor, dr. Novak Endre. Juhász János, To- majkó István és Zemlényi József vettek részt, hogy a küldöltségi tagok a tisztelgésekben egyenlően részt vettek.

A miniszterelnök, a földmivelésügyi és a belügyminiszternél a szónok Firczák Gyula püspök; a dohány gyár és árucsarnok ügyében a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszternél Török József gróf, főispán volt. A dohánygyár ügyét a polgármester, az árucsarnok kérdését d'. Novak ismertették.

Ors/.ággyülési képviselőink — a távollevő Komjáthy Béla kivételével, — elismerésre méltó buzgalommal laradoztak abban, hogy a küldöttségeket a miniszterek fogadják és befejezésül a küldöttség összes tagjait vendégül hívták meg a „Pannónia“ szállóba ebédre, melynek kedélyességét kellemes pohárköszöntök mozdították elő.

A miniszterek által adott válaszokat sorrend szerint a mint adattak a következőkben foglaljuk össze.

Dániel Ernő br. kereskedelemügyi miniszter ipar- szövetkezetek megalakítását a maga részéről is, különösen a kisiparosok támogatása czéijából, igen üdvösnek tartja, miért a/. Ungvárt létre jövő, ipari czélokat felölelő szövetkezet segélyezését kilátásba helyezi arra az esetre, ha a viszonyok tanulmányozására kiküldendő szakközege megfelelő jelentést teendjés ha a szövetkezés ténynyé válik.

Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter az ung- völgyi vasútnak a galieziai határszélig való kiépítésével a kincstári erdészet szempontjából is foglalkozik. Ez irány ban a tárgyalások folyamatban vannak. Ha a vasút társaság feltételeit elfogadja, a kormány megfelelő törzsrészvények átvételével az ügyet támogatni fogja.

Perczel Dezső belügyminiszter ugyanezen ügyben a legmelegebb támogatását Ígérte meg.

Bánfíy Dezső br. miniszterelnök abból az elvből indulva ki, hogy bár a kormány jóindulata a haza ösz- szes polgáraival szemben egyenlő mértéket ismer, az ungvármegyei orosz nép, mely a hazafias kötelesség teljesítésében mindig elöljárt, — mostoha megélhetési viszonyai miatt is különösebb figyelmet érdemel, a kormány gondoskodását készségesen megígérte és mert az ungvármegyei viszonyokat nem ismeri, a közvetlenebbül érdekelt szakminiszterek által inlormáltatni fogja magái s meleg érdeklődését biztosítja.

Lukács Béla pénzügyminiszter a dohánygyár felállítására irányuló kérelemre megjegyzi, hogy dohánygyárak létesítésénél az az elv fogja a tett tapasztalatok után vezetni, hogy mielőtt egy dohánygyár telál- littatnék s építkezések történnének, a kiszemelt s alkalmasnak mutatkozó helyen előbb kísérletek fognak tétetni abban az irányban, meg vannak-e a szükséges feltété lek, s van-e kellő munkaerő és jsak azután épül fel a gyár, ha a teltételek biztosítottaknak bizonyulnak, — oly helyeken, hol kellő munkaerő nem volna biztosítható és ha Ungvár is ilyen lenne, a létező bajokon a háziipar i felkarolása s támogatásával vél segíteni.

jait szét terjesztve, lábujjhegyein, bájosan mint egy prima- balérjua forgolódott lassan, óvatosan az asztal körül. Utánna egy kis távolságban Helén, szintolyan mozdulatokkal, bár csak megközelítőleg sem oly kecsesen.

• — Hold és föld vagyunk mamácskám, kiálltott föl Helénke.

— Igen, ig-en. És Ön nagyságos asszonyom épen a legjobbkor jön. Oh kérem legyen szives Nap lenni és lassan, kérem egész lassan, szíveskedjék saját tengelye köröl forogni. Úgy. Köszönöm. Most mindjárt jobban megérti az egész dolgot Helénke.

—- Oh igen mama. A nap, a föld, a hold forognak. értem már mamuskám. Leülhetsz már, úgyis fáradtnak látszol.

A következő tantárgy angol nyelvtan volt. Egy rövid elbeszélést kellett fordítani. Egyszer csak megakad a kis leány. Egy szó, mint egy óriási torlaszfal emelkedik előtte, melyen tudománya nem bir keresztül törni.

— Nem tudom. Bárhogy törjem is az eszemet, nem tudom.

— Ugyan Helénke, szégyeld magadat. Kulcs! Ezt nem tudnád lefordítani'? Ilyen egyszerű szó! No? Ejnye, ejnye, kis tudatlan. Hát megmondom én — add ide csak a szótárt.

A kedves mama kétségbeesése eljutott már a végpontig. Igazságos Isten, hisz a forrón szeretett kis nevelőnő mit sem tud! És a következő napokon, akárhányszor ismétlődött ilyen jelenet, a mely után Miczike rendesen a föld alá kívánt minden „tudós nagyképűsködést“. Különösen feledékeny volt a történelmi számok megnevezésénél. Szerinte az ilyenféle „tudós nagyképűsködés,“ csak elrontja „az ember eleven örömét a világtörténelmében.“ Hogy mi volt ez eleven öröm, senki sem tudta meg.

Az édes gyermek pedig sejtett valamit a szülők elégedetlenségéből s miután őszintén ragaszkodott Mi- czikéhez, tizenegyéves gyermek szivének őszinte fájdalmat okozott, a netán bekövetkezhető válás. Soha nem fog ilyen nevelőnője lenni soha, akit úgy tudjon szeretni, mint eat, , . ,

A miniszterek általában nagyon előzékenyen fogadták a küldöttséget, sok jóindulat s bajaink iránt meleg érdeklődést tanúsítottak, s majd mindegyik kiemelte a felvidéki ruthén nép sorsa javításának szükségességét.

Gordiusi csomó.

A gazdasági ismétlő-iskolák kérdése foglalkoztatja ez idő szerint a magyar közvéleményt. Az az elvitáz- hatatlan tény, hogy hazánk területe, mai népességét véve alapúi, még legalább is egyszer annyi lakosnak biztosíthatna gondtalan megélhetést, és hogy a mostani hagyományos s legnagyobbrészt a puszta véletlenre bízott ósdi gazdálkodás melleit oly rohamos léptekkel haladunk az anyagi tönk széle felé s annyi a sorselégedetlen emberek száma: nem is minden alap nélkül esünk gondolkodóba. valahányszor az okok lürkészése s a válságos helyzetből való kibontakozás utjának keresése kerül szőnyegre.

Az a nagy baj csak, hogy igen sok dologban úgy teszünk, mint a fuldokló, ki a tajték után is kapkod s ha csalódik, a mentőjobbot sem fogadja el.

Akárhány nemes eszme iránt feltámad bennünk az érdeklődés, rokonszenv és lelkesedés lángja; de ha siker nem követi nyomon lázas igyekezetünket: lohad a lelkesedés ; rövid idő csak s rájövünk, hogy tulajdonképpen szalmalánggal kísérleteziünk. Pedig valódi sikert csak a folyton tartó ügybuzgóság és erős kitartás szülhet.

A gazdasági ismétlő-iskolák kérdését is méltán sorozhatjuk azon elsőrendű kérdések közé, melyek sikeres, vagy sikertelen megoldása az altalános érdeklődés, közfigyelem és közlelkesedés mérvétől van függővé téve. Eme czél elérésének szolgálatába vannak szegődtetve a jelen sorok is. Ha sikerül általuk a gazdasági ismétlőiskolák kérdése iránt országszerte mutatkozó érdeklődést némi tekintetben fokozni s telsz nen tartani: igyekezetem nem lesz teljesen hiába való.

Egyébiránt lássuk közelebbről azt a gazdasági ismétlő-iskolái, hogy aztán körültekinthessünk a vármegyében.

Elöltünk fekszik a gazdasági ismétlő iskolák tervezete. Ebből, valamint a végrehajtást tárgyazó kormányrendeletekből tudjuk meg világosan, hogy a gazd. ismétlőiskolák a gazdálkodó nép iskolája akar lenni. Olyan iskola, melyben a népiskolából kikerült gyermekek a mellett, hogy a már szerzett elemi ismereteiket bővítik s maradandóvá érlelik, gyakorlati utón sajátítják et'szüleik tő foglalkozását : az okszerű gazdálkodást.

Nem uj intézmény ez. Tisztán és kizárólag az 180 5 évi 08. t. ez 50, illetve az 1894. évi 12. t. ez. 43. §-ának végrehajtása, vagyis a régóta vajúdó ismétlő- iskolák gyakorlati jelentőségének kibővítése.

Eddig ugyanis az ismétlő-iskolák csak névleg léteztek. A gazdái odással foglalkozó szülő teljesen megelégedett azzal, ha gyermeke a népiskolai alapismereleket elsajátíthatja. Azzal már egyáltalán nem törődött, hogy legény fia, vagy lérjhezadó leánya 20 — 24-ik életévében az irás, olvasás és valamelyes számadási ügyességen kívül alig tartott meg valamit a népiskolai tanulmányokból. A munkáshiány s a megélhetés nehéz gondjai az ekeszarvához kényszeritették a 10-12 éves gyermeket. »Úgy sem lehet mindenkiből pap, vagy grófné*, —mondogatta nem egyszer az apa, iskolából kikerült gyermekeinek. Kaparj kurta, neked is lesz. . .

És ennek meg is volt a maga természetes alapja. Az az 1—2 heti óra, melyen a tanítónak minden dij nélkül ismételteim s bővíteni kellett volna a népiskolában szerzett alapismereteket : a tanítás gyakorlati jelentőségének hiányában, sokszor meg a szülők és elöljárók közönyös, sőt ellenszenves viselkedése miatt ép elegendő idő volt arra, hogy a gyermekekkel az iskolát megutálVilmos ur és a mama zavartan kerülték egymást. Egyikük sem akart nyilatkozni.

E közben eljött a karácsony is. A készülődések, lázas titkolózás, a nagy gond, kinek mivel kedveskedni? — kissé e\odázták a katasztrófát.

Miczike szokatlanul komolyan járt-kelt, ügyes ujjacskái százféle csecsebecsét készített a mama legnagyobb örömére. Találékonysága kifogyhatatlan volt. Kicsi darab színes karton, vagy selyempapir elegendő arra, hogy a legizlésebb fa-diszt varázsolja elő. A di- ványpárna, melyet a jó nagymama számára horgolt, valódi csoda volt. Helénke bábu kelengyéje, mely egyszerű. mesés szép.

A mint a nagy kárácsonyfa rendezését befejezte, Miczike elszaladt egy perezre, hogy a főajándékokat elhozza kis szobájából. Ezalatt bejött a férj és feleség s bámulva állottak a művészet és leleményesség e fáradságos munkája előtt. A nélkül, hogy szóltak volna, eltalálták egymás gondolatát, Margit asszony szemeibe könnyek jöttek, a megindulás, a szégyen, a megbánás könnyei.

—- Ha elhamarkodva cselekszünk és fölmondtunk volna neki.

A férj zavarodottan mosolygott.

— Néha tulkövetelők és szigornak vagyunk. Nem szabad ezt tennünk többé. Az a kevés kis hiba, a mit eddig felfedeztünk benne, csakugyan elnézést igényel, ilyen nagy erény mellett. S fölmutatott a karácsonyfára, mely az ügyes rendezés után tündéri pompát mutatott.

Az ünnepély nagyszerűen sikerült. A meghívott vendégek szóhoz sem jutottak a csodálkozástól. Ilyen karácsonyfát még nem láttak életükben. Az est hősnője természetesen Miczike volt. Mindenkinek tudott valamivel kedveskedni, mely kiváló ízlést árult el. Mesteri hímzései, csinos festményei egyenesen művészre vallottak. A diadalmas pillantások, mit a férj és feleség egymással váltottak, azt árulták el, hogy soha nem volt kedvesebb előttük Miczike mint épen ma.

Helénke büszke fitogtatással sétálgatott bársony ruhájában, melynek szépen festett öve szintén Miczike munkája. Bájos mosolylyal hallgatta, a dicséretet s ka- ezagtató mosolylyal beszélt.

tassa s ellenszenvet gerjesszen a tanulás és önképzés iránt. Ez a megmagyarázója aztán annak is, hogy a gyermek nem igen vonzódván az iskolához, a szülőket gyakori bírságolás mellett sem lehetett az ismétlő-iskolával szemben fennálló kötelezettségeik teljesítésére szorítani.

A gazdasági ismétlő-iskola már egészen más irányban fog mozogni. Ez tanít majd, hogy a népiskola esetleges mulasztásait némileg helyreüsse; ismételtet, hogy a gyermek állal szerzett alapismereteket maradandóvá tegye. Mindent pedig a gyakorlati éleltel szoros kapcsolatba hozván: a ma látottakat és hallottakat holnap már hasznára fordíthatja a gyermek s örömet szerezhet velük szüleinek.

S hogy ez tényleg igy van kontemplálva, ám vessünk néhány szempillantást a gazdasági ismétlő-iskolák tantervére.

Ez a többek között két főcsoportra osztja az ismétlő iskolásokat. Az I. csoport előkészítő osztálynak is nevezhető, a mennyiben ebben az oly ismétlő tanulók, kik az elemi iskolai évfolyamok alatt a legszükségesebb alapismereteket el nem sajátították, az irás, olvasás, számolás s a gazdaságtan elemeibe vezettetnek be; azokba t. i., melyek rendes körülmények között a népiskola folyamai alatt lettek volna tanitandúk.

A 11. csoport már önálló munkakörrel bir. Ez a »szakszerű gazdálkodás iránti érzék és értelem fejlesztésén* kívül a gazdaság egyes ágai, különösen pedig az illető vidéken űzött földmivelési ágak szakszerű kezelésébe vezeti be a tanulókat.

Majd a fiuk és leányok élethivatását figyelembe véve, ezeknek külön-külön jelöli meg a tanulni valót.

A fiuk csoportjában a talaj és alkotórészeinek ismertetésén kívül, a növények fejlődésére befolyást gyakorló elemek, a faiskola, földforgatás, famagvak gyűjtése és elvetése, a csemeték ápolása, nemesítése, az oltványok kiültetése, gondozása, ezek betegségei és ellenségei, kerti munkák, eleven sövények készítése s a füldmivelő teendői a ház körül slb. képezik az első év tananyagát. A

II. évben már a különböző gazdasági ágak kerülnek tárgyalás alá. Ezek : a) a földmivelés, b) növénytermelés, c) szőlő-és bortermelés, dj gazdasági állattenyésztés és e) a méhtenyésztés.

A leányok csoporljának tananyaga főbb vonásaiban ugyanaz, mint a fiuké. Főbb eltéréseket csak a konyhakertészet, az eledelek alkotó-elemeinek ismertetése, a baromfitenyésztés, folyadékok, tüzelő- és világiló-anyagok. ruhanemű-szövetek, a len- és kendertermelés és ezek feldolgozása, pamut és pamut-szövetek, ruhanemüek tisztántartása, szappankészítés, a lúg és mosás, a sertéshizlalás, tehenészet s a selyemhernyó-tenyésztés legszükségesebb tudnivalói, a gyümölcs értékesítése: aszalás, befőzés stb.-nél észlelhetünk. Ezek különben a dolog természetéből önként folynak. Az ügyes vezető-tanitó, vagy tanítónőnek n un is fognak nagyobb nehézségeket gördíteni a kivihetés útjába.

Mindezek után az a kérdés nyomul előtérbe : lesz- e elegendő számú gyakorlati embere a magyar tanitóvi- tágnak, hogy a gazdasági ismétlő-iskolák tantervében körvonalozott föltételeknek kivihetősége akadályokba ne ütközzék ? . . .

A lelvetett kérdésre ez idő szerint — fájdalom — nemmel felelhetünk csak. De nem is lehetett ez eddig másképen. A most működő tanitó-nemzedék a képzőben szérzett hézagos elméleti es gyakorlati ismereteket már rég elfelejthette. Hisz csak vármegyénkben is fehér holló számba megy az oly község, mely községi faiskola-területtel rendelkezik s azt tényleg át is adta eredeti rendeltetésének.

Nem segített ezen hiányon az 1894. évi 12. t.-cz. sem. S miért ? Tisztán azért, mert a gyümölcsfa-tenyésztés

— Oh az én nevelőnőm roppant sokoldalú tehetség! Majd meg látják nemsokára.

És csakugyan. Égy rövid félóra múlva, az egész vendégsereg meghivatott a némajátékhoz, melynek czime: „A vén tanár ur és egy légy.“ És az előadó.

Kíváncsian mentek át az ebédlőbe. Egy' sarokasztal telistele régi könyvekkel, melette ült a profesz- szor ur.

— Miczike. Jóságos ég, minő látvány!

A hölgyek pirulva fordították el tekintetüket, az urak azonban annál kiváncsiabban nézegettek oda. Miczike fölsem vette mindezt. Nagyapának ruhatárából kicsent, elviselt nadrág s hálóköntös volt jelmeze. Fehérre lisztezett haja kuszáltan csüngött vállain, homlokára. Kicsiny fitos orrán pompásan ragyogott az arany - foglalásu pápaszem. A közben ráhajolt a könyvekre, böngészve azokban mint egy vén tudós. Akkor halk zümmögés hallatszott a távolból, mely később egyre közeledett, mig végre egy pillanatra elnémult. A következő perezben, a professzor ur idegesen ugrott föl könyvei mellől. Arcza élénk bosszúságot fejezett ki. A légy orráról a kezére szállott, innen homlokára, azután elrepült az asztalon át a falra s ismét vissza. Üldözője mindenütt utánna; fiatalos rugékonysággal, ügyesen, bájolóan. E közben pedig repült a nagyapa hálóköntöse is hatalmasan, árulón. No most! Végre meg van fogva a legyecske. A tanár ur öröme határtalan.

Óvatosan leszáll az asztal tetejéről és lassan széj - jel nyitja ujjait és — soha ilyren bamba arczkifejezést — szájtátva bámul a tova repülő légy után.

Frenetikus taps, a tetszésnyilvánításoknak sem vége, sem hossza. Margit asszony félénken néz Vilmos urra. Annak bosszúsan üsszeránczolt homloka elárul mindent. Miczike sorsa eldöntve, — az ítélet ki van mondva: O tarthatatlan.

A következő reggeli nagyon szomorú volt. Vilmos ur gazdag nagynénje kijelenté, hogv addig e házba nem lép, mig Miczike itt lesz. Rögtön fel kell neki mondani s ezzel Margit asszony* van meg bízva. Nekik nem pajkos Soubrette, hanem nevelőnő kell.

Margit asszony szenvedése mindennél nagyobb. Hogyan? ő okozzon fájdalmat a kedves kicsikének. Szó-