Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-17 / 3. szám
Hogy mit végeztek, én nem tudtam, mert ennek az ülésnek jegyzőkönyvi kivonatát csak 1896. évi január hó 16-án kaptam meg, melylyel föl leltem hiva, hogy »hajlandó vagyok-e az igazgatói tisztet továbbra megtartani ? és ha igen, az azzal járó kötelmeket jövőben a lehetőséghez képest, pontosabban teljesíteni.» Másnap azonban, november 22-én reggel 8 óra előtt beállít hozzám Jäger Bertalan nyomdász és előmutat egy, az elnök ur által ő hozzá intézett átiratot, (mely Jäger kérésére volt a felelet), melyben Jägert arról tudatja, az elnök ur, hogy a társulat már nem adja ki az 1896. évi naptárt. Ekkor a naptárnak már negyedik ive volt sajtó alatt, és az 5000 ives naptár boríték is megérkezett. Én azt mondtam Jägernek, »hát akkor kiadom én a naptárt», mert megszüntetni a naptár további nyomtatását, már nem lehet. És »hic haeret aqua», 1896 évi február 9-ről keltezve kaptam az elnök űrtől egy intő levelet (1. sz. alatt 1896 ), hogy a választmány üléseitől miért tartom magamat távol és hogy a tagsági dijakból begyüit pénzt, mindeddig mért nem adtam át, és hogy mertem én a naptárt a társulat firmája alatt kiadni ? Erre az elnöki felhívásra megadtam a választ Írásban 1896. február 12-én az elnök urnák. — Hogy a tagsági dijakat mért nem adtam át, ennek az volt az oka, mivél 1896. október 10-én a Kotradow Mihály prépost-kanonok ur által, az elnökséghez beküldött 80 Irt alapitó tagsági dijat az elnök ur maga adta át nekem, főt. Csucska Gyula és Gebe Péter jelenlétében, hogy avval a folyó kiadásokat fedezhessem és ugyancsak ekkor írtam meg erről az összegről a nyugtát, s átadtam az elnök urnák, hogy küldje fel köszönő leliral kíséretében, az adományozó prépost-kanonok urnák Eperjesre. Az azután hozzám küldött 2 frtos tagsági dijakat és adományokat szintén nyugtáztam és megtartottam azért, mert a naptár borítékokért 145 frt 20 krt kellett Rigler Józsefnek kifizetnem. És mégis a nagy-gyülésen 1896. decz. 23-án azzal vádolt engem az elnök ur, hogy én a tagdijakat illetéktelenül kezeltem. 1896. jan. 16-án vett, 1885. nov. 2l-én jegyzőkönyvi felhívásra 1896. márczius 11-én terjesztettem be a választ személyesen, és ugyanekkor elhoztam a napló könyvet is magammal, s letettem az elnök ur asztalára a ‘árczá- mat, hogy leszámolok, azonban itt a tisztelt választ mány helyett egy előre jól készített szövetkezettel szemben találtam magamat. Midőn beléptem, az elnök ur már tartotta megnyitó beszédjét, amint megszűnt beszélni, hozzáléptem, és ártatlanságom tudatában, mosolyogva kérdeztem tőle, rámutatva egy üres székre, hogy »ez a vádlottak padja ?» Erre az elnök ur oly hangon utasított engem rendre, aminő hangon a szemináriumi reel or a kredenczeseket szokta leczkéztetni. Én végig hallgattam a leczkét türelmesen, rám került a sor, hogy adjak számot eddigi sátárkodásomról, elbeszéltem tehát, amint tőlem telt, működése net, elmaradásom okát stb. Ámde itt is előlépett a sátán Sz. E. ur alakjában, ki teljesen kidolgozott és betanult szónoki beszéddel támadta meg személyemet és a társulat nevében, s megbízásából kiadott 1896. évi nap táramnak Teszlory József ABC-jára vonatkozó satyrá- ját, melyet a »Listok»-ból vettem át és a Naumovics czikkét. melyet tőt. Mitrák Sándor ur küldött be nekem és különösen ajánlotta a naptár részére befogadásra. Ezen szónoklat után az elnök ur, mint valami parlamentben, bizalmi kérdést telt föl rám vonatkozólag. Természetes, hogy az összebeszélt szövetkezet több tagja, számra 9, — nekem bizalmatlanságot szavazott. Turjay kanonok és Csopey tőesperes urak nem szavaztak sem pro, sem contra. És az elnök ur felemelkedve székéből, kimondotta rám az anathémát, illetve a felfüggesztés büntetését. Számadásról többé szó sem lehetett. Bejelentettem fölebbezésemet a nagy-gyülésre, de az < lnök ur azt mondta, hogy Isten tudja, mikor lesz nagy-gyülés. Ezzel a márczius 11-iki parlamenti ülés szétoszlott. Én a következő éjjel nem tudva elaludni, arra az elhatározásra szántam magamat, »hogy sem Isten tudja meddig legyek én felfüggesztett igazgató, jobb lesz ha lemondok, mert úgy is azt akarják.» Tehát másnap márczius 12-én reggel beküldtem a »Lisztok» szerkesztőségének azon nyilatkozatomat, hogy már nemcsak directora, de tagja sem vagyok a szt. Bazil társulatnak. Hogy ugyanazt a nyilatkozatot az elnök urnák nem küldtem el, ez épen olyan formahiba volt tőlem, mint amit elkövetett az éltük ur akkor, midőn a naptár ki nem adására vonatkozó elkésett választmányi határozatot nem velem, hanem a nyomdászszal, aki épen az várta, közölni méllóztatott. Végre jelentem, hogy a számadásomat 5 drb. nyugtával együtt 1896. évi deczember hó 16-án délelőtt a munkácsi e. m. püspök ur (3 méltóságához, mint ki ezen számadást bekivánta, személyesen beterjesztettem. E számadásom értelmében, melyet napló könyvből vettem ki, még 31 frt 57 krnyi tulkiadásom, illetve követelésem mutatkozik a szt. Bazil társulat irányában, mely összegnek kiutalványozását javamra tisztelettel kérem a m. t. nagy-gyüléstői. Ezen beszédemet a nagy-gyülésen kértem felolvashatni, az elnökség azonban ezen kérésemet elutasítván, kénytelen voltam a nyilvánosság elé vinni ügyemet. — A nagy-gyülés igazságszeretetébe ajánlva magamat maradok Ungváron, 1896. évi deczember 22-én. Alázatos szolgája Gebe Demeter s. k. a sz. Bazil társulat volt igazgatója. A közgyűlési tagok, — mint sajnálattal konstatáltuk ezt már többször, — most is lanyha érdeklődést tanúsítottak, úgy, hogy első napon a gyűlés 9 óra helyett csak KVA órakor volt megnyitható. A megnyitás után Lüley Sándor dr. polgármester ismertette a napirend első ügyét, a városi ügyész és a tanács jelentését illetve felterjesztését egy dohánygyárnak Ungváron leendő felállítása tárgyában. Fekésházy Miklós főjegyző olvasta fel ezután a tanács által szerkesztett és a pénzügyminiszterhez intézendő felirat szövegét, mit Kerekes István dr. nem tartott teljesen kielégítőnek, mert ő a feliratot mint irodaim ilag is becses dolgozatot szeretné tudni és azt statisztikai adatokkal támogatva látni. Gaar Iván a szövegezést teljesén helyesnek tartja és el is fogadja', hogy a felirat nem tett oly hatást, mint annak szövegezése megérdemelné, abban látja, hogy a felolvasás nem történt a kellő hangsúlyozással. Gazdag Elemér a feliratba bevenni óhajtja azt, hogy Ungvárnak már azért is joga van a dohánygyárhoz, mert innét a katonaságot elviszik. (Brenner József közbeszól: Nem vihetik el!) Farkas Ferencz is elfogadja és jónak találja a szövegezést, mire Lüley Sándor dr. polgármester Kerekes felszólalására azt a felvilágosítást adja, hogy a dohánygyárnak felállítása — mint a gyakorlat mutatja — legtöbbször olyan helyen történik, a hol dohánytermelés nincs, e végből annak bizonyítása a feliratban, hogy Ung’vármegyében van a dohány-ültetésre is jó talaj, — a város részéről felesleges. Mocsáry Géza v. ügyész Gazdag Elemér pótlását nem szeretné elfogadottnak tudni, mert ezzel a katonaság itt maradásának szükségességét ép a varos adná fel, holott a városnak a dohánygyár felállítása mellett is van a katonaságra szüksége. A közgyűlés ezután eg*ész terjedelmében elfogadta a tanács által szerkesztett javaslatot, s annak a pénzügyminiszterhez való átnyujtásával a polgármestert bízta meg. Megállapította ezután a közgyűlés, hogy Ungvár városának községi közúti hálózata nincs, s hogy csakis egy községi közutja van, az, a mely a zsidó -temetőhöz vezet; s erről a kereskedelemügyi minisztert értesíteni rendelte. Sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés az állami adóbehajtás ügyében hozott miniszteri határozatokat, melyek szerint a pénzügyminiszter az adóknak állami végrehajtókkal való beszedését továbbra is elrendelte, s melylyel egyes kisiparosok és kis kereskedőknek is csak úgy ad halasztást, ha jelenlegi fizetésképtelenségüket hatóságilag igazolják. Most Saáger Bertán számvevő előadásával az 1897. évi költségvetés tárgyalására került a sor, a mit a közgyűlés általánosságban egyhangúlag- elfogadott Fin- cicky Mihály azon megjegyzése után, hogy a jövőben a költségvetés tanácsi záradékkal és hivatalos számmal ellátva osztassák ki a képviselő-testület tagjai között. Ezt megtenni a polgármester meg is Ígérte, s hogy jelenleg nem igy történt, nyomda hibából eredőnek tudja. A költségvetés részletes tárgyalásánál elsőnek Farkas Ferencz emelt szót. a ki sajnálattal tapasztalta, hogy az ungvári tehén-tart') közönség állatjainak a magas bér daczára sincs már a nyár közepén mit legelni, holott ugyancsak a városi legelő mellett bérlő Schwarz Lajos és társa marháinak, valamint a katonai gyakorlótérül használt legelő bérlő állatjainak a bérleményeken egész éven át volt mit legelni. Ez pedig onnét ered, mert kellő ellenőrzés hiányában a magánbérlők a városi legelőt is használják. Erre nézve szigorú ellenőrzést kér. Mocsáry Géza v. ügyész elismeri, hogy ez igy van s maga is hozzájárul az ellenőrzés megszorításához. A közgyűlés ezután kimondotta, hogy a bérlők csak itatás végett hajthatják marháikat a városi legelőre, s ha ez engedményt jogtalan legeltetésre is felhasználnák. úgy ellenünk e legszigorúbb birság alkalmazandó. A bevételek tárgyalásának további folyamán Brenner József azt a kérdést teszi, hogy a Berger Jakab özvegye által használt köztér meddig fog még évi 20 frt jövelmet hozni, holott az az üzlethelyiség 200 frtot is meg ér. A polgármesterésa v. ügyész adták meg a felvilágosítást, hogy régebbi közgyűlési határozat alapján mindaddig, mig a Fehér Hajó épiilét újból nem épül. Erre a közgyűlés kimondotta, hogy annak a régi, de felsőbb jóváhagyást nem nyert közgyűlési-határozatnak megsemmisítése iránt a vármegye törvényhatósági bizottságánál a kellő lépések megteendők. Vita és felszólalás nélkül folyt ezután a tárgyalás az 56. pontig, mely a köteles tűzoltóság alóli megváltás czirnen 300 frtot hoz bevételkép javaslatba. Itt elsőnek Gaar Iván szólott, a ki úgy tudja, hogy a hónapokkal ezelőtt, (1896. ápril lió 10 én Tudósító.) a tűzoltóság szervezése ügyében megtartott közgyűlés a miniszterileg ugyan jóhagyott, de tulszigoru intézkedései miatt végre nem hajtható szabályrendelet életbeléptetését felfüggesztette, s annak módosítása iránt bizottságot küldött ki azzal, hogy az a legrövidebb idő alatt terjessze javaslatát a közgyűlés elé, hogy Ung- várt a kötelező tűzoltóság a módositott szabályrendelet alapján 1897. évi január hó 1-én életbe léptethető legyen. Minthogy pedig e határozat meghozatott, s minthogy a módositott szabályrendelet tárgyalása még meg nem történt, — nem tartja helyesnek, hogy közgyűlési határozattal szemben, a felfüggesztett szabályrendelet alapján léptettessék életbe a kötelező-tűzoltóság.. Kérdi ezek után, hogy a kötelezo-tuzoltóság szabáyrendeleté- nek módositásá ügyében kiküldött bizottság miért nőm 1 felelt meg eddig megbízatásának? s indítványozza, hogy a minden körülmények között 300 írtnál többet tevő megváltási összeg egyelőre hagyassák ki a költségvetésből. Városi közgyűlés. — Jan. 15. és 16. — Ungvár váios képviselő-testülete e hó 15-én és folytatólag e hó 16-án rendkívüli közgyűlést tartott, melynek legérdekesebb tárgya az 1897. évi költségvetés volt. Spitzer Sándor dr. nem járul a kért módosításhoz, mert szerinte a kötelező tűzoltóságról hozott városi szabályrendelet miniszteri jóváhagyást nyert, s mindaddig mig az nem módosul, ennek alapján kell Ungvári a kötelező tűzoltóságot életbe léptetni. Abban azonban ig-azat ad Gaarnak, hogy a megváltási ösz- szeg 300 frtról felemelendő, s legalább is 500 írtra teendő. Nehrebeczky György szintén úgy tudja, hogy a kötelező tűzoltóságról hozott s minisztéri jóváhagyást nyert szabályrendelet végrehajtása képviselő- testületi határozattal felfüggesztetett, minthogy azonban a módosított szabályrendelet a közgyűlés elé még- nem került, kérdi, hogy mi ennek oka. Miután még Haraszthy Gyula is elismerte, hogy van képviselő-testületi határozat a felfüggesztás iránt, Lüley Sándor dr. polgármester kijelenti, hogy a módosított szabályrendelet tárgyalását az késleltette, mert a jegyzőkönyvek eltévedtek. Legközelebb azonban már tárgyalásra kerül • mig azonban ez megtörténik, szintén szükségesnek tartja a régebbi szabály- rendelet életbeléptetését. Gaar Iván ismételt felszólalására Mocsáry Géza v. ügyész szintén hozzájárul ahoz, hogy az előirányzatba hozott 300 frt kevés, mert eddig a 670 tűzoltóságra köteles egyénből csak negyvenen jelentkeztek szolgálatra, s ha most levonjuk a 270 távollevőt, 360-an vannak, kik megváltási dijat tartoznak fizetni. Es pedig mindenesetre több lesz 300 írtnál, ha mindjárt a módositott, de szerinte rosszabb szabályrendelet alapján fognak is a dijak szedetni. Gaar Iván sajnálattal veszi tudomásul, hogy a módositott szabályrendelet az eredeti rossz szabály- rendeletnél is rosszabb lesz, holott a kiküldött bizottságnak alkalma lett volna jót is szerkeszteni. A közgyűlés ezután a kötelező tűzoltóság alóli megváltás czimén befolyó jövedelmet 300 frtról 500 írtra emelte fel. A házipénztár bevételeire vonatkozó költségve- tés-rész letárgyalása után a kiadásokra került a sor. A városi ingatlanok és jövedékek után fizetendő állami adók tételénél, mely ez évben emelkedett, Fincicky Mihály tett kérdést, annak megtudása iránt, hogy mi okozta az emelkedést, holott ingatlan-szaporulat nem történt ? Ságer Bertalan számvevő azt a felvilágosítást adta, hogy az ungvári pénzügyigazgató a laktanyai kantinok bérét is megadóztatta, holott ezelőtt az nem történt, s az emelkedés innét eredt. Fincicky s a közgyűlés is tudomásul vette a nyert választ, a pénz ügy igazgató eme intézkedését azonban megfellebbezni rendelte. A tisztviselők szabályszerű illetékénél a még szervezés alá nem került „Birtoknyilvántartó és könyvelő fizetésére“ felvett 600 frttot Fincicky Mihály felszólalása és Gaar Iván indítványára törölte, elfogadva, felszólaló azon indokolását, hogy e 600 írtnak fenti czirnen a „szabályszerű“ illetékek között hagyása esetén a közgyűlés kényszerítve volna az állást szervezni is. Miután még Gaar Iván az iránt tett kérdést, hogy a városi szabályrendelettel rendszeresített és tényleg- alkalmazva is levő hegy- és mezőbiró fizetése miért nincs a szükségletek közé felvéve, az idő előrehaladottsága folytán (déli 12 óra) a tárgyalás folytatását másnapra halasztotta. A folytatólagos közgyűlés legelső sorban is azt határozta el szótöbbséggel, hogy a szabályrendetileg szervezett hegybíró fizetése nem veendő be a költség” vetésbe, a mi ellen Gaar Iván fellebbezést jelentett. Kimondotta továbbá, hogy az^ hogy a vég-rehaj- tóknak a fix fizetés helyett a behajtott összegek bizonyos százaléka adassék fizetésül, tanulmány tárgyává tétessék s erről a tanács jelentést tegyen. A hat utczaseprő fizetésének a kövezetvám költség-vetésébe való felvételét rendelte el a közgyűlés Fincicky Mihály indítványára, s egyúttal kimondotta, ha a törvényhatósági bizottság ezt ismét nem hagyná jóvá, ug-y ez megfellebbezendő a belügyminiszterhez. A rendőrségnek uj oldalfegyverekkel való ellátását is kimondotta a közgyűlés, egyebekben a rendőrség költségvetését jóváhagyta azzal,' hogy a fegyver- javításokra 20 frt vétessék fel. Megszavazta a közgyűlés továbbá a nagyon is méltányos működési pótlékokat; s itt Fincicky és Gaar felszólalására elvben elfogadta a városi rendőri szabályrendelet módosításának s a fizetések rendezésének szükségét. A közvilágítás ügye keltett most nagyobb érdeklődést, s miután a jelenlegi közvilágitó ellen alapos nehézinények emeltettek, s azok a rendőrség figyelmébe ajánltattak, Spitzer Sándor dr. indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy ha a villanyvilágítás bevezetésére vállalkozott -Janz-czég a szerződést 8 nap alatt alá nem írná s a villanyvilágítás bevezetését az előirt időben meg nem kezdené, úgy az óvadékul letett 5000 frt a város törzsvagyonához fog csatoltatni. A tűzoltó-intézmény költségvetése egyrészt azért, mert az önk. tűzoltó-egylet parancsnokának javaslata egy segédtiszti állás szervezésére, valamint a kötelező-tűzoltók szerelvényeinek beszerzése ügyében még a pénzügyi bizottság előtt meg nem fordult, másrészt pedig mert sem a tűzoltói szakbizottság, sem a főparancsnok megválasztva még nincsenek, Gaar Iván indítványára s Mocsáry Géza v. ügyész hozzájárulásával a pénzügyi bizottsághoz visszatorjesztetni hatá- roztatott, annak kimondásával, hogy úgy a tűzoltói szakbizottmányt, valamint a főparancsnokot a legközelebbi közgyűlésen fogja megválasztani a képviselőtestület. A következő tételek ezután mind elfogadtattak, s nagyobb érdeklődést csakis Fincicky Mihály azon felszólalása képezett, hogy a vármegyei betegápolási alap járulékának fizetésébe a kir, kincstár is be-
