Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1896-08-16 / 33. szám
rendelkezésére, a hálózatok kiépítése iránt nem tehet intézkedést. Olvastatott a ‘kereskedelmi miniszter rendelete, hogy a vasutak közigazgatási bejárására a községek j képviselői és egyes érdekeltek is feltétlenül mindég meghívandók. A belügyminiszter elrendeli, hogy azon közigazgatási bizottságba, hol az anyakönyvi felügyelő székel, az is meghív ondó az ülésbe. A bizottság a rendeletet tudomásul vette. Elhatároztatott Szentirmay Dáinel pályini és Gan- gur János putka-helmeczi jegyzői írnokoknak anyakönyvvezető helyettesekül való kinevezésük iránt felterjesztés intézése. Kis-Turicza község által kért hivatalos vadászat megtartását engedélyezte a bizottság és a további intézkedésekkel a bereznai járás föszolgabirájál bízta meg. A kassai posta- és táviróigazgatóság tudomására hozza a bizottságnak, hogy a Szerednyére kért táviró avagy távbeszélő' felállítására a kereskedelemügyi miniszter elhatározását tudatni fogja. Tudomásul vétetik. Nagyon meglepte a bizottságot a kassai kereskedelmi- és iparkamarának a megkeresése, melylyel másodízben tudatva a bizottsággal, hogy a törvényhatósági ipartanácsba maga részéről a tagokat megválasztotta, a bizottságot hasonló eljárásra kéri tel, holott a közig, bizottság még január havában teljesilette ez iránya feladatát és közölte a kamarával a megválasztottak névsorát, a kamara márcziusban már egy ízben tudatta, kiket választott be a maga részéről az ipartanácsba. Minthogy a kamara részéről történt két választás eredménye szerint a személyekben eltérés van, annak közlése iránt határozta megkeresni a kamarát a bizotfság, hogy az első vagy második alkalommal megválasztottakat tekintse az ipartanács tagjaiul ? Özv. Reismann Hermáimé, szül. Back Borbálának Ungvár város árvaszéke ellen intézett panaszos ügyében a városi árvaszéktől és a gyámügyi kezelés megvizsgálásával a városi árvaszéknél foglalkozó Fehér Ákos vármegyei aljegyzőtől beérkezett felvilágosító jelentések folytán további intézkedések tételét nem látta szükségesnek a bizottság. Az ungvári kéményseprési dijak beszedésére vonatkozó alispáni határozat ellen Ungvár város rendőr- kapitánya által tett előterjesztés érdemleges elintézést nem nyert, a mennyiben a bizottság jelentéstételre ha tározta felhívni a város tanácsát, hogy kéményseprési szabályrendelete 4 §-ban megállapított seprési díjtételek egyszeri seprésdijat, avagy egy egész évi seprési átalányt képeznek e ? Sechter Wolf nagy-bereznai lakos külföldi egyénnek megtelepülésére vonatkozó felebbezését elutasította a bizottság. Lendvai Ignácz kövezet vámbérlő felebbezését, melyben Kucseró Czán bolgár kertészt vámfizetésre kötelezni kéri, mint indokolatlan és alaptalan, elutasiltatott. Reismann Mór kérvénye, a községi választások alkalmával történt jelölésre vonatkozólag, mint nem illetékes fórumhoz beadott és mert preventív intézkedések nem tehetők, szintén elutasiltatott. Miután a kir. pénzügyigazgató helyettese két ügyet előterjesztett, az összes tárgyak elintézésével a bizottság ülése V2 12 órakor véget ért. TARKASÁGOK. Elmaradt barátságos Összejövetel. Az ungvári II. kerület választói közül többen a bét folyamán a következő meghivót vették kézhez: »Tisztelt polgártárs! A városi képviselőtestületi tag választások eredménye igazolást nyervén, kedves polgártársunkat, mint egyik választónkat tisztelettel meghivjuk a f. hó *-én megtartandó barátságos összejövetelre, melynek helye a **-uton levő '"^-helyiségben lesz. Aláírások.« A meghívottak, mint az előre látható volt, majd mind tévelyeg, hol millió virágok kinálva-kinálják őt illatdus kelyheik tartalmából: »Ízleld meg, te árva lélek, a mennyeiek andalító nedűjét, hiszen nagyon rászolgáltál már; élted mindannyiszor keserű pohárból kínált, jusson neked abból a gyógyító balzsamból is, mely behegeszt minden fájós sebet ; feledteti, örökre, a keserűséget.«... Zug, bömböl az őszi szél; meg-megtápázza a büszkén felnyúló tölgy üstökét ; majd neki veti magát a százados bükknek, s óriási robajjal teríti le a hegyszakadékra, hogy tönkre siiányitson egy, előbb még az élet nyarát élvező ártatlan teremtményt s emlékeztessen a kíméletlen múlandóságra. Fölébredt a vándor, tí a hogy széttekint maga körül: kietlen némaságot lát a zord vadonnal összeolvadni. Csak az árva rózsa hangját halija még, mintha a lülemile bájos hangja lenne : Nem lehet. . . Megérti a vándor s búcsúzik. . . Nem szol, csak egy-egy könycsepp árulja el, hogy nehezére esik az örökre való megválás. Es az idő jár. A fákat megifjitja a kikelet ; a kihaltnak látszó természetbe uj életet lehel a mindenség Ura. Csak a vándor marad a régi. Folytatja útját az erdők rengetegében. Keresi a halált, mely elég kegyetlen, hogy távozik előle ; meg nem szabadítja kínjaitól. Evez tovább-tovább az élet bus tengerén, tán kiköt végre hajója. S midőn el jő a nagy számadás órája : szive végső dobbanásakor ajkán eme szavakat rebegi utolsónak. . . Nem lehet. . . megjelentek a kitűzött helyen, a hol azonban semmi néven nevezendő barátságosságra nem akadtak. Nem volt ott a meghívók közül senki, elmaradt a barátságos összejövetel, még pedig — mint hosszas utánjárás után megtudnom sikerült, — nagy«n érdekes előzmények miatt. A dolog igy történt: Választás előtt: Jelölt: Tisztelt kortes ur! Vegyenek fel engem is jelöltjeik közé ! ígérem és fogadom, hogy minden néven nevezendő költségekhez hozájárulok, hajlandó vagyok vagyonom felét megválasztásom érdekében feláldozni s ha kell, erről bizonyítékot adok azzal, hogy már eleve is megalapitom a pártkasszát egy ötvenessel. Kortes : Uram! Mi a választások ideje alatt nem költekezünk, mi tiszta választásokat fogunk keresztülvinni, s ha győzünk jó, ha a harezban elesünk, az sem lesz baj. A bukást nem fogja egyúttal zsebünk is érezni. De ha a választás a mi jelöltjeink győzelmével végződik, kötelessége a megválasztottnak a választók részéről tapasztalt bizalmat megköszönni, azok részére egy barátságos összejövetelt rendezni, annak költségeihez hozzájárulni. Ez a mi feltételünk! Jelölt: F’fogadom ! Fel a győzelemre! Választás után : Kortes az akkor már megválasztott jelölthöz: A választás megtörténvén, kérek a barátságos összejövetel költségeihez 10 forintot — — — — — — — — — — — — — — — — — A locsogó Ung mellől. (Bonbonok, igaz és nem igaz dolgokról.) Úri ebédnek a vége, Kugler bonbon szokott lenni; vagy valódi benediktiner (az uraknak !) az adja meg — úri színét; no meg az egésznek — uii izét is. Ilyen bonbonja s bonediktinere van a társas, sőt közéletünknek is. Ha nem is szeretjük ugyan, de azért megemésztjük és fel is tálaljuk, akarva nem akarva meg szokásból. Ez a — pletyka ! Tessék'elhinni, jóízűen tere-f'erélni nem is lehet e nélkül. Persze csak úgy van „létjoga“, ha — nem árt ! Hanem az újságíró életnek is ily édes, vagy csípős csemegéje, a bohémia és a — karczolat. E nélkül ez a czigányélet nem élet, csak robotolás. A czimlapon csal? komoly irány, vonás alatt irodalmi színvonal, a hírek között érdekesség a megkövetelt hang, nem is szólva a legutolsó oldalról, a hol a jövedelem czimón minden suviksz és téli kabát kitűnőnek, minden borbély, ezukrász és fogászati terem legelsőnek van — hirdetve. Itt mindenütt az irány az ur. Ide bele szól a szerkesztő — kék plajbásza. Csak a bonbonos skatulába nem mer ő sem nyalkáim, mert onnan ő is kikapja a — részét. Nehéz is rá venni mindenkit, hogy adjon reá tért. — Kérem, a közönség érzékeny. Aztán ón meg íelelós vagyok. Hát a közönség könnyen megbékiil- het, mert tréfáért haragudni nem szabad. A ki szeret nevetni máson, engedje hogy rajta is mosolyogjanak. A. felelősséget is elvállalom, mert én csak igaz dolgokról tréfálva és tréfákat komolyan akarok meg, vagy elbeszélni. Tessék kiválasztani belőle mi igaz, mi nem ! V No nem bánom, a saját — szakállára ! Kérem, teljesen csupasz a képem, a légy is elcsúszik rajta, vállalom. . . . . . így csúszott be e „toll-bonbon“ az „Ungba.“ K ÜLÖNPELEK. * Városi közgyűlés. Ungvár város képviselőtestülete Kende Péter alispán elnöklete alatt e hó 17-én, holnap, hétfőn d. u. 3 órakor alakuló közgyűlést tart. Tárgyalás alá kerül egyúttal a nagy Ung hid ügye is. Ugyané nap d. e. 9 órájakor fog a városi választások ellen beadott felebbezések elbírálására hivatott igazoló választmány is összeülni, ugyancsak az alispán elnöklete alatt. * A dalárda hangversenye. A dalárda által a folyó hó 9-én rendezett hangverseny fényesen sikerült. A fényes siker alatt értjük mind az anyagi hasznot, mind a nyújtott szellemi élvezet nagy gazdagságát. Bérezik Árpád egyik legjobb kis vigjátéka, a Közügyeknek szereplői, a nyári színkört teljesen megtöltött közönségét állandó derültségben tartották, s a tetszés nyilvánulására sok alkalmat nyújtottak. Mindenki igyekezett szerepkörében a legjobbat, a legtökéletesebbet nyújtani és tényleg kitünően játszottak mindnyájan. Ha Tüchler Sándorról azt mondjuk, hogy az ő alakitóképessége s a legapróbb részletekig terjedő gondos előadáca jóval túlhaladják a színpadi müked- veléshez kötött igényeket, a többiek nagyon megérdemlik, hogy a legkitűnőbb műkedvelőknek ismerjük el őket. Mindenki beleélte magát szerepébe, a darab könnyen gördült s az összevágó előadás igazi élvezetet nyújtott. Ugyanezt mondhatjuk Nyomárkay Elvin kisasszonyról is, ki iskolázott szép hangjával, kedves eleven jelenségével a közönséget egészen elragadta, hol a pacsirtát, hol a fülemilét juttatta eszünkbe. A 65-ik ezred zenekara által előadott darabok nem csak jól voltak megválasztva, hanem kitünően is előadva. A zenekar arra, hogy szép és pontos játéku magas művészi színvonalon áll, a közönség tetszésének nyilvánulásai között újabb fényes bizonyítékot szolgáltatott. Utoljára hagytuk, mint házi gazdát, a dalárda szereplését, mely élvezetnyujtásba- nem volt utolsó. A közönség nem is fukarkodott tetszésének nyilvánításával, melylyel a dalárdának buzgalmát és a művészetre való sikeres törekvését elismerte és jutalmazta. * Tisztujitás a városnál. Minthogy Ungvár város választás alá kerülő tisztviselőinek mandátuma e hó 29-én lejár, az általános tisztujitás megej- tésére az alispán augusztus hó 28-ik napjának d. e. 9 óráját tűzte ki. Választás utján fognak újabb 6 évre ez alkalommal a következő állások betöltetni : polgármesteri, városi ügyészi, közigazgatási és árvaszéki előadói, katonaügyi, adóügyi és rendőrtanácsosi, számvevői, pénztárnoki, ellenőri, közgyámi és utmesteri. * A hadgyakorlatok. Szokatlanul mozgalmas képet nyert néhány nap óta városunk a megkezdett ezredgyakorlatok folytán. Kedden reggel érkezett ide a 65-ik gyalogezred 1. és 3-ik zászlóalja, 22. és 23-ika körül pedig a 11-ik honvéd gyalogezred mintegy 1500 főnyi legénységgel és 60 tiszttel fog ide érkezni, mig a szatmári 12-ik honvédezred Csap környékén fog elszállásolást nyerni. A hadgyakorlatok megszemlélésére Mádi Kovács György táborszernagy, a kassai hadtest parancsnoka szerdán szintén városun ,ba érkezett. A megválasztott jelölt: Kérem, mindennemű választási költség — elvem ellen van. * így maradt el a barátságos összejövetel, melyből az a tanulság, hogy minden költség a választások előtt szedendő be. mint az a savanyuvizi és hidontuli részen történt, mert a ma: világban más az elve a jelöltnek a választás előtt és más az a választás után. Giri-Gári. Úgy kerültem a pátriámba, mint a kecske a vásárra, t. i. — erővel. Be akartak sorozni — másodszor. Csak miután ig’azoltam az ország 25 legnevesebb lapjával, hogy a nagyváradi püspök fürdő (köszvény ellen jó) igazgatósága nyilatkozataimmal engem basznál évek óta reklámul, löktek ki — »für ewig !“ Bosszút esküdtem. A legelső földim akivel találkoztam az „u—i“ állomás utszólón egy 6 éves rusz- nyáklapecz volt, aki csak annyit különbözött a czi- gányruházta rajkó uniformisától, hogy annak még nyakkendője — se volt. Reszkess Bizancz ! — gondolám, meghurczollak kultúráddal oh pátria. Elindultam „terep szemlére.“ Ebhez mindig készen van az újságíró ; nem sok kell hozzá : láb, fül és szem. Első nap ■ zsibongó élet az utczán, valóságos korzó, sok szép leány. A locsogó Ungon ladik siklik, fuvola szól s az evező csapások csobogásába ezüst okarina hangú nevetés vegyül. Második nap: ugyanaz és a póteredmény, hogy sok a szép asszony is. Harmadik nap : sok a szép lány és szép asz- szouy, (azóta vérmesnek hirdetem magam, s Uzsok a törzs fürdőm !) élénk a közélet. Az utcza jobb sarkán : — Tisztelt Polgártársak ! A közügyek iránti érdeklődés stb. stb. nevében van szerencsém stb. stb. képviselőtestületi tag választást, képviselő választást és tisztujitást hirdet e plakát. Az utcza balsarkán meg: — Szintén a „Köz- ügyek," de már nem a politikai élet színpadán, hanem a „Pannóniában“ karöltve polgár és katonaság szóval közös erővel játsza el a dalárdának — úti lapura. (A dicsőséges viszontlátás reményével.) Ejnye be jó ! Hisz itt pompás társas élet van, majd félre vezetett az a nyári ruhás rusznyákgyerek földim. A dalárda elnöke — táblabiró. A karmestere — tanár. Közreműködik katona és polgár egyaránt. Közönsége — az egész város és vidék. Sikere — számításon felüli. (Csakhogy nem úgy értve, mint a lefolyt választások, — kinek — kinek. És a műkedvelők ! ? . . Az elegáns, művészi játéku Cornides Mariska, a csapongós-kedélyű kis csalogány Nyomárkay Elvin, a sikkes szobaleány Tabódy Erzsiké, valósággal lázba hozták kitűnő játékukkal a közönséget sőt a műkedvelők is elfelejtették, hogy játszanak, beálltak nézőnek a — kuliszák mögött. Mert megesett, hogy onnan is szólt taps. Schaller a milyen ügyes gavallér a társaságban, olyan a színpadon is ; Wittich és a kis Lasztókay Emil is kivágták a blattot. Tüchler és Krémer dr.-ok, azok ál-mükedvelők; azok valóságos jó színészek. Es a Szerkesztő ur még rám parancsol, hogy tisztességesen viseljem magam és ne éljek vissza a szabadságommal. Hát azért is megteszem ! ... és kijelentem, hogy annyira felhangolt a dalárda hangversenye a pátriám iránt, hogy ma is a „Koronán“ hozatnám hogy : Minek is van annyi szép lány szép asszony, szép dal és jó bor ezen a világon. . . Ha két oka nem volna ! Az egyik az, hogy ebben a „közösügyes“ világban, egyúttal még oly más „közügyes“ intézményünk is élénken kiveszi szerepét a Cservényiczán, a mi derék . . .ezredünk. Miután pedig annak egyik főfő és vitéz liirü embere van megszállva a „Koronán“, aki barátja egyúttal az éji nyugalomnak is, hát a különben vendéglátó vendéglős már 11 órakor kiparancsolja az embert haza, az igaz — hogy lábujjhegyen. Pró secundó pedig a zsebem a semmiségi átfúró érzetében öntudatra vergődött; azaz — üres ! Azt hiszem ez elég nagy két ok, hogy az ember — még ha újságíró is — magába száljon a szerkesztője parancsa nélkül is. Aztái], kell e nagyobb szerénység annál, hogy a többi szóbonbon. . . jövőre maradt meg. Feleljen rá a semleges közönség ! Csingérháty.
