Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1896-03-08 / 10. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. márczius 8 SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle' meny. mely a lap szellemi részét illeti' I ■ velek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A rp meqjelen minden vasárnap. 10. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely es Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ung1 vármegye és az ezredéves ünnep, ii. A létesítendő szeretetház főrészét természetesen a kézügyességi és gazdasági oktatással kapcsolatos elemi iskola képezné Milyen lenne ezen iskolának szellemi (belső) berendezése, erről ma még korai dolog volna beszélni ; valami kis tájékoztatót azonban már ez idő szerint is előre lehet bocsátani. Az iskola a mostani elemi iskolának megfelelő ismeretek nyújtására lenne első sorba" hivatva. Ezekre az alapismeretekre minden embernek, lépjen bár később bármi életpályára, feltétlenül szüksége van. Ez a szeretetházbeli elemi iskola azonban nem fordítaná egész erejét pusztán ezen ismeretek elsajátítására, hanem egyidejűleg a munkához is hozzászoktatná növendékeit, a kik a tanulás mellett, mig kisebbek, apróbb házi teeendőket is teljesítenének, a mellett, hogy a kézügyességi oktatás otthonos lenne az intézetben. A B—6. osztályos tanulók már nyáron a kertben, télen a szerszámkészítő műhelyben találnának foglalkozást. A legkitűnőbb fiukat a szeretetház magasabb kiképzést igénylő pályákra neveltetné. Nem volna ez által a szellemi proletariátus száma szaporítva, csupán egy nagy igazságtalanság lenne némi tekintetben jóvátéve, midőn mód nyujtatnék az érvényesülésre azon nagy tehetségek egy kis részének, a melyek most a magyar kultúra kimondhatatlan kárára, elvesznek, mint a sziklára hullott magvak, mialatt képtelen elemek foglalják el a szellemi vezetés polczait. Az ilyen kiváló elméket teljesen kineveltetné a szeretetház és pedig, hogy neveltetési költségük meg ne támadja az_ alapot magát, ösztöndíjak kieszközlésével. A jóeszii, közepes és gyenge tehetségű gyermekek elvégeznék 12 éves korukra a 6 elemi osztályt, mialatt kézügyességi és gazdasági irányú oktatásban is részesülnének. Ezen tanulmány bevégzése után az a rész, mely az ipari pályákra árulna el tehetséget és hajlamot, mesterségre adatnék, a melyik pedig a föld- mivelést, a földmives munkát kedvelné meg, még 3 — 4 évig az intézetben maradna a gazdasági irányú ismétlő iskolában, honnan mint szőllőszeti és kertészeti előmunkások, „sőt egyes kiválóbbak, mint kész kertész legények''kerülnének ki. Az ilyen gazdasági irányú továbbképző tanfolyamnak kiváló jelentősége volna vármegyénkben, hol a szőlő és gyümölcs ügye oly annyira nélkülözi az alkalmas munkáselemet. Hogy a szeretetház volt növendékeivel, akár az értelmi, akár az ipari, vagy földmives pályára is lépnének azok, állandó összeköttetésben állana. Őket szeretettel gyámolitaná, mindaddig, a mig csak szükségük van rá, ez olyan kívánság, melyet máris teljesít, minden jól vezetett igazán emberbaráti intézet. A szeretetház eszméjével kapcsolatban felmerült az az idea is, hogy szeretetház helyett egy földmives iskola létesittessók Daróczon. Mi ennek az ideának nem vagyunk hívei : mert megvalósulásának alig volna gyakoxiáti jelentősége. Vármegyénkben a középbirtok, mely a föld míves iskolát végzett ifjúnak, mint szakértő gazdának (ha ugyan ilyenné lehetne képezni egy kis birtokon) alkalmazást nyújtana, nagyon kevés. E téren tehát nem találna existentiát a fiatal ember. A nagyobb birtokokban pedig, melyek száma szintén igen kicsiny, alig tudnának mit csinálni a falusi földmives iskolát végzet ifjúval, aki vezetésre alkalmatlan, a keményebb munkára pedig már sok. Még egy érvényesülési tere volna a daróczi földmives iskola végzett növendékének : a kis parasztgazdaságban való alkalmazás. Csakhogy a mi ifjúnk itt sem találna munkát, mert a 10—30 holdas kis gazda jövedelmét nem fordíthatja az ő díjazására; de még csak fiát sem küldheti egy földmives iskolába, mert a dolog költséges és mig a fiú oda van, addig nélkülöznie kell annak munkás kezét Szerencsére már a legközelebbi jövőben nem is lesz szüksége a kis gazdának arra, hogy idegenbe küldje fiát gazdasági ismeretek elsajátítása végett ; mert helyben lesz neki olyan iskolája, melyben a 13—15 éves fiú az okszerű gazdálkodás elemeivel minden költség nélkül megismerkedhetik és ismereteit nyomban hasznosíthatja is apja kis birtokán. Tudott dolog, hogy a közoktat, kormány legközelebb rendezni fogja az ismétlő oktatás ügyét és pedig akként, hogy ezen továbbképző tanfolyamban már jövendő élethivatásuknak megfelelő képzésben részesüljenek a tanulók. Ezen helyes, egészséges elv folyománya a gazdasági irányú ismétlő iskola és a mezőgazdasági irányú szakiskola eszméje, mely közelebb nagyobb arányokban lesz megvalósítva. A tanítók ezentúl úgy lesznek nevelve, a mostaniak pedig más utón kiképezve, hogy minden községben hivatott vezetői lehessenek a gazdasági irányú ismétlő oktatásnak és e munkájukért külön díjazásban is fognak részesülni. A gazdasági irányú ismétlő iskolákon kívül a nagyobbacska paraszt-birtokok okszerű művelésének megtanulására alsóbbfoku önálló gazdasági iskolák is állítatni fognak, melyekből bizonyára vármegyénk is kap egyet. így tehát az áldozatkészség filléreit gazdasági irányú oktatásra fordítani merőben felesleges és teljesen czéltévesztett dolog volna. A szeretetház gondolatában tehát mindnyájan megnyugodhatunk. Tragédia prózában. — Novella. — (Vége.) — A-zxUng« eredeti tárczáj a. — Irta : Balogh Irma. „Ilona“ — férjének ez egyetlen fölkiáltása, a tn lyben megbánás, az ellojlott, de talán soha le nem küzdött szerelme benne rejlett, megmondta neki, hogy lérje, második gyermekének atyja nem az övé. Aztán . . .Aztán az a halálsápadt leány ott a kis ponny-lo- gaton, a kinek tompa jajkiálLtása áljárta egész lelket, szivét — halálra gvötri. Érzelmeinek, gondolatainak zűrzavarából csak egy szó válik ki tisztán, érthetően : Bünhődés. Ösztönszerüleg érzi, hogy elkerülhetetlen váltság elé jutott, melyben ö lesz a nyertes fél, tudja hogy tette kegyetlenül megfogja magát bosszulni. Kilépett a világrendből, bűnhődnie kell. Mikor kocsi]ok az udvarra kanyarodon s a kastély bejárata előtt megállóit, a lérj leugrott s a nélkül, hogy nejére csak egy pillantást vetett volna, bement a házba. Az asszony maga szállott le a kocsiról s arczán két vörös lolt verődött ki, mig szemeiben a dacz sötét lángja lobbant töl. — Nem adom ! A sors én inagam vagyok. . . . Nem lélek ! . . Nem lélek senkitől — mozogtak duzzadt, piros ajkai s fölemelt fővel ment töl a szőnyeg borilotl lépcsőkön. Szobájában gyorsan átöltözködött, egy ingerlőén szép, fehér, puha pogyolát vett magára s gyermekét, bűnös Irigyének gyümölcséi karjaiba vetle s szenvedélyesen magához szorította csókolta. Ezt a második gyermekét szertelenül szerette : — Te életem, le szentem, te világom, ha minden balomra dől, te megmaradsz, te nem fogsz megvetni, ugy-e — nem le aranyos gyermekem ? — beszélt a gyermekhez s kél fekete szeme még jobben elsötétült, j arcza égett. Csattó Piroskának igaza volt, mikor azt mondta, hogy olyan, mint a renaissance „kornak egyik sikerült képe. Aztán egy pillanatig gondolkodott s a gyermekkel férje szobájába ment. — Kérlek hagyjatok magamra — e szavakkal fogadta tíökönyi nejét s gyermekét. Máskor, ha az asszony kis fiával benyitott hozzá, eiibök szaladt s átkarolta őket, Nlyan szép volt az asszony s olyan édes az ő fia. — Károly ... hát mit akarsz ? . . Térj eszedre! ... A mi megtörtént, azon nem változtathatunk. Ne áldozz löl engem, ne fiadat annak a lantomnak, melyet lelkiismerelnek neveznek. . . Utazzunk el. . . Még ma. — Nem ! — Gyermekünk. . < Kérlek. . . — Mondtam, hogy nem ! . . Hogy Ilonára, a kit oly aljas módon elárultunk, rá akadtunk, Isten keze volt. Menj hozzá, borulj lábaihoz, csókold meg ruhájának szegélyét s kérd, hogy bocsásson meg. . . — Károly ! Nem megyek. . . Nem mehetek! — El mégy, még ma. — Inkább meghalok. — Nem fogsz meghalni ; a ki olyat lett, mint mi, azok a szégyentől nem szoktak meghalni — tnondá Bökönyi s a gyermeket kivette feleségének karjaiból s rá tette egy pamlagra. A gyermek egy csomó kulcs után nyúlt s azzal játszott. Az asszony megsemmisüllen állott a szoba közepén. Karjai aláest.'k, mintha megbénultak volna. Látszott rajta, hogy valamivel küzd, hogy beszélni akar s nem bir. — Judit, hát igazán, szivedben nincs megbánás, töredelem ? . . Nem láttad azt a szegény leányt, gyermekedet. . . Menj hozzá, meg fog bocsátani, mert lelke nemes, szive jó s ha megbocsát, csak néked bocsásson meg . . — Ha nékem megbocsát, akkor te. . . — Én ? . . Mit bocsálanék meg én, mikor magam is vétkeztem ? . . Igen, akkor talán lehetséges lesz, hogy továbbra is egy fedél alatt maradunk — legalább úgy képzelem. — Károly ! — sikoltott föl az asszony s férjéhez rohant — te elakarsz hagyni ?! Nem ! Nem ! Gyermeked anyja vagyok ! Oh, ha Ilona tudná, hogy már is meg van bosszulva ! A puszta gondolat, hogy elakarsz hagyni, majd megőrjít ! De. . . De, igen elmegyek. . . Legyen meg a te akaratod. Elmegyek holnap reggel. A férfi elfordult attól az asszonytól, a kiben még e súlyos perczekben is megtagadta magát az anya. — Kérlek hagyj magamra. A gyermek itt marad — mondá színtelen hangon s az asszony engedelmeskedett — távozott. III, — Ilona nagy beteg, most beszéltem az orvossal — mondá Bökönyi, mikor másnap reggel az ebédlőbe nyújtott, hol felesége már a reggelinél ült. Szemei bevoltak esve s egész lényén látszott, hogy az éjszakát álmatlanul töltötte — Judit. . . Ilonát ide fogod hozni. — Ide hozatom — mondá az asszony tompán. Volt még egy reménye, hogy Ilona mielőtt beszélne vele elhagyja Sárrétet s ime beteg lett. . . A theás kanna, a mint férjének theát öntött úgy remegett kezében, hogy a másik kezével is megkellett fognia. Károly, mielőtt vesszőt futok, meg kell tőled valamit kérdeznem. — Parancsolj — mondá Bökönyi s csészéjét (élre tolta, nem tudott enni, — ígérheted, hogy továbbra is szeretni fogsz ? Nem azt a szeretetet, szerelmet értem, mely még tegnap mindkettőnk élettöltétele volt, de azt a másikat. . . — A mely a türelem s szenvedés. . . — Azt. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
