Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1896-02-16 / 7. szám

lés helyének, idejének és tárgysorozatának végleges megállapítása. Budai István a szobránczi járáskor elnöke. * Dalestély. Az ungvári dalárda farsang utolsó napján vagyis e hó 18-án kedden, a „Korona“ szálló nagy termében, a közönség részére terített asztalok mellett, tánczczal összekötött hangversenyt rendez, a következő műsorral : 1. „Dalárok karéne­ke“ Mosonyi Mihálytól, a folyó évi országos dalün­nepély egyik összdarabja, előadja az „Ungvári da­lárda“. 2. „Magyar dalegyveleg“ hegedű splo, zeneki- sérettei játsza : Dr. Grün Sándor ur. 3. „Éji varázs“ Srorchtól, énekli az „Ungvári dalárda.“ 4. „Feleség kerestetik“ monolog Rákosy Viktortól, előadja Kme- tónyi Emil ur. 5. „Románcz“ A kis alamuszi czimü operettéből, énekli Szabó Juliska kisasszony, zongorán kiséri Tabódy Jenőné urhölgy. 6. „Népdal“ énekli, az „Ungvári dalárda.“ Ezen hangversenyre, melynek jövedelme az „Ungvári dalárdának“ a folyó évi mil­lenniumi országos dalünnepélyben való részvétel költ­ségeinek fedezésére fog szolgálni, a nagyérdemű mii­pártoló közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség- Belépti-dij személyenként 50 kr. Kezdete esteli 8 óra. kor. Az estélyen Lányi Gyula zenekara fog játszani. * Helyesbítés. A szobránczi orsz. vasár ha­tárnapja a múlt heti számunkban tévesen volt jelezve, amennyiben az nem febiuár 19-én, hanem február 26-án fog megtartatni. * Ismét öngyilkos katona. Rövid idő alatt már a második öngyilkosság történt az ungvári F'e- rencz József laktanyában. Penteken este Friedmann 66. gyalogezredbeli közlegény lőtte agyon magát szol­gálati fegyverével Tettének oka eddig ismeretlen. * Városi közgyűlés lesz holnap, hétfőn délután, melynek tárgyát a már megérkezett 67,000 frtos kölcsön szétosztása fogja képezni. * Gyalogátjáró a kis-Ungon. Az árok-, honvéd- és váraljai-utczai lakosok kérvényt adtak be a város tanácsához az iránt, hogy a honvéd- és váralja-utcza az ott folyó Ung-csatornán át gyalogát- járóval köttessék össze. A kérvény kedvező elintézé­sét nemcsak kész tervekkel, de az e czélra összegyűj­tött 50 frttal is támogatják. * Mindenki, aki a szép, vagy legalább is az olvasható írásnak bármi hasznát veheti, mulasztást követ el, ha meg nem kísérli a szépírás elsajátítását 6 óra alatt. Erre nézve kedvező alkalom kínálkozik most Akkermann Márk, oki. szépirás-tanitó utján, (lakik Radvánczi-u. 23.), aki nagyon mérsékelt dij mel­lett ad órákat magán-lakásokon is. Foaulárd-selymet 60 krtól 3 frt 35 krig méterenként, "■— japáni, chinai, s. a. t. a legújabb min­tázattal és színekben, u. m. fekete, fehér és színes Henneberg selymet 35 krtól 14 frt 65 kr méteren­ként sima, csikós, koczkázott, mintázott damasztot s. a. t. (mint egy 240 különböző minőségben, 2000 szin és mintázattal s. a. t. a megrendelt áru póstabér és vámmentesen a házhoz szállítva. Mintákat posta- fordultával küld Henneberg G. (cs. és k. udvari szállító) selyemgyára Zürichben. Svájczba czimzett levelekre 10 kros, és levelező lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pon­tosan eüntéztetnek. 2 Örömmel tapasztaljuk, hogy Unghváry László 121 holdas czeglédi gyümölcs- faiskola telepe nemcsak a hazában vált mindenki előtt ismeretessé, hanem most már szívesen keresik azt fel Románia, Bosznia, Herczegovina, Galiczia s főleg Ausztriából is a rendelők. És hogy a kényesebb Ízlésű külföldiek, niint vannak az Unghvárytól szállított csemetékkel megelégedve, arra nézve többek közt szolgáljon tájé­koztatóul Umlauft csász. és kir. udvari kert igaz­gató (Bécs-Schó'nbrunn) alabb következő eredeti le­vele : „Különös örömömre válik Önt értesítenem, hogy ideküldött csemetéi kifogástalanok és való­ban szépek. En csak elismeréssel ny ilatkozhatom az ilyen kitűnő' minőségű anyag előállításáért és ezennel felkeresem Önt, hogy hasonló kifogásta­lan minőségben az itt leirandókat küldeni szíves­kedjék.“ Umlauft cs. és k. udvari kert igazgató (Bécs-Schó'nbrunn). CSARNOK. Ungrneg'yei burg-onyasült. Tréfás történet Cs. község naplójából. Irta : Masztelyák Pál. Alig pár éve annak, hogy Cs. község képviselete gyüléstartásra adta a lejét. Egy igen tontos tárgy, a községi faiskola ügyének végleges eldöntése volt szőnyegre hozva, ami annál higgadtabb megoldásnak nézhet elébe, mert se pap, se tanító nem voltak honn, más valaki pedig nem hamar akadt a községben, aki miatt zsindely legyen a házon, s meg ne mondhassa ki-ki, a mi épen szivén fekszik. Erdős uram, a község érdemikben gazdag bírája, már a kora reggeli órákban végig Iutóit i a falut, hogy a képviseleti tagokból legalább annyit kajabilson össze, hogy a szabályszerű határozatképesség meg legyen. Ez a dolog nem ment ugyan nagy könnyűséggel, mert az őszi takarítás legjavában tartott ; meg aztán a hosszan­tartó szárazság után Illés atyánk egy kis esővel is meg­ajándékozta a szomjazó földet. Igyekezett tehát boldog­boldogtalan, az éjjeli álommal, hogy a legelső hajnali sugár ágyban ne tatálja. Egy ablakon a lérj után tudakozódva azon vá­lasz lepi meg biró uramat, hogy »a héjkátn már rég biróné beszéde szörnyen boszant. Könnyű neki tere-íe- kün szánt az irtásban* ; mindazonáltal ha sürgős elin- rélni a gyümölcsfákról, midőn az ő kertjök szinültig van tézni való dolga van a községi képviseletnek, akkor a szebbnél-szebb, íi.italabboál-fiatalabb fákkal. Ö szépen házi asszony kerít magának annyi időt, hogy férjét ! pénzelhet a gyümölcsfélékből, mert férje ért a baboná- képviselhesse a gyűlésben. Mis helyütt meg a hajnali hoz. Ez pedig szükséges még a faültetéshez is. Senki szendergéséből lelvert komaasszony felindulásában azt j kertjében nincs gyümölcs, és náluk mindig akad hol az találta mondani, hogy ilyen korán nem igen szoktak egyik, hol pedig a másik fajtájából. Ki hihetné el, hogy becsületes emberek alkalmatlankodni asszonyos helye- | ez tiszta dolog lenne?! Mindenki meg nem is lehet oly ken. Volt ezeken kívül még több hasonló meglepetés is s igy kénytelen-kelletlen a mezőről kellett pár kép­viseleti tagot beparancsolni szolgálattételre. Éppen délelőtti 10 óra volt, mire a községi kép­viseleti gyűlés kezdetét vette. Az elnöklő biró szomoro- rodott szívvel előadja, hogy a községi faiskolával egy­szer már okvetlenül végezni kell. Már a feje is fáj attól a sok szép szó, utasítás, sőt fenyegetésektől, me­lyeket alkalomadtán a járás főszolgabirájától kell el­nyelnie. Gondolni kénytelen végre az erszényre is, mert az esetre, ha egy havi határidő alatt mi sem történnék a faiskola érdekében, szépszerűén még meg­bírságolják. ügyes gazda és kertész is egy személyben, mint Faragó, a kis biró, ki maga helyett még a gyűlésbe is csak a feleségét küldi, ő pedig mindig a gyümölcsöst becsézg éti. Higyje a ki hiszi, de én azt nem hiszem, hogy valaha valaki a gyümölcsből meggazdagodott volna. Fa­ragóék sem abból gazdagodtak meg, a mint ezt sokan erősitik. Meggazdagodtak de miből ? . . abból a katlan pénzből, melyet pár évvel ezelőtt sz. György éjjelén a keresztuton kiástak. Egyébiránt legyenek meggyőződve édes komám uramék, hogy én is lelkes barátja vagyok a gyümölcsö­söknek. A körte, szilva utoljára is egy kis kenyérma­Oly ketsegbeesett hangon beszélte ki megnyitóját a biró, tagmozdulataiból is oly elkeseredettség volt ki­olvasható, hogy Kenőfiné asszony, ki beteg férjét he­lyettesítette a képviseletben — a legjobb akarat mel­let sem állhatta ki, hogy be ne tegye a garast a szól- hatásra. (Halljuk.) Először hallani komám uramtól ily keserű pa­naszhangon beszélni — kezdi Kenőfiné. Lássa, pedig ! biróválasztáskor ép azért voltak kendre még az asszo­nyok is, mert 9 évi bíráskodása ideje alatt fényesen beigazolta arravalóságát. A mi mindenki részéről táp­lálta irányában a rokonszenvet, az főképen azon sze­rencsés természetében leli magyarázatát, hogy tud nagyokat nyelni. Elvégre is mi lenne a faluból, ha a biró boldog-boldogtalan parancsát végrehajtaná, akkor egész éven át csak hernyót és cserebogarat szednénk, szerb tövist irtanánk, kutyáinkra kolonczokat kötözget- nénk, megye dolgára járnánk, philokszeriát pusztítanánk, beteg gyermekeinket a köri orvoshoz hordanánk az egész­ségesekért meg iskolai bírságot fizetnénk, elesett állatain­kat a marha-doktorral viziláltatnók, ha égne a falu, tanulnánk a tűzi fecskendővel tüzet oltani, ha kiütne a kolera, jégvermeket építenénk stb. . A faiskola sem eshetik más elbírálás alá. A miniszter szorítja az — alispánt, az meg a főszolgabírót, ki is kénytelen-kelletlen a falusi bírókra hárítani a felelősséget. Ezen utolsó csa­pással azonban teljes befejeződést nyer az egész presz- szio, mit a hatóság a községre gyakorolni képes. Csak egy kis önállóság kell a birától, esetleg egy kis hiinezni- hámozni tudás, s a főszolgabiró vagy megunja, vagy elfelejti a községi faiskolát zaklatni és a község meg­szabadul egy állandó tehertől, melyet legkönnyebb csak elvállalni, de lerázni ... oh ez már Uhetetlen. Jól van, vág közbe a kis biróné, ki szintén kép­viseleti minőségben volt a gyűlésben, — csakhogy ha igaz, miszerint idővel oltványokat, kiültetésre alkalmas csemetéket kaphatnánk a faiskolából, akkor még se lenne tán fölösleges ezt a dolgot megfontolni. Gyümölcsöseink már teljesen veszendő télben vannak ; ritka nap, hogy 1— 2 csondár termőfa ki ne dőlne, vagy elszáradás kö­vetkeztében ki ne vágatnék, hol az egyik, hol a másik kertben. S van-e honnan pótolni a veszteséget?! De­hogy is van. Úgy gondolják meg komám uramék, hogy mire a philokszeria teljesen végzett szőlőinkkel, akkorra j — észrevétlenül bár — de teljesen kipusztulnak kert­ijeinkből és szőlős hegyeink kopár területeiről a gyü­mölcsfák is. (Mozgás és zaj az egész vonalon.) Nem épen magamról beszélek én. A mi kertünk­ben van ám elegendő, termőía úgy a nagyjából, mint az aprajából. Férjem igyekszik hol vetni, hol venni és ültetni fiatal fákat, hogy mire az öregek kidőlnek, le­gyen helyűkbe más. Télen nyáron, mikor csak üres deje akad, mindig a gyümölcsösben talál magának fog­lalkozást. Hol tisztogatja a fák száraz ágait, hol meg ültetget magvakat vagy oltogatja az erre alkalmas ala­nyokat. De nem is esik meg vele olyan csoda, mint a múlt tavaszszal megesett a mi Matyi szomszédunkkal, hogy drága pénzen veti 30 drb. elültetett oltoványa kö­zül csak kettő eredt meg, a többi tövestől kiszáradt. Férjem, mielőtt elültetné a csemetét, ha kissé fonnyad­tak gyökeret, ezek végecskeit megnyesegeti, sőt még arra is ügyel, hogy a nyeslapok a földfele nézzenek. Vissza vágja továbbá a koronát is, hogy a megcsonkított gyö­kereknek kevesebb gályát kelljen táplálniok, annál biz­tosabb legyen a inegfogamzás. Az igy elkészített fácskát 2— 3 napra trágyalébe állítja s miután a már jó eleve előkészített gödörbe elültette, annyi vizet önt rá, a meny­nyit a felporhanyitott föld befogadni képes. A vízzel kü- lömben nyáron át sem szokott fukarkodni; valahány­szor nagy a szárazság, ő hordókkal hordja az újonnan ültetett fácskák gyökereire a patak vizét, meg hát a föl­det sem engedi a fácska közelében megcserepesedni mindaddig, mig csak termőképességét el nem érte. (Nagy zaj. Einök csenget.) Csendét kérek t képviselet! Különben annyit tud­hatna már minden képviseleti tag, hogy közbe szólani csak a végén szabad. Egyébiránt megvallom, hogy a kisbiróné beszéde nekem sem tetszik. Az a mondó len­nék hát: beszéljen tovább Kenőfiné, ki a faiskolát ille­tőleg elfoglalt álláspontjával mindnyájunk rokonszenvét bírja, sőt elég értelmes arra, hogy tőle, mint a falu első vezérszónoknőjétól a szőnyegen levő bonyadalmas ügyre vonatkozólag elfogadható indítványt is hallhassunk. Nekem is lenne szavam —vág közbe Gajdos kép­viseleti tag, de azzal szívesen felhagyok, ha Kenőfiné beszél tovább. Annyit azonban ünnepélyesen kijelentek, hogy a kis birónét hallani sem akarom, mert ő újabb terhet óhajtana a község nyakába tolni. Beszélnék is, mind Kennőfiné, nem is, mert a kis rasztó. Éhez azonban faiskola nem szükséges Ősapáink faiskolája is csak az erdő vagy cserjés volt s minő fákat neveltek számunkra ! Egy irtókapa kell hozzá, meg egy fejsze s pár óra alatt egész szekérre való körle és alma alanyt áshatunk, csak győzze a Mijó kondás be­oltani s kész a gyümölcsös. Egy községi faiskola elvégre sem lenne elegendő valamennyi kert oltványszükségle­teinek kielégítésére s ha hozzá adjuk azt a sok költ­séget és fáradságé , mit egy faiskola évenkint felemészt, azt hiszem, hogy kevesebbé kerülne egy-egy oltvány, ha Budapestről rendelnők azt meg. Ezek előrebocsátása után nehogy egyoldalúsággal vádoltassam, elő kellene még sorolnom a községi fais­kola előnyeit is, melyeket az úgynevezett szobatudósok a zöldasztalnál fennen hangoztatnak, de a melyekből a gyakorlati életben igen kevés hásznot látunk. Én meg­vallom, hogy ezen előnyök közül csak egyet tudnék méltányolni. Ez az, hogy serdülő gyermekeink gyakor­lati utón sajátíthatnák el a fanemesités mesterségét s fokoztatnék bennök az érdeklődés a gyümölcsfa tenyész­tés felkarolása tekintetéből. Emez előny azonban még korántsem jelenti azt. hogy nekünk faiskola is kell. Mi­dőn Mi jót, a szomszéd község kanászát meghívja valaki oltani, adjon hozzá tanítónk nehány serdültebb iskolás- fiút s ezek szépszerűén eltanulják a fanemesitést a nél­kül, hogy pénzünkbe kerülne. Tanítónk különben nem is tud úgy oltani, mint Mijó kanász. Azok az újabb oltási módok, melyeket minapában mutatott be nekünk nem a mi községünkbe valók, hisz se fejszét, se fara­gót vagy vésőt nem használt oltás közben. Mi legyen hát az ilyen oltásból ? ! (Vége következik.) 2. sz. Ungvármegye lótenyésztési bizottságának elnökétó’l. 1896. Hivatalos közlemény. A járási tekintetes íőszolgabiráknak. Felhívom czimet, miként a legtágabb körben tegye közhírré, miként a magán valamint a községi méneket a végből, hogy fedeztelési engedélyt kaphassanak, f. hó 27. d. e. 9 órájára Ungvárra a városháztérre vezessék elő, hol a lótenyésztési bizottság által fognak meg­vizsgáltatni, s esetleg a tedeztetési engedélylyel ellát­tatni. Ungvárt, 1896. február 5. Kende Péter, alispán, mint a lóteny. biz. elnöke. Felelős szerkesztő: TABJDV JüNÖ He ima if Vilmos, Preger Dávid ezég képviselője eljegyezte ifj. Urody Herman kedves leányát: Juliskát. BUDAPEST. UNGVAFt. Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásiial melegen ajánljuk tiszt olvasóink figyelmébe Egger dijjutalmazott biztos hatású mellpasztiliáit. Kapható 25 és 50 kros eredeti dobozokban minden gyógyszer- tárban és nevesebb gyógy fűszer üzletben. Fő-és szétküldési raktál* EGGER és FIAI Nádorgyógyszertárra Budapesten, Váczi körút. Árverési hirdetmény. Az ungvári in. kir. erdőgondnoksághoz tartozó fi állami kezelés alatt álló, F.-Domonya község volt úrbéresei tulajdonát képező erdőben kijelölt és ösz- szesen 192 forintra becsült 82 darab tölgy-törzs, 1896. évi február hó 21 én, délelőtt 9 órakor, F.-Domonya község házánál nyilvános szóbeli árverés utján, készpénz fizetés mellett el fog adatni. Bánatpénz 20 frt osztr. ért, M. kir. crdőgoiidnoksái» Ung-várt.

Next

/
Thumbnails
Contents