Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-19 / 3. szám
is a legrészletesebben és legalaposabban, — de minden esetre az igazsághoz híven megvilágítsam. Ezen megjegyzés előre bocsátása után most már kifejthetem, hogy mely jelenségekből kifolyólag vonom én le ebbeii következtetésemet, miszerint az áll. iskola fejlődése ez idő szerint meg van akasztva. Úgy értesültem, hogy az áll. népiskola egyik tantermében a tanév eleje óta 108, azaz száz- nyolcz gyermek van 'összezsúfolva s bár a tanév első felének végéhez már nagyon is közel vagyunk, ezen osztály kettéválasztása, a melyet egészségi és paedogó- giai okok egyaránt diktálják és sürgősen követelik, még ez ideig sem történt meg. — Eddig úgy voltam meggyőződve, hogy a vidéken is csak igen ritka az ilyen iskola, a hol egy teremben 90—100 gyermek szorong, s most ime konstatálnom keli, hogy a vármegye székhelyén elhelyezett s tekintélyes számú tanerőkkel rendelkező állami tanintézetnél is lehetnek olyan állapotok, hogy egy tanteremben egy tanítónőnek vezetése alatt, kinek testi szervezete sokkal gyengébb mint egy férfié, négy hónap óta 108 gyermek van összezsúfolva. Kérdés, hogy a tanítónő és az ezen teremben szorongó gyermekek egészségének veszélyeztetése mellett milyen lehet ilyen túlnépes iskolában a tanítási eredmény? Valljon olyan-e, hogy azzal azon szülők, kik gyermekeiket ezen iskolába járatják, megelégedhetnek? Ezen ügyet nemcsak az áll. népiskola helyi hatóságának, hanem a kir. tanfelügyelő urnák is szives figyelmébe ajánlom, még pedig annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy egy uj tanerőnek alkalmazása nem lehet olyan nehéz dolog, a mely lehetetlenségekbe ütköznék. A múltakban a kir. tanfelügyelő ur elődjének eré- lyessége az áll. iskola tanítói személyzetét szükség esetén 2—15 taggal is megszaporitotta ; s Így talán a jelenbén is keresztülvihető lesz az, hogy egy uj tanerő alkalmazásával a fent említett áldatlan állapot rendez- tessék. Egy második jelenségről, mely az iskola fejlődésének stagnálása mellett szól, már nagyobb közvetlenséggel beszélhetek, mint az elsőről, mert ez személyemet j a legközelebbről érinti. E második jelenség pedig az, j hogy az áll népiskola egyik tantermében, eltekintve attól, hogy a tanév elején az iskola igazgatója is ok- I tatta — most már a harmadik tanerő tanít. Ez a harmadik tanerő azonban is csak >ideiglenes m« vette j át ezen osztályt, úgy hogy ezen osztály tanulóinak kilátásuk van, hogy egy negyedik személy keze^alá is fog- j nak még jutni. Miután pedig ezen tanteremben a felső fiúosztályok (IV—V—Vl-ik) tanulói nyerik kiképezteté- söket. kiknek egy része a jövő tanévben a gymnázium j I-ső osztályába fog átlépni, elképzelhető, hogy a sok tanító és tanítónő-változás (mert ezen fiúosztályokat pár héten át tanítónő is tanította) után a leendő gymná- ziumi tanulók gymnáziutni tanulmányaik befogadására és megértésére mennyire lesznek előkészítve. Hogy miért történik e gyakori változás, ezt nem tudom, nem is kutatom ; csak elképzelhetem, hogy bizonyára félintézke- dések eredménye e jelenség, mely távolról sincs az iskola jó hírének előnyére, s mely semmi esetre sem szól az iskola fejlődése melleti. A stagnálás egy harmadik jelensége az építkezés ügye, a melyről fent már néhány szóban megemlékeztem, s a mely az áll. iskola életének oly fontos kérdése, hogy annak gyors megoldása nélkül az iskola tovább fejlődéséről szó sem lehet. Már több mint egy éve annak, hogy e lap hasábjain azon hir bocsátatott közre, melyszerint az uj gymnázium telkével szemben fekvő Lehoczky-féle lelek iskolai czélokra meg log vétetni. Azóta már azon hir is kelt szárnyra, hogy a telek már tényleg mégis van véve* s hogy az adás-vételi szerződés már meg is köttetett. Most pedig azt hallom, hogy a szerzödés-kötés még nem történt meg, s hogy a telek tulajdonosa már nem is hajlandó a telket a régebben megállapított árban átengedni, hanem magasabb igényekkel lépett elő. Váljon mi lehet az oka e nagy huza-vonásnak ? Bármi is legyen — annyi tény, hogy ennek csak az iskola ügye vallja kárát, mert mindaddig, mig az egyes tantermek alkalmatlan, sötét és a czélnak meg nem felelő bérhelyiségekben szét lesznek szórva, az iskola minden térfoglalása mellett sem felelhet meg rendeltetésének, s az iránta táplált összes várakozásoknak. A telekvétel sürgős lebonyolítása képezze azért az intéző körök főtörekvését már csak azért is, mert a Le- hoczky féle teleknél alkalmasabb, és iskolai czélokra megfelelőbb telket a városban keresve sem lehet találni. E mellett a vételt azért is siettetni kell, mert félő, hogy a Bercsényi utczai óvóintézet, melynek május 1-én jelenlegi hajlékából okvetetlenül ki kell vonulni, helyiség nélkül fog maradni. A telekvétel lebonyolítása után pedig az építkezés se késedelmeskedjék soká! Azt hiszem, hogy már ezen három ügynek szóvá tétele is elegendő bizonyiték a mellett, hogy az állami népiskola ügyei nem folynak úgy, a mint azoknak foly- niok kellene, hogy tehát az iskola fejlődésében, mely — mondhatni — ez ideig folytonos volt, stágnálás állott be. Nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy ezen stagnálás okait behatóbban kutassam, azért csak azon nézetemnek adok kifejezést, hogy az iskola tovább fejlesztésének akadályai, ha olyanok volnának, nem lehetnek oly nagy fokuak, hogy azok erős akarattal és erélyes intézkedésekkel nem volnának leküzdhetők. Az iskolai hatóságoknak csak akarniok kell, s az iskola fejlődése áldásos utján megint megindul. Ha szerény felszólalásommal, a melynek czélja az, hogy véle a közfigyelmet városunk népoktatásának, egyik :eg:jelentékenyebb intézete felé irányítsam, az áll. iskola fejlődésének útjáról csak egy parányi göröngyöcs - két is elhárítanom sikerült, úgy ezen ügy iránti érdeklődésem már meghozta gyümölcsét, — s úgy fáradságom már kellően meg van jutalmazva. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Egy családapa. Kz, Ung- vár megyei körjegyzői egyesület közgyűlése. Ungvármegye körjegyzői egyesületének boldog emlékű elnöke Sztankóczy Géza elhunyta folytán Ruttner Gyula egyesületi főjegyző meghívására e hó 9-én a sa- vanyuvizi vendéglő nagy termében rendkívüli közgyűlésre jött össze a várm ;gye körjegyzői kara. Petreczky János, Fábry Géza, Stich Mihály, Kraj- nyák Elemér, Hauptman Gyula, Esztergomy Dénes, Soltész Emil. Tomcsányi Kálmán, Kallók Elek, Firczák Mihály, Láczay Kálmán, Cserniczki Sándor, Chira Viktor, Zajzon Károly, László Albert, Traun Gyula, Kovács Dániel, Blasko Sándor, Pajor Bertalan, Fekete István, Móré Márton, Pásztélyi István, Galgóczi Gyula, Fekete Béla és Novoszeleczky Ede körjegyzők jelenlétében nyitotta meg Ruttner Gyula főjegyző a rendkívüli közgyűlést. Megemlékezve Magyarország ezredeves ünnepéről, az egyesületnek ujjult erőt és lankadatlan kitartást kívánva, örömének adott kifejezést, hogy szép számban megjelent tagok jelenlétében nyithatja meg a minden nek érdekében áll, hogy közel a határhoz egy gazdag, intelligens, életerős, magyar város virágozzék. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy könnyebb valamit megvédeni, illetve megtartani, mint azt, ha egyszer elvesztettük, újra visszaszerezni. Ezt bizonyítja a törvényszék kérdése is. Dr. Reismann Arnold. Néhány szó városunk állami népiskolájáról Az >Ung< hasábjai, a melyek akkor, a midőn a közélet bármely tényezőjének ismertetéséről vagy bemutatásáról van szó, bárki előtt a legnagyobb készséggel megnyílnak, nem csak egyszer tárgyalták már városunk áll. népiskolájának — reánk nézve oly fontos ügyét. — Ha nem csalódom, az elmúlt évben e lapban két ízben is volt szó ezen iskoláról, mely mind a két esetben mint olyan intézet lett e nagy közönségnek bemutatva, mely arinylag elég rövid fennállása óta (1881-ben létesült) folytonos fejlődésével és évről évre való térfoglalásával városunk népoktatásügyének egyik elsőrangú tényezőjévé küzdötte fel magát Az áll. népiskolának ez oldalról való bemutatása mindazok szivét, kik a népoktatás felvirágzása és fejlődése iránt csak némi érzékkel is bírnak, őszinte és igaz örömmel tölthette el, mindamellett, hogy az áll. né oskola még elég távol áll fejlődésének azon fokától, a melyen egy minden tekintetben modern, s egy megye székhelyén elhelyezett állami tanintézetnek állnia kell. Ehhez, hogy az áll. népiskola fejlődésének ezen fokát elérhesse, még igen sok kellék kívántatik ; első sorban, — hogy más egyebet ne említsek, — annak a megvalósulása, hogy az iskola egy — a kor követelményeinek megfelelő épületben helyeztessék el ; mely követelmény, mind ez ideig — bár égetően szükségesnek érzett, de meg nem valósítható óhaja volt még azoknak is, kik — habár a népoktatás fontos ügyét intéző köröktől távol is állanak, a népiskola fontosságát mégis teljesen méltányolni tudják. Hogy azonban ezen közóhaj is, az áll. népiskola belső életében lel-felmerülő többi kövelelménynyel együtt nemsokára testet log ölteni, s hogy az áll. népiskola fejlődésének legmagasabb fokát is el fogja érni, ez iránt eddig a legerősebb hitet tápláltam. Az áll. népiskola múltja, aránylag elég gyors fejlődése és térfoglalása, s az iskola, valamint a megye tanügyének élén álló tényezők ezen hitemben csak megerősítettek. Megvallom azonban őszintén, hogy az utolsó időben ezen hitem némileg ingadozni kezd, a mennyiben az áll. iskola életében oly jelenségek merültek tel, a melyek — miután már hosszabb idő óta léteznek — ha nem is egyenes visszaesésre, — de minden esetre az iskola fejlődésének stagnálására vallanak. Kettős érdek vezérel akkor, a m'dőji«£e« jelenségeket a nyilvánosság előtt szóvá teszemSTÍflw sorban ugyanis mint családapa szólok e kérdéshez, ki az áll. népiskola szolgálatait szintén igénybe veszeaa^ifiá-' sodszor pedig mint városunk egyik szerény polgára foglalkozom e kérdéssel, ki minden néven nevezendő közügy iránt melegen érdeklődöm. E kettős érdek által vezetve röviden és tárgyilagosan azon kérdésre akarok megtelelni, hogy melyek azon jelek, a melyek az iskola eddigi örvendetes fejlődésének stagnálására vallanak? Mielőtt ezen kérdésre megfelelnék, megjegyzem, hogy ezen kérdés részleteire vonatkozólag elegendő tájékozottságot szereztem ahhoz, hogy ezeket, — ha nem Miért írtam meg1 „Velenczét.“ — A z »U n g« eredeti tá re zaja. — Többször intézték hozzám azt a kérdést, hogy a lagúnák városában mely döntő benyomá- birt reá, hogy >VelenczérőD közzétett könyvemet megírjam? — — Készséggel papírra vetem válaszomat : Néhány évvel ez előtt makacs álmatlanságom ellen a Lido habjaiban kerestem üdülést és találtam gyökeres gyógyulást. Az Adria szelíd hullámainak köszönöm e, vagy a gondtalan pihentető életmódnak, a melyet a szép Vene- ziában mindenki feltalál — nem tudom ; annyi tény, hogy igen rövid idő múltán, szorgalmas fürdőzés után czélt értem. Aludtam hosszan és mélyen. S különös, a mi annak előtte ritkán esett meg velem, ott gyakori szép álmák édesítették meg éjjeli nyugodalmamat. A mi szépet, dicsőséges emléket, megannyi lélekemelő tisztes maradványait a nagy időknek, a különféle képtárakban templomokban s szerte szét a műemlékekben nappal láttam, azt éjjel tovább álmodtam : — fényes csillogó mezben drága kövekkel bontottan a XVI ik századbei patrícius hölgyeket, pazar uszályu gondoláikban; egy egy regatta vagy fresco ünnepélyen körülöttük a deli, nem kevésbbé megkapó jelmezekben kedveskedő arany iíjuságo . * Láttam a Márkus tér mesés lovaglornáit, az ott csodaszámba menő száguldó, ágaskodó tüzes méneket s érezbe öltözött lovagjaikat; a mint vakmerő halálmeg- vetérsel küzdöttek a szép kezektől várt diadalmi jelvényért. Lelki szemeim előtt úszott a hatalmas szinarany- nyal borított állami gálya : a Bncentaurus. Ott láttam trónján a hermelines dogét s bíbor talárban a pátriárkát, az állami főméltóságokat, az európai diplomatia követeit, a mint a Lido csúcsánál, harangzúgás, ágyú dörej s harsonák rivalgása mellett a doge a főpap által megáldott, az Adriát eljegyzö gyűrűjét a köztársaság örök birtoklása jeléül a habokba bevetette! — Majd meg e büszke úszó palota császárokat és királyokat, babérral övezett hadvezéreket fogadott. Káprázó képzeletem előtt — mint bűvös phanlas magoria — sorban jelentek meg s vonultak el a fényes múltak dicsőséges alakjai, minden a mi szép s az is a mi rut volt Velencze történelmében. Láttam glóriával övezetten Paulacius Anafestust a tizennégyszázados köztársaság alapvető első dogé-ját; — Pietro Candianót és büszke nemzetségét, a dal- máta tengeri rablók rémeit, kik a Santa Mária Formosa oltára elől elrablott menyaszonyokért harmad iziglen állottak vérbosszút 1 Majd az ősz Ziani dogét, ki oltalmába fogadja vala az elűzött pápát Ill ik Sándort s fegyverrel küzdi vissza az üldözött szent atyának szent Péter örökét. És láttam a büszke császárt, Barbarossát, mint alázta meg magát előtte szent-Márk székesegyházának küszöbén ! Majd meg Enrico Dandolo, a félig vak aggastyán dogé nemes alakja tűnt tel lelki szemeim előtt, Szent Lajos f'ranczia király keresztes vitézei élén, az ősi Bi- zanz porba hullott bástyáinak omladékain. Láttam mint utasította vissza- a tisztes agg vezér, a neki felajánlott császári koronát s mint övezte azzal önmaga, a hű szövetségesek fiatal leventéjének Balto- nin herczegnek homlokát. Majd a rettenetes genuai harezok s a törökkel vívott ádáz tusák zajlottak le phantaziám előtt. A chioggiai élet halál harcz, melynek hős vezére Carlo Zeno haldokolva is tovább vezényelt, mig halálával az agg Con- tarini dogé hősies esküje gyújtja ujjabb lángra a csiig • gedők önfeláldozásteljes lelkesedését s menti meg az immár elveszettnek hitt szent ügyét. Láttam a tepantói harezot a rettenthetlen félszemü Lazaro Mocenigót, s a nagyok legnagyobbikát, a pelo- ponetusi hőst Francesco Morosinit! S mindezen dicsőség glóriájába sötét árnyak gyanánt vegyültek belé, Antonio Bragadino — Famagosla hősi védelmezőjének kínszenvedése, kit a hitetlen győzelmes pascha elevenen megnyúzatott; s a szerencsétlen Erizzo, kit hajadon leánya szeme láttára ketté fürészel- tetett az ozmán vezér. — Láttam Marino Falieronak a szerencsétlen bűnös aggnak 82 éves ősz fejét, mint hullt alá a hóhér bárójától a palazzo dúcaié lépcsőze- tén. — És át átszenvedtem magam is a nagy dogénak Foscarinak lelki kínszenvedéseit, melyek túl tesznek minden vértanuságon. Majd meg a messze keletre, a bűvös bájos Cyprus kéjes paradicsomába varázsoltak felizgatott érzékeim, hol a szépség istennője, a habok szülte Vénus élt egykor s a hol Lusignan szép hitvese Cornaro Katalin királyné volt később a halhatatlan istennőnek „ méltó utódja, körülrajongott bájos földi helytartója ! S mind e hallucinatio hözepette a velenczei képzőművészet mesterei s azok ragyogó alkotásai lebegtek elbűvölt káprázó képzeletem előtt. — Látni véltem, hogy a Bizanz hyppodromából elhurczolt hatalmas réz paripák mint fogantották az öntvény-művészet úttörőinek leikébe az első ihletet! — mint leste el Antonello da Messina a flamandok féltett titkát: az olajfestészetet, mint vetette meg a velenczei iskola alapját s mint fejlesztették azt dicsővé, utolérhetetlenné a nagy mesterek, a hihetetlenül termékeny Tintoretto, a ragyogó Paolo Veronese s a hatalmas lánglelkü Tizian ! . . . Más csoportokban: Palladio, Longhena, Sausovino és a nagy Canova nemes alakjai sorakoztak melléjük ; — s ott láitam közöltök Lord Byron megdicsőült szellemét, ki a szép Veneziának oly lelkes hű barátja volt! . . . Ilyen kettős nappali és éjjeli szellemi életet éltem át az első napokban, s felcsigázott lelkemnek többé nem is volt nyugodalma, mig szeretetem és csodálatom adóját, e páratlanul érdekes, bűvös városnak, „Velenczém- benu le nem rovtain. Dessewffy Arisztid.
