Ung, 1895. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-25 / 34. szám

gyár művelődés munkása, az okos hazafiságnak voltam s vagyok hive. Ezen a téren elitélek minden erőszakot, minden túlzást, mely {elzaklatja a szunnyadó nemzeti­ségi érzületet s a magyarságot hóditó munkájában meg­akasztja. Nem a hatalom erőszakos tényeivel, hanem a magyar művelődés erejének hatalmával kell a folyamat­ban levő hóditó munkát befejezni. Ez a nemzetiségi politika, melyei Ungvármegye is magáénak vall, legyen továbbra is irányadó az önök misszió-munkájában. A másik dolog, amit emlékezetükbe idézek, az én csekély egyéniségemnek az a sajátsága, hogy amit aka­rok, azt én egészen akarom. A félúton nem szoktam megállani s nem is fogok, bármi történjék is velem. Bárhová vessen is sorsom, én nem leszek más, mint a ki vagyok. Ebből fognak önök reám ismerni. Ha vala­mit én jónak látok, e jó érdekében én minden kibúvó nélkül minden erőmet a küzdelembe viszem. Az egyéni anyagi jólét szempontjából beismerem, hogy ez hálátlan, rossz természet; de a közjó s az egyén legfőbb javá­nak, a szabadságnak szemponjából a leghálásabb. Ebben a tudatban, ebben a meggyőződésen érhetnek engemet pillanatnyi bajok, de ezek le nem sujthalnak. Szegény ember, kinek nincs egyebe, mint a lelke s a munkás két keze, ha szellemi és erkölcsi függetlenségét veszíti, mindenét veszíti. Én erre a mindenre sohasem játszom, annál kevésbé fogom azt eljátszani. Önök se tegyék ! — Nagy munka vár önökre t. kartársaim, az a nagy munka, hogy a művelődés szükségének érzetét bevéssék a köznép leikébe. Mindaddig, míg e nagy müvet önök meg nem alkotják, a hivatásuk fontosságához mért anyagi és erkölcsi jólét utópia marad ; mert a küzde­lemben a független társadalomból nincsenek érdektár­saik, nincsenek szövetségeseik. E munkához az akarat­nak nagy elhatározása, a jellemnek nagy szivósága szükséges. Azért kell magunkat gyakorolni a jellemes csele­kedetekben ; hadd lássa a nép, hogy a komoly feladatra képesek vagyunk ; hadd tapasztalják az elöljárók, hogy válságos pillanatokban van kikre számitaniok. Az ember, ha erőit nem gyakorolja, lelkileg épugy összezsugorodik, mint testileg; a ki akaratát nemes dolgokért — kocz- kázatok árán is — gyakori próbára nem teszi, múmia lesz belőle jellem dolgában. Ismételten kartársi szeretetükbe, barátságukba ajánlom magamat és kérem, hogy forduljanak hozzám a távolba is kartársi bizalommal.« Ember beszéde a tanítóság körében nagy hatást keltett. Szűnni nem akaró éljenzés töltötte be a termet, mely csak akkor csillapult mikor felállott Masztelyák Pál antalóczi tanító és Ember János érdemeit méltató lelkes beszéd kíséretében azon indítványt tette, hogy határozza el a közgyűlés Ember János életrajzának, eddigi tanügyi és társadalmi működése ismertetésének megiratását és kiadatását, hogy az Ember élete, mint követendő példa álljon a tanítóság szeme előtt. A mü tiszta jövedelmének hovaforditását Ember János hatá­rozza meg. A közgyűlés ezt az indítványt is egyhangúlag ma­gáévá tette, mire Torma János ismételten biztosította Ember Jánost arról, hogy az ungvármegyei tanítóság jó emlékében állandóan helyet biztosított magának, — a közgyűlés háromszoros *Eijen soká* éneklése mellett berekesztette. Lakásviszonyaink. Az Ungvár városi lakásviszonyok elleni pana­szoknak se vége, se hossza. A lakók osztályát képező közönség tűrni kény­telen, hogy majd minden évnegyedben a háziurak részéről házbérfelemelésben részesüljön, anélkül, hogy legkevésebb kilátás volna arra, hogy a bajon segítve lesz. Három-négy év alatt a lakás-bérek sok helyütt megkétszereződtek, de legtöbb helyütt 30°/o-al emel­kedtek, — és ellehetünk készülve reá, hogy még emel­kedni fognak. A múlt évben történt tömeges házbéremelésnek még csak volt némi alapjuk: magasabb lett a községi pótadó; — de a legutóbbi házbérnegyed alkalmával beállott béremelések még ezzel sem indokolhatók, mert a községi pótadó a múlt évinél jóval alacsonyabb °/o-ban állapíttatott meg. S a közönség, a lakók tűrni és megfizetni kény­telenek a felemelt béreket, mert nincs lakás, nincs a szó szoros értelmében vett emberi lakul szolgálható helyiség oly számban, hogy drága pénzért mindenki tisztességességes lakáshoz juthasson. Sárból készült, tűz ellen nem védett épületekben kénytelen lakni az is, ki lakbérül 200—300 frtot fizet. Egészségtelen, bűzös helyiségek, a lakályosság legelemibb követelményeinek sem megfelelő sárfallal körülvett üregekért kénytelen a közönség legnagyobb része keresményének egy tetemes összegét fizetni, hogy legyen hely, hol álomra hajthassa fejét, hova a szél és viz ellen vonuljon. Az urasági istállók nagyobb kényelemmel épül­nek, mint Ungvári a legtöbb ház. Meddig fog ez még tartani ? Mikor fog bekövetkezni az az idő, hogy városunk a lakásviszonyok tekintetében is haladni fog ? Erre szeretnénk mielőbb feleletet, tényekben nyilvánuló fele­letet nyerni. Mert bizony az építkezési kedv nálunk nagyon lanyha. Ennek megszüntetésére, illetve az építkezéseknek fokozására a város képviselőtestülete elhatározta ugyan, hogy a legközelebbi 5 éven belül építő uj házakra 10 éves községi pótadómentességet engedélyez. A határozatnak azonban nincs látható eredménye. Nagyobb építkezés nem történhetik, sőt még ki­látásba sincs. Mindössze tán 15—20 kisebb-nagyobb építkezés történt e nyár folyamán városunkban ; ezen építkezések azonban alig valamivel magositották a lakások számát. A város tulajdonát képező „Fehér Hajó“ újból épiitésére a Gerster és Kreisel ezég által beadott ajánlat volt az első biztató remény, hogy: épülni fog Ungvár. Most ez a reményünk is szétmállott. Az épitésre ajánlkozó ezég ugyanis jelzálogi biz­tosítás mellett hajlandó csak ajánlatának megfelelni, a város pedig e feltételt elfogadni nem hajlandó. Megkezdődnek tehat újból a tárgyalások, ki tudja mikor fognak véget érni s a „Fehér Hajó“ továbbra is marad abban az elhagyatott állapotban, mely eddig is már annyi gúnyolódásra adott alkalmat. Ennek nem szabadna igy lenni. Csak a napokban volt a vármegyénél tárgyalás az ungvári lakásviszonyok ügyében. A katonaság megkeresésére tartatott ez, mert a katonatisztek jelenlegi lakbérilletményükért nem tudnak megfelelő lakáshoz jutni s a tárgyaló-bizottság kény­telen volt elismerni, hogy ez igy van. A hivatalos városnak kell tehát jövőben a katona­tisztek lakásáról gondoskodni. S a mi nem sikerült a katonatiszteknek, bizo­nyára nem fog sikerülni a városnak sem, s ellehetünk reá készülve, hogy e lakbérpótlások tetemes összeget fognak elnyelni a varos pénztárából. Nem lenne-e jobb, czélszerübb, és a közönség összeségére nézve kedvezőbb, ha a város elöljárósága a képviselőtestülettel egyetemben arra irányítaná mun­kálkodásának egy részét, hogy e fizetési pótlások el- kerühetlenek, s e helyett nagyobb számú építkezés történjék városunkban. Elsőnek ott volna mindjárt a „Fehér Hajó“ épülete. Kétemeletes bérházzá építve 10—15 úri lakással szaporodna városunk. A magánosok, a pénzintézetek körében oda kel­lene hatni, hogy többségükkel hozzájáruljanak a lakás­hiány megszüntetéséhez. S ha ez elérhető nem lenne, gondoskodás tár­gyát képezhetné oly érdekcsoportok megteremtése, minők 'más városokban is tömeges és tisztességesen jövedelmező építkezésekbe helyezik tőkéjüket, a maguk jövedelmének szaporítására, kimondhatlan előnyére a közönség azon részének, kiket minden házbérfizetési negyednél zsebük fenekéig megijeszt a házi urak leg­többje. G. A ílllérbankról. Ha egy futó pillantással végig tekintünk a helybeli Fillérbank működésén, azt fogjuk találni, hogy az ung­vári polgárságra humanistikus és önzetlen működése már eddig is áldásos volt s ha ezen szövetkezel tenden- tiáját, eszközeit tekintjük, jövőjére nézve a legszebb re­ményekkel lehetünk eltelve. A szellem, mely a fillérbankban él és uralkodik, az igazi telebaráti szeretet szelleme, mely önzetlen, hu­manistikus eljárásában jut kifejezésre. Ezen eljárás ket­tős irányú. Először a tagok som egymáson, sem a kö­zönségen nem nyerészkednek, ellenben segélyezik egy­mást, másodszor vezető egyéniségei minden díjazás nél­kül szentelik idejüket polgártársaik anyagi érdekei szol­gálatának, megelégedvén az öntudattal, a mely keblüket betölti, midőn tehetségüket és szabadidejük jórészét a ne­mes czélra áldozzák fel. Nem mint nyerészkedő vállalat működik e szövet­kezet, kölcsöneit nem uzsora kamatra, hanem 7%-osra adja ki most is, midőn maga is kölcsönpénzre van utalva. E 7%-on felül nem számit kozzá semminemű más költséget, nevezetesen kezelési s egyéb ily czimen szedett mellékköltségeket. Hitelszövetkezetünk azonban még nem a múlt, ha­nem a jövő intézménye és bár panaszra eddig nincs ok, a közönség csak akkor fogja a megérdemelt mértékben felkarolni a szövetkezeti eszmét, ha működésének ered­ményei szemmelláthatók, kézzelfoghatók lesznek. És ez egy-két év alatt mulhatlanul be fog következni; külö­nösen abban az esetben, ha az alapszabályokban kife­jezett czéljához képest termelési szövetkezeteket létesít s igy közvetlen befolyást gyakorol a kisiparos polgárság anyagi és erkölcsi függetlenségének megmentésére; és intézményt létesít az egész városi polgárság némely ér­dekeinek megóvására. így a hús kérdését is a Fillérbank fogja megoldani azáltal, hogy saját kebelében husfogyasztási szövetkeze­tét létesít már a legközelebbi jövőben; megtöri a mé­szárosok monopóliumát és őket egészséges versenyre kényszeríti. Az az akadály, mely a husfogyasztási szö­vetkezetnek önálló szervezését nehézzé tette volna, t. i. a pénzkérdés ma már nem létezik; a Fillérbanknak annyi pénze van a husfogyasztási alszövetkezet megala­kítására a mennyi kell. Az intézetnek tehát itt alkalmas talaja van. Az alkalmas talajba ültetett facsemete a földbe gyökeret ver, fejlődésnek indul és idővel erős, hatalmas fává nő. Ez lesz a Fillérbank sorsa ; mert nem nézi részvényeseinek anyagi hasznát a többi pénzintézet módjára, a Filler- bank nem osztalékra dolgozik, hanem az a közvetlen czélja, hogy hitelt biztosítson a többi intézetek által figye­lembe nem vett társadalmi osztályoknak is. A mi a vezetést illeti, azzal meg van czáfolva a közmondást, hogy olcsó húsnak hig a leve. A humanitás természetesen nem mehet s nem is megy annyira, hogy a czéltalan s az intézményre nézve koczkázatos hiteligények is kielégítésre találjanak. Eddig az intézettől 142 tag 30570 trt 80 kr összegű kölcsönt nyert, a mi tekintve az intézet fenállásának rövid idejét, elég eredménynek nevezhető. A tagok kitűnnek a kölcsön visszafizetésében tanúsított pontosságukkal. Mindezek a jelek arra mutatnak, hogy a Fillérbank észszerű vezetés mellett Ungvár város legjelentékenyebb gazdasági tényezői közé fog emelkedni, ügy legyen ! KÜLÖNFÉLÉK. * A király születésnapja, ő Felsége a király (15. születés napját az egész vármegye területén hálaadó istentisztelettel ünnepelték meg e hó 18-án. Ungvári a rk. plébánia templomban Zoltsák János nyug. főgymnásiumi tanár, a püspöki székesegyházban Gébé Viktor püspöki helynök mondták a szent-misét. A rk. plébánia-templomban Kende Péter alispán veze­tése mellett megjelentek a vármegyei-, városi- és kir. hivatalok tisztviselői, a diszlövéseket pedig a közös had­seregbeliek távolléte folytán — egy honvéd-század telje­sítette. Nagy-Kaposon szintén nagyobb ünnepélyesség­gel ülték meg a király születésnapját. A miskolezi had­gyakorlatokra távozott 65. és 06. gyalogezred zászló­aljai tábori misén vettek részt. Délben a kaposi közön­ség a tisztikarral egyetemben fényes társasebédet ren­dezett, este pedig czigány- és katona-zene mellett táncz- mulatság laríatott. — Lyután a gk. templomban tartott istentisztelet alkalmával Bacsinszky Ödön hazafias beszédet tartott; ebédre pedig meghívta a község ösz- szes értelmiségét, s azt újból egy igazi honszeretetből fakadó beszéddel fűszerezte. * István király ünnepe. A legelső magyar király emlékét : Szent István napját e hó 20-án méltó kegyelettel ünnepelte meg városunk lakosságának legna­gyobb része. Reggeli 9 órakor a rk. plébánia-templom­ban a hatóságok és katonaság jelenlétében Fölkel Béla segédlelkész mondott tartalmas szent- beszédet, melynek végeztével Zoltsák János szent misét olvasott. A szo­kásos. és a honvédek által adni szokott diszlövések ez idén elmaradtak, s n aga a honvédlegénység egy sza­kasza a templom belsejébe volt kirendelve. * Az uj iparvasutak. Mind inkább szapo­rodnak azok a Rónay Antal főerdőtanácsos alkotó szellemével oly szoros kapcsolatban álló feltételek és tényezők, a melyek a kincstári erdőségek termékeinek nemcsak okszerű kihasználását és értékesítését hivat- vák hosszú időre biztosítani, hanem a melyek egy­szersmind felvidéki szegény népünknek nyitnak több és több kereset forrást. Ily ezélzatu alkotások gyu- pontját a perecsenyi Bantlin-féle vegyigyárak és ugyan­csak Perecsenyben az államvasuti talpfatelitő telep ké­pezik. Ezen gyárak igen nagy mennyiségű bükkfa anyagot dolgoznak fel. A bükkfának a gyárakhoz jut­tatását már eddig is több, részint gőz-, részint lőerőre berendezett hegyi pálya közvetítette. Újabban ismét két ily iparvasut adatott át a forgalomnak. Egyik Pere- cseny községgel szemben az Ung folyó balpartján kezdődő Visnyi völgyben kiépített 8 kilométernél hosz • szabb, a másik pedig Kis-Berezna község határában a Vulcsini völgyben létesült rövidebb pálya. Az előbbi gőzmozdonyra berendezett 5 kilométernél hosszabb ré­szének mütanrendőri bejárása Lourich László m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő vezetése mellett a f. hó 22-én, az utóbbinak pedig 23-ikán volt. Értesülésünk szerint a hivatalos eljárást igen élvezetes s kedélyes kirándulás jellegével ruházta fel mindkét alkalommal fel Rónay főerdőtanácsosnak, mint az erdőkincstár képviselőjének páratlanul gondos és szives vendég­szeretete. * Kinevezés. Federber Jenő ungmegyei állat­orvos az esztergom vármegyei alispán által Esztergom- vármegye járási állatorvossává neveztetett ki. * Közelednek a beiratkozások. — Az 1895 — 96. tanév nehány nap múlva kezdetét veszi. A beiratások idejéről a helybeli iskolai hatóságoktól a kö­vetkező értesítéseket vettük : Az ungvári főgimnáziumban a tanulók folyta­tólagos felvétele augusztus 29., 30, és 31. napjain reg­geli 8 órától 12 ig fog megtörténni. Az előadások szept. hó 2-án kezdődnek. Mindazok részéről, kik a I. osztályba óhajt­ják magukat felvétetni, a szükséges iskolai bizonyítvá­nyokon kívül keresztlevelet és himlőoltási bizonyítványt is tartoznak bemutatni. Az ungvári görög szertartásii katholikus leánynevelő és tanintézetben az 1895—6. tanévre a tanulók szabályszerű felvétele t. évi szeptember hó 4—10. napjain az intézeti épületben levő igazgatói iro­dában reggel 8—12 óráig, délután pedig 3—5-ig tör­ténik. 11-én >Veni Sancte* és kezdetűket veszik a nyil­vános előadások. Az ungvári állami elemi népiskolákban a ta­nulók beiratása szept. hó 2-ától bezárólag 8-ig, reggeli 8—12, és d. u. 2—4 óráig eszközölhető. A tanítás 9-én kezdődik meg. Az ungvári kir. gör. kath. tanítóképző inté­zetben az 1895—96-ik tanévre a beiratások t. é. szept. tember hó 2-án veszik kezdetűket s 5-ig tartanak, ugyan­ezen napokon fognak megtartatni a felvételi, javító és pótvizsgálatok is. Szeptember 5-én *Veni sancte* s a tanév ünnepélyes megnyitása, szeptember 6-án pedig a rendes előadások kezdete. A képezdébe az 1868. XXXVili. t.-cz. 86. §. értelmében olyan ép testű növendékek vé­tetnek fel, kik a 15-ik évet már meghaladták, s az anyanyelv, számvetés, földrajz és hazai történelemben legalább annyi jártassággal bírnak, a mennyit a gymna­sium vagy reáliskola 4 alsó osztályában tanítanak. A belépni kívánó növendék erről vagy nyilvános iskolai bizonyítványt köteles elömulatni, vagy felvételi vizsgának kell magát alávetnie. A kik felvételi vizsga alapján akarják magokat a képezdébe lelvétetni a munkács-

Next

/
Thumbnails
Contents