Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-04-07 / 14. szám
Melléklet az UNG 14. számához. példával állunk elő. Például egy pénzintézet alaptőkéje 45,000 Irt, üzleteredménye 10,000 írt, osztaléka 8%. Többre a részvényesek igénye nem is terjed, mivel néhányszor osztalékot nem is élveztek, lévén olt patriarkális kezelés következtében sok leírni való. Ezen intézet alaptőkéje 3000 írtra volna szanálható. Ha gyorsan kívánjuk az átalakítást, a 45,000 írtból 7 év leforgása alatt évenként 6000 irtot visszafizetnénk a részvényeseknek, a megmaradt tőke után mindig 8% osztalékot adva. És évenként a tiszta nyereségből minimum 5000 frtot (ordíthatunk tartalékra. Szóyal: hét év leforgása alatt többet nyernénk tartalékban, mint visz- szafizetünk alaptőkében. Azaz, a kisebbedett alaptőke daczára, az intézet vagyona nagyobbodott s Így tekintélye és hitele sem szenvedett csorbát. De gyarapodott a 7 év alatt minden valószínűség szerint a fogalom és ennek következtében a tiszta jövedelem is. És ekkor 7 év után, a meglevő 3000 írt alaptőkének mintegy 400°/o-át teszi ki a nyereség, amelyből oly osztalékot adhatunk a részvényeseknek, amilyenre hazánkban nincs példa és e mellett még tekintélyes összeg tehető a tartalékba is. A mely jövedelmet produkál pedig az évenként a tartalékhoz irt összeg, ily irányban tapasztalható a kölcsönkamatlábbal. Nem szükséges a példához kommentárt csatolni. Ha általánosan ekkép szervezkednek intézeteink, magasztos missziót teljesíthetnének. Védekezzünk a rovarok ellen! A gyümölcsfák és gyümölcsösök tulajdonosainak nem kis gondot ad a tavaszi idő beálltával a kártékony rovarok irtása. S amennyiben ez az irtás sok helyütt minden szakértelem nélkül tétetik s a gyökeres kiirtáshoz szükséges kellő képzettség nem mindenütt van meg, a földmivelésügyi miniszter a m. kir. állami rovatani állomás közvetítésével időnkint szükségét látja a kártékony rovarok életének és kiirtási módjának széles körbeni ismertetését. Ilyen ismertetést, illetve Útmutatást bocsátott ki a legközelebbi napokban a rovartani állomás a vértetü ellen való védekezésre, melyet alább egész terjedelmében közlünk azzal, hogy a vértetü azon káros rovarok közzé tartozik, melyek az 1894. évi XII. t.-cz. 52. §-a alapján a mulasztó költségére hatóságilag is irtandók. Az Útmutatás igy szól: A véítetű a növénytetvek (Aphidae) családjába tartozik és életmódja, valamint szaporodásának folyamata nagyjában véve olyan, mint a növénytetvek nagy részéé. Testalkatra nézve szintén hasonlít a többi növény tetühöz Vértetűnek azért nevezik, mert testének belsejében vérpiros nedv van és ha az állatot valami világos alapon szétnyomjuk, piros folt marad a helyén. Ámde ez a körülmény még nem biztos ismertető jele ennek a fajnak, mert több rokonának szintén megvan ez a tulajdonsága. Miből ítélhetjük meg tehát legbiztosabban, vájjon igazán vértetűvel van-e dolgunk? Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a vértetü főképpen almafákon, ritkában körte- és birsalmafákon, kivételesen a galagonyán és berkenyén él. Ezek közül a fák közül az almafa az, a melyre legártalmasabb. Sohasem a leveleket támadja meg, hanem mindig csak az ágakat, fiatalabb fáknál magát a törzset is. Társaságában él együtt és a serdültebb példányok testéből is szoros viszonyban állottak az egyházzal. Az iparosok azon helyes elvből indultak ki, hogy a munka sikeréhez az emberi munkálkodáson kívül isteni segítség is szükséges. Itt üngvárott is a vallásos érzet lép előtérbe minden testületnél, különösen a buzgóbb katholikus Drugeth grófok idejében. Több czéhlevél szabályzata szerint minden vasárnap és ünnepnapon az istentiszteleten pontosan megkellett jelenni, e napokon minden munka szüneteljen. Az egyházi körmenetekben minden egyes czéh saját védszentjének képével ellátott zászlaja alatt vesz részt; a bírságokat és illetékeket sokszor viaszkban szedik fel, mert a templomban a czéheknek külön oltáruk volt, melyet viaszszal, gyertyákkal ellátni tartoztak. E vallásos szellem kifolyása volt a czéhtársak kölcsönös segélyezése s a betegek ápolásáról való gondoskodás. A múlt századok mesterlegénye vándorkönyvével kezében, mint saját házába lépett a czéh szállójába, ha nem volt pénze, volt hitele, ha betegen érkezett meg, ápolták. A szegénységre jutott mestert is a czéh pénztárából segélyezték és ápolták, ha beteg volt. Ha egy czéhtárs meghalt, akkor összes társai kisérték örök nyugalma helyéig, visszakiscrték a gyászoló családot a lakásba s kötelesek voltak részt venni a megholtérti gyászistentiszteleten. Összetartottak ők tehát a bölcsőtől a sírig! íme, ebből a kis képből is láthatjuk, mennyi szép és megható vonás jellemzi a régi polgárokat, a kik vallás és keresztény felebaráti szeretet kötelékeivel voltak egymáshoz fűzve. Törvényhozásunk 1872-ben eltörölte czéheket s a kor igényeinek és az ipar jelenlegi állásának jobban megfelelő másnemű ipartestületeket szervezett. Nem maradt meg egyéb a régi czéhek intézvé- nyeiből csak az emlékezet. Mentsük meg ezt a jövő számára és jegyezzük meg legalább a múltnak a mi legnagyobb és legfontosabb igazságát, mely a czéhleve- lekből annyiszor felénk sugárzik, hogy Csak az erős és mély valláserkölcsi alapra lektetett munka és szorgalom az. mely elégültté és boldoggá tesz. Koválóczy Rezső. valami viaszféle höíehér, gyapjúhoz vagy gyapot-1 hoz hasonló váladék izzad ki. Hogyha sok vértetü szorosan egymás mellé telepedve lepi el a fának valamelyik részét, akkor az a I hófehér gyapjas váladék közös takarót alkot az egész > csapat felett és olyan, mintha azon a folton dér lepte volna el a fát. Még magasabb fákon is könnyű őket i ezen a réven felismerni, mert a vértetűkolóniák jobbára az ágaknak a föld felé néző oldalán szeretnek csoportosulni, nyilván azért, hogy az esőtől ilyen módon jobban meg legyenek kiméivé. Ha az említett fehér váladékot ecsettel vagy tűvel gondosan eltávolítjuk, akkor meglátjuk a fa kérgén sűrűn egymás mellé sorakozott és szorosan a fához lapult tetveket, nagyot-kicsit vegyesen. A felnőttek H/2 millim. hosszúak, testük némileg körtealaku, színük sötétbarna. Szemük vörhenyes, csápjuk a testhez képest aránylag rövid. A fejnek alsó részén van a három izűlékből álló szipóka, vagyis szívó csőr, melylyel a fák kérgét megszórják, a kéreg alatti élő szövetnek a (cambiumnak) nedvét kiszívják és evvel a fát először elsatnyitják, később pedig esetleg meg is ölik, úgy, mint a hogy a filloxera megöli a szőlőtőkét. A szívás helyén a faágakon, rendetlen daganatok, dudorodások támadnak, melyeknek fellazult szövete könnyen korhadásba megy át és igy a tápláló nedvek tovább vezetésére alkalmatlanná válik. Azok a vértetvek, a melyek tavasztól őszig találhatók, mind szárnyatlanok és mind anyák ; hímek nincsenek köztük, hanem valamennyi — megelőző párzás nélkül, tehát szűzenszaporodás utján — 30—50 eleven ivadékot szül. A fiatalok először sárgák és csak további növekedésük mellett öltenek először sötétsárga és később fokozatosan barna színt. Miután igy egymásután nyolcz vagy tiz ivadék csupa szárnyatlan elevenszülő anyákból állott, végre ősszel a társaság egyes példányai tökéletesebb fejlődést érnek el és megszárnyasodnak. Ezek a szárnyas alakok szintén mind anyák ugyan és a mellett szüzenszaporo- dók is, azonban már nem eleveneket szülnek, hanem petéket tojnak. Elgondolhatjuk, hogy nem hiában van szárnyuk és nem is maradnak meg születésük helyén, mint szárnyatlan testvéreik, hanem átengedik magukat a légáramlatnak és ennek segítségével elrepülnek újabb és újabb helyekre, ilyen módon terjesztvén a bajt mindig nagyobb területekre. A hová egy ilyen őszi szárnyas anya leszállóit, ok petéiből valódi hímek és nőstények keletkeznek, melyek párosodnak és ennek révén a nőstények valóságos tért mékenyitett petéket tojnak. Ezek a megtermékenyített peték a jövő évi fiatal kolóniák alapjai. Nevezetes és figyelemre igen méltó tény még az is, hogy a vértetü-példányok egy része levándorol a megtámadott fa gyökerére is és ott éppen olyan módon él mint a föld feletti testvérei az ágakon. Mindamellett a példányok túlnyomó része a telet is a földfeletti részeken huzza ki. A vértetü már a múlt század közepe táján fedezték fel Eszák-Amerikában, Canadában; kétségtelen tehát, hogy az atlanti oczeán túlsó partjairól került át hozzánk Európába. 1789-ben Angolországban, 1812-ben Franczia- országban Bretagneban, nyolcz évvel később Párisban állapították meg. Innen azután tovább terjedt Belgiumba, Hollandiába, Németországba és lassankint Európa majdnem minden államba, egészen a Kaukázusig. Hazánkban 1884-ben Puszta-Födémesen Pozsony- vármegyében, 1885-ben Temes-vármegye Palánka, Verestemplom és Vracsevgáj községeiben, 1886-ban Magyaróváron, 1888-ban Ménesen fedezték fel. Azóta az infek- czió különösen Arad- és Temes-vármegyékben öltött nagyobb mértéket; majd felmerült az erdélyi részekben is, még pedig Brassóban. Jóformán mindenütt bebizonyult, hogy máshonnan hozatott gyümölcsfacsemetékkel hurczolták be a vészt. A csemeteforgalom tehát a bajnak főterjesztője. Védekezés. Első dolog az, hogy a hova a bajt még nem hurczolták be, ott mindenki nagyon óvatos legyen és ne vásároljon csemetét, sőt még oltógallyat sem máshonnan, mint olyan helyről, melynek vértetü- től való mentessége kétségtelen. Főképpen pedig a külföldről való behozatalnál kell igen óvatosnak lenni. Ha azonban mind a mellett befészkelte magát valahová a vértetü, akkor a fákat azonnal és nagyon lelkiismeretesen fertőzetleniteni kell. A vértetülepte fiatabb csemetéket- és oltógallyakat gondosan bekenjük olyan keverékkel, mely 150 gramm zö'd szappanból, 200 köbczentiméter kozmaszeszből (amylalkohol) és 9 gramm karbolsavból készül. Ezeket j az alkotó részeket annyi vízben kell feloldani, hogy az 5 egész egy liternyit tegyen ki. Az egészet még 4 liter vízzel felhigitjuk. Öreg iáknál a megtámadott foltokat valami növényi olajjal kell beecsetelni és utána az összes mélyedéseket és sebeket olyan tapaszszal kell bemázolni, mely felerészben gyúrható agyagból, felerészben pedig friss tehéntrágyából áll és a melynek alkotó részeit nagyon jól összekeverték. A hol a vértetü már a fiatalabb ágakat is ellepte, ott ezeket le kell nyesni és elégetni. A fönnebbi eljárások mindaddig ismétlődnek, mig vértetük mutatkoznak és nemcsak az almafákra, hanem az esetleg szintén fertőzött körte-, birs- és berkenye-fákra, valamint galagonyabokrokra is ki kell terjeszteni. Mivel pedig a vértetvek egy része a fák gyökerén élősködik, azért ősszel az illető fák töve körül másfél arasznyi mélységre oltatlan meszet kell helyezni Az oltatlan mész mennyisége a fa nagyságától függ és arra való, hogy a gyökereken kitelelt tetvek ne mászhassanak fel a földfeletti részekre. Francziaországban ugyanerre a czélra jó sikerrel használnak fazekas-agyagból való vakolatot, melyet 8—10 czentim.-nyi vastag rétegben a fa törzse körül, közvetetlenül a főbb gyökerek fölé, 30—40 czentim.-nyi körben alkalmaznak, gondosan ügyelve arra, hogy mindenütt jól összeáljon és repedés ne legyen rajta. Ha ez a burkolat jól’el van készítve, akkor a gyökereken levő tetvek a szabad levegőtől igen alaposan el vannak zárva. KÜLÖNFÉLÉK. * Nagyheti áj tatosságok. A helybeli r. kath. plébánia-templomban a nagyheti istenitisztelet időrendje : ápril 7-én, virágvasárnapon 9 órakor a barkaszentelés, utána nagy mise, a passió éneklésével. 10- én, szerdán d. u. hatodfél órakor sz. zso- losma a lamentatiókkal. 11- én, nagycsütörtökön 9 órakor szent mise. Gloria-kor megszólalván a harangok, elnémulnak a nagyszombati Gloria énekléséig. Mise után az oltárok lefosztása, d. u. hatodfél órakor sz. solozsma a lamen- tátiókkal. 12- én, nagypénteken 9 orakor az előszenteltek miséje passió éneklésével; mise végeztével Krisztus sírba tétele, ezután szent beszéd ; d. u. 5 órakor sz. zsolosma a lamentatiókkal, végeztével a szent sir bezárása után tót nyelvű szent beszéd. 13- án, nagyszombaton 7 órakor a szent sir megnyitása után a tűz s a húsvéti gyertya szentelése az „Exultet iám“ legszebb rituális ének zengedezésével, a keresztkut megáldása; ezután énekes mise, mely alatt Gloria-kor megszólalnak a harangok ; d. u. a 6V4 órakor kezdett zsolosma elénekelése után hetedfél órakor Krisztus feltámadásának ünneplése körmenettel. 14-én, husvét vasárnapján a 7 órai énekes sz. mise végeztével a pászka és húsvéti eledelek megáldása ; 9 órakor szent beszéd után ünnepies szent mise. * Az ungvári társas-kör ez idénybeni utolsó estéjét április hó 20-án tartja a kör helyiségében, érdekes műsorral, mit táncz fog követni. Bemeneti dij 50 kr. Családjegy 1 frt 30 kr. A tiszta jövedelem fele a társasköri könyvtár gyarapítására, másik fele a „Fehérkereszt-egyesület“ javára fog fordittatni. Bemeneti jegyek előre válthatók a kör szolgájánál. * Halálozások. KaiII Ferencz földbirtokos és 48—49-iki honvéd-főhadnagy, márczius 30-án 69 éves korában Radvánczon elhunyt. Temetése e hó 2-án volt s nagy közönség jelent meg a végtisztesség megadására. — Firczák Emil pályavégzett papnövendék, id. Firczák Sándor turja-paszikai lelkész fia, 24 éves korában múlt hó 29-én Turja-Paszikán elhunyt. — Kaminszky Géza, ungvári képezdei igazgatót megrendítő csapás érte: neje Balogh Irén folyó hó 5-én, életének 36-ik, házasságának 18-ik évében tüdőgyuladás- ban meghalt. A példást hitvest és anyát a férjén kívül 8 kiskorú gyermek és kiterjedt rokonság siratja, kiknek gyászában mi is osztozunk; mert társadalmunk egy melegkeblü, áldozatkész tagját veszítette el a korán elhunyt úri nőben. A megboldogultnak temetése ma délután 4 órakor lesz; az engesztelő szent mise pedig f. hó 9-én reggel 9 órakor a székesegyházban. — Legyen áldott emlékezete ! * Honvédujonczok esküje. A honvédujon- czok e hó 8-án délelőtt V2 10 órakor fogják hüség- esküjöket, a laktanya udvarában, ünnepélyesen letenni, mely eskületételt tábori mise fogja megelőzni. Ez ünnepélyen az ungvári honvédállomás-parancsnokság a közönség részvételét is szívesen veszi. * A kath. kör felolvasó estéinek cziklusa be- ! fejezést nyert márczius hó 17-én a tanítóképző-intézet nagytermében, melyet a nagyszámú közönség teljesen megtöltött. Az estélyen megjelent Firczák Gyula megyés püspök is. A műsort a képzőintézeti dalárda nyitotta meg a pápai hymnusz összhangzatos éneklésével. Utána dr. Laudon István főgimnáziumi tanár lépett a felolvasó asztalhoz s fejtegette a kereszténység fővárosának, Rómának fontosságát, ismertette nevezetességeit, az angyalvárat, a Vatikánt, sz. Péter és Pál templomait, a katakombákat és az amphiteátrumot. Majd Zoltsák János ugyancsak a római életből, a kereszténység harmadik századából olvasta föl „sz. Angela“ és „A börtön- : ben“ czimü legendáit, melyekben a keresztény hősiességet és a vértanúi szilárdságot rajzolta költői képekben. Az estének negyedik kiválóan érdekes pontja volt : Koválóczy Rezső főgimn. tanárnak felolvasása, ki a vármegyei levéltárban levő okmányok alapján szellemesen ismertette az ungvári régi czéhek három század előtti : életét, a czéhmester teendőit, az iparos mesterré és legénynyé való avatás kellékeit és a különböző czéh- • szabályokat, melyek a vallásosságot, az erkölcsösséget és a testvéri szeretetet írták elő. A kör egyházi elnöke -1 Hehelein Károly prépost köszönte meg a felolvasók- ■ nak az élvezetes estét, mig az intézeti zenekar záradé- , kul a Rákóczy-indulót játszotta el. ; * Az ipartestület visszaállítása ügyében t szombaton, múlt hó 30-án értekezlet tartatott a beteg- segélyző-pénztár helyiségében, melyen mintegy 40-en , vettek részt. Az értekezletet Tomajko István nyitotta meg az összehívó bizottság nevében, s ugyancsak ő ; választatott meg annak vezetésével is. Az értekezlet- czélja volt a minden szakmából összehívott iparosoktól- tájékozást nyerni az iránt, vájjon az ipartestület visz- szaállitása tényleg közóhaj tárgyát képezi-e ? A kérdéshez hozzászólók közül Juhász János az ipartestü- let visszaállítását nem mindenáron óhajtja, mig Breznai 1 Pál, Tomajkó István, Mihalics János, Weiszberger Lipót, Lipták József s többen a visszaállítás mellett ; I foglaltak határozott állást. Hosszabb, s iparosainknál
