Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-13 / 2. szám
2. SZÁM. XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. január 13. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sein közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi rész é illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ~ DNG VÁRMEGYE ÉS AZ ONGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A kézbesítés. Az 1876. évi X. t. ez. a kézbesítések eszközlését a községekre ruházta. A községek e kötelességüket tőlük telhetőiig teljesítették; azonban az újabb igazságügyi törvények követelményeinek nem tehetnek mindenben eleget. Ezen okbői az igaz- ságügyminiszter átiratilag kereste meg a belügyminisztert, hogy a kézbesiLés megfelelővé tétele tárgyában intézkedjék. A belügyminiszter ennek folytán rendeletét intézet 1 vármegyénk törvényhatóságához, a kézbesítés ügyének rendezése iránt. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága 189-t. deczember hó 21-éu tartott rendes közgyűlésében vette beható tárgyalás alá a kézbesítés kérdését. A törvényhatósági bizottság utasította a íőszolgabi- rákat, hogy a kézbesítések pontos foganatosítását hatályosan ellenőrizzék és megbízta az alispánt, hogy a főszolgabirákat értekezletre hívja be s annak megállapodásaihoz képest, a kézbesítés ügyének szükségessé vált újabb rendezése iránt mielőbb javaslatot terjeszszeff be. Előre látván azonban a törvényhatósági bizottság, hogy a községek a kézbesítés megfelelő ellátására képtelenek lesznek, mert a bíráknál hiányzik a kellő képzettség, a körjegyzőknek idejük nincs a kézbesítés végeztetésére, a kis községeknek pedig anyagi erejük hiányzik megfelelő kézbesítők díjazására : elhatározta, miként feliratot intéz az igazságügyminiszterhez, hogy a kézbesítésről szóló 1875. évi X. t. ez. oly képen való módosítása iránt ter- jeszszen törvényjavaslatot a képviselőház elé, hogy a községek a kézbesítés kötelezettsége alól mentessenek fel s a kézbesítés a perlekedő felek, vagy a büntetésre ítéltek terhére államilag fizetett s a járásbíróságoknál közvetlenül alárendelt kézbesítők által végeztessék. A íeliratot támogatás végett a vármegye alispánja elnökileg az ország összes alispánjaihoz is mpgküldütte, mi által a felírás ténye nyert súlyban és jelentőségben. A mi szegény kis községeinket oly közelről érdekelvén a kézbesítés kérdése, azt hiszsziik, a közérdeknek teszünk szolgálatot, midőn a feliratnak elvi jelentőségű részét az alábbiakban közzé teszszük: „Nagymóltóságu Miniszter ur! Mi, kik jól ismerjük községeink súlyos anyagi helyzetét, mi kik tudjuk, hogy a községi pótadó, — mely községeinkben már majdnem oly mennyiségű, mint az állami adók, — már is oly nagy sulylyal nehezedik községeinkre, hogy annak magasabbra emelése már elviselhetetlen lenne; --- mi kik tudjuk, hogy a kézbesítések kellő eszközlésének a községek által történő biztosítása az e cziinen már viselt kiadásokat igen tetemesen fokozni fogja, — mert mig most járásonként két kézbesítő vau alkalmazva egyenként 250 frt fizetéssel, az újabb igazságügyi törvények követelményeinek kellőleg megfelelendő, egy- egy 51—55 községből álló járásban legalább is még annyi kézbesitőnak alkalmazása lesz szükséges és pedig, hogy az alkalmazandó képesebb egyének megélhetése biztosítva legyen, egyenkint legalább is 850 frt évi fizetéssel : — mi ezeknek tudatában annál inkább csakis a törvény kötelező erejének kényszerhatása alatt tehetünk annak idején megfelelő intézkedéseket, mert meggyőződésünk szerint az 1875-ik évi X. t. ez., midőn a kézbesítések eszközöltetósónek kötelességét a községekre hárította, ezen kötelezettséggel általában a községeket méltánytalanul sújtotta. És kiválólag érzékenyen az oly kis községeket, melyek a község törvényes fogalmához kötött legelemibb functiók teljesitósér e sem rendelkeznek a szükséges anyagi és érteim i erőkkel, melyek, miként a vármegyónkbeli összes községek, csak is pótadóval tartják fenn magukat és a melyeknek 8—15 közsógenkint kell szövetkezniük, hogy a körjegyzőt s a körorvost fizethessék'. Méltánytalanul vannak sújtva a községek a kózbesittetós kötelezettségével, mert véleményünk szerint a községeknek ily kötelezése egyesek magán jogi sérelmeivel vagy büntetésre méltó cselekedeteivel nem hozható a felelősség elvét érintő oly kapcsolatba, hogy annak folyományaként a község méltányosan és jogosan volna kötelezhető egyesek jogsérelme vagy bűnös tettei miatt kiadások tételére a visszatérítésre való jog minden igénye nélkül. Ez okból a kézbesítés foganatosításáról, mint a jog- és igazságszolgáltatás egyik segédeszközéről való gondoskodás meggyőződésünk szeriut nem képezhet tulajdonképeni községi feladatot, lévén az sokkal inkább sorozható a jog- és igazságszolgáltatás közvetett vagy közvetlen állami feladatai közzé. Az államfő nevében gyakorolt bírói tevékenység minden ágazatában s minden nyilvánulásában felmerülő kiadások fedezése vagy megtérítése állami gondoskodás tárgyát képezi és pedig közvetve a jogkeresők által értékjegyekben fedezett kiadások utján és a perveszteseknek s elítélteknek, az okozott költségekben való elmarasztalása révén, vagy közvetlenül az igazságügyi tárcza terhére. • Méltá - nyos és jogos ki vállalómnak tartjuk mi tehát, hogy ezen elvek érvénye és hatálya alól a kézbesítések eszközlése, mely az igazságszolgáltatás tevékenységének elválaszthatlan részét kepezi, kivételt ne képezzen. Ezen elvek következetességével összhangban mentessenek fel, tehát a községek a kézbesittetás kötelezettsége alól és eszközöltessék a kézbesítés a Eg-y sikerült mulatság. — Az »Ung< eredeti tárczája. — Tárczát kellene írnom ?! A megbízás hízelgő, a munka szép, az anyag még szebb : szebb, mint a virágos mező május reggelén, de mi hasznom belőle, ha én a tárczák írása helyett eddig azoknak inkább kiürítésével foglalkoztam. Megpróbálom! Hisz úgy mondja az irás: .»bátorság férfi erény«, s én — ha tán mosolyog is rajt az anyám, — férfinek érzem magam Nem állítom ugyan, hogy mindig ily vakmerő bátorság lakozik bennem, hanem még íülembe zsong a Gyula muzsikája, még hevít a sugarak melege, a melyek ugyan nem nekem voltak szánva, de a melyek mellett engedelmükkel én is felmelegedtem. így hát, azt hiszem, eléggé érthető, hogy tárczám elején virágos mezőről és májusi reggelről ábrándozom január 9 én reggel V23 órakor. Pedig tudom, olvastam számtalanszor az emlékkönyvekben, hogy ábrándozás az élet megrontója, de lelke rajta annak, a ki ezt a szörnyű »igazságot* kilundálta. Nem tartozom ugyan azok sorába, a kik hinni tudnak az elmúlt kor alchimistái babonáiban, mégis biztosan állíthatom, hogy a mit Nehrebeczky Györgyné ő nagysága kezeibe vesz, az biztosan aranynyá válik. így volt ez tegnap is ! A milyen hideg, — hogy ne mondjam zord — egy bálterem a mulatság kezdetén, ép oly szeretelleljes melegség Fogadott bennünket tegnap a terembe leplünkkor. Igaz ugyan, hogy voltak olt — és pedig nem csekély mennyiségben — szeretetreméltó hidegségek is, ezek azonban oly szives melegséggel lettek (állítólag darabonkint potom 30 kraj- czárérl) kinálgatva, hogy máig sem tudom magamnak megmagyarázni, hogy a Irakkom szárnyai zálogban olt nem maradtak. És miként minden a világon, véleményünk is változott ; eddig valóban resteltem volna egy pinezérnőbe beleszeretni, s tegnap csak azon múlt, hogy ez rajtam meg nem esett, mert a szebbnél-szebb Hébék oly számmal voltak együtt, hogy lehetetlen volna közülük választani. Szinte látom a miránk illetékes járásbíróság bűnügyeinek vezetőjét, mily kárövendően mosolyog, gondolva magában: „No várj ficzkó! Varga Sándor nevelése alá kerülsz!« a ki — mint talán tetszik tudni — az ungvári fogház tiszteletben álló börtönmestere Nehogy azonban a bíró úr, hamis eskünek miatta maga elé találjon idézni, itt — palam et publice — bevallom, hogy biz én aligha nem ott hagytam volna nemesebb részeimnek legnemesebbikét, hanem miért, miért nem, — szivemet oda vinnem magammal nem volt szabad. Ennek okáról azonban hiába vallatna a biró úr, — de interni non judicat praetor, — lelvilágositást nem adhatnék. Tán egy kissé messze is kalandoztam tulajdonképeni tárgyamtól, de hát nem tehetek róla — tessék megbocsájtani — most minden irka-firkában az individualizmus a divat. Mig h vacsora folyt, az élőképek is megindultak. Megkoczkáztattam ugyan azt az állítást, hogy meglehetős bátorság lakik bennem, de az én toliam erejét, az én toliam erejét az élőképek méltatása sokszorosan meghaladja, annyit azonban beláttam, hogy nem kis munka lehetett hét eleven leánykát és két urat 3 perczig oly mozdulatlan némaságban együtt tartani, a hogy azt a mi kedves Heverdle tanárunk a »Látogatás a műteremben« czimü képben cselekedte ; meg hogy akárhányan szerettünk volna »sebesült« lenni, ha olyan ápolóra volna ! kilátásunk, mint volt dr. Krémer Gyulának Török Ma- j rianne grófnő személyében ; a »római szüzek* sem lehettek a valóságban bájosabbak, Sz lágyi Sándort meg I »visiói*-ért irigyelni tudom, a »féltékeny* kép bár már nagyon is táncz közben jött, le tudta kötni figyelmünket. Megmozdulván a vér a fiatalság ereiben s még az élőképek közti szünetek között megindult — az irokézek csatakiáltásaihoz hasonló ujjongással, — a csárdás. — »Hogy Volt* — »hogy volt* után, úgy hogy már a Lányi Gyula sokszor kipróbált karja is felmondta a szolgálatot. Mig a polka felvillanyozta idegeinket, a keringő lágy hangja ábrándos érzelmekbe rengetett s igy azt hiszem, nem lesz érte harag, ha a kiküldött riporter sok ténytől elvakult szemeit valaki elkerülte volna. Jelen voltak : Gzibur Vilmosné, Gornides Györgyné, Grabovszky Románné, Gutman Vilmosné, Haraszty Ká- rolyné, Hoffman Béláné, Hackt Károlvné, Ivántsy Lász- lóné, Illés Dávidné, Krémer Gyuláné, Kelen Gusz- távné, Kovács Adolfné, Kubovics Gáspárné, Krausz Emilné, Lám Sándorné, Lehoczky Béláné, Mijó Kálmánná, Nehrebeczky Györgyné, Orosz Mihályné, özv. Parti Ferenczné, Pollák József né, Peltsárszky Béláné, Repay Andrásné, Rózsay Rezsőné, özv. Sztareczkyné, Sternné, Tabódy Jenőné, Török Hermin grófné, Tóth Lajosné, Tóth Györgyné, Traxlerné, Weinberger Mérné és Weinberger Mórné urhölgyek. Továbbá Bene Sárika, Cornides Mariska, Csuha Malvin, Felföldy Anna, Fellner Erzsi, Grabovszky Jolán és Berta, Gruman Ilona, Haraszly Irén, Hackl Irén, Illés Elza, Ivántsy Margit, Kapdebo Ilona, Kelen Erzsi, Kún Blanka, Körössy Margit és Gizella, Kelemen Gizella, Mijó Sarolta és Etelka, Morgen Jolán, Mazurek Karolin, Orosz Gizella, Parti Guszta, Peltsárszky Margit, Stracker Szidónia, Stern Irma és Anna, Rózsay Margit, Tabódy Ida és Erzsiké, gróf Török Marianna kisasszonyok. Végül még csak arra kívánom felhívni a rendezők figyelmét, hogy máskor legyenek figyelemmel a szereplők életére, s azt veszedelemnek ki ne tegyék, miként tegnap kitették. Ugyanis az u. n. erősebb nem szemeiből oly emésztő lángözön csapott az eddig nem említett s »Jan d’ Arc*-ot ábrázoló élőkép télé, hogy valóban csak azon múlt, hogy a függöny egy pillantással hamarább gördült le, sem mint a máglya gyúlékony anyaga tüzet foghatott volna. így hát szerencsésen eljutottam tárczánk végére, nem akarok azonban az olvasó közönség szemében — azért hogy szives volt unalmas soraimat végig olvasni, — hálátlannak feltűnni, figyelmeztetem tehát önöket, hogy az élőképeket lefotografálják ... jó lesz vigyázni ! Hoffmann Gyula. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
