Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-03 / 5. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. február 3. 5. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEI: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A kibontakozás. A városházán egymást érik a közgyűlések. Foly a szóáradat a Fekete sasról, a mely ugyan feketének elég fekete, de éppenséggel nem sas, csupán egy tépett varjú, melynek kopott, kuszáit, fénytelen murczos tolla Ungvár nagy anyagi meztelenségét el nem takarja. Órahosszat elvitatkoznak rajta az érdemes városatyák, hogy vájjon a nemes város; vagy pedig Tomtsics és Kozár gondoskodjék-e róla, hogy a kiérdemült falai el ne dűljenek, vendégeit, miként az ürgéket ki ne öntse az égnek szakadó, nagy sűrű pelyhekben alá hulló áldása ; arról azonban senki sem gondolkozik, arról senki sem beszól, hol kellene keresnie és miként kellene mozgásba hozni azt az emeltyűt, melylyel Ungvár város anyagi (és vele együtt erkölcsi) létének szekerét a kátyúból ki lehetne emelni. A napról-napra való nyomorúságos tengődós igényli minden időnket és erőnket; szinte feledjük, hogy ha a kibontakozás módjai felett nem gondolkozunk és férfias cselekvésre nem határozzuk el magunkat, a mostani tengődő életét sem folytathatjuk, rövid idő alatt csődbe jutunk, mint a szatócs, a ki közönségét elvesztette s mit sem teszen arra nézve, hogy más vásárló publicumot biztosítson magának, csupán holtjának ajtajából nézegeti sóvár szemekkel a járó-kelőket. Magyarán kimondva, várjuk a sült galambot. Ne várjuk tovább! A megüresedett állomások betöltése közérdeklődés tárgya; de nem szabad, hogy kizárólagos tárgya legyen. A megválasztandó tisztviselőktől nagyon sok függ; de nem minden. Ők a végrehajtó közegek, de egyébre nem is kötelezhetők. Ha valamelyik tisztviselőnek egy-egy jó gondolata támad a kibontakozást illetőleg, előállhat vele; de azt egyáltalában nem parancsolhatjuk senki fiára, hogy neki ilyes gondolata legyen. A közönségnek azonban, ha csak Ungvár nevét 50 kr. nélkül Abderára nem akarja változtatni, kell, hogy legyenek eszméi, a melyeknek megtestesítése a várost súlyos helyzetéből .kiemeli s a jövőt biztosítja. És a város közönsége tényleg nem is olyan szegény — a szellemi és erkölcsi szegénységet értve, — mint a milyennek az eddigi állapotok mutatják. Jelesebb tagjainak vannak gondolatai, melyek arra lesznek hivatva, hogy a kibontakozás útjait megjelöljék. Ilyen gondolat a többek között az is, melyet közelebb hallottunk a képviselőtestület egyik kitűnőségétől, (Hehelein Károlytól) hogy a közterhek tulcsigázásával a bajon segíteni nem lehet. A közönség a mai 62%-os pótadót már nem bírja. Adóemelésről tehát szó sem lehet. Mikor még a jobbmódunak látszó polgárság is bevárja a végrehajtót, akkor az adóemelés oktalan dolog, mert magát az adóalapot fenyegeti veszólylyel Nincs tehát más mód, mint újabb és nagyobb kölcsönnel áthárítani a terheket a jövő nemzedékre is. Egészen helyes felfogás. A mostani desperatus állapotok nem annyira a jelen, mint a múlt hibáiból, mulasztásaiból erednek. Ha mi viseljük a múlt terheit, az igazság és méltányosság követelménye, hogy ebben a teher viselésében az utódok is segítségünkre jöjjenek. A kibontakozásnak másik módja a közjövedelmeknek mennél intensivebb kihasználása; minden magánérdek ée magán tekintet feltétlen báltérbe szorítása. A múlt szelleme, az a szellem, mely a magánérdekeknek kitárta a városháza ajtait, még mindig kisért; bármily „erélyesen“ hajtják is az adóhátralékokat, tuczatjával vannak azok a jómódú, de befolyásos polgárok, kiknek adótartozása több száz forintra rúg. A közjövedelmek kihasználásának kérdésére alkalmilag visszatérünk. Jelen soraink befejezéséül tisztelettel kérjük mindazokat a férfiakat, kiknek a kibontakozásra vonatkozó gondolataik vannak, lépjenek azokkal a nyilvánosság elé, hadd tisztázódjanak az eszmék s hadd lássa a közönség, hogy bármily súlyos is a helyzet, de nem reménytelen. Városi közgyűlés. 1895. január 28. Lüley Sándor dr. helyettes polgármester bejelentette, hogy a togyasztási adókezelők a múlt hóra 20% czimén 282 írt 58 krt hoztak levonásba. Ugyancsak ő jelentette, hogy a pesti kereskedelmi bank a 68 ezer írt kölcsönt folyó hó 5-én megküldötte, mely összegből a legsürgősebb természetű függő tartozások lefizetésére 62.238 frt 99 kr. fordittatott; egyúttal részletesen felsorolta, mire, mely tételekre adatott ki ez a pénz. Reismann Bertalan tudni óhajtja, vájjon azon függő tartozásokra adalott-e ki a kölcsön, a melyekre a képviselőtestület megszavazta ? A polgármester a kérdésre azt a felvilágosítást adja, hogy a kölcsönösszeg felhasználásának részleteire nézve nem állott rendelkezésére semminemű határozat, ő tehát legjobb belátása szerint a feltétlenül fizetendő tételekre adta ki a pénzt, még pedig a lehető legsürgősebben, nehogy nagy meny- nyiségü pénz gyümölcsözés nélkül heverjen a pénztárban, mi által a városnak körülbelül 30 frt kára lett volna naponkint. Reismann Mór nem veszi tudomásul a 62 ezer frt elfizetésését, mert olyan tételek is kielégittettek, a melyek, mint például a nyomtalanul eltűnt építőkövek, nem a várost, hanem Fincziczky volt polgármestert terhelik ■ de nem veszi tudomásul azért sem, mert ebben. ! a dologban a polgármesternek a képviselőtestület tudta és beleegyezése nélkül eljárni nem lett volna szabad. Hehelein Károly tüzetes és Reismannt is meggyőző felvilágosítást ad arra nézve, hogy a polgármester a város jól felfogott érdekében cselekedett, midőn a pénzt a feltétlenül és múlhatatlanul kielégítendő tartozások lefizetésére fordította. Azok a követelések, a melyek a 62 ezer forintból kielégítést nyertek, olyan természetűek, hogy azok kifizetésének csak elodázása is tetemes anyagi és erkölcsi kárt hozott volna a városra. A város visz kereseti joga egyébiránt a volt poigármesA calieo-bálban. — Február 2. — Az *Dng< eredeti tárczája. — Szép és csábos alakok találkája volt a tegnapi est. Minden nő rejtély. Már magában az egyforma jelmez is sok félreértésre ad alkalmat és a női kedély melegsége párosulva jó adag szeretetreméltósággal, oly kedvessé, oly zajossá tette a tegnapi estét. — Mikor aztán a rejtély megfejtői : a férfiak, ebben a kellemes mozgó női világban keresik az ösmerőst, keresik a szépet, keresik a szeretetreméltót, akkor előtérbe nyomul az egyforma jelmezt viselő élénk csacsogó szellemdus nők mindenike, mert a férfiak szótlan körültekintéséből úgy tudnak olvasni ezek a szeretetreméltó női lények és valljuk be, hogy ugyan ki is tudna tisztában lenni a férfiak közül azzal a tudattal: váljon ezek a nők szépek-e vagy rutak-e és hogy kik a ruták, mert ma mindenik nőnek fekete arcza van és ez egyformává tesz külsőleg minden nőt. Nem hiába mondja Szász Károly, hogy egy nő angyal és ördög is lehet, furcsa, hogy ma mindenik nő ördög, az álarcz azzá teszi őket; de a szemek csillogása, a termel hajlékonysága, idomzatossága sejteti mégis, hogy ezek az ördögök valami kecses, kedves teremtések, élénk kedélylyel. és szikrázó szellemmel. És mi férfiak sokáig nem tudunk ezekben a csábos alakokban ösmerőst találni. A rejtély egyre tart még és a sok megfejtésre vállalkozó férfiú érzi itt, hogy a nőket legnehezebb megismerni, megérteni. Szól a zene, emelkedik a kedv, ostrom ostromot ér. Itt egy férfiú körül csoportosul több kedves calico. Egy-egy megjegyzés, szellemes ötlet ugyancsak zavarba hozza azt a férfiút, a ki három nő szellemessége mellett kezdi belátni azt az igazságot, hogy több férfiút képes lebilincselni egy szellemdus nő, de egy férfi több nő szellemessége mellett zavarba jön. — Nagyon kerestelek, mikor fogsz már megnősülni? szól az egyik calico. — Kérdezd meg a szivedet! -- felelt a férfiú. — Hallom, hogy szeretsz kártyázni. Miért szereted te annyira a kártyát ? — A ti szegényetek részére rakom félre a nyereményeket ! — feleli a férfin és megtörli a homlokát a verejtéktől. — Furcsa vagy te, hogy nem látod a szépet, a ki téged szeret ! —• Szólj, kedves incselkedő, váljon nem te vagy-e az a szép? kérdezi a férfiú és kezdi érezni, hogy ez a három nő nagyban ostromolja őt. — Te kedves vagy, tudod azt ? — Ha te mondod, akkor elhiszem. — Képzeld, a világ gyanúsít tégedet. Te egy férjes nőnek udvarolsz. — Soha, a férjes nők előttem nem sokat érnek ! — feleli a férfiú zavarában dadogva. — Tudod, hogy goromba vagy. Látod én is férjes nő vagyok! — mondá az egyik calico. — Bocsáss meg szépem, le kivétel vagy, talán csak téged tudnálak szeretni! — válaszolá a férfiú melegséggel. — Mit szeretsz rajtam? — A szemedet! — És aztán ? — Piros kis ajkadat. — Honnét gondolod, hogy az piros és kicsi ? — Álarczod az előbb meglebbent és én még szép fogaidat is láttam. Hízelgő vagy, de ez jól áll neked. A három calico összesúgott és egy ismét közelegett a férfiúhoz. — Mond csak asszony vagy leány vagyok-e én ? — A szemeid nagyon lángolnak ! — Ez nem felelet. — De igen, ilyen láng csak egy asszony szemeiben éghet. — Ki az én férjem ? — Egy csúf ember ! — Na ez derék. Te vagy a világ csúfja és mégis mást tartasz csúfnak. — Bocsáss meg, de úgy gondolom, hogy nekem rendes a bajuszom. —' Miért tetszelegsz épen a bajuszoddal ? — Csak azért, mert te édes szépem a férjed bajuszát a legszebbnek tartod! — Micsoda? Te azt is tudod? Akkor ösmersz engemet is ! — Egy kicsikét! — feleié a férfiú komolyan. — Nos, és mit becsülsz bennem leginkább? — Semmit és sokat! — Kezdelek nem érteni? — Miután én a nőt a tűzhely körül szeretem legjobban és te nem vagy soha ottan, azért nem becsüllek, de mert letörlőd a szegények könnyeit és jótékony vagy, azért elismeréssel adózom neked! —- Köszönöm, hogy őszinte vagy, de látod : te nagyon szigorú vagy. Egy nőnek igen sajátságos vagy mondom kétféle szerepe van az életben. Egyik és ez a legterhesebb: a családi életben ; a másik pedig : a külvilágban ! És mert ti férfiak a nőket tetszelgőknek, hiúknak tartjátok, váljon hibázunk-e mi nők, ha sokszor a közéletben szerepelünk és meggyőzni iparkodunk titeket arról, hogy nálunk a hiúság és tetszelgés a jónak megteremtője.'' — Szépen beszélsz kedves calicom! — Meggyőztelek ugyebár, hogy mi nők joggal szerepelünk a külvilágban? — Hallgass rám édes bölcsem ! Egyszer vacsorára voltam hiva egy úri családhoz, az asztalra feladtak egy csirkét és tudod, hogy ez a csirke a tálból elfutott ? — Ez tréfa és gúny 1 szólt a calico s elfordult. — Látod kedves, ezzel meggyőztelek arról, hogy annál a háznál, a hol a nő mindig a külvilágban szerepel, az ilyesmi is megtörténhetik. — Kár veled az időt vesztegetnem, van benned jó adag gorombaság is! — feleié a második calico és hátat fordított a térfiunak. — Én is itt vagyok! szólt e perezben a harmadik calico. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
