Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-23 / 25. szám

hogy Farkasnak semminemű qualifikátiója nincs azon állásra, melyet elfoglal ? E kérelmek után tudatja védő a törvényszék és esküdtekkel, hogy Farkas néhány évvel ezelőtt mint tisztviselő hivatalosan bejárta Nagy- Szőllős korcsmáit és vendéglőit, melyek egyikében egy kártya-kompániára akadt, kik közé maga is letelepedett, s velük játszott mindaddig, mig neki a szerencse kedvezett ; mikor azután a szerencse elfordult tőle, s majd minden pénzét elvesztette, akkor hivatalos minőségből eredőleg a bankot lefoglalta és magával vitte, a lámpákat eloltatta, a társaságot pedig elverte. — Benyújt egy közigazgatási bizottsági határozatot, melyből Farkas megbizhatlanságára és hivatalos eljárásának helytelenségére lehet egész határozottan következtetni, melyből eredőleg a tanukat Farkas megbizhatlanságára nézve is kéri kihallgatni. Egyúttal bemutatja a beregszászi kir. törvényszék egy határozatát, mely szerint Farkas Ferencz ellen, hivatalos sikkasztás vétségével vádolva, a vizsgálat megindittatott.

A védő ezen előterjesztései, után az elnök elrendeli a bizonyítási eljárás megkezdését. A sajtóbiróság pedig elrendelte a védő-ügyvéd által bemutatott okmányoknak a tárgyalás folyamán való felolvasását

Mirq kezdetét vette a bizonyítási eljárás.

Az összes megjelent tanuk együttes megesketése után első sorban Farkas erkölcsi tanúi hallgattattak ki.

Kende Péter vármegyei alispán Farkast mint erélyes, szorgalmas tisztviselőt ismeri, kinek erélyessége ellen merültek ugyan fel panaszok, de azok alaposaknak nem bizonyultak. Tudomása van afelől, hogy valami kihágásból befolyt pénzösszegnek nem kellő időben történt elkönyvelése miatt Farkas ellen vizsgálat indíttatott, de annak eredménye, a vizsgálatnak eddigi be nem fejezése miatt, meg nem állapíttatott.

Brody Zsigmond Farkast tisztességes embernek tartja; hogy ellene több rendbeli panasz merült fel, azt csak hallomás után tudja.

Österreicher Jakab dr., városi orvos Farkast, mint hivatalfőnökét, szorgalmas, buzgó hivatalnokot ismeri.

Ivántsy László dr. és Remenyiczky Mihály erkölcsi tanuk meg nem jelenése miatt a terhelő tanuk kihallgatására került a sor. Benedek Imre és Kncsur Elek meg nem jelenése miatt elsőnek Saáger Bertalan városi számvivő hallgattatott ki.

Saáger Bertalan hallomásból tudja, hogy Farkas mint helyettes polgármester négy hónapon keresztül oly városi szolga fizetését utalványozta, ki a város szolgálatában az utalványozás idejében már nem állott. Tudja, hogy e miatt Farkas ellen a fegyelmi vizsgálat megindittatott.

Reismann Mór bizonyítja Farkas önkénykedését. Erre például felhozza az ő esetét, mikor egy ízben tőle mint helyettes polgármester a város képviselő testületének közgyűlésén a szót is megvonta, ami miatt fellebbezett egész a miniszterig. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy Farkast Ungvárott senki sem szereti (derültség) — bizonyítja, hogy Farkas is befolyt a város olyatén gazdálkodásába, mint a kaszárnya-kavicso- lás, ami 20.000 írtba került, holott azt ő 20,000 frtért ezüsttel ki tudta volna töltetni. Felhozza Farkas visszaélésének igazolására azt, hogy a közkórházban ápolt és felgyógyult kéjnők után rendőröket küldött, kik azután a szerencsétlen lányokat ismét visszavezették a bordélyházba.

Mártonyi Gyula előadja, hogy van tudomása Farkas erőszakosságáról. Őt 1885-től kezdve, amikor háza leégett, folytonosan üldözi. Elmondja, hogy mint bérkocsi-tulajdonosnak egy ízben 30 frt követelése volt Farka» ellen, a miért be is perelte, de mivel ugyanakkor adóhátraléka is volt, s e miatt az árverés is ki- tüzetett, — Farkas azon biztatására, hogy az árverést nem fogja megtartani, — a pert visszavonta. A visszavonás után harmadnapra ismét dolga akadt Farkasnál, amikor Farkas őt hivatalos helyiségéből kidobta.

Vittich Adolfnak hallomás utján tudomása van egy megvesztegetési esetről. A megvesztegetési esetet maga a vesztegető Stipancsis építési vállalkozó mondta el Perecsenyben tanú előtt, mely abból állott, hogy 50 frtot adott Farkasnak azért, hogy egy rendőri kihágásról ne vegyen fel jegyzőkönyvet. Vittich' ezen állítását Timkó János, Zemlényi József és ifj. Hux Márton tanuk is megerősitik, amennyiben ők is Perecsenyben voltak és hallották, midőn Stipancsics a megvesztegetési esetet elbeszélte.

Demárcsek Ernő volt városi Írnok, jelenleg állam- vasúti számtiszt Farkast mint hirtelen, erőszakos embert ismeri, ki gyakran nyilatkozott előtte úgy, hogy hasznavehetetlensége miatt az egész városi tisztikart dinamittal kellene légbe röpíteni.

Schwarcz András czukrász előadja, hogy Ung- váron lakása alkalmával őt egy ízben cselédje a kapitányságnál feljelentette. Erre őt Farkas maga elé hivatta s gorombáskodni kezdett vele. A sok gorombaság után ő is hangosabban kezdett vele beszélni, mire Farkas azt mondta, hogy „hallgasson, különben le- csukatom“. — „Szeretném látni“ — volt Schwarcz felelete, mire Farkas be is váltotta fenyegetését s ő 15—20 perczig kénytelen volt a város piszkos, bűzös börtönében lenni. Mikor aztán Farkas kibocsátotta, egy nyilatkozatot Íratott vele alá, hogy erőszakos eljárása miatt ellene panaszt nem fog emelni.

Schreiber Fülöp elmond több a kapitány által elkövetett visszaélést. Bizonyítja, hogy Farkas a bordélyháztulajdonosnak bort drágán árusított el, holott a városi szabályrendelet értelmében a nyilvános ház tulajdonosának Ungváron bort mérni nem szabad. A Farkas által elkövetett visszaélésre nézve felhozza, hogy az egyszersmind nyugtát képező záróra be nem tartási engedélyeket a kávéháztulajdonosoktól visszavonatta. Megemlíti, hogy egy Baruch nevű fuvaros az ő folytonos büntetései folytán lett öngyilkossá, hátrahagyva 7 gyermeket.

Nyerges Károly vallja, hogy azon időben, midőn ő Samunovics mészárszékében székálló volt, a kapitány cselédje 30 kron vásárolta ott a húst, holott annak piaczi ára 50—52 kr. volt. Ő több ízben kérte a külömbözet megfizetését, mire a cselédnek felelete mindannyiszor az volt, hogy a „kapitány ur nem ad többet!“ Tanú azt hiszi, hogy Farkast Samunovics meg is vesztegette, mert a katonai husszállitás folytán szüksége volt arra, hogy a kapitánynyal jó lábon legyen. Tudja, hogy egy ízben a rendőrőrmester 25 frtot kért és kapott Samunovicstól; hogy azonban a 25 frtot Farkasnak adta-e, azt bizonyítani nem képes.

Licsakovszky Ferencz tud arról, hogy a bordélytulajdonos Farkastól bort vett.

Grüní'eld Lajos tanú nem tudja egész határozottsággal, váljon a kéjnők szállítása Farkas tudtával történt-e.

Mislcolczy László volt ungvári ren'dőrtanácsos vallomása szerint, vele szemben Farkas nem volt erőszakoskodó. Hogy Farkas a város anyagi ügyeinek vezetésébe befolyni óhajtott, tudja; ez azonban az ő kisebbségi véleménye után továbbra nem történt.

Ganzfried József bérkocsis vallja, hogy tőle Farkas 2 évre megvonta a bérkocsi-ipar engedélyt azért, mert szombati napon egy Ízben nem fogatott be. Ő nem ismerte a városi szabályrendeletet, s mikor ezt enyhítő körülményül felhozta, Farkas őt a rendőr- őrme sterrel elvezette. Védekezésében felhozta, hogy ő zsidó létére a szombati napot akarta megtartani, mire Farkas azt felelte, hogy „Én — már mint Farkas — vagyok az Úristen

Goldstein Jakab, Davidovits H. és Rosenberg Bernát vallomásai szerint Farkas az általuk szállított halak árát megfizette.

Özv. Weisz Mórné kihallgatásától a védelem eláll.

Friedlender Mórné vallja, hogy férje megmentésére Halpert 300 frtot kért Farkas részére. Ő a 300 frtot megadta, hogy azonban Halpert tényleg Farkas részére kérte-e, — nem tudja.

Ember János Farkas Ferenczczel közvetetlen ösz- szeköttetésben, nem állt, személyes tapasztalat alapján tehát reá nézve terhelőt nem tud. Mint a társadalmi mozgalmakban tevékeny részt vevő egyén azonban érintkezésben van minden társadalmi osztálylyal és úgy van értesülve, hogy Farkas, mint tisztviselő, eljárásában erőszakos, brutális és megközelíthető. Egy esetre emlékszik, a mely a megközelíthetőség gyanúját látszik igazolni. Ő ugyanis, mintegy másfél év előtt egy sajtóközleményben szemére vetette a rendőr- kapitánynak, hogy a rendőrök a kávéház tulajdonosoknak kiadott, nyugtául is szolgáló engedély-bárczá- kat az engedély lejárta alkalmával visszaveszik, nyilván azért, hogy az ily összegeket ne kelljen elszámolni. Farkas e közlésért elégtételt nem igyekezett venni, hanem agyon hallgatta. A mi a népgyüléseket illeti, úgy van értesülve, hogy azok nem csupán a Farkas személye ellen irányultak, hanem a korrupt városi admi- nisztráczió ellen, melynek Farkas — a közfelfogás szerint — egyik erős lánczszeme.

Grün Sándor dr. vallja, hogy Farkas mint tisztviselő nem sima modorú, sokszor tulszigoru, de némely esetben a méltányossági tekinteteket is figyelembe veszi. így emlékszik rá, hogy az édes anyja kávéháza részére kiadott záróra-engedélybárczáknak, ha vendég nem volt, más alkalommal való felhasználását megengedte. Neki vele baja nem volt, édes anyja érdekeit tulszigoru bánásmódja miatt több Ízben részben sikerrel, részben sikertenül képviselte vele szemben.

Morvay János Farkasnak, mint ügyvédnek a Tóbiás-árvák ügyében tanúsított magatartására vonatkozólag akar vallomást tenni; a közvádló azonban tiltakozik meghallgatása ellen, mert ezúttal csupán az olyan vádak bizonyíthatók, a melyek Farkasra mint rendőr-kapitányra vonatkoznak. A védő' Morvay kihallgatását azon okból kívánja és tartja jogosultnak, mert ez az eset jogosult magánérdek megóvásával állott kapcsolatban s mert az erre vonatkozó közlés inkriminálva van.

A törvényszék visszavonul tanácskozni és helyt ad a védelem követelésének.

Morvay vallja, hogy ő volt a Tóbiás-árvák gond- nokja, mint ilyen bizonyos 150 frtos tartozást részletekben fizetett Farkasnak, mint az ellenfél ügyvédjének kezéhez. Farkas e fizetést egy szeletke papiron nyugtázta. Egy pár hónap múlva a nyugtát kérte tőle (Morvaytól) s miután felmutatni nem tudta, beperelte. Időközben megkerült a nyugta s a per beszünt; ő azonban (Morvay) ezzel nem akart megelégedni; Farkas aljas és piszok eljárásáért feljelentést akart tenni a kamarához, de lebeszélték s ő abbahagyta a dolgot.

Singer Hermannak arról, hogy Samunovics ajándékokat adott volna Farkas rendőr-kapitánynak, nincs semmi tudomása.

Jovanovics Jánosnak Farkas Ferencz tulszigoru- ságán kívül egyébről nincs positiv tudomása.

Laky József, közvetlen személyes tapasztalása alapján, erőszakos, brutális embernek ismeri Farkas Ferenczet, a ki vele is egy cselédügyben és egy köz- tisztasági kérdésben, melyben ő ártatlan volt, nem tisztes polgárt megillető módon, hanem olyan kihívóan és durván járt el, hogy őt egészen felháborította. A helyett, hogy rendes utón megidéztette volna, rendőrrel akarta felvezettetni.

Gaar Iván vallja, hogy látta, midőn a rendőrök

a kávéházakban az engedély-bárczákat, melyek egyúttal nyugtákul is szolgáltak, visszavették. Midőn e miatt kérdőre vonta őket, ezek azt felelték, hogy a kapitány parancsára teszik. Annak konstatálására, hogy Novák Valdemár bordélyházaiban, a szabályrendelet ellenére, szeszes italt mérnek, egy ízben rendőrt vitt a bordélyházba; különösebben akkor érdeklődött e dolog iránt, midőn egy jó családból való kadét őrmester ott 78 frt közpénzt elvert és romlásba jutott. A kapitány 20-20 frtig meg is büntette ugyan Novákot, de kötelességszerüleg tőle a bordélyház fentartási engedélyt meg nem vonta.

Farkas Mayer arra emlékszik csupán, hogy Farkas Ferencznek azt a 100 frt bírságot, melyet állítólag- el nem könyvelt, lefizette.

Kozár Mihály vallja, hogy a népgyüléseknek ő volt egyik szervezője. Ezek a gyűlések azért voltak szükségesek, mert a városi adminisztraczio miatt a tönk szélére jutott a város. E mozgalmak azonban nem csupán Farkas ellen, hanem Mocsáry ellen is irányultak, mert ő is részese annak a gazdálkodásnak. Farkas Ferencz köztisztviselői eljárását zsarnokinak jellemzi. ,

A közvádló által indítványozott azon kérdésre, hogy igaz-e az, hogy Vinczének egy kihágási ügyében a 25 frtos pénzbüntetést összegyűjtötte, azt feleli, hogy azért, mert Vincze egy fellebbezésében erős kifejezést használt, 25 frtra lett megbüntetve. Ő hozzá eljött egy úriember és adta a 25 frtot, hogy azt, mint Vinczének adott kölcsönt a kirótt birság fejében Farkas kapitánynak fizesse le. Ezt megtette.

Húszak Józsefné vallja, hogy egy anya a miatt panaszkodott neki, hogy az ungvári rendőrség részéről 15 éves leánya 18 évesre nagykorusittatott, hogy a bordélyházban használható legyen (derültség a hallgatóság körében). Mikor ő (Huszákné) megtudta, hogy leányokat szállítanak Hamburgba, ő egy névtelen feljelentést irt a kapitánynak, melyben jelezte a szállítás idejét; azonban azt tapasztalta, hogy a rendőrség a helyett, hogy a leányszállitást megakadályozná, a feljelentés íróját nyomozza. (Derültség a hallgatóság körében.)

Ferderber Vilmos dr., Turcsányi Jenő, Blaskó Sándor, Zajzon Károly, Kapeller Albán és Weiszber- ger Lipót terhelő tanuk kihallgatásától a védelem eláll.

A tanúkihallgatással a tulajdonképeni bizonyítási eljárás véget ért. Az elnök ezután az ülést 10 perezre felfüggesztette. Azután felolvastattak az ügyre tartozó iratok. Nevezetesen :

1. Farkas Ferencz lemondása a hely. polgármesteri állásról s az erre vonatkozó képviselőtestületi marasztalás és bizalomnyilvánitás.

2. Farkas ellen a fegyelmi vizsgálatot elrendelő közig, bizottsági határozat.

3. Azon törvényszéki végzés, mely igazolja, hogy Farkas ellen a sikkasztás vádja miatt bünfenyitő eljárás van folyamatban.

4. A Farkas előéletére vonatkozó jogerős bírósági ítélet, mely igazolja, hogy ő erőszakosság és kapzsiság miatt 2 havi börtönre Ítéltetett s büntetését ki is állotta.

5. Az államvasutak igazgatóságának azon nyilatkozata, hogy Vincze az éjszakkeleti vasút szolgálatából, hol mint raktári felvigyázó volt alkalmazva, czivódó viselkedése és kisebbmérvü hanyagságai miatt elbocsáttatott ugyan, de az, hogy tiszttársait denuncziálta volna, nem tapasztaltatott.

Ezzel a bizonyítási eljárás teljesen befejeztetvén, a perbeszédekre került a sor. Gyorsirói feljegyzések hiányában ezeket tudósítóink jegyzetei alapj án kivonatosan a következőkben közöljük.

A vádat Kiss János kir. ügyész képviselte.

Kiss J.: Tekintetes törvényszék! Tisztelt esküdt urak! A köztisztviselő ellen emelt nyilvános vádaknak kétszeres súlyúk van, mert nemcsak az egyéni erkölcsi javakat, hanem a tisztviselő hivatali állásával kapcsolatos közérdeket is veszélyeztetik.

Ha egy köztisztviselőről az állittatik, hogy nem képviseli állásának megfelelően a közönség reá bízott érdekeit, ellenkezőleg úgy állittatik a közönség elé, mint a ki a hivatalos állását önérdekeinek istápolására, zsákolásra, tilos utón való vagyongyűjtésre használja fel, akkor ez a vád olyan súlyos, a melylyel a közérdek szempontjából le kell számolni.

Ha valók ezek a vádak, bár ki legyen az illető, jólteszi, ha nyilvánosságra hozza azokat s ez által az üzelmektől a társadalmat megmentenni igyekszik ; de ha az illető támadó a légből kapja állításait és a sárba ránt egy olyan köztiszteletet érdemlő tisztviselőt, a ki tehetségével, szorgalmával és ügybuzgalmával egy el- züllött adminisztraczio érdekeit híven szolgálja, akkor olyan vétséget követ el, melyeknek megtorlását a közérdek követeli.

Egy ilyen megtorlásra váró vétség várja a mai napon az esküdtszék ítéletét.

A „Két kulacsos“ czimü röpiratban a vádlott Farkas Ferencz, ungvárvárosi rendőr-kapitányt rovott múltú, lemondási komédiát játszó egyénnek, vadordasnak nevezi, a ki csal, sikkaszt és lop.

A bizonyítási eljárás során ezeknek az ellenkezője derült ki; a tanuk elégtételt szolgáltattak a méltatlanul megtámadott tisztviselőnek, midőn e súlyos vádak ellenkezőjét igazoltak.

Felettes hatósága, az alispán, szorgalmas, munkás és igazságos embernek ismeri Farkas Ferenczet; sőt az ellenfél tanúja, Novák Lajos ilyennek minősiti.

A felolvasott iratok igazolják, hogy Farkas Ferencz, mint helyettes polgármester lemondási komédiát nem játszott, hanem komolyan vette a dolgot s