Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-06-09 / 23. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM Ungvár, vasárnap, 1895. junius 9. 23. SZÁM SZERKESZTŐSE« : Megyeház-tér I. szám, I. egielet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle- ' meny. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e . Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ DNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Vármegyei közigazgatásunk. Nevezetes dolgokat tárgyalt Ungvármegye törvényhatósági bizottságának 1895. évi május hó 30-án tartott közgyűlése, midőn a közigazgatási belső és külső tiszti személyzet szaporításának kérdésével foglalkozott. Nem kisebb dologról volt akkor szó. mint arról, hogy bent és künt huszonkét uj munkaerő állíttassák a vármegyei közigazgatás szolgálatába, hogy azt a mintaszerüség színvonalára emelje, vagy legalább minden tekintetben kifogástalanná tegye. A mi vármegyei közigazgatásunk, ami feltétlen megbízhatóságát és hozzáférhetetlenségét illeti, ezt büszkeséggel konstatálhatjuk, ma is mintaszerű, egyéb tekintetekben azonban még sok kívánni valót hagy maga után: lassú és nehézkes. E lassúságot és nehézkességet azonban nem a tisztviselők képességének vagy szorgalmának hiányában kell keresnünk, hanem túlterhelésükben, úgy bent, mint különösen kint az egy-egy emberre eső munka aránytalanul nagyobb, mint az egy ember ereje. A központi jegyzői kar, a tiszti ügyész teendői rohamosan szaporodnak ; a számvevőség az any- nyira fontos anyagi ügyek felülvizsgálatát nem bírja a kivánt mértékben teljesíteni; a főszolgabirák túlságosan igénybe vannak véve az iroda áltál, a községi közigazgatásra nem gyakorolhatják az ügy érdeke által megkövetelt közvetlen hatást; a körjegyzők meg görnyedeznek a munka terhe alatt s még igy is nagyon rá vannak utalva felettes hatóságaik jóakaratu elnézésére. Az utóbbiak nehéz helyzetét, túlterheltségét élénken illusztrálja az a tény, hogy egyetlen községi jegyzője sincs a vármegyének. Nincs olyan körjegyzőnk, a kinek az apróbb községek mellett több olyan nagyobb község ne lenne a gondjaira bizva, a minők az alföldön községi jegyzővel birnak; pedig a gazdag vidéken sokkal kevesebb a nép ügyes-bajos dolga, mint a mi szegény talajunkon. Ezeken a bajokon segitve lesz már a közel jövőben. A központi fogalmazó tisztviselői létszám egy alügyészi és egy 4-ik aljegyzői állással szaporodik s igy meg lesz a lehetősége annak, hogy e két, elsőrendű fontosságú ügykörbe eső dolgok mindig kellő gyorsasággal nyerjenek elintézést. A kaposi járás egy uj szolgabirót kap s a kaposi és szobránczi szolgabiróságok egy-egy állandó napidijast. A külső közigazgatáson e szervezések is segítenek; azonban más állások szervezésével lesz vállukról egy nagy teher leemelve: egy uj számvevői és könyvelői állás szervezésével. Ezen uj állások betöltésétől kezdve lehetségessé válik, hogy a községi vagyonkezelés kivétessék a főszolgabirák kezéből s közvetlenül a vármegyei számvevőség ellenőrzésére bizassék. S hogy e közvetetlen ellenőrzés ténynyé válhassék, megfelelő úti átalány is rendelkezésére boesáttatik majd a számvevőségnek. A közigazgatási tisztviselők személyzetének szaporítását 17 uj körjegyző’' állás szervezése tetőzi be. Ezen állások költségeihez a belügyminiszter 13 370 írttal fog hozzájárulni. A többi tisztviselők szükséglete 5195 írt, az állami anyakönyvvezetés belekerül mintegy 5000 frt költségbe. A három czimen tehát 23 565 frt jő be a vármegyébe, melyből 22 ember jut álláshoz, kenyérhez. Ennek a személyzet-szaporításnak a mi szegény Vármegyénkben tehát pusztán anyagi és társadalmi szempontból is nagy a jelentősége. Ezek a szempontok azonban alárendelt fontosságúak ; fődolog vármegyei közigazgatásunk nagyarányú javítása, melyet az uj állások kreálásával biztosíthatunk. ügy beszélünk az uj állásokról, mintha azok már tényleg megvolnának, pedig még csak részben vannak engedélyezve. Ezért azonbau remélhetjük valamennyinek szervezését; mert főispánunk, mielőtt az uj állások szervezésére vonatkozó határozathozatalba bele ment volna, előzetesen mindent megtett a siker biztosítására s alaposak a kilátások arra nézve, hogy a vármegye közjava érdekében nem fáradott hiába. Ha ez a terv teljesen sikerül, a mihez nagy reményeink vaunak, egy okkal több lesz rá, hogy a közönség — ha lehet — még fokozza a tiszteletet és ragaszkodást, melylyel főispánunk személye iránt viseltetik. A kassái kereskedelmi és iparkamara jelentései. Két vaskos füzet fekszik előttünk. A kassai kereskedelmi és iparkamara jelentései azok, a kamarai kerület 1893. és 1894. évi kereskedelmi, ipari és torgalmi viszonyairól. Áttekintve a két kötetet, azon meggyőződésre jutottunk, hogy azok külső képe csak kis részben adja vissza azon tömör tartalmasságot, mely a jelentések lapjain található. Figyelmes munka, gondos összeállítás, s ami a fő: ügybuzgalommal párosult szakképzettség olvasható ki annak minden sorából, a lehetőségig hű képet nyújtva a kamara kerületének kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól. Ä kamarához tartozó kereskedők és iparosok legnagyobb elismerése illeti ezért a jelentés készítőjét: Deil Jenő kamarai titkárt, ki zamatos magyar irályával nemcsak azt mutatja be a jelentésben, ami a kamara kerületében meg van, — de leplezetlenül feltárja a bajokat s azok okait is, és felhívja a figyelmet azon szükségletekre, — melyek a kerület iparosai és kereskedői anyagi helyzetének javítására, s ezzel az ipar és kereskedelem előmozdítására kívánatosaknak mutatkoznak. Bárha meghallgattatást találnának az illetékes helyen, s ne jutna a jelentésben foglalt számos indítvány •a leggyakoribb sorsra: az irattárba. Ä kereskedelmi és ipari rész mellett ott találjuk a mezőgazdasági állapot feltüntetését is, bőven, üzemágak Ung-vár és Munkács. — Az »Ung< eredeti tárczája. — Pünkösd másodnapján nagy sokadalom vala Munkácson : gyüléseztek a kisdednevelők ; a tanítók, tanárok és tanfelügyelők meg segítettek nekik. E sorok írója is a segédcsapathoz tartozván, dolga felül ráért összehasonlítást tenni a két északkeleti város : Ungvár és Munkács között. Külső ábrázat tekintetében olyan a hasonlatosság Ungvár és Munkács között, mint egy vénasszony és egy serdülő hajadon között. Ungvár a maga maradi- ságával a hanyatlásnak, Munkács a fejlődésnek, a haladásnak képét mutatja. Nálunk egyetlen ház nem épül egész nyáron át, Munkácson egymásután fiatalodnak és szépülnek meg az utczák. Egyedül aszfalt dolgában teszünk túl Munkácson. A mi aszfalt-járdank hosz- szabb ; az igaz, hogy adósságunk is az. Nagy hasonlatosság a két város között, hogy mind a két városnak sok az — izraelitája és kevés a pénze. Az ungvári és munkácsi zsidóság között azonban nagy a különbség. A mi zsidóságunk sokkal intelligensebb ; nálunk már a rabbinus fiának is csak olyan csecsemő pájszeléje van, Munkácson a többség még meg nem fosztotta magát ettől a dísztől. De nem csak ennyi, több különbség is van az ungvári és munkácsi izraeliták között. A mieink magyarul beszélnek, a papjuk azonban egy szót sem tud magyarul, a munkácsiak zsidóul beszélnek, de nem kellett nekik csuda-rabbi Azaz, hogy kellett volna jó részüknek biz az, de az elmagyarosodott kisebbség ak- cziója lehetetlenné tette. így aztán „abban történt megállapodás, hogy ne legyen semmiféle pap, hanem legyen egy szép szavú kántor, a ki Izrael siralmait szép opera-áriákra kórussal énekeltesse. Azóta, ha nincs is valami nagy barátság a két árnyalat között, de békesség van; a szép kórusban közösen gyönyörködnek ; sőt a keresztények is eljáro- gatnak a szép febér-fedelü templomba s igy valósul meg Munkácson az ige : egy akol és egy pásztor — se. — Vájjon nem cselekednének okosan a mi izraelitáink is, ha munkácsi hitrokonaik példáját követnék ? Egy teljes és tökéletes hasonlatosság van Ungvár és Munkács között: mindkét helyen nagy talentummal isznak az emberek. A munkácsiaknak azonban előnyösebb a helyzetük ; olcsóbb az itókájuk. A jó podheringi sör csak 5 kr. Podheringen. A derék munkácsiak kisétálgatnak s hogy az utat ne tették légyen meg hiába, hogy egy kis hasznuk legyen a söriváson, meg se moczczannak ültükből, mig 15—20 pohárral le nem küldenek. így, aki 20 pohárral bekebelez, annak 40 kr. a tiszta haszna, mert a városban 7 kr. egy pohár podheringi sör. És ha el találnak ázni, (mert szemtanuk állítják, hogy még a podheringi sörtől is be lehet rúgni) 2—3 ember, ha összerakja a spóreszt, kocsin mehet haza. Azért mostanában Munkácson Podhering a jelszó. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a munkácsiak átvették a szől- lősiek jelszavát, hogy ők „nem igen isznak, csak gyakran, de sokat“. E tekintetben bizony mi sem maradunk hátra; mi ugyan nem beszélünk, de cselekszünk. De könnyű is nekünk, mert olcsóbbak az falaink és jobbak, is. Különösen a kőbányai sör. Ott bizony nem hezitálják egymásra a vendéglősök, aminek egyszerű oka az, hogy csak egy vendéglősük van, az is korcs- máros. Bankettezni különben egyformán szeretünk; csakhogy nem élvezhetjük egyformán a mindenféle gyülé- sezésnek ezt a „koronáját.“ Szegény munkácsiak ! nekik már nincs Nagy Zsigmondjuk, a ki 2 osztrák értékű forintokért annyi faintos eledelt adjon, amennyit egy 10 czentiméter hosszú és 5 czentiméter széles czifra ezédulára csak rá lehet nyomtatni. Váltig siratják is a mi derék Nagy Zsig- mondunkat! A pünköst 2-ik napján az Éhös Péterék számára rendezett bankett iránt már a délelőtti órákban nagy vala az érdeklődés Vagy 10 tanító (mind ungi) előzetes szemlét tartott és izeltetőül egy pohár sört és kiflit rendelt. Egy jó negyedóra múlva megjöttek a megrendelt dolgok ; a poharakban olyan forma folyadék vala, mint a violett másoló tinta. Senki sem mert hozzányúlni. Elnézték a csudálatos szinti italt; végre is kitört az elégedetlenség. — Ficzkó, — mondja az egyik; bagóié, tóditja a másik ; egyik sem, hanem tinta, szól a harmadik és belemártogatja a tollat, hogy leírja az ebéd alatt elmondandó dikezióját. Mendel, a czoflis kellner, egy ideig békésen hallgatja a csufondáros beszédet, aztán oda szól a vendégekhez : — Ne komédiázzanak az urak, hanem igyanak. Jó podheringi sör. Csak ma három hete csapoltuk. Ezek a munkácsiak nem akarják inni; hát az uraknak tartogattuk. — Hallgasson kend Mendel! Menjen és hozzon nekünk kőbányai sört! Mendel meg se mnczczan. Csak kinálgatja a „jó •sört“, meg a V-ihold nagyságú kifliket, melyek a la Kneip készültek, mivel hogy széna-murva is volt rajtuk. Már épen el akar menni a kémszemlén járó kis csapat, midőn oda érkezik a vendéglős, leszedeti a 10 csupor tintát és hozat kőbányai sört. Péterék isznak és fizetnek 12—-12 krt egy pohár sörért. Sokalják a 12 krért, Mendel meg vigasztalja őket: 2 kr fuvardíj, a miért az udvarra kiszállította. — Drága fuvar, szól oda az egyik. — Hja az „udvari szállítók“ drágák, vág vissza Mendel. Délután fél 3 órakor megkezdődött a bankett, mely a gyűlés koronáját képezte, s melynek koronáját meg a spenót, az a drága jó sp.enót, a menu legjobb, legkülönb eledele képezte. A spenótnál vették kezdetüket a dikeziók. Rósz jel gondolám, hátha most mind spenót szinü lesz ? Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
