Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-06-02 / 22. szám
Melléklet az UNG 22. számához. Úgy vannak a népiskolai tanítók a héber tanítókkal, mint a rósz játszótársak egymással, mit az egyik játéknak felépít, a másik azt megsemmisíti. Ezekből láthatni, mily égető szükség van hazánk egyes vidékein, vagy talán az egész országban arra, hogy a héber oktatás rendszabályoztassék. Grigássv Károly. * * * A zsidók hitoktatása bizony nemcsak egyes helyeken, hanem országszerte szabályozandó volna ; csakhogy az erre vonatkozó mozgalomnak ő tőlük kell kiindulni, mert a vallás-tanitás az ő autonom joguk, melybe ezidőszerint a politikai hatóság bele nem avat- kozhatik ! Igaz, hogy túlságos sokat gyötrik a boche- rek a héber dolgokkal a zsidó-fiukat ; de hogy a nyilvános oktatásnak ménnel kisebb akadálya legyen, sok tekintetben a nyilvános iskola tanítójától függ A zsidó szülékre lehet hatni. A tanító részint közvetve, részint közvetlenül hasson oda, hogy maguk a zsidó-szülék szorítsák szükebb térre tulságba vitt vallásoktatásukat. A szerk Színház. A múlt heti műsor két darabjával: „A cziterás“ operettel és a „Próbaházaság“ czimü bohózattal ezúttal nem foglalkozunk; előbbiről, mert már megemlé- Keztünk, utóbbi pedig — mint iránydarab — időszerűségét elvesztette. Az előadás jó volt s a kis közönség mindkét alkalommal jól mulatott. A sorrendet követve,Dobsa Lajosnak : „ V. László király“ czimü történeti drámájáról emlékezünk meg. — A darabról nem sok jót mondhatunk ; már magában az anyag, melyet a szerző választott, nem az, miből a Schakespeare-i drámák lesznek. Első hibája, hogy két férfi és két női hőse van : az érdeklődés tehát eloszlik ; de meg a hősök sincsenek a tragoedia fogalmának megfelelőleg elénk állítva, — A tragoedia a legmagasabb fajú színdarab, hol a hős egy eszméért nagy erővel küzd és vele bukik. Már pedig V. László a szerző szerint is egy gyáva, ingadozó, bárgyú ember, s a szindarabbeli Hunyady László sem a megfelelő történeti alak, mert bár sorsa tragikus, ő maga közönséges cselszövény áldozata és egyáltalán mit sem tett arra, hogy sorsát megszolgálja. E szervi bajokon kívül a darab elárulja azt, hogy Dobsa Lajos a nőt egyáltalán nem ösmerte. Ronovv Ágnes és Gara Mária Lét lehetetlen jellem. A szerző -— könnyű legyen neki a hant — el akarná velünk hitetni, hogy e hölgyek, bár mindketten imádják Hunyady János daliás fiát — ezt egymásnak bevallva, — egymásra legkisebb mértékben sem féltékenyek, sőt egyik a másikára büszke, menynyire szeretik bálványukat. Sőt jeleneteket csinál, midőn egyszerre ketten tesznek vallomást Hunyadynak, mit ő, mint igen természetes egyszerű dolgot tudomásul vesz. A negyedik felvonás abszurdum, egy lehetetlen helyzet, a közönség hiszékenységének tévútra vezetését ezélzó igyekezet; járatlanság a női jellemek ismeretében, és mellőzése a színpadi tehnika követelményeinek. E jelenet megdöbbent valószínűtlenségével. Gara, László és Czilley szerepei legalább következetesek, bár érdeklődést nem keltenek. A darabban sorra halnak és addig nem végződik a az, mig majdnem az összes szereplők válogatott halálnemekben ki nem múlnak. Kevesebbel a szerző többet adott volna, például ha darabját akként dolgozta volna fel, hogy az Hunyady László kivégeztetésével és a király lelkifurdalásával befejeződik. így az érdeklődés tényleg legnagyobb Hunyady kivégeztetésekor, és attól kezdve a király ösmeretes haláláig a darab helytelenül, érdektelenül el van huzva. Az előadásról több jót mondhatunk. Baghi nemes és egyszerű volt fellépésében úgy mint szavalatában, mint Hunyady. Vidor sok gonddal és igyekezettel adta a király nehéz szerepét s művészi hivatottságát ezen szerepben is igazolta; Győré nem volt elég büszke Gara. Hevesi nem győzte hanggal Czilley kifakadásait. Breznai kicsiny szerepében is, mint mindig, igen jól megállta helyét. A nők közül ismét Cs. Almássi Julia excellált; szép volt, magával ragadó. S. Molnár Vilma asszony, mint Gara Mária az őrülési jelenetben meglepő sikert aratott. A jelmezek fényesek voltak és feltűnést keltettek. A héten volt az első jutalomjáték ; a pár héttel ezelőtt elhunyt Suppée Ferencznek „Boccaccio“-ja került színre Hevesi jutalmazására. Nagyon szívesen vettük ezen rég látott kitűnő, majdnem klaszikusnak mondható operette felelevenítését, melynek zenéjéből annyi ujabbkori szerző nyert inspiratiót és eszmét. Sajnos azonban, a darab betanulására nem fordítottak elegendő gondot, és az előadás azt a benyomást tette tette reánk, mintha az hirtelen elő lett volna rántva; sem a szólisták, sem a kar nem volt biztos, határozott ; folytonos ingadozás, bizonytalanság uralkodott úgy a zene, mint a prózában. Ezek mellett nagyon is érezhető volt, a mit külömben már a múlt héten megirtunk : a primadonna hiány. A olyan par excellence énekes szerep, minő Boccaccio czimszerepéé, kivalló tömör hangú énekesnőt tesz szükségessé, ilyennel pedig a társulat nem rendelkezik; és mi, a kik ezt a szerepet valamikor Krecsányi Saroltától láttuk, nem lehettünk teljesen megelégedve az előadással. Elismerjük Káldi igyekezetét, elismerjük, hogy csinosan énekelt és játszott, de nem volt az a Boccaccio, ki a mi közönségünket kielégíthette volna. Az egész előadás különben egy főpróba benyomását tette reánk, melynél kímélik a szereplők hangjukat és inkább csak markiroznak s ekként a darab szépségei némileg rejtve maradtak; csupán Breznai emelketek ki az ensembléből, és ügyes kupiéit tíznél többször megismételtették. Telt ház. Csütörtökön végre láttunk egy fényesen megirt és megjátszott franczia vígjátékot, Sardou és Najoe- nak végtelenül szellemes „Váljunk e7“-jét. A darab meséje ismeretes : Des Prunelles-né azt hiszi magáról, hogy szerelmes férjének piperkőcz unokaöcscsébe, Adhamárba : de mert az asszonyí becsületről fogalmai vannak, nem csalja meg a férjét, hanem válni akar, és mert ugyanekkor a franczia képviselőházban az elvállásról benyújtott törvényjavaslatot vitatják, czélját elérhetni mihamarabb reményű. Ez tehát Ciprienne. Adhemárnak tetszik a bátyja felesége és léhaságból szívesen szeretője volna, de szerelmet nem érez iránta; — feleségül venni, — arra meg éppen nem gondol. Hogy tehát a kedves Ciprienne ellenállását megtörje és őt elcsábíthassa, párisi barátjával Ynegsürgönyözteti magának, hogy a képviselőház a válásról szóló törvényt megszavazta. De Prunelles a férj a sürgöny hamisságát felismeri, de felhasználja azt terve kivitelére, t. i. a megtévesztett asszonyt visszacsábítsa. E végből beleegyezik a válásba és egy remekül megirt jelenetben őket egymásnak eljegyzi, csupán annyit kötvén ki, hogy a válás kimondásáig tartózkodjanak érzelmeik nyilvánításában és maradjanak tisztességesek A férj megkezdi a legényéletet és kicsipvén magát, vendéglőbe menne ebédelni, midőn az asszony, ki maga sem tudja, mennyire szereti férjét, féltékenynyé válik és mert most már a volt kedves vőlegénye lett, és volt férje megszűnt férj lenni, érdeklődése megújul, és a jelenet vége az, hogy az asszony elmegy férjével a búcsulakomára a fogadó külön termébe. Itt és a következő jeleneteken kisül, mennyire ostoba a volt kedves, jelenlegi férjjelölt, mennyivel többet ér a férj és az asszony uj, erősebb, örök szerelemre gyulád férje iránt. Ez a sujet van végtelen szellemességgel feldolgozva a vígjátékban és a társszerzők valóban érdemes munkát végeztek. — Az előadásról a legjobbat referálhatjuk : Molnár Rózsika Ciprienne-je és Vidor Dezső De Prunelles-e a vidéken párját ritkító alakítások. Mindkettő színi tanodát végzett, intelligens színész, s tagadhatatlan ugyan, hogy sokat el lestek a nemzeti színház szereplőitől, mindazonáltal utánzás nem fogható reájuk és valóban rendkívüli siker részeseivé lettek. Az érdem annál nagyobb, mert a szerepek a legnehezebb társalgási szerepek közül valók, melyeknek eljátszása mindig ambitióját fogja képezni minden kiváló bonvivant és náivának. A feledhetlen Halmy és a színpadtól visszalépett Kocsisovszky Borbála után a budapesti nemzeti színház büszkeségei letűnvén, minden évben uj szereposztással kerül színre e darab ott, s mindig sok kifogásolni valót talál a fővárosi kritika, és oly művészek, mint Bercsényi és Csillag Teréz, sem tudják elődeik emlékeit feledtetni. Molnár Rózsika Ciprienné-jében megtaláltuk a franczia könnyedséget, a kitűnő társalgási modort, elegendő szenvedélyt, bájt és kedvességet. Csupán mint becsipett menyecske volt benne egy kis felesleges pát- hosz. Vidor egész önállóan fogta fel szerepét; eleinte nagyon is féltékeny férj volt, később, midőn már bízott terve sikerében, kedélyes s igaz Des Prunelles volt. Baghynak egy olyan szereppel kellett megküzdenie, mely egészen szakmáján kívül esik, s ha nem rontott, már elég dicséret reá nézve; nem volt sem eléggé elegáns, sem csinos ; és bár eléggé léha, eléggé komikus volt, de meg nem engedett eszközökkel dolgozott. A két főszereplő folytonos óvátió tárgyai voltak és a második felvonás után négyszer kellett a lámpák előtt megjelenniök. Pénteken, május 31-én, félhelyárak mellett majdnem egészen telt ház előtt került színre, a női közönség majd mindnyáját sírásra késztetett „Egy katona története“ czimü „hatásos“ franczia dráma. Az előadás jó volt, a szereplők minden erejükke, igyekeztek érvényre emelni a hatásos jeleneteket, melyekben a darab nem is szűkölködik. Különösen tetszett és a közönség nagy részvétében részesült Baghi, mint Renó János, és Molnár Rózsika, mint Adrienne. A tapsok szűnni nem akarása hívta őket minden nagyobb jelenetük után 3-4-szer a közönség elé. Mellettük a humoros részt Breznai (Samborán őrmester) töltötte be több ízben hangos kaczajra keltő mókáival. N. Könyves Mari, Győré, Vidor, S. Molnár Vilma szintén hozzájárultak az előadás sikeréhez. Nem kis sajnálatot keltett a közönség között Cs. Almássy Julia asszonynak már az első felvonásban történt meggyilkolása, — miáltal a további felvonásban való szereplésétől felmentetett. Tegnap, szombaton színpadunkon először adatott Verő György „Virágcsata“ czimü operettje. Ma vasárnap junius 2-án „A haza“, hétfőn 3-án „Felhő Klári“ népszínmű, kedden 4-én „A bányamester“ operette, szerdán 5-én Simándi József karnagy jutatmául „Tiszturak a zárdában“, csütörtökön 6-án „Otthon“ dráma', pénteken 7-en félhelyarakkal „A czigánybáró“ operette, szombaton 8-án „A szókimondó asszonyság“ színmű kerül színre. Végig nézve e műsoron, sajnálattal tapasztaljuk, hogy mig az operette 3 előadással van képviselve, addig a vígjátékokra egyetlen-egy nap sem jut, holott közönségünk nagy része szívesen veszi és jól látogatja a vígjátéki előadásokat. Talán meglehetne változtatni a műsort s elő lehetne adni egy-két vigjátékot is, annál inkább, mert a társulat a drámai műfajok előadásában teljesen kifogástalan. KÜLÖNFÉLÉK. * Felségsegélyezés. Mucsicsku András ó-ko- moróczi tanító 10 Irinyi, Lukács Sándor alsó-domonyai tanító 15 frtnyi felségsegélyben részesült. * Az Elektra felszámolás alatt levő villany- világítási részvénytársulat kérvényt adott be a városhoz, hogy 5000 frtnyi óvadéka ruháztassék át az Egger B. és társa budapesti ezégre, mely esetben — ugyancsak beadott kérvény alapján — az Egger-czég kötelezi magát a villanyvilágításnak 5 hó alatti bevezetésére, az Elektrával megkötött szerződés szerint, — „bizonyos“ módosítások mellett. Ez ügyben a tanács határozatot, illetve véleményt még nem hozott. * Évzáró ünnepélyt rendez ma vasárnap d. u. 4 órakor az ungvári gör. kath. papfi-árvaintézet ifjúsága, melynek műsora a következő: 1. Jelszó. Irta: Erney J., előadja az intézeti ifjúsági énekkar. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Demjanovics Miklós, VI. gyrnn. oszt. tanuló. 3. Egyveleg a „Madarász“ czimü operettéből. Irta Zeller Karoly, előadja az intézeti ifjúsági zenekar. 4. „Szilágyi Erzsébet“, költemény Tóth Kálmántól, szavalja: Szabados Aladár, III. gymn. oszt. tanuló. 5. Őszi dal, irta: Heuberger, előadja az intézeti énekkar. 6. „A hazáról“ Petőfitől, szavalja Melles Tivadar V. gymn. oszt. tanuló. 7. Népdal-egyveleg, előadja az intézeti zenekar. 8. „A tudós macskája“ Aranytűi, szavalja Jaczkovics Gyula VI. gimn. oszt. tanuló. 9. „Viharban“ Durnertöl, előadja az intézeti zenekar. 10. „Kis gyermek halálára“ Vörösmartytól, szavalja Gulovics István, VI. gymn. oszt. tanuló. 11. Királyhymnus Hubertől, előadja az intézeti ének és zenekar 12. Záró beszéd, fanja Melczer Sándor, VI. gymn. oszt. tanuló. — Az ünneyély az intézet földszinti tantermében fog megtartatni. * Jutalomjáték. Szerdán, e hó 5-én lesz a második jutalomjáték. Simándi József karnagy javára fog az tartatni, mikor is színre kerül „Tiszturak a zárdában“ czimü dallamos zenéjü és mulattató me- séjü operette. Aki tudja, — és melyik színházlátogató ne tudná, — hogy a karnagynak mennyi fáradságába, mennyi igyekezetébe kerül az operette-előadások és más énekes darabok betanítása, hogy azok a közönség megelégedésére jó, összevágó előadásban "kerülhessenek színre, — bizonyára sietni fog a társulat derék, szorgalmas és szakképzett karnagyának jutalomjátékára, hogy az a telt ház folytán valóban megér- demlett jutalmává váljék az érdemes jutalmazandónak. * Az ungvári iparnak valóban dicséretére válik az a két lóra való szerszám (comet-hám), mit Firczák Gyula püspök megrendelésére Tabakovits György helybeli szíjgyártó készített, s mely elkészülve a napokban nagy feltűnést keltett még azok előtt is, kik az ungvári iparosokat elkerülve, e nemű szükségleteiket másutt szerzik be. * A Farkas-Vincze-féle sajtóper tárgyalása, mi a múlt évi november hó 16-áról a kir. ügyész által bemutatott iratoknak a védelemmel való közlése s a hiányzó iratoknak beszerzése czéljából elnapoltatok, — junius hó 20-án fog megtartatni a kassai esküdtszék előtt. Értesülésünk szerint ezen tárgyalásra ugyanazok a tanuk hivattak be, és érkezett részükre a helybeli járásbírósághoz idézés, kik a novemberi tárgyalásra is már be voltak hiva. * A városi hidmérleg évi 618 frt 50 kr bér fizetése mellett adatott bérbe az eddigi bérlő: Weisz Lázárnak. A bérbeadás ügyében megtartott árlejtés nagyon élénk volt, s ennek eredménye az, hogy az 500 frtnyi kikiáltási áron felül még 118 frt 50 kr- nyi bér adatott meg. * A gimnáziumi ifjúság kirándulása. Múlt hó 28-án kedden az ungvári tanári kar körülbelül 300 főnyi tanulóval kirándulást tett Kis-Bereznára, hogy a kerületi tornaverseny alkalmából kiadott 2 napi szünidőből egyet a honnmaradt diákokkal a felvidék ezen kies részének megszemlélésére fordítson. Olcsó menetjegyekkel külön vonatot adott a helyi érdekű vasút üzletvezetősége a kirándulóknak, kik fél 10 órakor érkeztek meg a kis-bereznai állomásra, hol a tanulók le- szállottak s párosával 4 tanár felügyelete alatt vonultak be a Bazilita-klastrom udvarába, melynek néma csendjét csakhamar hangos vidám jókedv váltotta fel. A tanári kar családjaikkal s meghívott vendégeivel a klast- rom alatti őrháznál szállott ki s vonult fel a zárda udvarába, hol Lőrinczy Jenő a n.-bereznai járás főszol- gabirája fogadta a kirándulókat s szép beszédet intézett hozzájok. Hódoly igazgató röv d válaszban köszönte meg a fogadtatást. Délben ebéd volt a klastrom étkező termében, melynek lalai közölt Góré János zenekara játékával növelte a jókedvet. Délután az összes kirándulók, kikhez még az időközben N.-Bereznáról érkezett hölgyek csatlakoztak, a Szerednyánszky völgybe vonultak ki, s a szabadban vig zeneszó mellett, zöld gyepen járta néhány táncsos a csárdást a jelenvolt hölgyekkel. Uzsonna alatt megindultak a dikciók, Lőrinczy tőszolgabiró az iljusághoz intézett egy tartalmas, költői szárnyalása hazafias beszédet, intvén őket tanáraik, hazájuk, a koronás király iránti szeretetre. Dani és Sirokay tanárok válaszollak a beszédre. Fél 6 órakor vonult ki a kedélyes társaság a kisbereznai állomásra egy kedélyesen eltöltött nap emlékét vive magával. * Harczászati lovaglás. A m. kir. honvédség részéről f. évi junius hó 4-töl 11-ig bezárólag harczászati lovaglás log tartatni. A lovaglásban résztvevők, számszerint 13 tiszt és 19 legény 4 és 5-ike között érkeznek Ungvárra. * Az ungvölgyi h. é. vasútnak az ország határáig való kiépítésére szóló előmunkálati engedélyt a kereskedelmi minister megadta.
