Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-19 / 20. szám

gálására kiküldött albizottság jelentése alapján a bizott­ság a számadást megállapította s 15 napra való köz­szemlére ki — valamint a törvényhatósági bizottsághoz további eljárás véget! áttételét elrendelte. Az ungvölgyi h. é. vasút üzletvezetőségének abbeli jelentését, hogy a kereskedelemügyi miniszter rendelete következtében némely szivárgók illetve beton- csatornáknak nyitott átereszekkel való kicserélését ter­vezi, — a bemutatott tervrajzoknak tudomásul vétele után a közigazgatási bizottság jóváhagyta. Az állami anyakönyvi kerületok beosztása s az anyakönyvvezetők és helyetteseik kinevezésére vonat­kozó előző bizottsági javaslat tárgyában leküldött bel­ügyminiszteri rendeletben foglalt kívánalmak ügyelőmbe vétele mellett a tervezet elkészítésére kiküldött albizott­ságnak azon javaslatát, a mely szerint a vármegye területe Ungvár rendezett tanácsú várossal együtt 43 anyakönyvi kerületre osztatik be olyformán hogy Ung- vár városon kívül ezen kerületek egyszersmn d önálló körjegyzőségeket is képezzenek és az anyakönyvvezetői teendőkkel kivétel nélkül a körjegyzők bízatnának meg, az anyakönyvvezetői helyettesek pedig csupán a nagyobb lélekszámúnál biró nehány kerületekbe lennének alkal­mazandók: — a közigazgatási bizottság egész terjede­lemben elfogadta. — Minthogy pedig ezen tervezet sze­rint 17 uj körjegyzőség szervezése mutatkozik szüksé­gesnek, feliratot intéz a közigazgatási bizottság a belügyi kormányhoz az előálló költségtöbbletnek tárczájának ter­hére az általános, de különösen a községi közigazgatás javítása érdekében átvétele iránt. Az alispánnak a bereznai járás területén mutat­kozó ínség enyhítése tárgyában tett jelentése követr keztében feliratot intéz a bizottság a belügyminiszterhez 1500 f'rtnyi államsegély nyújtása iránt. Baranya község indokolt kérelme folytán az alis­pán a község belterületén épülő hid építési költségeinek fedezésére f. évi november 1-ig megtérítendő elölegké- pen a közúti alapból 150 htot utalványozván — az erre vonatkozó alispáni jelentés jóváhagyólag tudomásul vétetett. Grünvald Adóit bozos-tanyai lakosnak fellebbezé­sét, mely szerint községi közmunkatartozását a Bozos- tanyától az Ungvár- kaposi közutig terjedő vonalon kéri teljesíthetni, a közig, bizottság elutasította, mert Eőr- Darma község, melyhez Bozos-tanya is tartozik, — | közmunkáját a Morgó- Eőr-Darma-mogyorósi viczinalis útvonalon tartozik ledolgozni. A közig, bizottság az 1894. év végéig beliajthat- lanná vált útadókból Verbócz községben 7 Irt 35 kr., Klokocsón 2 frt 40 kr., Tárnán 8 Irt 91 kr, Sztraj- nyánban 51 Irt 59 kr és Vinna községben 22 Irt 25 krnak, Czigányócz községben 12 frt és Badváncz köz­ségben 19 frt 56 krnak a leiratását rendelte el. A néh. Sztáray Antal gróf tulajdonát képező >megyói* hídon gyakorolt vámszedési jog igazolása a kormánynál javaslatba hozatott. Tudomásul vette a közig, bizottság a beregszászi kir. törvényszéknek Mokcsai Béla volt szolgabiró ellen folyamatba tett bűnügyben hozott avon végzését, mely szerint a nevezettnek ismeretlen helyen való tartózko­dása miatt az eljárás függőben hagyása rendeltetett el. Händler Baruch kis-zalacskai, Borza György gé- zsényi, Miczka István rákói, és Simon István n.-geőczi illetőségű védkötelesek kivételes nösülés engedélyezése iránti kérvényei pártolólag lesznek felterjesztve. A szobránczi járás községeinek a községi kézi közmunka váltságait megállapító határozatait a közig, bizottság a vinnai körjegyzőség kivételével jóvá­Hozzá rohantak. A rabló élettelen volt. A srétek a mellét járták át. A zsákmány azonban még életben volt és hangosan jajveszékelt: Fi, pi, pi ! — Szegény Fipi madár ; én azt hittem, hogy va­lóságos madár, pedig hát csak egy csirke — jegyezte meg Irma, mialatt a héja körmei közül kifejtette. — Madár ő is — válaszolt Ernő, — még pedig a mi Fipi madarunk, a mint magá az imént elnevezte. — Jól van Ernő. Legyen hát a mi madarunk. Én ápolom; gyógyitgatom. Ha sebe nem halálos, felnevelem. Jó lesz Ernő? — Jó. Aztán alapos szemlét tartottak az igy megkeresz­telt Fipi egészségi állapota lelett és sajnosán konsta tálták, hogy Fipi bizony csehül áll. A héja körmeinek helyén hat kis lyuk n szivárgott a vér a testéből, a jobb szárnya pedig ketté volt törve. Egy oda tévedi srét munkája. Irma és Ernő langyos vízzel megmosták Fipinek sebeit, bekenegették áraikéval, az eltörölt szárnyat pedig két kis zsindely közé szorította Ernő. Az így ellátott nagy betegnek az Irma bársony kacsója puha fészket csinált. És Fipi egészen beletalálta magát a helyzetbe. Csendesen megült a fészekben; mintha tudta volna, hogy a mozgás ártalmára volna, tízemét lehunyta, fejét lekonyitotta. Igy tűrte csendes megadással a fájdalmakat. Kis gazdasszonyától nem félt, sőt beszédbe is állott vele; a simogatást, az ennivalót kedélyes >csiri-csir*-rei köszönte meg. Egy hét múlva már szabadon járt-kelt Fipi; csak a zsindely darabkák alkalmatlankodtak még szárnyán. Rövid idő alatt azt is le lehetett venni. A csont össze­forrott, bár a szárny béna maradt. A fiatalok nagy szeretettel csüggtek a szépen fej­lődő jérczén. A mint egy alkalommal Fipi utánuk ment, mint valami kis kutya, megszólal Irma: — Ernő! hagyta; az utóbbiban a váltságárakat 50 krban álla­pította meg. A tiszti íőorvosnak a vármegye területén levő szódavíz gyárakról szóló jelentése, tudomásul véte­tett, egyúttal a főorvos előterjesztése következté­ben utasittatott Ungvár város polgármestere, hogy a ragályos betegek által használt fertőzött tárgyak szál­lítására szolgáló kocsi elkészítése iránt, továbbá az ungvári közkórházban berendezett gűzfertötlenitő kama­rában eszközlendö lertőtlenités. kötelezővé tétele a fer­tőtlenítés költségei tárgyában szabályrendelet alkotása iránt intézkedjék. A kir. tanfelügyelő, a kir. államépitészeti hivatal főnöke és a kir. pénzügyigazgató előadmányainak letár- gyalása után a Tihanyi Domonkos eltávozása folytán a fegyelmi választmányba Danes Bertalan kir. tanfel­ügyelő választatván meg, az ülés véget ért. Színház. E rovat alattt fogunk foglalkozni pár hétig Csóka Sándor miskolczi színtársulatával és az áltatok előadandó színdarabokkal. És e foglalkozás az eddigi jelek szerint igen kellemes leend, mert bár végleges ítéletet, bírálatot ma még nem adhatunk, annyi azonban már is bizonyos, hogy a társulat feltétlenül jobb, mint a pár éven át ilt működött*kassai színtársulatok. — E mellett a műsor is kiváló; egymásután hozza színre az újdonságokat ugv az énekes, mint a drámai repertoire terén. Eddig két operettel volt alkalmunk megismerkedni, egy német és egy hazai szerzoménynyel. Előbbi Zeller Károlynak darabja: a „Bányamestermely az eléggé ösmert *Ó ne duzzogj' valezere révén vált híressé, bár a darab sujet-je ostoba, cselekménye épen semmi, min­den humor híján szűkölködő. — Zenéje az említett val- czeren kívül üres; itt-ott csillog fel egy-egy tetszetős fülbemászó dalocska. A mellett zeneileg tulhalmozott; csinos azonban egy terczett az első felvonásban. — A szöveg ünalmasságát csak a jó előadás feledtette; a darab bőse Sárközy Lajos baritonistánál erős kezekben volt, ki ügyes játékával, csinos énekével megkedveltette magát, s kit nyílt színen többször meg is tapsoltak ; a többször említett valezert meg kellett ismételnie. Ugyanez este ismerkedtünk meg Pósíay Ella érczes magas szop­ránjával és vettünk tndomást arról, hogy Káldy Ma­riska tavaly óta hangban és játékban sokat haladt. — A társulat első rangú komikusai: Breznay, Nyáray, Hevesy, komikánéja : Oláhné Henriette kevésbbé há- ladatos szerepekben mutatkoztak be, de igy is a legjobb v leményt keltették fel bennünk. Szives örömmel iktatjuk ide, hogy a hazai operette Konti „Cziterás“-a jobban tetszett; zenéje kedvesebb, és prózája felette áll a német produktumnak. A szerep­lők ugyanazok voltak, de kitűnt Karacs Imre tenor iskolázott, hajlékony hangjával és az est sikeréből ki is vette a maga jelentékeny részét. Mindkét darabban a jelmezek szépek, a toileltek fényesek, a karok erősek és a zene pontos voltak, mindmegannyi szükséges az előadások sikeréhez. Az eddigi előadások közül legnagyobb sikert Sardou „Madame sans géné“-je aratta. Hogy e darab Páris- ban több száz előadást ért el, annak spcczialis okai vannak ; tetszett a köztársasági francziáknak az, hogy a nagy, hóditó Napóleont nyílt színpadon bemutatják gyen­geségeivel : bemutatják, mint féltékeny férjet; mulatnak az uralkodón, ki adós maradt a mosónéjának, ki össze kapott testvéreivel, mint utczai kofa. Hogy mily hálá- datlanság ez részükről, hogy mennyit kellett a fran­cziáknak feledni addig, hogy ezen mulatni tudhassanak, — Irma! — Hallja Ernő, mondán k én magának valamit. — Hallgatom, Irma. — Azt mondanám én, hogy ajánljuk lel ezt a mi Fipi madarunkat, az üldözöttek, a szenvedők javára. — Na ne mosolyogjon, mert aztán megharagszom. Lássa, ennek a tyukocskanak a sorsa valóságos példája annak, miként kell a szerecsétleneken segítenünk. A férfi kimenti a gyengét az életveszedelemből, a nő megtartja az életnek. — Igaza van Irma. Áldja meg nemes szivéért az Isten! — No ha igazam van, hát megtartjuk Fipil. Én megültetem, tí a mi kis pénzt ügyes gazdasszonykodás- sal tiz év alatt az ő nemzetségéből kiárulok, az legyen az a kis jótékony-alap, melyet a szerencsétlennek, az üldözöttek javára felajánlunk Irma és Ernő lelkét egy pillanatra egészen betöl­tötte ez a gondolat És Fipi eltol az időtől még kedve­sebb, még félteltebb lett előttük, hiszen a jövő ábránd jait képviselte. * * * Fár hónap múlva beborult az ég Irma felelt. Ernőt az ország másik szögletébe helyezték ál. El kellett men­nie. mielőtt, az esküvőt megtarthatták volna. A búcsú fájdalmas volt mindkettőjükre; az örök-hűség fogadása slb. stb sem tudta azt megenyhiteni. Különösen Irina úgy érezte, hogy mindennek vége, hogy Ernő nem jő többé vissza soha. Ebben a borús kedély állapotában egyedül Fipi vi­gasztalta. Ha erre a fürge tyukocskára nézett, a bizalom, a hit, a remény föléled! a lelkében. Visszajön, hogy ne jönne vissza; hiszen itt a Fipi madár, ennek a nem­zetiségéből egy kis tőkét fognak összecsinálni. Fipi, mintha leolvasta volna úrnője gondolatát, hangosan karicsálla, hogy úgy lesz biz a, visszajön az a drága fiatal ur De hiába biztatgatta, Irma keveset hitt neki ; mert az az ő dolguk. De hogy ez a darab nekünk is tetszik, az már a tíardou érdeme, kinek a színpad titkai any- nyira hatalmába vannak, ki e nyelvet úgy kezeli, ki a legerősebb eszközöket válogatás nélkül úgy használja tel, mint kevés kollegája. A darab tartalma, cselekmé­nye igazán majdnem semmi, de minek az, — nem elég, ha egy szép asszony a nyílt színpadon vetkezik, öltö­zik, ha olyan adomákat mondanak el, melyen elpirulna a demimonde is, aztán a szebbnél-szebb toilettek, dísz­letek, bombázás stb.; hát kell ennél még több. Fedig van ? Van benne egy kitűnő szerep, a madame Sans Gene, olyan, mint a szivárvány, hol sir, hol nevet, hol kemoly, hol pikáns. Nos, ez a darab nálunk is fényesen bevált; merjük mondani, hogy olyan pompás, összevágó előadásban Budapesten kiviil alig adjak ezt elő valahol, és olyan madame Sans Géné, mint Cs. Almássi Julia, nem igen akad a vidéken. Ez az asszony egy öntuda­tos, tanult és Istentől megáldott művésznő; kitűnő or­gánum, folyékony, h bátlan beszéd modor, kifejezés teljes szemek, kedvesség, báj, mind- mind együtt vannak nála. Nem ejtett el egyetlen jenetet sem, és a darabot véges-végig nagysikerrel, zajos tetszés mellett játszotta meg. Mellette észrevettük a szenvedélyes fíagliyt, Lelebre személyesitőjét, a bonvivant Vidort, ki Napó­leont kreálta, a Molnár nővéreket, kik azonban több­nyire oly jelentéktelen és háládatlan szerepeket vállaltak, hogy véleményünket későbbre kell íentartanunk. Midőn még megemlékezünk a társulat dús ruhatá­ráról, a gondos rendezésről, elmondottunk mindent, mit három előadás után tapasztaltunk. Csak azt ajánljuk még figyelmébe az igazgatóság­nak, hogy azon régi szokást, t. i. a péntek esti szüne­telést, tartsa lenn, mert kis városban egy közönség van, annak pedig kell hogy legyen egy szabad estéje, midőn másutt töltheti idejét, de társulatának is kell, különösen ! a mindig szereplő segédszemélyzetnek egy pihenő nap. Teheti ezt annál inkább, mert már is meggyőződhetett, hogy pénteken üres ház előtt fog jálszáni. KÜLÖNFÉLÉK. * A munkácsi egyházmegye köréből. Turjay János kanonok, alapítványi pénztáros, alapít­ványi kezelőkanonokká; Jaekovies Mihály, alapítvá­nyi ellenőr, tápintézeti igazgató alapítványi pénztár­nokká; Sztankaninecz Gyula csornoholovai lelkész alapítványi ellenőrré; Jaczkovics János ujdonszentelt áldozópap Ungvárra, a czeholnyai gór. kath. parohiá- hoz segédlelkészszé neveztetett ki. * Állami segély gazdasági czélokra. | Hogy a vármegyei gazdasági bizottság tevékenységét j megkezdhesse, a bizottság által kitűzött czélokra a föld- mi velésügyi miniszter 1000 frt állami segélyt engedélye- I zeit s utalványozott ki az ungvári adóhivatalnál. * Az uugvármegyei nőegyesület és a í Fehér-Kereszt egyesület ungvári fiókjának elnöksége I felkéri a választmányi tagokat, hogy a gyüjtőiveket jun. hó 1-éig szíveskedjenek Nelirobeczky Györgyim nő­egyesületi I. alelnökhöz beküldeni. * Távozó állomásfő nők. Bauseh Ferencz ellenőr, az ungvári vasútállomás főnöke, az államvasu­tak debreczeni üzletvezelőségéhez áthelyeztetett. Helyére pedig Bernáth Ferencz üzletvezetőségi ellenőr ungvári vasúti állomásfőnökké kineveztetett. * Tiz éves találkozás. Azon munkácsi e. m. áldozópapok, a kik 1885-ben végezték a theolo- giát, ez év folyamán Ungváron találkozni fognak. Ez ügyben érintkezhetni Romanecz Aladár trebusai lel­készszel. az Ernő levelei egyre ritkábbak és kimértebbek lettek. A szegény Irma szivét a balsejtelmek kígyói csipdesték. Egy idő múlva aztán még a Fipi biztatása is el­maradt. Csavargóvá lett a hálátlan. A szomszédba ka­pott egy kis friss pletykára, hol a szemétdombon a többi tyuknénikkel és kakas urfival hányták-vetették meg a tyuk-világ dolgait. Hiába tartogatta piskótával, Fipi csak megszököttt s mintha restellene volna hálát­lan viselkedését, csak az alkonyat óráiban tért szó nélkül haza. Egy este bágyadtan, betegen érkezett meg Fipi. Dülöngözött, mint a részeg ember. A szomszéd fia, — ezt is Ernőnek hijták — megparittyázta Fipit. Ettől kezdve többé nem ment át, hiába csalogatta kakas urfi. Beteg volt, nagy beteg. Kis úrnője minden igyekezete hasztalannak bizonyult; egyre busult, egyre senyvedt. Hiába adogatta Fipinek az orvos által neki rendelt roncsegnói vizet, csak nem jött magához. Pedig ha tudta volna, milyen aggodalommal csün­gött kis úrnője rajta! tízegény Irma, a fejébe vette, hogy ha Fipi fel­gyógyul, Ernő megjön; ha Fipi elpusztul, elvész Ernő is. Az életét képes lett volna koczkára tenni, a Fipi életéért. Mindhiába. Fipi nem tudta kiheverni a baját; elveszett . . . Irma hangos jajjszóval siratta a Fipi madarat. Fájdalma annyira igaz és bensőséggel teljes volt, hogy környezete vele sirt; bár senki sem érlelte, hogy lehet ennyire bánkódni egy rongyos tyuk vesztén . . . Negyed nap muiva hozta az újság a hirt, hogy Féray Ernő, ott az országnak másik csücskében, jegyet váltott Geszler János, uradalmi tiszttartó > bájos* leá­nyával, Blanka kisasszonynyal. Irma látható közönyösséggel fogadta a hirt; előtte már nem volt újság; hiszen megmondta a Fipi madár. Vékony Donga.

Next

/
Thumbnails
Contents