Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-12 / 19. szám

XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. május 12. 19. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. » UNG VÁRMEGYE ÉS AZ DNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A járási mezőgazdasági bizott­ságok. i. Ungvánnegye törvényhatósági bizottsága még a múlt év végén megalkotta s a folyó év elején ki is hirdette az 1894 évi XII. t. ez. és annak vég­rehajtása tárgyában kiadott földmivelésiigyi minisz­teri rendelet értelmében szervezendő járási mező- gazdasági bizottságok ügyrendjét. Ez az ügyrend nagy és fontos gazdasági érde­kek istápolását és védelmét ruházza a járási mező- gazdasági bizottságokra; ennélfogva csak helyeslés­sel találkozhatik a szabályrendeletnek az az intéz­kedése, mely a bizottságot akként rendeli összeál­lítani, hogy maga ez a testület biztosítékot nyújtson arra nézve, hogy az ügykörébe eső ügyek lelkiis­meretesen és pontosan el lesznek végezve. Ezen testület eredményes munkásságának mi sem állja útját. Tagjai napi és fuvardíjad élveznek, ha nem is olyat, a melyből urasan, de legalább olyat, a mely­ből megélhetnek, saját zsebükből nem kénytelenek költekezni, mint a többi bonpolgári kötelességek teljesítése alkalmával. Nagy előnye továbbá e bi­zottságnak és záloga sikeres tevékenységének, hogy elnöke a főszolgabiró a végtebajtó hatalom birtoká­ban, abban a helyzetben van, hogy az üdvös intéz­kedéseknek - a mennyiben a dolog természete azt megengedi — nyomban érvényt szerezhet és hogy írásbeli teendőinek végzésére közhivatali személyek vannak kijelölve, a kik az elnök által, a lelkiisme­retes és pontos munkára bármikor is rászorithatók. Ilyen helyes szervezete lévén a járási mező- gazdasági bizottságoknak, méltán érdeklődhetik a gazdasági érdekek derekas szolgálatát óhajtó közön­ség ezeknek működése iránt. Méltán érdeklődünk mi is, mint a vármegyei közérdekek előmozdításá­nak orgánuma Sajnáljuk, hogy most még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mezőgazdasági bizottságaink tényleges megalakulásáról és arról, hogy mit tettek e bizottságok a gazdasági élet jelen időszakában, a -* ______________ folyó év tavaszán. Reméljük azonban, hogy köze­lebb módunkban lesz ebben az irányo au is tájékoz­tatni a gazdasági érdekek iránt érdeklődő közön­séget. Ez alkalommal a járási- mezőgazdasági bizott­ságok hatásköréről akarunk egyot-mást elmondani, hogy a munkakör igen érdemleges voltát kiemelve, az érdeklődés fokozása által munkára serkentsék a netalán inóg késedelmeskedő bizottságokat. A járási mezőgazdasági bizottság hatáskörét részint véleményezési, részint ellenőrzési jogkörrel szolgálja. A véleményezési jogkörbe tartozó ügyek közül, minők: véleményadás a fellebbezett birtokos­sági határozatokra, a közös legelők felosztása kér­désében, a korlátolt forgalmú birtokon létező kopár területek befásitására vonatkozólag, a legelő kérdése, a legnagyobb jelentőségű. Ismeretes dolog, milyen nyomorúságosak vár- megyeszerte a legeltetési viszonyok. Sok érdek követeli, hogy legeltetés ügye sürgősen rendeztes- sék. Első ezen érdekek között természetesen a gaz­dasági érdek, mely megköveteli, hogy állattenyész­tésünket a mostaninál egészségesebb alapokra fek­tessük és kifejleszszük. A gabonaárak alacsonvságáiiak egyik oka a túltermelés. Ezen állításnak igazolása czóljából nem szükséges szabatos statisztikai adatokra támaszkod­nunk ; elégséges ebből a czélból két tényt konsta­tálnunk : 1) azt, hogy a népesség nagy szaporodása, a népnek az őstermelésről az ipari termelésre való átszivárgása daczára is, alacsony a gabonaár, 2) hogy a gabona árának sülyedósével lépést tart a bus árának emelkedése. Ez a két tény, melyet nap­nap mellett van alkalmunk tapasztalni, nyilvánva­lóvá teszi, hogy az őstermelés birodalmában felbom­lott az a természetes összhang, mely az elemi csa­pásoknak, az időjárás szeszélyeinek annyira kitett gazda anyagi viszonyaiban az egyensúly fentartá- sára van hivatva. Eltekintve sok minden egyéb hátrányos körülménytől, a gazdaközönség bajainak egyik imminens oka, hogy a gazdasági életben a termesztés háttérbe szorította a tenyésztést. A ter­mesztés intensivitása mellett az állattartás másod­rendű dologgá vált; a legelők, kaszálók feltörettek így állott elő világszerte, tehát nálunk is, a gabo­nanemek túltermelése, természetes árcsökkenése és az állattenyésztés elhanyagolása. A gondolkodó gazdák belátták az egyoldalú irány követésének káros voltát; de már nem segít­hettek a dolgon; a művelés a'á fogott földeket senki sem volt hajlandó legelővé változtatni. Meg kellett tehát csappanni az állat-állománynak. Még ez sem volt elég; sok helyen az erős munka és a rósz táplálkozás egészen elsatnyitotta, csaknem ér­téktelenné tette a háziállatokat. A mai válságos gazdasági helyzet javítására irányuló mozgalomban előkelő helye van a termesz­tés és tenye'sztós között megbillent egyensúly hely­reállításának Az állattartás és nemesítés ma már egyik programm-pontja a gazdasági válság megol­dására irányuló cselekvésnek. Az állattartáshoz az első s egyik legfőbb kel­lék a legelő és pedig lehetőleg a közös legelő. A jó közös legelők biztosítására és lehető leg­gazdaságosabb kihasználására vonatkozólag a kezde­ményező lépések megtétele egyik legszebb feladata a járási mezőgazdazági bizottságnak. Ezt a munkát helyette senki el-ueiu-vógez-höti; mert ehhez a helyi viszonyok alapos ismerete, magasabb szempontokra emelkedni biró pártatlanság, szakértelem és eróly szükséges. Ezek a tulajdonok egy-egy községben nincsenek és nem is lehetnek meg akkora mérték­ben, a miként meg kell, hogy legyenek egy járás területéről, az értelmiség javarészéből választott, helyi érdekek, a kicsinyes egyéni önzés által ke- vésbbé befolyásolt kis testületben. Ennek a bizottságnak legelső feladatai közé tartozik, hogy a legeltetés ügyét minden egyes községben dűlőre vigye. És pedig akként, hogy közös legelők biztosítására, vagy a meglevők növe­lésére nyújtson módokat, jelöljön eszközöket. — Ezek a módok és eszközök a helyi viszonyok és körülmények között változhatnak és kell is, hogy változzanak; egy szilárd pont mindazonáltal e téren A kadét. — kz »Ung« eredeti tárczája. — •— Mit akar tnaga kadét a raportnál ? mordult a kapitány a tekintetétől reszkető Kovács tiszthelyettesre. — Kapitány ur, kérek alássan hat napi szabadsá­got karácsonyra, feleié félénken a kadét. — Mit, maga szabadságot mer kérni, mikor csak pár hónapja van a századnál? Miért kívánkozik haza, sajnálja szüleit, vagy bántja a bonvágy ? Ne hozassak magának talán még czuczlil ? — Szüleim óhajtják, hogy én is hazamenjek, mert bátyám, ki küllőidről jött meg, pár napot otthon tölt. Ott lesz másik két nővérem és több rokonom is. — Talán az egész genealógiájukat el akarja itt nekem mondani? Jó is volna, ha a bakák is azzal a kéréssel jönnének elő, hogy bocsássam őket haza, mert rokonai jöttek látogatóba. Nem engedélyezem ; abtreten ! A kadét szemében egy könycsep villant meg, és ott hagyta a raportot. Bement a szobájába, behivatta a napost, hogy írja be ót maródinak; ezzel magára csukta az ajtót, ledült az ágyra és zokogott . . . A kapitány dörgő hangja riasztotta tel, a mint az udvaron kiabált: — Hol a kadét ? Egy baka sompolyog elébe és alázatosan jelenti: — A kadét ur maródi. — Bejelentette a naposnak ? Hói vau a napos ? — Elment a maródiakkal. — Menj és mond meg az ezredorvos urnák, hogy ha készen van a maródiakkal, jöjjön ide. Értetted ? El­mehetsz. A kapitány dühösen járt fel s alá, s magában érthetetlen szavakat mormogott, majd pedig félig hango­san folytatta: >Na majd adok én neked le tejtelesszáju ficzkó«j! Majd meglátva a hadnagyot, oda szólt neki: — Hadnagy ur, vezesse ki a századot a gyakorló­térre; majd én is oda megyek. A hadnagy tisztelgést vezényelt, a kapitány pedig keményen szalutálva nézte v gig kivonuló századját, azután az időközben odaért orvoshoz fordult: — Orvos ur, vizsgálja meg a kadétomatmaródit jelentett, de én azt gondolom, csak szimulál. Be akartak nyitni a tiszthelyettes szobájába, de azt csukva találták. A kapitány dörömbözésére a kadét felugrott ágyáról és gyorsan kinyitá nekik az ajtót. — Na mitől lett beteg kadét ur — rivalt rá gú­nyosan a kapitány — talán megártott a kis leczke, a mit az imént kapott ? — Beteg vagyok kapitány ur, tegnap meghűltem, — felelt a kadét. — Hát akkor miért nem jelentette magát idejében betegnek: hogy mert raporlhoz jönni és kérni, ha beteg? Na majd adok én magának. Orvos ur kérem, vizsgálja meg ezt az embert. — Az előbb úgy eltogott a köhögés, hogy alig bírtam lélegzetet venni, most pedig nagy nyiialásom van, telelt a tiszthelyettes. Az orvos megnézegette, kopogtatott, hallgatózott a mellén, azután pedig igy szólt a kapitányhoz : — Kapitány ur, a tiszthelyettes erősen meghűlt, pár napig a szobában kell maradnia. — Miért nem vigyázott magára ? kiáltott a kapi­tány dühösen végignézve Kovácson. Katona akar lenni egész életében és minden kis semmiség ágyba fekteti. Ezzel magára hagyták a kadétot, ki ledőlt ágyára és folytatta ott, a hol elhagyta a — sirást. Sirt, zoko­gott keservesen. Hát hogyne kesergett volna, mikor a kegyetlen kapitány megfosztotta őt attól az örömtől, hogy azt meglássa, kiért szive dobog. Hangosan felzo­kogott : *Oh drága Erzsikéin, hány keserű órát szerzett már nekem a veled való ismerettség! Megismertük, meg­szerettük egymást, de el kellett válnunk; most itt lett volna az alkalom, hogy viszontláthassalak, {gyönyörköd­hessem fekete szemedben, csókolhassam aranyos kis ka- csoidat és halljam még egyszer ezt a lelkemet, szivemet éltető szót ajkadról: >szeretlek<■; és ime egy érzéketlen, kemény embernek durvasága mindezen gyönyöröket megsemmisíti. Szenvedésből áll az élet és a kinek nem volt bánatban része, az nem mondhatja el magáról, hogy végigküzdötte az egész életet. Mindenkinek kő­ből van a szive manapság, csak a tied, a te szived in­dult meg esdő kérésemre Erzsikém !<• Eljött a dél, de a kadét még mindig ott feküdt az ágyon, és bámult maga elé a semmiségbe. Délután kinyílt szobájának ajtaja és belépett rajta kapitánya. — Délelőtt kissé kíméletlen voltam magával szem­ben — szólt hozzá, de tudja, hogy az alantasokkal szi­gorúan kell bánni, mert külömben nincs fegyelem. Belá­tom, hogy Önnel szemben túl mentem a határon, de remélem, nem veszi rósz néven. A kért szabadság felől különben még gondolkozni fogok, de azt maga is jól tudja, hogy annak engedélyezése nem csupán én tőlem függ. — Köszönöm kapitány ur — szólt a kadét a tá­vozó kapitány után. A biztatás egészen uj életet öntött belé; úgy kép­zelte, hogy ő nem is az, a kit délelőtt oly csúfosan megszidtak. Kovács Károly különben előkelő gazdag családbó származott. Okos. értelmes és megnyerő külsejű liata Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Next

/
Thumbnails
Contents