Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-10-14 / 41. szám

Melléklet az UN6 41. számához.

A kir. taníelügyelő állal telt javaslat szerint 14503 frt 07 krnyi államsegély szükséges Ung vármegyének, hogy minden egyes tanítói fizetés 300 írtra kiegészítve legyen ; e tárgyban terjedelmesen indokolt telterjesztés megy a kormányhoz.

Az alsó-ribnyiczei és benetinei gór kath. ta nitóknak a hitközségek elöljárói által támogatott az iránti kérvényei, hogy 118 frt 91 kr., illetve 117 Irt 67 krnyi évi fizetésük államsegéllyel kiegészittessák 300 Írtra, pártoló véleménnyel terjesztetik fel.

Az ungvári óvodákhoz a város uj óvónői állást rendszeresítvén, ez állásra Bohutzky Istvánnét választotta meg.

Az állami törvényhatósági közutakon teljesített építkezések felülvizsgálatához a bizottság a saját kebeléből Berzeviczy Istvánt küldte ki.

Az ungvölgyi h. é. vasút építési vállalata értesíti a bizottságot, hogy a zaricsói oblázok alatt a támlalakat ki lógja építeni s egyúttal a községi érdekeltségnek 776 Irt való hozzájárulását kéri ahhoz, hogy a kis bereznai vasúti állomáshoz vezető ut kiépíttessék ; az ez iránybani intézkedések megtételével az alispán bízatott meg.

A kereskedelemügyi miniszter arról értesíti a bizottságot, hogy az ungvölgyi vasút építésénél az utak, átjárók és egyéb létesítmények átadása tárgyában felvett jegyzőkönyvet egyes kipótlandó hiányok megjelölésével jóváhagyta. Ennek tudomásul vétele után kimondta a közig, bizottság, hogy az ungvári határba eső párhuzamos utakat a híddal együtt az erdészeti kincstár, — a 336 30 szelvénynél levő útátjárót pedig Kis-Be- rezna és Mércse községek tartják lenn, továbbá az ung- vár-uzsoki állami utón a közút biztosítása szempontjából létesítendő munkálatokra nézve azon jótállási határidők kijelölendők, a melyek a h. é vasút engedély okiratának kiegészítő részét képező építési és üzletberendezési feltételei között a IX-ik fejezetben elő vannak írva. A jegyzőkönyveknek ilynemű kiegészítésével az alispán bízatott meg.

A sztavnai táviróállomás felállítása, valamint a csornoliolova-lyuttai uj táviró-vonal építését kérő s a járási közigazgatási hatóság valamint az erdészeti kincstár által benyújtott kérvények pártoló véleménynyel tétettek át a kassai m. kir. posta- és távirda- igazgatósághoz a kis-bereznai körjegyzőség területéhez tartozó községek oda irányuló kérvényével együtt, a melyben Kis-Bereznán postahivatal felállítását kérik.

Bereznay Jánosnénak azon kérvénye, hogy egy darab földjéből a kisajátítás után még fennmaradt 120 négyszögölnyi terület, melyet nem értékesíthet, a vasútépítési vállalat által pótlólag kisajátittassék, a helyiszini vizsgálat megejtése s az érdekeltekkel a tárgyalás megtartása czéljából Nehrebeczky György közigazgatási bizottsági tagnak adatott ki

A kir. pénzügyigazgató által előterjesztett ügyeknek elfogadása után Szabó Albert beregszászi kir. pénzügyigazgató az ülés berekesztése előtt, hivatkozva arra, hogy az újonnan szervezett ungvári m kir. pénzügyigazgatóság november hóban már megkezdi működését és igy nem lévén többé alkalma a közigazgatási bizottság üléseiben részt venni, köszönetét nyilvánítja úgy a főispánnak, valamint a közigazgatási bizottság minden tagjának azon jóakaratu támogatásásért, melyben mindenkor részesült s azt maga iránt tovóbbra is fentar-1 tani kéri.

A főispán a bizottság tagjainak élénk helyeslése között méltatva a kir. pénzügyigazgatónak érdemeit és méltatva az ügyek ellátásánál és sokszor igen nehéz feladatok megoldásánál tanúsított páratlan szakavatotí- ságot, igazságosságot és méltányosságot, melyek nemcsak a közigazgatási bizottság tagjainál, hanem a vármegye egész közönségének szivében hálás elismerést,

a ki a bölcsészeinek ezt a nemzeti módját indítványozta, egy néhány év múlva az lett annak megteremtője is, megírván a magyar bölcsészet történetét a legrégibb időtől Apáczai Csere Jánosig. E becses tanulmányában, melynek folytatása máig sincs, csakugyan megmutatta, hogy nem volt oly habütése az eszmék mozgalmának Európában, mely közöttünk nem érzett volna és habár bölcsészeti miveltség tekintetében más nemzetekre valánk is támaszkodva, nem utánok mentünk, hanem velők. Megállapította, hogy bölcsészetünk jellemzőleg erkölcs-politikai színezetű s kiválóan gyakorlati irányú. Ily módon Erdélyi János bölcsészeti múltúnk felderítésével ugyanazt a munkát végezte, a mit népköltészeti hagyományaink magyarázatánál. Mig itt a képzelődés alkotásaiból tanulta ki a nemzet lelkét, addig amott a gondolat világában a nemzeti szellem útjait és módjait nyomozta ki a mint az az isten, világ, lélek eszméivel foglalkozik.

íme egy rövid, de bevégzett és szép élet gazdag1 sikeréivel, úttörő munkásságával, irányadó befolyásával, nagy tanulságaival. Az ő szelleme szól hozzánk népnemzeti alapra fektetett költészetünk magyaros irányában. Az ő szelleme int és tanácsol bennünket, hogy a tudományokban is önállóságra törekedjünk s nemzeti egyéniségünket a külföld egyenlősitő, de sokszor mállasztó befolyása ellen, önfentartási erélyűnkkel, belső emberünk szerint érvényesíteni igyekezzünk. Az ő szelleme üli diadalát az itt együtt ünneplő hazafias érzelmű közönség hangulatában is.

Boldog nép, melynek védisteni nagy fiat adnak !

Áldc-tt hon. mely meg tudja becsülni fiát! (Erdélyi)

Szinyey Gerzson.

határtalan nagyrabecsülését, tiszteletet és szere- j tetet biztosítottak a távozó igazgatónak, — indítványozza, hogy ezen érzelmeknek jegyzőkönyvileg is kifejezés adassák. — Miután Nehrebeczky György bizottsági tag is a közigazgatási bizottság tagjai részéről hasonló értelemben nyilatkozott, — a közigazgatási bi- , zottság a kijelentéseket egész terjedelmükben magáévá tévén, Szabó Albert, kir pénzügyigazgatónak, úgy a pénzügyigazgatóság élén, valamint a közigazgatási bizottság üléseiben szerzett elévülhetlen érdemei feletti elismerését és hálás köszönetét jegyzőkönyvbe toglalni s erről őt jegyzőkönyvi kivonat megküldésével értesíteni határozta.

Ezzel az ülés véget ért

Erdélyi János emléktáblájáraadakozf ak:

Dr. Duka Tivadar. Lévay József, Tóth Pál. Kóröskényi Elek 5 — 5 frt. Durcsák Dezső 2 frt. Benkő József 2 frt.

Dr. Bosnyák Béla gyűjtői vén: ifj. Dr Nerebeczky György 1 frt, Dr. Bosnyák Béla 1 frt. Füzeséry János 50 kr,, Balogh Sándorné 50 kr.. Balogh Jánosné 50 kr.. Pangó János 1 frt, Rásky Elek 5'i kr., Zubay Béla 1 frt.

Halmy Gyula gyüjtőívén: Halmy Gyula, Dr. Kovács Gábor. Pores János, Kun Pál, Fikey József —1 frt.

Szabó Endre minaji lelkész gyűjtése: Szabó Endre 3.— Grabovszky Román 1.— Hoffmann Béla 3.— Weltman József 1.— Lehóczky Béla 1.— Krausz Emil 1.— Weinberger Izráel 1.— Klein Ignácz (.— Weinberger Adolf i.— Szomráky István 1.50.

í»r. Finkey József gyűjtése: Warga Lajos 1.— Búza János 1.— Kérészy István 1.- Rácz Lajos 20 kr., Dr. Kun Zoltán 1.- Lakláry P. Miklós 30 kr,, Ballagi Géza I.— Dr. Bartha Béla 1.— Szinvei Gerzson I.—Kiss Elek 50 kr., Radácsy György 1.— Kalassay Sándor 50 kr.. Szívós Mihály I.— Szánthó Gyula 50 kr., Szinyei Endre 1— Zsindely István 50 kr., Székely György 30 lír., ifj Mitrovics Gyula 1.— Mitrovícs Gyula 50 kr., Fejes István 4.— Eilend József 1, - Finkey József 1.—

Szabó József 2.— Kovács Kálmán 1.— Urbán Mihály 1.— Kovács István 50 kr., Záhonyi egyház 50 kr.. Böszörményi János 10 kr.. palágyi ref. egyház 1.- palágyi konfirmándusok 1.— Balogh Dániel 30 kr., Tóth József 7o kr., Szabó István I.— ásványi ref egyház 50 kr., bártfai ref egyház 50 kr., Dicső Endre 30 kr., n.-dobronyi egyház I.-— Magyar Bertalan I.—Szentimrey Ferencz 40 kr., pallói ref. egyház 5u kr , szalókai ref. egyház I.— Szabó Károly I.— ifj. Szakái István 1.— reviscsei egyház 1.— solymosi egyház 50 kr., Magyar József I.— Német Péter 50 kr , csicseri ref. egyház 5.— Szabó Endre esperes 2.— id. Virág József 1.— Móré Gábor 1.— Pribék Pál I.— Tomcsányi Gyula Soltész Kálmán 20 kr., id. Kiss Lajos 50 kr., Kecskemélhy Bén- jámin 50 kr., pinkóczi egyház 50 kr.

Móré Elek gyűjtése : Móré Elek 40 kr.. Márosinovics Jakab 12 kr., Grűnfeld Salamon 10 kr.. Suszti Lajos 20 kr Tárczy István 10 kr., Gortvay Sándor 40 kr., Szentimrey Dániel 20 kr., Gyüre Mihály 20 kr.

Moksa József ívén : Moksa József 5' kr., Pap Zsigmondné. Szabó Ferencz, Pap Zoltán, Kis István. Eszterhay Sándor, Csánfordi Károly, Basa Ferencz, Kovács Károly, id. Basa Sándor, Pap Zsig- mond. Vásárhelyi Sándor, Pap Sánbor, Gécyz József. Literáti István, Pál Sándor, Pap Kálmánná, id. Géczy János, Pap Sándor. Gyüre Károly, Helmeczi József. Helmeczi Sándor, Géczi József, Géczi János, Pap Józsefné, Basa János, Albert Károly. Kovács Ferencz. László Sándor. László Istvánná, Búza János, Helmeczi lstvánné. Simon Józsefné, Eszterhai Ferencz, Balog Sándor, Búza István, Simon Károly 10—10 kr. Szőlőssy Ferencz, Helmeczi Ferencz, ifj. Basa Sándor. Helmeczi Ferencz, Eszterhai Károly. Albert János, Balog Károly, Luterán Fereucz, Kígyós Károly, Pá- lóczi Sándor. Kovács Sándor 20—20 kr. Eszterhai Erzsébet. Vacsi Sámuel. Hóth József. Beregi István. Géczi János, Géczi Sándorné, Eszterhai János, Lengyel János. Nagy András. Szabó István, Literáti István, Végső János, Végső István 5—5 kr. Sarkadi János, Asztalos János, Sarkadi Mihályné, Sarkadi István fi —fi kr Pap József, Asztalos Istvánná, Szabó Józset 4—4 k . Kis lstvánné, zajkó János 3 — 3 kr.

Novak Lajos gyűjtése : Lám Sándor, Dr. Spiczer Sándor, Bene Lajos, Tihanyi Domokos, Mokcsay Elek. Horváth Dezső. Hegyi György, Minay István, Novák Lajos 1 — 1 frt, Csűrös Ferencz, Cséka Károly 50—50 kr.. Korláth Béla 20 kr.

Kun Bertalan ívén : Kun Bertalan püspök 5.— Tóth Dániel, Tóth Pál 2—2 frt, Kun Kálmán 3,— Bizony Ákos 1.— Csík Dániel 50 kr.

Borsodból: Ládházai lelkész 0 kr. Apostol Bertalan 1.— Sólyom Gáspár 50 kr. Vattay István 1.— Marsalkó Endre 1.— Dr Tüdős István, Kovács Károly, Tóth Béla. Kászonyi János, Illyés János 50—50 kr Szalóczy Pál 2.— Nagy Ferencz, Tóth Sámuel, Bodolay István, Kerekes József. Szalóczi Bertalan, Sólyom Lajos, Nagy Barnabás, Horváth Bertalan, No ák Sándor. Vadászy István 1—1 frt Fodor Gyula 40 kr. Szabó Bertalan 41 krajezár.

Tornából: N. N. 1.— Gálócsy Károly 1.— Jäger Bertalan 1.— Futó Mihály és Szabó Jóysef 1 — 1 frt.

Eddig összesen 159 frt 93 kr.

Ungvárt, 1894. szeptember 24.

Novák Lajos ref. lelkész.

A közönség1 köréből.

Tek. Szerkesztő ur!

„Nincs uj a nap alatt“, mondja Bölcs Salamon. Igaz, hogy nekem nem volt szerencsém a neki tulajdonított és általam idézett mondást saját felséges szájából hallani, de mivel igy vagyon megírva: hiszem.

No hát bocsánat dicsőült Szellem, nem volt teljesen igazad: mert igenis van uj a nap alatt. . .

Azt pedig: „Aki keres, az talál“, a magyar példabeszéd tartja. De ezt kérem egész határozottsággal tagadom ; ez nem áll. Igaz, hogy erre nem vonatkoztatható az az általánosan ismert latin közmondás, hogy minden hasonlat sántít, — és pedig azon egyszerű okból nem, mert nem is sántikal, hanem igazi mankón jár . . az tehát a teljes igazság, hogy nem mindenki talal, aki keres. „De hogy egyik szavam másikba ne öltsem“, indokolni fogom túlzottnak és érthetetlennek látszó állításaimat az alábbiakban a maga rendje és módja szerint, minden teketória és csürés-csavarás nélkül.

Becses lapjának múlt havi egyik számában olvastam, hogy a honvédség kötelékébe tartozó s az ungvári körben lakó tartalékosok ellenőrzési szemléje e hó 7-én lesz Ungvárt, az utóeilenőrzési szemle 10-én Munkácson.

Minthogy a Naposon megejtett ellenőrzési szemle után érkeztem csak ide Darmára, mint kiképzett és „kellőképen fegyelmezett“ katona tudván mi a k—a kötelessége egy idegen illetőségű tartalékosnak, említett napon pontban 9 órakor „tisztán felöltözve és bot

nélkül“, amint azt a kérlelhetlen rendszabályok megkövetelik, a honvéd-laktanyában voltam.

Itt nem látván senki mást, mint a csoszogó lépésű és a mondurból kivágyakozó kapuőrt, bementem az őrszobába és annak rendje-módja szerint meginter- vivoltam az őrsparancsnok urat afelől: „Hol tartják itt a szemlét ?“

Egyet pödöritett kesely-bajuszán, megigazította ruggyanta „nyagszegélyét“, rántott kettőt zubbonyának mindkét szárnyán és csak ennyit mondott: „Kérem alásan, azt mán nem tudom.“

Bementem az udvarra. Épen szembe jött velem Buighardt főhadnagy-segédtiszt ur és elég szives volt megkérdezni tőlem, hogy mi járatban vagyok. „Keresem a termet, ahol az ellenőrzési szemle folyik, főhadnagy ur. “ Mire a segédtiszt ur azon előzékeny szolgálatkészséggel világosított fel, hogy a szemlét nem itt, de a megyeházban tartják meg.

Tíz órára járt az idő. Istenem hátha elkések ! Futólépésben mentem a megyeházba. Talán emlékezik szerkesztő ur arra a délelőttre ? Úgy látszik agóniájában volt a nap, mert még egyszer fellobbant már ki- kialvó melege. Szóval mikorára a tetthelyre érkeztem abban a rekkenő hőségben, valóságos verejtékben fü- rödtem.

De végre is ott voltam. Bejártam — mit bejártam — befutottam a megyeház minden zugát és ime szemlének se hire, se hamva.

Nyomott kedélylyel, bátortalan lépésekkel kerestem fel a veres nadrágu kapust (vagy talán megyei hajdú volt) és szomorú hangon kértem felvilágositást a szemle tárgyában.

Kérdésemre felelt a következő képen : „Igenis nem fiatal ur. Nem itt van a szemle. De ne tessék átallani átmenni a városházához, éppen itt van átellenben és ott eligazítják az ügyit.“

Megköszönvén a hajdú bácsi útbaigazítását, átugrottam a városházához. Egyenesen a hivatalba rontottam be. Egy őszbeborufi úri embert találtam ott, szorgalmasan körmölgetve Íróasztalán.

Háttal volt felém fordulva (kabátjának akasztója és „kravátlija“ kilógott, a mi kétségtelenné tette Sa- nyaró Vendel nemzetiségéhez tartozását) és úgy kérdezte meg tőlem, hogy mi tetszik ?

„Uram, ellenőrzési szemlére jöttem, ide utasítottak engem!“

Mire a szorgalmasan körmölgető úri ember szánakozó mosolylyal kisérve szavait, igy igazított útba: „Eddig itt tartották évről-évre. Az tény, de mivel a helyiség több alkalommal szűknek bizonyult, áttették máshová. Tessék felmenni a Kálvária felé, ott fog találni egy kis szoroskát. Tessék ott befordulni a legközelebbi mellék-utczácskába, ha azon egyenesen felmegy, fog látni egy nagy ház szomszédságában egy földszintes kis épületet: ott tartják a szemlét.“

Mikor már bejártam vagy két szoroskát és vagy három kis utczát hiába, egy san-san ruháju úri dámával találkoztam.

Udvariasan köszöntvén őt, bizalmasan kérdeztem tőle: „Asszonyom, ebben az utczában van az ellenőrzési szemle ?“ Először végig tekintett rajtam. Jobb kacsója, a melylyel képzelt uszályát tartotta, kissé, szinte észrevétlenül az avatatlan szemnek felebb csúszott úgy, hogy tisztán kivehettem zsuponjának tarkára hímzett szegélyes czakkjait és leereszkedő nyájassággal kérdezte: „Miféle szemlét gondol uraságod ?“

— A kalonai szemlét asszonyom.

Neki sem kellett több. Egyszerre eltűntek a hímzett szegélyű czakkok és jobb kacsója mereven fogta méternyi hosszúságú napernyője nyelét. Balkezén dühösen megrázta összes csülön-csörgőit. Puffjai kétszeres terjedelemre dagadtak és ezen szavakkal robogott tova : „Uram azt kikérem magamnak !“ De asszonyom, nagysád, kisasszony ! bocsánat én nem akartam megsérteni.“ Nem ért semmit, ott hagyott, ha nem is a faképnél, de egy nemképpen gyöngyvirágjául kanális kifolyásánál. Hová tűnt? hová ment? Bizonyára „szemlére“ a korzóra, — a Nagy-utczára.

Megint átkoezogtam vagy három szoroskát és két kis utczát, nem találtam egyebet, mint egy munkás „uniformis“-ba öltözött egyént, a ki igazi magyar kiejtéssel egykedvűen dudolgatta, „Riszek fátyok ró- szám mint á czáb“.

„Kedves barátom, hol tartják itt a szemlét, melyik házban ?“

„Zemlét, zemlét ? id nies . . ding . . . pikság, se süterei“ és folytatta tovább a hol elhagyta: „Nem álutám hárum éjei, hárum náb“.

Te is jól „beszemléztél“ gondolám és már már erőt vett rajtam a kisértés ördöge. Csak unszolt, hogy menjek haza; hogy ne járjam itt a bolondját.

Nem fogadtam szót neki. Jártam, barangoltam tovább szoroskából kis-utezákba, a Kálváriának fel a Kálváriától le. Láttam sok nagy házat, a melynek szomszédságában földszintes kis épületecske szerénykedett, csak „azt“ nem láttam sehol. Hogy tehát az ember egész negyed fél órán keresztül járja az áprilist —^ egészen uj dolog.

És hogy nem mindenki talál, a ki keres — bebizonyítottam . . .

De ime nézzük az érem másik oldalát! Nézzük a dolog tragikusabb részét:

Minthogy a 7-iki szemlét elmulasztottam, természetesen „saját hibámból“ el kell mennem Munkácsra november 10-én utószemlére. Ha pedig addig nem bírok összekuporgatni vagy 10 forintnyi útiköltséget, erről is elmaradok.

Már pedig a tiszturak Szent Lukácsnak e mondását: „A ki kér tőled, annak adj“, úgy magyarázzák, hogy annak is adnak, a ki nem is kér. Az az rám