Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-09-30 / 39. szám

A sorközök kitöltése. *)

Ha azon eseményeket le akarnám írni, melyek azon rövid pár nap alatt történtek, mig a tiszáninneni evang. reform, egyházkerület a kaposi egyház kebelében élvezte az ungi egyházmegye vendégszeretetét, költői tehetséggel kellene bírnom és csakis így volnék képes élethűen rajzolni azon feledhetlen perczeket, miket a komoly testület munkálkodása elénk állított.

Íme a protestánsok tiszáninneni egyházkerületének tiszteletben megőszült püspöke, egyházi rendtartá sunk értelme szerint elhagyja székhelyét, elindul a kormányzata alatti legtávolabb fekvő egyházmegyébe. Útközben csatlakozik hozzá hét egyházmegye protestánsainak szine-virága, hogy teljesítsék azon édes kötelességet, melyet anya szent egyházunk megépítése tőlük megkíván.

Csapra már egy tömör csapat érkezik, hol az ungi egyházmegye nemes kedélyű és nagy tudományu esperese fogadja igaz szeretettel a kedves vendégeket, onnan a szürtei állomás helyisége elé érkeznek, hol a tisztelgők tömött csapatja sorakozik a tiszteletet gerjesztő ősz püspök köré, kit előbb az egyházmegye főjegyzője üdvözöl röviden, utána a kaposi járás főszolgabírója tolmácsolja ékes szavakban a járás közönségének tisztelettel párosult érzelmeit, ezután a főpap köszöni meg az iránta tanúsított rokonszenv megnyilatkozását, s ezzel a tovább utazás kezdődik meg számtalan kocsin s megérkezve Kapósra, a lelkész-lakon ismét üdvözlés, a hol a kedves vendég pihenésre távoznék, ha az ungi papság, élén nagy érdemű esperesével, nem nyilvánítaná tiszteletét szeretve tisztelt főpásztora előtt'; csak igy ennek megtörténte után lehetett a napot bevégezni.

16-án vette kezdetét az igazán lélek-emelő ünnepség, mely protestáns emberre nézve is ritkaság számba J megy. A harang megkondul és az ünneplő közönség ünnephez méltó érzelemmel tódul a templomba. Kezdődik az isteni tisztelet. Egy ifjú Timothes lép a szószékbe, és hirdeti az égét tűzzel és ifjúi lelkesedéssel. Ennek megtörténte után a tőpap lép fel, és ad a felavatandók- hoz szelid atyai utasítást, buzdítván őket kötelességeik hűséges teljesítésére. Majd az újonnan választolt 3 esperest avatják apostoli szokás szerint hivatalaikba a kéznek a lejre tételével, ez után az ifjú lelkészek avattatnak fel szintén apostoli szokás szerint, miután előbb már a hivatalos esküt letették. Majd az újonnan választott lőgondnokot esketik fel és igtatják hivatalába, kit az egyházkerület főjegyzője üdvözöl lelkesen, a mire az uj tőgondnok válaszol s ígéretet tett hivatalának lelki- ismeretes teljesítésére, s ezzel a komoly munka ezen nzpra be van fejezve.

A hosszú ideig tartó ünnepélyes cselekmény után mindenki sietett a fehér asztal örömeit élvezni, de még nem lehet, mert a vármegyei tisztikar, élén a fő- és alispánnal tiszteleg a püspöknél, kiket az egyházmegye kitüntető szeretettel hivott meg a szerelet lakomájához.

De mi ez ? íme a főispán, a kit eddig úgy ismer- j tünk csak, mint a hivatalának élő férfiút, fölemelkedik helyéről, és szól ékesen, bátran, mint illik egy magas állású s még magasabb műveltségű egyénhez, tolmácsolja a tisztikar érzelmeit melegen szívhez szólóan, a közönség elragadtatva hall kedves, mindenki szivében visszhangot keltő dolgokat, s azt tapasztaljuk, hogy a mi szeretve tisztelt főispánunk nem csak a komoly munka embere, de egyszersmind kedves férfiú és jó szónok is. Midőn a szeretetet tolmácsoló meleg hangokra adott válasz elhangzik, ismét meglepetés, nem azért, mert köz- kedveltségü alispánunk beszél lelkesen, hanem, mert oly dolgokat tár föl, melyeket csak egy igazán erős ember tehet az ő helyzetében, kinek minden szava bírálat tár gyát képezheti.

A szeretetnek ily sok nyilatkozata után egy kegye- letes ünnepély következik. Az egyházmegye elhunyt nagy fiának emléktábláját leplezik le. A sárospataki főiskolai énekkar ajkain megcsendül a rég porladozó bölcselő és költő egy maradandó becsű dala, mely vissza varázsolja lelkünket a múltba, midőn az illető daliát alakjával, tudományával és költői kedélyével, a köztisztelet és elismerés babérait aratta. És mind azt, mit talán csak a történet lapjai őriztek eddig, mind föltárják előttünk a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-társaság küldöltei. Mennyi szépség; — mennyi nemes tulajdon egy ember életében! Eddig elszórtan itt is ott is találtunk egy-egy gyöngyszemet az Erdélyi János szellemi kincseinek gazdagságából, de most mindazt, a mit szépet, hasznosat teremtett, egy koszorúba fűzve tárják elénk a szónokok és örökíti meg a költő.

Lelkünk tisztelettel hajlik meg azon férfiú emléke előtt, ki hazáját és annak szellemi haladását ily lelkes odaadással szolgálta. De midőn elmerengtünk a sok oldalú férfiú emlékén, hogy ne csak a történeti hűséggel előadott események hatása alatt oszoljunk szét, jön a lánglelkü költő, ki nagy elődének feledhetlen tetteit dalba önti, ékes szólásaival elragad, s meghordoz a költészet mezején, vitt magával a végtelenségbe, oda, hová csak az isteni költészet által ihleteit lélek képes felemelkedni, majd ismét oda vezet, hol az ünneplő közönség átszellemülve kegyelettel áldoz a nagy férfiú emlékének, s figyelmeztet, hogy az egyszerű emlék buzdítson a nemes versenyre, melyen a dicsőült oly önzetlen kitartással aratta az elismerés babérait.

Az emléktábla hivatalos átadása és átvétele után ismét felvetodott^az énekkar dalában a nagy költő szellemi tárházából egy drága gyöngy, melynek igézése alatt a lelkesült közönség rá gyújtott azon imaszerü dalra, melynek minden igéje hazaszeretetre buzdít, s egyszersmind figyelmeztet, hogy e nagy világon e kívül nincs számunkra hely, minthogy nincs is !

*) A kaposi ünnepekről közölt tudósításunk kiegészítéséül közöljük e czikket, mint olyat, mely czimének megfelelőleg a tömör sorok közeit tölti ki. Szerk.

És most ennyi kedves szív emelő jelenetet átélve, a költő emlékét szivünkbe zárva, nyugalomra tértünk, de hogy ? Hogy a nap az öröm terhe alatt le ne ros- kadjon ; — lefoglaltuk az éjjelt is az öröm és művészet számára. Ismét dal kél a sárospataki ifjak ajkain, mely megigéz, elbájol, hirdetve a művészet hatalmát, majd következnek egymásutánban a művészet kedvelői, ifjú hölgyek játszanak zongorán classicus darabot, elismerésre méltó buzgalommal, s hogy ne csak az üde ifjúság ragyogtassa aranyos kedélyét, feltűnik a magaslaton egy úrnő, ki valódi classicus műveltséggel, és elragadó szépséggel ad elő zongorán egy műdarabot, mely nek átértéséhez és átérzéséhez, valódi zenei műveltség kívántatik.

Majd a kaposi járás főszolgabirája mutatja be magát mint dalnok, mely után egy ifjú pap szavallata következik, ki magával ragadja lelkünket a sötét börtön iszonyai közé. Ismét dal kél egy ifjú hölgy ajkán, mely az átérzett borzalom hatása alól üde hangjának bájos csengése, s szelíden elringató édes mámora által visszavezet az életbe, hol a bánat és öröm testvérként sorakoznak, a hol azért mégis több a gyönyör, mint a fájdalom.

És most lej tehetném a tollat, mert hisz mindarról megemlékeztem, a mi kedves emléket hagyott lelkemben ; de ismét vissza tekintek az élvezet szinterére, s látok egy virágos kertet, tele kinyílt virággal és feslő bimbóval, a mi mind él, mosolyog, tele a szív édes mámorral, s közben zendül a zene, s perdülnek a párok, s rakják fáradhatlanul azt a tánezot, mely a magyarral született e világra, a mit semmiféle natió eltanulni nem tud. Azonban az idő halad, s az alkalomszülte nagy család eloszlik, s másnap már csak a komoly férfiak végzik még komolyabb kötelességeiket, és pedig bölcseséggel és kitartással, mígnem ők is eltávoznak, vivén magokkal az áttélt napok kedves emlékeit; mi pedig kik itt maradtunk tovább, merengünk az elue- pült kedves órák emlékein.

Vidéki.

Ung-vár város közgyűlése.

— 1894. szept. 27. —

Mindenek előtt a képviselőtestület legközelebbi gyűlésének jegyzőkönyvét olvasta fel a főjegyző, mely csekély változtatással hitelesíttetett.

Azután a gyűlés legérdemlegesebb tárgya következett, azaz Mihalkovich Józset felfüggesztése által megüresedett közig, tanácsosi és árvaszéki ülnöki állásnak helyettesítés utján való betöltése. — A közgyűlés Reis- mann Bertalan indítványára egyhangúlag Szomráky Istvánt választóba meg ezen állásra, ki a hivatali esküt nyomban le is tette és lelkiismeretes, buzgó tevékenységet ígérő lendületes beszéddel köszönte meg a képviselő-testület bizalmát. — E tárgygyal kapcsolatban Reis- mann Mór az iránt intéz kérdést, vájjon fél vagy egész fizetéssel lesz-e díjazva a megválasztott tanácsos a helyettesítés ideje alatt? Spitzer jdr. felvilágosítására kimondta a képviselő-testület, hogy egész fizetéssel s a polgármester a fedezet biztosítására utasíthatott.

Dubró és Timczó iparosoknak azon kérelmét, hogy általok a kaszárnyán teljesített javításoknál több let munka 17 frt 80 kr értéke megtéríttessék. a képviselő-testület elutasította.

Kacsúr Elek hat heti szabadságot kért. A tiszti ügyész, Weinberger Lipót, Reismann Bertalan és Kerekes dr. felszólalása után Spitzer dr. indítványára a képviselő testület a kért szabadságidőt olyformán adta meg, hogy a folyamodó a szabadságidő felét azonnal igénybe veheti, másik felét pedig akkor, a midőn a tanács az időt meghatározza. — Klein Zsigmond, közkórházi orvosnak szintén szabadságidőt engedélyezett a k( pviselő-iestület (két hetet).

Ezután Reismann Mórnak egy hosszabb beadványát olvasta tel a főjegyző, melyben R indítványozza, hogy a fogyasztási adó kezelése azonnal vétessék ki a mostani bérlők kezéből s a házi kezelés azonnal léptet- tessék életbe. Indítványát Reismann azzal törekszik megokolni, hogy a mostani kezelők csak magánérdekeiket elégítik ki, a mennyiben a busás jövedelmeket zsebre- vágják, de a városnak mi hasznot sem hajtanak, sőt a részletek pontos beszolgáltatásával is adósok maradnak. E közjövedelem kezélésének a kezükből való haladéktalan kivételét javallja azon körülmény is, hogy az ellenőrzésre hivatott felügyelők, a kezelők társaivá, a jövedelem részeseivé váltak. Nem szabad megengedni, hogy kapzsiság, melylyel az uj kezelési szabályrendelet életbeléptetését meglelebbezték, az ügy huzása-halasztása által czélját érje. — A pénzügyi és gazdasági bizottság, a közbevetett felebbezés miatt, a Reismaun beadványát figyelembe vehetőnek nem találta, a felügyelet hatályosabbá tétele iránt azonban intézkedést javasol.

Glück Jakab azt a felvilágosítást adja, hogy a kezelők a járulékokat pontosan fizetik. — Hasonló megnyugtató nyilatkozatot teszen a helyettes polgármester. Spitzer S. dr. kimutatja a Reismann kívánságának kivihetetlen és czéltalan voltát, mire a közgyűlés a pénzügyi- és közgazdasági-bizottság javaslatát egyhangúlag elfogadta — A tárgygyal kapcsolatban Ember J. azt a kérelmet intézte a h. polgármesterhez, miként hasson oda, hogy a házi kezelés mielőbb foganatba vétessék.

Ezután ismét Reismann Mór adott tárgyat a gyűlésnek. Beadványában ugyanis azt állítja, hogy Fincziczky Mihály, volt polgármester a reá nehezedő anyagi felelősség alól úgy igyekszik menekülni, hogy házát részben lányára íratta, részben adóssággal terhelte. Indítványozza, hogy ez átíratást, illetőleg terhelést a város perrel támadja meg és a per viselésére (miután Mocsáry, a tiszti ügyész, mint Fincziczky barátja, érdekelt fél) magánügyvédre bizassék. — A jogügyi bizottság javaslatára az indítványt a képviselőtestület mellőzte.

Reismann Bertalan a villamos világítás tárgyában interpellált. Az idő halad és az Elektra mit sem tesz Sürgetést javasol. — Eöry Elek főjegyző, megnyugtató válasza után a közgyűlés napirendre tért.

Végül Kerekes dr. intézett kérdést az iránt, nem lépi-e túl a város anyagi ügyeinek megvizsgálására kiküldött miniszteri biztos hatáskörét, midőn kihallgatásokat eszközöl. — A h. polgármester megnyugtató válaszát a képviselő-testület tudomásul vette, — s ezzel a gyűlés véget ért

Vármegyei közgyűlés.

— 1894. szeptember 28. —

A vármegye törvényhatósági bizottságának ez idei 3-ik rendes közgyűlésén a bizottság legnagyobb része jelent meg.

A főispánnak megnyitó beszéde után az alispán é'megyedes jelentése olvastatott fel, melynek kapcsán Kovách Károly bizottsági tag kérdést intézett az alispánhoz, vájjon megtette-e a szükséges intézkedést arra nézve, hogy a küszöbön álló ezredéves ünnepen Ung- vármegye törvényhatósága méltó helyet foglaljon el ; erre az alispán azt válaszolta, hogy a törvényhatósági bizottság már évekkel ezelőtt megválasztotta a bizottságot- Kováchnak második interpellácziója az, hogy tekintve az egész országban a hazai cultura fejlesztése érdekében tett nagylontosságu társadalmi intézkedéseket, történt-e valami lépés arra nézve, hogy Ungvármegye ezen országos mozgalomba bevonassák, van-e valami intézkedés téve, hogy ezen határszéli vármegye a cul- turegyesületet létrehozza ? A vármegye alispánja kijelenti, hogy Ungvármegye tertületén az úgynevezett nemzetiségi kérdés ez idő szerint ismeretlen fogalom s habár felekezet és anyanyelv szerinti külömbségek vannak is — ezen különbségek interpelláló bizottsági tagnak aggodalmát épenséggel nem kelthetik fel. — Vármegyénk területén — úgymond — a békés egyetértést mi sem zavarta meg, s épen azért nincs ok ’és alkalom, hogy oly intézkedést tegyünk, a mely egy tényleg nem létező baj hangoztatása által a békés egyetértést megzavarhatná. A nemzeti értelemben vett közművelődés biztos, szilárd alapra talált népünkben, ezt mi zaj és lárma nélkül ápoljuk és miután ezt mindenki lépten-nyomon tapasztalhatja, minthogy nálunk nemzetiségi kérdés nincs, nem volt, remélhetőleg nem is lesz szükség arra, hogy a jó viszony a — habár — vegyes ajkú, de magyar hazafias érzelmű népünk között megzavartassék. Vármegyénkben — úgymond — Lukácsiuk nem teremtek, a dákoromanizmushoz hasonló tendentiák teljesen ismeretlenek. — Épen azért, mert ilyen jelenségek nem fordultak elő, nem intézkedhetett a mi viszonyaink közt teljesen felesleges társadalmi tényező felállítása érdekében, mindig azon elvet tartván szem elölt, hogy az aktio reakciót szül. Ez egyébként nem Ungvarme- gyére vonatkozik.

Kovách Károly 3-ik interpellácziójában kérdi az alispánt, mily intézkedést tett a néh. bárdányi Battler János gróf emlékszobrának felállítása érdekében ; az alispán kijelentette, hogy az alapítványokat élvező egyes törvényhatóságok a szoboralap javára adományaikat áttették, s ezenkívül megtette az intézkedést arra nézve is, hogy alapítványból kiképzett honvédtisztek a szoboralaphoz adományaikkal hozzájáruljanak. — Mindhárom választ a közgyűlés tudomásul vette.

A törvényhatóság 1895-ik évi költségelőirányzata eltogadlatott.

A vármegye központi kezelő személyzetének arra irányuló kérvénye, hogy lakbérilletményeik az állami hivatalnokokéhoz mérten 180 írtban állapittassék meg. pártololag terjesztetett (el.

Festetich Andor gróf földmivelésügyi m. kir. minister azon leiratára, melylyel értesíti a vármegye közönségét, hogy földmivelésügyi ministerré lett Kinevezve, Thuránszky Tivadar indítványára az alispán és főispán hozzájárulásával elhatározta a közgyűlés, hogy fel - iratot intéz a miniszterhez, melyben a mezőgazdasági sanyarú állapotok sürgős orvoslását kérL

Több szabályrendelet elfogadása után felolvastatott a belügyminiszternek rendelete XJngvár város 1894. évi költségvetése tárgyában, melyben kimondja, hogy a .örv. biz. határozatát azon részében, melyben a költségvetés hiányos és késedelmes beterjesztése és a 4-ik véka-alap miatt rosszalását fejezte ki, — jóváhagyja, ellenben azon részében, a melyben a tanács ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, feloldja, mert a fegyelmi vizsgálat elrendelésének személyek ellen kell szólni. A vizsgálat megejtésével az alispán bízatott meg.

Az ungvári főszolgabírói állás betöltése végett a törvényhatósági bizottság a kijelölő választmányba Thuránszky Tivadar, Herczegh Károly és Szabó Endre bizottsági tagokat választotta meg, a főispán pedig : Gébé Viktor, Rónay Antal és Benkő József biz. tagokat nevezte ki. A szavazatszedő küldöttség elnöke : Zoltsák J., jegyzői: Lüley és Bánóczy. —- Szavaztak 165-en, ebből kapott Minay István 84, — Deák Bertalan 81 szavazatot. Ekként Minay lett az ungvári járás főszolgabirája. — Köröskényi Lajos, mint egyedüli pályázó a megüresedett szolgabirói állásra egyhangúlag megválasztatott.

Mokcsay Béla, volt ungvári szolgabiró fizetési előlege leíratott Az ungvári 4-ik gyógyszertár ügye Fe- késházy Lajos pártoló és Novak Endre dr. ellenző felszólalása után nemleges megoldást nyert.

Az egyes községeknek 1892-ik évre vonatkozó számadásai jóváhagyattak.

Huszák község azon kérvénye, hogy Huszák község, mint erkölcsi testület által megvett 87 kát. hold erdő és legelő az úrbéres közönségre átruháztassék, - - elfogadtatott.