Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvar, vasárnap, 1894. julius 8. 27. SZÁM SZERKESZTŐSED: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e'. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. « Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ MGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Városi dolgok. Ungvár város ügyei csak nem tudnak a rendes kerékvágásba zökkenni. A régibb bajokhoz, a melyek eddig is oly sok kárt tettek úgy erkölcsi, mint anyagi tőkénkben, újak keletkeztek, melyek komplikálják a helyzetet s nehezitik a kibontakozást. A bajok egyike anyagi, a másik erkölcsi természetű ; mindakettő elég jelentős arra nézve, hogy figyelmünket el ne kerülje. A kaszárnyák állapota sok aggodalomra ad okot. Sajnos, ezek az aggodalmak nem alaptalanok. Kaszárnyáink hibásan és minden gazdasági érzék nélkül vannak építve. A rengeteg hosszú, idomta- lan épületek drágák és rosszak. Az építkezés azonban nem csupán e miatt hibás, nem csak egészségi szempontok miatt képezi a katonaság állandó kifogásának okát, hanem még szigorúbb megrovás tárgyát képezi gazdasági okokból. A barakk-rendszer rengeteg alapozást és rengeteg fedelet vett igénybe. Ha emeletes épületeket emel a város, az alapon és fedélzeten sok ezerre menő megtakarítást érhetett volna el s a javítás és az időszaki helyreállítás költségeit is felényire apasztotta volna. De hát az okos tanács annak idején süket fülekre talált. A következmények már is ke’zcfeíiek jelentkezni, A nyirk-mirigy daganatok, a melyek később a katonaság körében feltűnőbb számban előfordultak, állítólag a nedves, egészségtelen, rothadó padlók utján támadták meg a legénységet. E tárgyban a beható vizsgálódások a legközelebbi napokban ejtettek meg. Ezen vizsgálódások eredményéül jelezhetjük, hogy a betegülések vélt okai nem voltak megállapíthatók. A bizottság nedves talajt vagy falat, rothadó padlót nem volt képes felfedezni. Mindamellett nehány ezer forint előre nem látott uj szükséglet lesz, melyet némely helyreállítások s újítások létesítésére fog kel leni kiadni. Rendes körülmények között panasz nélkül meg- birnók azt a nehány ezer frt előre nem látott kiadást ; de a mostani viszonyok között, midőn egyéb bajokkal is kell küzdenünk, nagy dolog s az áldozatkészséget a szélső határokig fogja igényelni. A város erkölcsi bajai talán még nagyobbak az anyagiaknál. A fegyelmi ügyek s a fele kapcsolatos hercze-hurczák a tiszti kar tekintélyét nagyon megingatták. A közönség bizalma ismét kezd inogni s a városi közügyek iránt pár hónap előtt tapasztalt érdeklődés, melyben mi a szebb jövő biztosítékát láttuk, ismét megcsappant. A városházán alig van már tisztviselő, a ki ki ne volna „kezdve.“ A vádak egymást érik s a tisztikarban is rombol a visszavonás szelleme, mely részint titkos, részint nyílt ellenségeskedésben, gyűlölködésben nyilatkozik. Növelte mindeddig a bajt a megtámadottaknak a védekezésben tanúsított eljárása. Az éles hírlapi támadások, melyek korábban egyes tisztviselők ellen a helyi sajtóban napvilágot láttak, agyon hallgattattak. A védekezésnek ez a módja azonban megbosszulta maga1, a mennyiben gyanút keltett a közönség egy részében és felbátorította a támadókat. Legujabbau e támadások eddig szokatlan arányokat öltöttek és szokatlan formában jelentkeznek. Köztudomású dolog, hogy a h. polgármester ellen kibocsátott röpiratok egymást érik és oly súlyos természetű vádakat tartalmaznak, hogy akár a hasonló módon való védekezést, akár a hallgatást lehetetlenné teszik. E támadások ma már nem pusztán helyi jelentőségűek ; visszhangot keltettek a napi sajtóban is, országszerte feltárva a mi sajnos állapotunkat. Ilyen körülmények között a hallgatás lehetetlenné vált. S mi feltétlenül helyeseljük, hogy Farkas Ferencz helyettes polgármester ur, laptársunk, az Ungvári Közlöny közlése szerint, Vinc\e Béni ellen a sajtópört folyamatba tette. Az ő hivatali és társadalmi állása feltétlenül megköveteli, hogy az olyan mélyen becsületbe vágó vádak, a minőkkel különösen a két utóbbi röpiratban illettetett, ne maradjanak megtorolatlanul. Hogy az ilyen természetű vádakat és sérelmeket bizalmi nyilatkozatokkal ellensúlyozni nem lehet, ezekből úgy a közönségnek, mint a még közvetlenebbül érdekelt helyettes polgármesternek volt alkalma meggyőződést szerezni. Feltétlenül helyeseljük a pör megindítását különösen a város érdekeinek szempontjából. A polgármester becsülete és tisztessége a város becsülete és tisztessége, melyet oly féltékenyen tartozik őrizni, mint a kezelésére bízott közvagyont. Ha a város első tisztviselőjét bárki is büntetlenül sárral dobálhatja, a bizalom végső szikrája is kihal a polgárok leikéből s az erkölcsi romlás, el- hárithatatlanná teszi az anyagi bukást, melytől teljes erőnkkel menekülni törekszünk. A város erkölcsi és anyagi érdekeinek szempontjából szerfelett kívánatos, hogy a folyamatos fegyelmi vizsgálat mielőbb befejeztessék. A mostani ideiglenes állapot huzamos fenntartása nagyon hátraveti az ügyek rendezését, a dolgoknak a rendes kerékvágásba terelését. A jelenlegi bizonytalan helyzetnek tehát mielőbb véget kell vetni. Igaz, hogy az anyagi ügyek megvizsgálása nagy időt vészén igénybe s ha a miniszteri biztos munkálatainak befejezését bevárjuk, a fegyelmi ügy még jó ideig függőben marad; de a bajon úgy kell segíteni, hogy az anyagi felelősség kérdése a fegyelmi vizsgálat befejezése, az ítélet kihirdetése után is folyamatban maradjon. A vizsgálat anyaga e nélkül is biztos alapot nyújt ma már a fegyelmi választmánynak Ítéletére. S ha ennek az ítéletnek mielőbbi meghozatala a város érdekeinek szempontjából nyilvánvaló, nincs ok a további halogatásra. Tanító -gyűlések. A mait csütörtök a tanítók napja volt Ungváron. Rég nem láttunk annyi tanítót együtt városunkban mint julius 5-én. A nagy sokadalmat az a véletlen okozta, hogy úgy az >Ungvármegyei általános néptanió egyesület?, mint az >Ung-beregmegyei r. kath tanító-egyesület? e napon tartotta meg évi rendes közgyűlését. A vármegye házának nagyterme s a kath. elemi iskola legnagyobb osztályának terme tanítókkal volt telve; a két helyen mintegy 180 tanító volt jelen. A vármegye házán az általánosak, az iskolában a katholikusok gyüléseztek. Érdekes és tanulságos gyűlés volt mind a kettő ; lefolyásukról az alábbi tudósításokat közöljük: 1. Az általános tanitó-egyesület közgyűlésén mintegy 120 állami, községi és hitfelekezeti tanító, továbbá a kir. tanfelügyelő és segédtanfelügyelő vett részt. Tabódy Jenő, egyesületi elnök elfoglaltsága miatt a gyűlésen Torma János, alelnök, elnökölt, a ki lendületes rövid beszéddel köszöntötte a nagy számban megjelent tagokat. A gyűlés első tárgyát Takács László főjegyzőnek az egyesület múlt évi működéséről szóló jelentése képezte, melyet, a jelentést tevő távollétében, Röthy K. jegyzőhelyettes olvasott fel. A jentésnek a körök munAz ostobaság1 kizsákmányolása. — Az »Ung« eredeti tárczája. — Mikor az 1840-ik évben, a civilisatió első harczo- sai, az angolok, az európai kultúrát Khinában megakarták honosítani, legalkalmasabb csillárul erre a mákonyi tartották és azt az ajánlatot tette a kínaiak elleni háborútól félő angol követ, Kiang-King kínai császárnak, hogy szüntesse meg a mákony bevitel ellen irányuló törvényeket, engedje azt bevinni, de vessen rá igen magas adót, — ezzel meglennének szüntetve a súrlódások s az állampénztár jövedelme meg emelkednék. A kínai császár erre azt felelte, hogy: nem akarja népének ostobaságát kizsákmányolni. Ezen a válaszon nem kell csudálkozni, hiszen a lapos orrú, lapos homloku kínaitól magasztos ideát nem várhatunk; a nyűgöt fenkölt gondolkozásu állambölcsészei már magasabb állásponton vannak. A politika, a kormányzás, a taktika mind nem egyéb, mint az ostobaság kihasználása. Honunkban az állami költségvetés egyensúlyának helyreállítása nem az államférfiak, nem a kormány, nem a Tisza, sem a Wekerle lángelméjének, sem más józan embernek nem érdeme; érdeme ez csupán az iszákosoknak. Hány kard, puska, ágyú készül ezeknek folyósított filléreiből? Hány tisztviselő vagy hadfi él a vén kofák almáiból, melyek persze némi metamorfózison mennek keresztül, inig az álmodott számokból reskonlók, állami jövedelem s végre tisztviselői fizetés lesz. Ha az ostoba alkoholisták, lutri-játszók nem lennének, nem tudom honnan fedezné az állam 50—60 milliónyi deficitjét!. S talán még nagyobb az ostobáknak az a része, mely dohányfüst alakjában áldoz a haza oltárán. S mindezen ostobaságokat államférfiaink igen jól kizsákmányolják. De nemcsak az állam teszi ezt; társadalmi és magán intézményeink tetemes része is az ostobaság kizsákmányolásán alapul. Az ostoba a látszatot lényegnek tartja, a dolgot egyoldalulag Ítéli meg; az okos képes a dolgot lényegében megismerni, de kiváltképen okosnak nevezzük azt, a ki a gyakorlati életben az embereket, a tárgyakat felismerni s azokat legjobban hasznára fordítani tudja. Okos az, a ki a mások ostobaságát kizsákmányolni tudja. A valóságban minden emberben van bizonyos foka az ostobaságnak. Minden szenvedély, a harag, kicsapongás, iszáko.ság, kártyázás, gőg, urhatnámság stb. mind megannyi nemei az ostobaságnak. Némely ember, gyön- gesége tudatában helyet és időt szab bolondságai nyilvánításának ; otthon felesége és legfeljebb háznépe előtt mutatkozik a maga valóságában. Többen már nem képesek magukat ennyire korlátozni s a társas körökben állítják önmagukat pellengérre. De jaj annak, a kinek az ostobasághoz nagy hatalmat is adott a végzet, jaj annak és népének! Ilyennek az ostobasága kihat milliókra, száz meg száz évekre befolyásolja az emberiséget. S minden időben találkoztak furfangos és ravasz emberek, kik a hatalmasok ostobaságát kizsákmányolták. Oksenstiernának ezen mondása: >Fiam! te nem tudod, mennyi bolondsággal kormányozzák a világot,? nem valami vigasztaló vagy lélekemelő, de igaz. A bolondság szülöttei a csalás és csalódás. A csaló gyengeségünket és butaságunkat használja fel. Ha a >nem mindig arany a mi fénylik? elvét kellően méltányolni elmulasztjuk, sárga réz gyűrűt veszünk arany helyett és keményítős vizet iszunk tej helyett. A ravasz lesi az alkalmat, hol sikerül valami rést tehetségünkben, jellemünkben felfeedezni, melyen át szivünk és erényeink erősnek hit várát beveheti. Lehet az ember tehetséges, jól nevelt, tudós, lángelméjű s mégis lehet valami gyöngéje, melynél fogva egy ravasz csaló vezetheti és bolonddá teheti. A közéletben ha valaki igy egy hangadó kolompot hatalmába kerített, könnyen lehet az egész tömeget mint egy juhnyájat utána vezetni. Gyakran ilyenek az úgynevezett népvezérek, a kik a jogot, törvényt, becsületet, erkölcsiséget lábbal tiporják, s a tömeg boldogitását hangoztatják mellé. Ezek találnak hívőkre, mert ők tudják a nép ostobaságát kizsákmányolni. Nagyon gyakran akad egy nagy név, szép múlt, megsértett hiúság alkalmas eszközül a nép ámítására. Legjobb a népre nézve, ha ilyen boldogítóit magától elkergeti. El a szájhősködéssel! el a hamis haza- fisággal! el a népboldogitással! Jele ezeknek a szép szavak gyakori hangoztatása, a zaj, a lárma, a szép beszéd és a csúnya tett, a botránykeresés. Az igazság, az erény csendben dolgozik. Steiger Sámuel. Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP
