Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-08-06 / 31. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1894. augusztus 5. 31. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kisiparosaink helyzete. — Két czikk. — II. Kisiparosaiuknak abba a helyzetbe kell jutniok. hogy önállóságukat megőrizhessék, a versenyt a nagyipari termeléssel kiálthassák. Ha a fogyasztó közönség a jövőbe tekinteue s gyermekei, unokái részére nemcsak az összekuporga- tott, vagy összeharácsolt pénz, vagy egyéb értékben hagyna örökséget, hanem a vagyont biztositó törvényes és társadalmi intézményekben is biztosítani akarná nyugalmukat, boldogságukat, a segítség köny- nyü lenne. Csakhogy nagyon is magunknak, a jelennek élünk. Szükségleteink beszerzésénél első és főszempont az olcsóság szempontja. Vem jutányosán, de „bámulatos olcsón“ venni, ez a jelszó. És általánosan követjük is; egyikünk szükségből, másikunk belátás hiányából. A kisipar terméke nem állja ki a versenyt a nagyipari termékkel s e miatt természetesen a kisiparos is pusztul. A segítség egyetlen módja, oda képesíteni a kisipart, hogy ha nem is olcsóbbat, de jutdnyosab- bat adhasson, mint'a nagyipar; vagyis ugyanazon árért jobbat. Hogy a kisiparos ezt tehesse, tőkére van szüksége. A nagy tőkék szocziális romboló hatását csak a nagyszámú apró tőkék ellensúlyozhatják. Tekintve azt a társadalmat és államot fenntartó erőt, melyet különösen nálunk, a kisiparos osztály képvisel, még állami segítséggel is versenyképessé kellene tennünk a kisipart, minden nagyobb kisipari központon valamely természeti erőnek, (péld. a villamosságnak) termelési czélokra való felhasználását elő kellene mozdítanunk ; de hát a kisipar ilyen pártfogásáról nálunk ez idő szerint szó sincs. Olyan országban, mint hazánk, a melyből annak daczára, hogy fekvése a kivándorlási hajlamnak nem kedvez, oly mérveket ölt a kivándorlás, hogy egyes vidéken erőteljes férfi munkást aranyért sem lehet már kapni, a nagyipar pártfogása, kedvezményekkel való dédelgetóse a pillanat érdekeinek szempontjából természetes jelenség. A tömeg nyomorenyhi- tésére tömeges munka kell; a gyáripar sokaknak ad egyszerre kenyeret s legalább ideiglenesen nyugalmat. A nagyipar egyszerre sok munkáson segít, a kisipar pusztulása csak egyes családok veszte. Annak pillanatnyi jó hatása szembeöltő, ennek romboló munkája, mert lassan hat, csaknem észrevétlen A kisiparnak ilyen körülmények között nem | lehet más feladata, minthogy az önsegély talajára j állva, mentse meg önmagát a pusztulástól. A kisiparosoknak össze kell vetni vállaikat s olyan intézményekben kell egyesülniük, a melyek egyéni erejük kifejtését előmozdítják, boldogulásukat, jövőjüket biztosítják s őket nagyfontosságu társadalmi hivatásuk betöltésére képesítik. A kisiparosoknak önmaguk iránt való legfőbb kötelességük, hogy termelő, fogyasztó, takarók és hitelszövetkezetekben egyesüljenek. A termelő-szövetkezetek megalakítására vállalkozhatnak a rokon iparágak. így például a tímárok, suszterek, csizmadiák és szíjgyártók bőrgyártási szövetkezetei létesíthetnének. A fogyasztás tekintetében kisiparosaink a fennálló „Ungvári fogyasztási szövetkezei“-tel jöhetnének szorosabb kapcsolatba, mely esetben a fogyasztási szövetkezet alapszabályainak megfelelő átalakítása válnék szükségessé. Legnagyobb Jelentősége volna azonban az ipa ros-polgárság jövője szempontjából a takarék- és hitelszövetkezetnek, melyet mielőbb megalkotni mindnyájunk egyik legelső társadalmi kötelessége. Hogyan, hát nincs nekünk a felmerülő hiteligények kielégítésére Ungváron elég pénzintézetünk, egy újra van szükség? Pénzintézetünk vau elég; nem is kell belőle több, hanem igenis égető szük- í ségünk van egy olyan szövetkezetre, mely tagjainak a takarékosságát előmozdítja, a tőke és olcsó hitel biztosítását lehetségessé teszi; szükségünk van egy takarék■ és hítels{övetke{etie, mely tagjait mostani i elhagyatott helyzetükből kiemelje és szilárdabb erkölcsi és anyagi talajra helyezze. Az elérni szándékolt czél szempontjából feltétlenül szükséges, hogy az alakulandó szövetkezetnek olyan szervezete legyen, a mely, mig egyrészről a tőkegyűjtést a legszerényebb igényű mesterlegény- nek is lehetségessé teszi, az együtt levő vagyont minden eshetőséggel szemben biztosítja és a reá szoruló tagnak könnyen hozzáférhető olcsó kölcsönt biztosit. Hogy ez megtörténhessék, az üzletrészek értékét kis összegekben kell megállapítani, a heti befizetéseket elfogadni és legalább 4—5 évig a vezetés teljesen ingyenes ellátását biztosítani. Leglanácsosabb lenne a kaposvidóki hitelszövetkezet mintájára 10 kr. heti befizetéssel 25 frt - ban állapítani meg az üzletrészek értékét. Ha ilyen takarék- és hitelszövetkezetek az ország minden nagyobb községében lennének, e tény a mesterlegónyek, a jövő kisiparosai, jellemének előnyös alakulására is jó hatással volna. A takarók- és hitelszövetkezet mellett a mesterlegény úgyszólván rá van utalva a takarékosságra, a tőkegyűjtésre. Ha környezetében mindenki félretesz heti keresményéből pár fillért, ő sem marad hátra; sőt, hogy mesterétől, társaitól el ne maradjon, még költséges kedvteléseit is korlátozni fogja. A szövetkezet által mód adat:k a mesterlegénynek, a gyári munkásnak reá, hogy a jövőbe tekintsen s az önálló műhely nyitását az évek során át élire rakott 20 filléresekkel, melyek máskülönben nyomtalanul eltűntek volna, biztosítsa. A valamivel rendelkező ifjú kisiparosnál a hozzá, társadalmi állásához illő családalapítás is könnyebben megy és akképen sikerülhet, hogy a jövőt teljesen biztossá teheti. ' E. J. A M. K. E. „Keleti Kárpátok osztálya“. A magyarországi Kárpát-egyesület > Keleti Kárpátok osztálya» jövő vasárnap, e hó 12-én fogja XVII-ik közgyűlését városunkban megtartani. Itt, Ungvári ringott a Keleti Kárpátok osztályának bölcsője. Ugyanazon kiváló férfiak, kik az osztály megalapításánál ténykedtek, mai nap is kitűnő tagjai annak. Hogy csak néhányat említsünk : Török József gróf főisA lelki szegények. — Az »Ung« eredeti tárczája. — Mikor az Üdvözítő e szavakat monda: »Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyeknek országa,» a lelki szegényeknek csak egy részére gondolt; azokra, a kik őt szivükbe zártá:, tanítását elméjükbe fogadták és vele hajlékukat és sovány kenyerüket megosztották; azokra a lelki szegényekre, a kiknek nincs jártasságuk a tudományokban, nem ismerik a gonosz sikereinek eszközeit, az álnokságot, a szív keménységét, a száj hazug beszédét, az ártás szándékát s a rossz cselekedetet, a j kiknél mindezeket a »tudományokat» és »életbölcseség»- eket az áldozatokra mindig kész, sokat csalódó, de sohasem csaló becsületes szív képezi. Azok a lelki szegények, a kik a Megváltó követőinek nagy többségét képezték, nem haltak ki az emberek közül. Ila kihalnának, ha kivesznének, állati színvonalra sülyedne az emberi jellem. A nagy lelkek ritkák ; ha sürjebbek nem lennének a jó lelkek, az embert megun- doritaná fajának hilványsága.lHa a tömegnek, ha az átlag embereknek jó részét nem azok a jámbor, együgyű lelkek képeznék, a kik magasan ugyan nem repülnek, uj gondolatokkal nem gazdagítják az emberiség szellemi kincses házát ; de hisznek az adott szó szentségében, megismerik, megszeretik és legyőzhetetlen erővel követik a jót, a kiknek legfőbb örömük, legnagyobb boldogságuk, ha valakinek örömet okozhatnak, vagy könnyeit letörülhetik, nagyan sivárrá lenne életünk. E jó lelkek, az Isten-embernek szeretett gyermekei, a társadalom minden osztályában el vannak terjedve és szeretetük melegével boldogságot terjesztenek maguk körül. Ezek közül kerülnek ki az igazi önzetlen emberek ; mert náluk nem eszköz, de czél a jó. Önzetlenségben tű tesznek a nagy lelkeken, a világitó oszlo- j pokon ; mert a hiúság, a gőg nem tud gyökeret verni a 1 szivükben. Századunk humanitárius intézményei nélkülük szégyenére válnék korunknak, mig általuk becsületet szereznek nekünk az utódok előtt. A nagy elmék kigondolják az eszmét, a világ javaiban duskálók, hogy gőgjüket táplálják, adják az anyagi erőt, a jó emberek filléreik által megóvják a rothadástól az anyagot és szivük melegével életet kölcsönöznek a szeretet intézmé-1 nyeiuek. Ezen együgyü jó jámbor lelkek valóban boldogok, j mert türelmüket le nem győzi, hitüket meg nem ingatja j a gonosz, jó cselekedetekre hajló természetüket meg nem i változtatja a tapasztalt hálátlanság; mert hiszen nem a hála uzsora perczentjét, hanem a nemes cselekedet örömét élvezik. A lelki szegények másik, nagyobb csoportját az os- 1 tobák, a gonosz ostobák kepezik. Ha az Isten bölcse- ségébe vetett hitem oly erős nem volna, azt mondanám, hogy hibázott a Teremtő, midőn a lelki szegényeknek e faját életre hívta. Ezeknek az ostobáknak nagy részét visszataszító, i otromba külső jellemzi. Arczukban túlsúlyban van : az í állati vonás, mintha mindig harapni, marni akarnának, j A mérges növényi kellemetlen szaga, az ostoba gonosz! ! embert visszariasztó külseje árulja el s óvatosságra inti j a környezetet. Az elvetemült gonosztevők 90%-a ezekből kerül ki. Istenük az anyag, melyet imádnak, a melyért minden aljasságra képesek. Közölük némelyeknél önczél a vagyon, a legtöbbnél azonban csak eszköz a fizikai élvezetek kielégítésére. Magasabb eszményi czélok és örömök megértésire képtelenek; ezért kétszeres erővel vetik magukat az állati örömökre. És jaj azoknak, a kik élvezet-dühüknek útjába állanak; mert készek őket kíméletlenül letiporni. Teszik ezt szivük gyönyörűségével, mert nekiek öröm a rossz cselekedet. Örülnek a rossznak, a rósz győzelmének, mert irigylik a jók erkölcsi sikereit és bosszúra gerjeszti őket az irigység. Nincs ugyan hozzá erejük, hogy valami zseniális rosszat kieszeljenek, de bámulják és czéljaikban támogatják a nagy hitványokat. Az ostoba gonosz mindig a svihákok pártján van. Annak daczára. hogy az ostoba gonosznak kicsiny a lelke, a rósz kifundálásában meglehetős agyalurtságra teszen szert, a mi csak természetes, mert hiszen állandóan azon gyötri a fejét, miként tehetne valami rosszat. Az ostoba gonosz bold ígulásának eszköze felfelé a talpnyalás és farkcsóválás, lefelé a lelketlen durva erőszak és kíméletlenség. E jellembeli tulajdonságaik miatt még az eszözökben kevésbbé válogatós jobbak is használják őket ; mert hiúságuknak hizeleg e nagy önmegsemmisülés és gyorsan működő gépet bírnak bennük akaratjuk keresztülvitelére. Jellemtelen farkcsóválásukat a hozzájuk hasonlók »tapintatnak», lelketlen durvaságukat pedig >erély»-nek keresztelik s e czitnen még bizonyos külső tisztességre is szert tesznek. A jobbak ugyan lelkűkben megvetik az ilyen derék férfiakat, de nem tesznek ellenükre, mert elvük a kiméletesség még a gonoszokkal szemben is. A gonosz ostobák meglehetősen összetartanak és pártolják egymást. A »rokonkeblek» megértik egymást, s Hogy a felszínen maradjanak, testvérekké lesznek a Gonoszban. S ha rajtacsipelik valamelyikük a hitványságon, az egész banda készen áll az eszközökkel : ferdít, hamisít, tagad, hazudik, fenyeget, rémit. S ha mindezek hasznavehetetlennek bizonyulnak, kér, könyörög és veszteget. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
