Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-07-22 / 29. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1894. julius 22. 29. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám. I. emelet. 4 szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ MGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Vendéglő és korcsma. Ennek előtte 10 — 15 évvel Ungváron virágzott a vendéglői élet. A/, értelmiség jé része csaknem naponkint éjfél körül került haza. Volt „szívesség és házigazda“, s habár mindakettőt meg kellett fizetni, igénybe vettük; mert még akkor teánk, intelligens elemre jobb, világ járt. Először is akkor még inkább akadt nálunk egy kis pénzmag, mert olcsó volt a megélhetés, másodszor abban az időben olcsó bort ihattunk. Azóta nagyot fordult az idő kereke. Az élet- szükségletek megkétszereződtek, jövedelmeink pedig megcsappantak, vagy a régiben maradtak; a pénz nek minden krajezárja kell a családnak s csak lelki- ismeretlen ember viszi el gyermekei szájából a kenyeret. Régebben 25 krért kapott az ember egy pecsenyét, másik 25—30 krért egy liter jó bort; 50- 60 krért megvacsorálhatott, étkezésben, tár- i salgásban a változatosság örömét élvezhette, egy írttal pláne urasan megélhetett egy este; ma „ 100 “-on alul ritkáu számit a pinezér, a mi éppenséggel nem csuda, mert a hús, a termények megdrágultak. Ma, midőn a pecsenye 40 —60 kr, egy liter bor 70 kr, 2 frt nélkül le sem mer ülni az ember a vendéglőben. Akkor úgy osztályoztuk a borokat, hogy jóbor, rosszbor, ma csak egy fajta bor van a: műbor, mely arról nevezetes, hogy borízű folyadék s hogy az ember megérzi a benne levő pálinka hatását, ha 1—2 frt árát elfogyaszt belőle. Hajdan, ritka ember rendelt „félliterkét“, ma rendesen 2 —3 deczi a „kezdet11. Azok a piczi, kalarábé alakú üvegek, azzal a drága nedűvel szomorú jelei az időnek. Ilyen körülmények között bizony nem csuda, hogy megcsappant a vendéglői élet, hogy 9 — 10 órakor már egymást szolgálják ki a pinezérek, vagy egy-két búsmagyar mellett virrasztanak, a kik (már t. i. e derék magyarok) távozásuk alkalmával pár krajezárt adnak a világításra. Méltányosak akarnak lenni; maguk is belátják, hogy a fogyasztásuk után járó haszon még a mécsesre sem elég. Hát bizony a vendéglős élete sem valami gyöngy élet s ha a derék „vigécz“ urak meg nem vigasztalnák őket, egymás után beadhatnák a kulcsot ! Egészen más a korcsmáros helyzete. A bor pusztulásával nagyot emelkedett a pálinka ázsiója. A ki ma „szeszben dolgozik“, jó anyagban dolgozik, legyen faluvégi kurta-korcsmáros, vagy „nagyiparos“. E nyomorult ital, mely az emberek millióit erkölcsi és anyagi rabszolgaságba sülyeszti, ma a boldogulás forrása mindazoknak, a kik vele bármely módon üzérkednek. A korcsmárosoknak jól van dolguk; mert a köznép viz helyett pálinkát iszik. E silány méreg annyira el van ma már terjedve, hogy még a magyar falusi ember is boros pohárból issza a pálinkát étkezés után is. Hiába keres ma a napszámos, munkásember kétszerannyit, mint a a mennyit régebben keresett, jólétben nem emelkedett. Jobban nem étkezik, jobban nem ruházkodik, de nagyobbakat iszik. Bárkinek is volt alkalma megfigyelni, hogy a favágók például mig egy öl fát felvágnak, keresetük felét munkaközben megiszszák, másik felét pedig a korcsmában dőzsölik el. — A népnek keresetével együtt nő a nyomora. Felvidékünk népét nemcsak anyagi lag károsította meg a korcsma, a pálinka, hanem jellemében is szerfelett megrontotta. A méreg által elgyengített test nem akar s nem is bir kitartóan munkálkodni; a beteg ember piszmogásán pedig nincs áldás. Szomorú jelen s még szomorúbb jövő, mert a bor pusztulásával egyre szaporodik a pálinka-ivók száma. És nincs is reá kilátás, hogy e rettentő fekélyt ki lehessen vágni a nép testéből. A pálinka ma nagyobb közgazdasági tényező, mint volt valaha. Az államhatalmaknak pénzre vau szükségük s ha a többi források kimerültek, kifogy- hatatlau anyag a nép, mdynek jellemét, idegét és húsát a pálinka és korcsma segélyével csengő arany- nyá lehet átváltoztatni. Mindaddig, míg az államhatalom nem állja útját a pálinkának a forgalomból való kivonásával a nép tömeges megmérgezésének, testi és lelki romlásának, keveset tehetünk a pilinka rombolásai ellen. Valamit azonban a mostani emberideggel kereskedő rendszer mellett is tehetnénk. Meg kellene tiltani korcsmái dorbézolást és szállást Amerikában ülőohely sincs a „pálinka-mérésekben“. Ott nem lehet „mulatni“. Az inni akaró megiszsza megrendelt pálinka-adagát és tovább áll. A korcsma így nem válik keritővó és büutauyává. Ennyit nálunk is el lehetne érni és mir e lépéssel is útját egyengethetnék annak az óhajtott szebb időnek, midőn a nép köréből kivonhatjuk a „tüz-italt“, az „ ember-írtét “. A gyermekek védelme. — Kél czink. — II. Biztosítani kell a gyermeknek a gyeriu'kkort, hogy férfivá, nővé fejlődhessék. A gyermekkor biztosítására, a gyermekek védelmére részint társadalmi, részint törvényhozási utón kell közrehatnunk. A társadalmi ut hosszabb, de biztosabban czélhoz vezet, mert meggyőző; a törvényhozási nt gyorsabb sikert ígér, s ha a társadalom kellő módon előkészíti a kérdésnek a törvényhozás által való részleges megoldását, az eredmény el nem marad. A társadalomra, a nép között élő értelmiségre vár az a feladat, hogy a népet gyermekeinek védelmére s érettük áldozathozatalra bírja Meg kell győzni a népet a felől, hogy a túlhajtott gyermek- munkából származó haszon korántsem ér fel a belőle eredő szerfelett káros következményekkel. E tekintetben a pap, tanító és földbirtokos tehet legtöbbet. Különösen az utóbbi, kinek szava súlyát növeli az a körülmény, hogy fejletlen gyermeknek egyáltalában nem ad munkát s a fejlettet is csak korlátolt ideig, például naponkint 6, legfeljebb 8 órán át dolgoztatja. A kik nép között élnek, győzzék meg a felől, hogy nem a munkában töltött sok időn, hanem a minden erővel folytatott szorgalmas munkán van az I áldás. A nagy angol gyárosok közül azok, a kik a munkaidőt napi 10, sőt 8 órára leszállították, azt az egybehangzó vallomást teszik, hogy a munkások a munka intensivitásával pótolják az időt, s hogy kevesebb idő alatt több és jobb munkát végeznek, A földmivelő nép között ugyan nem lehet a munkát órákhoz kötni, mert az alkalmas időnek elszalasztása veszedelemmel fenyegeti a termést, a gyermekek munkájára nézve azonban e téren is helye van a kivételnek; mert e munka úgysem nagy értékű. A cseléd-gyermekek sorsán hihetőleg javítani fog a cselédtörvénynek kilátásban levő revíziója. Remélhető, hogy az uj cselédtörvény a gyermekeket védelmébe veszi, tulkorai szegődhetésúket sem engedi meg. Sürgősen szükséges a védelem a mester-ina és gyári munkás gyermekek részére, a kiknek szins tén igen mostoha a sorsuk. , A mester-inasok elfoglaltsága (sok iparágnál nem annyira a mesterségnél, mint apró-cseprő házi munkával) általánosan ismeretes. A mesterek ugyan ma is a miatt panaszkodnak, hogy kevés hasznát veszik az inas-gyereknek, mert fegyelmezési joguk szűk korlátok közé van szorítva. E panasz azonban inkább a kisiparos mostoha helyzetében s e miatt táplált elégedetlenségében leli magyarázatát, mint i az inas-gyerekek tényleges hasznavehetetlenségében. A lót nehéz harczát a nagyipar invasiója ellen har- czoló s e tekintetben magára hagyott kisiparos maga is éjet-napot ogygyé teszen, hogy existentiá- ját biztosítsa. Ily körülmények között nem csuda, ha minden alkalmazottjától a legnagyobb erőfeszítést kívánja. A kisiparos nehéz helyzetén azonban az inasgyerekek sanyargatása keveset változtat. A sok munkaidő lanyha munkával jár és békétlenkedésnek, kellemetlenkedésnek forrása. A mesternek rendelkezési jogát az inas felett lenn kell tartani, de tanulók elfoglaltatásának határt kell szabni. Nagy számmal vannak ugyan ma is azok a mesterek, a kiknek szive megsúgja, mit lehet a tanulótól kívánni; de még többen vannak azok a kevésbbé humánus szivű mesterek, a kik a szamarukat többre becsülik, több szabadságban részesítik, mint az inas-gyereket. Ezek eljárásának rendezése szempontjából szükséges szabályozni az inas-gyerek munkaidejét; a vasár- és ünnepnapok felét e mellett a pihenés idejévé kell tenni, melyeken legalább kétórai teljes szabadság biztosítandó az inas-gyereknek. Az inastól a munkanapon se le gyen szabad 10 órai elfoglaltságnál többet kívánni. Hasonló, de fokozottabb mérvű védelemre szorulnak a gyárakban dolgozó mindkét nemű gyermekek, kiket naponkint 10—12 órai munka satnyit. Tekintve, hogy a gyárakban kemény munkára vannak fogva a gyermekek, a nyugati államok példájára napi 6 órára kell a 15 évesnél fiatalabbak munkaidejét korlátolni A gyermekek védelme szempontjából lényeges követelmény, hogy az alsófoku ipar- és kereskedelmi iskolák az u. n. tanoncziskolák*) tanulási órái a nappali és pedig lehetőleg a délelőtti órákra helyeztessenek át. A mostani inasoktatás egyik legnagyobb hiánya, hogy a gyermekek az egésznapi munkában testileg-lelkilóg kifáradva mennek az iskolába s a tanulás czime alatt ott' egy kis pihenőt tartanak. E. J. Felhívás Erdélyi János kis-kaposi szülőházának emléktáblával való megjelölése érdekében. Irodalom és iskola: két hatalmas tényező a mai mívelt társadadal un formálódásában, két biztos eszköze a nemzeti közmívelödés felvirágoztatásának s ha most, a hanyatló század végső éveiben mívelt magyar közön- [ ségrcíl szólhatunk : már kimondtuk a méltánylatot e két tényező s ennek munkásai, az irók és professzorok telett. És ez a méltánylat egyik legnagyobb és legszebb bizonysága a nemzeti míveltségnek, az immár létező, kegyelni és áldozni tudó magyar társadalomnak. Ez a társadalom nemcsak elfogadja már az irodalom és iskola munkásainak a szolgálatát, hanem hálás is irántuk : becsüléssel, szeretettel, áldozatokkal halmozza el azokat, kik az ő kimívelésében (áradoznak; azokat pedig, a kik * Annak sem ártana jó Baksay Sándor szerint gö- böt kötni a nyelvére, a ki ezt a kitűnő műszót kifun- dálta, s valami ilyesfajta szelidebb büntetésre az is rá- I szolgál, aki használja. A szerk. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
