Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-07-15 / 28. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1894. julius 15. 28. SZÁM. SZERKESZTŐSE« : Megyeház-tér I. szám. I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak eh Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ MGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A gyermekek védelme. — Két czikk. — I. Nem azokról a gyermekekről szólunk ezúttal, a kikből a fogyatékos szülei szeretet, vagy éppen lelketlenség angyalokat csinál, hanem azokról, a kiket a kemény, szeretetlen bánásmód elsatnyit, el- nyomorit, fejlődésben vagy mértékben megakadályoz. Szinte csudálatos az a keményszivüség. mely- lyel különösen a köznép gyermekeivel bánik; hiányosan táplálja, ruházza, minden semmiségért üti, veri, -- gyakran barbár, kegyetlen módon, — a test fejlődésére leltétlenül szükséges nyugalomtól, a játéktól, gyermekies kedvtelésektől elvonja és igen korai kemény munkára fogja. Ennek a mostoha, szerencsétlen bánásmódnak következménye, hogy gyermekeink idő nap előtt elvénülnek, eísatnyulnak. Népünk 3—4 éves korán belül be nem fogja azt a csikót, melyből szép lovat akar nevelni; saját édes gyermeke iránt nem tanúsít annyi figyelmet és gyöngédséget. Főleg a fiúgyermek van nagy sanyargatásnak kitéve. A nép fiú gyermeke, mihelyt kinőtt a rögök közűi, kész napszámos, kocsis és pásztor. E minőségében tűr éhséget, szomjúságot, hideget, szelet, esőt, nélkülözi a fejlődésére annyira szükséges álmot és dolgozik erején felül. Ez a kemény bánásmód a gyermeket fejlődésében megakasztja, megkeményiti, megcsontositja, megfásítja. A kiben az életerő nem nagy, áldozatául esik e mostoha bánásmódnak, a kiben több, felnő valahogy, de nem lesz belőle szál ember, mely az idő viharaival daczol; annyira is ritkán viszi, hogy besorozzák, csak azok bírják ki ártalom nélkül a korai igát, a kik szüleiktől el- pusztithaáatlan szervezetet örököltek. Ezért sok a köznép között a „makkopáncs8 legény, kinek csak a czizmája, bokrétája és a — botja nagy. A lánykák sorsa valamivel jobb, de csakis valamivel. Ha csak édes anyjuk mellett végzik az elég nehéz házi munkák egy részét s libapásztorkodnak, még hagyján, ámbár ezeknek is kemény, testet sat- nyitó foglalkozásuk még a kisebb testvérek gyakori gerinezelferdűléssel járó karonhordozása ; nehezebbé válik a helyzet, ha az anya maga is munkába megy s lánykája veszi át az ő tisztét. Ezekre a szegény „kis mamákrá8 a kisebb testvérek gondozása, a ház rendben tartása, a baromfi, a malacz gondozása és a főzés gondjai súlyosodnak. Nyári időben már reggel 4 órakor talpra kell államok, hogy mindezeket a dolgokat elvégezzék. Szegénykék, alig bírják leküzdeni az álom lázát, melyet a kegyetlen szüle a maga természetes utján lecsilapulni nem engedett; felkelésük után perczekig „ébren alusznak.8 Ha az igy munkába fogott leánykák a rájuk bízott munkát mind elvégzik, megálló perczük sincs késő estig. Ebben az esetben, mire az öreg este beáll, olyan fáradtak, olyan kimerültek, hogy a kimerültségtől csak gyötrődnek ágyukban; üdítő álomban nincs részük. Ha pedig napközben megfeledkeznek a túlságosan nehéz kötelességekről s a gyermek kitör belőlük, bezzeg van este hadd-el hadd ! A lánykák sorsa talán még súlyosabb, ha cselédekké lesznek. Nálunk a cselédnek nincs szabad órája, rosszabb e tekintetben dolga, mint az igavonó állatnak. A felnőtt cseléd könnyen segít magán ; egyszerűen munka alatt pihen, ellózengi az időt; sokszor bizony nagyobb szüneteket csap, mint a mennyi őt jog- és igazságszerint megilletné. A „tanulatlan“ gyermekleány helyzete egészen más. Ő még nem tanulta ki, miként kell a gazdát kijátszani ; tehát, hogy a durva szidásoktól és ütlegelésektől megmeneküljön, erején felül dolgozik. Hát az inasgyerekek nagy részét miként töri meg, mikent satnyitja el idő-nap előtt az iga, melyet hajnaltól késő estig húznak! Talán még legjobban van dolguk a gyárakban dolgozó s napszámban munkálkodó gyermekeknek. Ezek a 12 —14 órai többé-kevésbbé szorgalmas munka által megváltják magukat s biztosítják testüknek a 10 — 12 órai nyugalmat. De a lélek üdülése, pihenése hol marad? Avagy csak azért részesül a gyermek 6 éven át népiskolai oktatásban és nevelésben, hogy a serdülő korban, mint igavonó állat, teljesen megfeledkezzék mindarról, a mire taníttatott? Úgy látszik, hogy ezért Senkinek sincs rá gondja, hogy a serdülő korban a lelket elfoglalja, egészséges táplálékkal ellássa; „nincs idő a haszontalanságokra,“ mondják a szülék és helyetteseik. így aztán testileg, lelkileg elsat- gyult nemzedék veszi át a szülék örökét: a családalapítás és fenntartás nagy ás nemes tisztét. Ki csodálkozik rajta, ha az igy felnőtt nemzedék a szülék nyomdokait követi; gyermekét agyondolgoztatja, agyonkinozza, mintegy kárpótlásul azért a kegyetlen bánásmódért, melyben neki része volt? Ki nem tartja egészen természetesnek, hogy igy a nemzedékek egyre satnyulnak s a testben és lélekben gyenge emberek, kik maguknak tulajdont biztosítani nem képesek, nem fizikai és lelki erejükre, de tömegük súlyára számítva, az ember természetében mélyen gyökerező tulajdon eszméjének kiirtására vállalkoznak, a fennálló társadalmi rend megdöntésére törnek ? E. J. A népoktatási törvény revíziója. A lapunk múlt számában közölt tudósításban említettük, hogy az ungi tanitók folyó hó 5-én tartott gyűlései főtárgyát a népoktatási törvény revíziójának kérdése képezte. Röviden meg is emlékeztünk a hozott határozatok irányáról; tekintettel azonban az ügy fontosságára, tanácsosnak véljük, hogy a dologra visszatérjünk és közöljük részletésebben ama megállapodásokat, mely- lyekre a gyűlések jutottak. Az ügy barátai tájékozódást menthetnek e közlésekből. I. Az általános tanitó-egyesületben elfogadott határozati javaslat: Az „Ungvármegyei általános néptanitó-egyeEgy magyar a Magyarok bejöveteléről. — Az »Ung« eredeti tárczája. — (Bezárt színházak. — Zarándoklás a Feszti körképéhez. — A hős tótok. — A régi magyarok. - A czipószáju paripák. — Visszautazás a Lövölde térre) Ha ilyenkor vakáczióban az ember a fővárosban megfordul, kevesebb élvezetben részesül, mint a .munka» idején. A színházak zárva vannak; a Sándor- utczában sincs előadás. Pedig itt gyakran igen mulatságos darabokat adnak és maga a látvány, melyet pár száz főnyi szereplőnek a színpadon való fesztelen mozgása nyújt nem mindennapi élvezetet annak, a ki érti a darabot, melyet a honatyák játszanak. Sajátságos egy színház az, a hol a súgóké a fő szerep, kik könyv nélkül, csupán a szemükkel súgnak ; a hol mindenki minden alkalommal kitünően tudja a szerepét. Pedig e szerepek nem olyan könnyük, mint a minőknek képzeli az ember. Nem csupán az igen és a nemről van itt szó. Ha a kínai masinával imádkoztát, mi is szavaztathatnánk valami »non plus ultra, géppel; mert hát a szavazás éppenséggel nem különb munka, mint az imádkozás. Csakhogy a minden párton leles számmal ülő mamelukoknak, a megcsontosodolt »igen»- esek es »neme.-seknek nem csupán a szavazás a log- lalkozásuk. Az ő tulajdonképeni nemes hivatásuk a reagálás. Igen ezt kell tudni. A reagálás a honatyaság művészetének alfája és ómegája. A ki ezt megtanulta, annak holtig tartó kenyere van. Csakhogy ez a művészet, mint minden más művészet, nehéz dolog. A .közhangulatot. kifejezni; a beszédek legérdekesebb részeit, a zárjelbe telt gyorsírói megjegyzéseket (derültség jobbról, mozgás balról slb.) elmondani, nemcsak művészet, de tudomány is egyúttal. Ha a pártvezér valami utón módon megadja a jelt, könnyű foglalkozás .közhangulat«-nak lenni, de nehéz máskülönben. Az ember több évi praxis nélkül se- hogysem tudja eltalálni, mikor .halljuk.-ozzon, mikor .ásítson unalmasan., mikor .ragadtassa, el magát, mikor .mozogjon., mikor legyen .derültség jobbról., mikor legyen .kitörő vihar., mikor .törjön ki hatalmas éljenzésben., mikor .eláll.-ozzon, mikor mosolyogjon, nevessen .gúnyosan., sőt — uram bocsá! — mikor »hoch»- holjon is. És tegye mindezeket úgy, hogy a karzati publikum szentül higyje, hogy ő nem azért nem szólal fél, mintha nem tudna, hanem mert kicsi neki Macze- dönia. Ő ilyen bagatell — históriákkal nem foglalkozik. S a jó karzati publikum kénytelen elhinni neki, mert a vezér szónokok egyre a »t. ház bölcseségére. appellálnak. És ki a t. ház? () a jámbor mameluk; hisz ő többség. Hát bizony nem érdektelen színház a Sándor- utczai. Meg is látogatom mindannyiszor, ha a fővárosba j viszen a sorsom. Sajnos, most nem tehettem. A hon j atyái most hüselnek, mikor az ország izzad. Rendén van ; mikor ők izzadtak, az ország hüselt. Nem láthatom a »hon fenntartóit,, megnézem a hon szerzőit, a .bejövő magyarokat., gondoltam magamban. Gondolatomat tett követte. Neki indultam gyalog a nagy útnak, a Király-utczán, a fasoron végig. Hiába I csengetett a villamos vasúi. Nem ültem fel. A fejembe vettem, hogy gyalog zarándokolok ki a bucsujárás tár gyához Akadt volna ugyan még egy kis előleg maradék a lajbim zsebében, de nem nyúltam hozzá. Más okom is volt a gyaloglásra. Az uj honfoglalóké ma már a ló, ökör, szamár, sőt a mennykős vasút is; a régi! honfoglalók unokái gyalog járnak. Gondolatban ezekhez í számítottam magamat és velük tartottam. Előre is ör- | vendtem neki, hogy legalább lóhát m láthatom a magyart. Útközben sokat foglalkoztam a kép nagyszerűségével, alig vártam, hogy én is részese legyek a nagy elragadtatásnak, mely a körképet látogatók lelkét betölti.! Félórai »kivonulás» után ott voltam. Nagy sokaság nézte a nevezetes művészi alkotást. Áhitatos tisztelet ült minden arezon. Az emberek halkan beszélgettek, mintha templomban lettek volna. Csekély magam is a közönséggel tartottam. Úgy vettem ugyan észre, hogy ebben az áhítatban nem olyan nagy a bensőség, mint a minőnek látszik, sőt önmagámban éreztem is ezt, de kritizálni nem merészelt senki. El nyomtam hát én is kritizáló hajlamomat. Pedig némi megerőltetésembe került. El voltam tehát ragadtatva én is és egy gáncsoló szót ki nem bocsátottam volna a számon. Mert hát az ember sohasem tudja, hol szólja el magát. Manapság megsokasodtak a fülek; nőnek nemcsak a falakon, de a padlón is. Tegyen az ember egy gáncsoló megjegyzést, és súgják be azt valamely napilap szerkesztőségének, rögtön dedektivek veszik körül, kipuhatolják a nevét, lakását, előéletét s másnap, mint »hazaáruló, adatik át a »hazafias közvélemény megvetésének.» Ó, én irtóztam e bünbe-eséstől s azért csendes csudáló vo'tam, mint annyi sok ezer ember, kik nem saját szemükkel, hanem az újságírókéval nézték meg a e műalkotást. És hát volt is mit csudálni e képen. C.sádálatra méltó rajta a tárgy nagysága, remek kivitele a festés egybeolvadása valóval, a »jó levegő», az eleven élet a vásznon Mikor a széltibe fogott négy ökör által vont feje- delemasszonyi diszhintót bámultam, egy ember elmorogta magát mellettem. Mélyen a szeme közé néztem a vakmerőnek. Egy hegyes bajuszű vidéki öreg ur volt a szerencsétlen, a kinek nyilván nem tetszett e négyes fogat. Úgy-e uram, ön nincs megelégedve ezekkel az ökrökkel ? — Kérem, én nem szóltam semmit I Honnan tudja hát az úr hogy elégedetlen vagyok ? Sőt ellenkezőleg el vagyok ragadtatva Nem uram, ne gyanúsítson ! Én mindig bámultam s bámulom az ökröket. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
