Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-07-01 / 26. szám

keblű, közügyekért lelkesülő, tettre, munkára kész férfiú szól hozzánk, a kit mi pár hónap előtt megvá- [ lasztottunk, melyet alább egészen közlünk, családi körülményeit, személyes ügyeit nevezi meg Sztáray Gábor gróf, mint lemondásának okait. Nincs rá okunk, hogy a talpig gavallér férfi szavában kétkedjünk, hogy rejtett okokat keressünk. Némileg vigasztaló reánk | nézve, hogy a visszavonuló férfiú köztünk marad s! körülményeihez képest tevékeny tagja lesz vármegyei közéletünknek, sajnos azonban, hogy mint köztisztviselőt elveszítjük e derék embert, kinek tehetségeitől, puritán jellemétől, az emberekkel bánni tudó figyelmes és gyöngéd lelkületétől, gentleman magatartásától oly sok jót vártunk.

E lemondáshoz azonban egyéb szomorú tanulságok is fűződnek ; Sztáray gróf állásának betöltése alkalmával sajnos jelenségek tesznek bizonyságot a közig, pálya hálátlan, mostoha volta mellett. Midőn a Sztáray helye legközelebb betöltetik s a vármegye egyetlen közig, gyakornoka a megüresülő szolgabi- rói állásra megválasztatik, nem marad gyakornokunk. Hiába emelte fel a vármegye 360 írtról 560 írtra a gyakornoki fizetést, nincs pályázó. Más pályákon inkább gyakornokoskodik díjtalanul a fiatal jogvégzett ember, mint nálunk aránylag jó pénzért.

Ez a szomorú jelenség kézzel fogható bizonyítéka a vármegyei szolgálat hálátlan voltának. Ha a közel jövőben üresedés talál beállani a tisztikarban, nem lesz hivatott pályázó. Ennyire jutott az a vármegye, melyet hajdan a legjobb családok gyermekei eveken át ambitióból szolgáltak.

A viszonyok nagyot változtak. Ma már amitióból senki sem szolgál. Minden ember azt a pályát keresi, a melyen előhaladása s tisztes megélhetése a lehető legjobban van biztosítva. Sajnos a közig, szolgálat nem ez az életpálya. A díjazás gyarló ; az előhaladás bizonytalan, lassú ; sok esetben lehetetlen. Ezért nem kapunk gyakornokokat. S ha a helyzet előnyösebbé nem válik, ha a közigazgatási tisztviselők már a közel jövőben ki nem emeltetnek mostani elhagyatott helyzetükből, nem kapunk kvalifikált embert a vármegyei szolgálatra.

Ilyen körülmények között kétszeres veszteség vármegyei közigazgatásunkra a Sztáray Gábor gróf visszavonulása, kinek lemondási nyilatkozatát ime itt adjuk:

Tekintetes törvényhatósági bizottság !

Alig egy éve múlt, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága az ungvári járás főszolgabírójává megválasztott.

Családi traditiúimhoz híven minden képességemmel mint köztisztviselő hosszú időn át munkása akartam lenni a vármegyének; szigorúan latba véve képességemet, buzgalommal láttam hatásköröm betöltéséhez, de a gondviselés a legutóbbi múltban annyira megváltoztatta családi viszonyaimat s személyes ügyeimet, hogy kényszerülve vagyok azt a kitüntető bizodalmát, melylyel a vármegye közönsége elhalmozott, hálásan megköszönni s tőszolgabirói állásomat a vármegye tekintetes törvény- hatósági bizottságának rendelkezésére bocsátani.

Leverőleg hat becsvágyamra az a körülmény kivált, hogy még mielőtt elnyert tisztemben eredményes munkásságot fejthettem volna ki, mielőtt tevékenységemmel módomban lett volna a belém helyezett bizalmat igazán meghálálni, már is kénytelen vagyok megválni e helytől, hol erre nekem bőven megadatott az alkalom. Most tehát, midőn az eddigi bizalmat megköszönve, azon kérelemmel járálok a tek. törvényhatósági bizottsághoz, hogy viselt tőszolgabirói állásomtól való lemondásomat tudomásul venni, s engem f évi junius hó 30-ik napijától kötelességeim alól felmenteni méltóztassék, kérem egyúttal arra, hogy ha az isteni gondviselés köteles há- lém némi lerovása végett is engem újra a köztérre léptetne, méltóztassanak engem habár más módon is hathatós támogatásukban részesíteni.

Ti szí mojá, mojá, mojá,

Já szom tvojá, tvojá, tvojá.

ügy látszott, nem énekelte hiába, de az csak látszat volt. Midőn egy pénteki napon ismét turbékolni kezdett, s mig énekelt, hol az egyikre, hol a másikra mosolygott, a lányokat elhagyta a türelem. Háta nyakon simította a súroló szalmacsutakkal, Anka pedig úgy ar- czon leggyintette a tésztás kezével — éppen haluskát gyúrt a deáknépnek — hogy egy fél tányérra való tészta a képén ragadt.

E szörnyű megveretés után Mizsuban felforrt a harag és dühösen — kiszökött a konyhából s még dühösebben a fatartóba bujt. A lányok pedig folytatták a munkájukat, egyik súrolta a tepsit, másik tovább gyúrta a tésztát.

Két deák szemtanúja vala a jelenetnek. Jót ka- czagtak a dolgon; de csakhamar búra vált mosolygós ábrázatuk. Bánatukat az a felfedezés okozta, hogy azt a kőport, melyet Háta szalmacsutkájával a Mizsu arczu- latjára kent, leszedte és a tésztába gyúrta az Anka csi- rizes-tésztás keze.

Ők ebből a haluskából nem esznek; nemcsak hogy nem esznek, hanem általános sztrájkra bírják az egész ifjúságot. Az »izgatást» megindították teljes erélylyel és teljes sikerrel. Egyetlen deák sem érintette meg a ha- luskás tálat. A kisebb deák-nép majd lenyelte a szemével az egész tálat; de hát azért hozzá nem nyúlt. Nem engedte a »férfias elhatározás.»

A deákok bús arczczal, üres gyomorral keltek fel az asztaltól, a háttérben megelégedetten mosolygott a Mizsu ábráznia a kilátásban való háromszoros porczióra.

Vékony Donga.

Magamat a tek..törvhat. bizottságnak további jóindulatába ajánlva maradtam

Ungvár, 1894. junius hó 25.

hálás tisztelettel Gróí Sztáray Gábor,

az ungvári járásnak foszoigabirája.

Évzáró iskolai ünnepélyek.

A főgymnásiumban, valalamint a g. kath. polgári leányiskolákban a tanévet évzáró ünnepélylyel fejezték be.

Az évzáró ünnepély mindkét helyen e hó 29-én d. e. ment végbe, ami a mindkét helyen érdekelt szülőket s a nevelésügy iránt érdeklődőket azon kényszerhelyzetbe hozta, hogy egyik vagy másik helyen való megjelenésről le kellett mondaniok.

Az ünnepély mindazonáltal mindkét helyen számos ügybarát s az ifjúság élénk részvétele mellett folyt le.

A főgymnásium ünnepélye a szokásos helyen az u. n. kis gymnásium rajztermében d. e. fél 10 órakor a Hymnus eléneklésével vette kezdetét, a me- melyet az ifjúsági énekkar Medreczky István tanár vezetése mellett nagy praecisitással adott elő.

Hódoly László főgy-mnásiumi igazgató tartott ezután az ifjúsághoz lelkes beszédet, a mely a hallgatóság részéről mindvégig nagy figyelemben részesült.

Majd a programúiból olvastatott fel mindazok neve, aki egy vagy más tekintetben való kiválóságukért jutalomban részesültek.

Mint örömmel tapasztaltuk, a tanári karnak ez évben is módjában volt a buzgó munkásságot, a sikert kellőleg méltányolni, mert igen sok és értékes jutalmat orsztott ki az ifjúság jelesbjei között, kiket azután társaik megéljeneztek.

A jutalomkiosztás után még a Szózatot énekelte el az ifjúság, mire a szép és sokakra nézve emlékezetes ünnepély véget ért.

Ugyanezen időben a g. kath. polg. leányiskolában egy 21 pontból álló gazdag programm keretében bemutatott, sok tekintetben tanulságos iskolai ünnepélynek volt a közönség részese.

A ki a polg. leányiskola évzáró ünnepélyének tanúja még nem volt s annak sok élvezetet nyújtó részleteiben nem gyönyörködött, neqi minden aggoda- dalom nélkül olvasta végig a hosszú programmot.

Azok azonban kik ezen ünnepélyeken már részt vettek, most is teljes bizalommal s várako zással néztek az eredmény elé s nem hiába. Mert eltekintve attól, hogy a műsor idegen nyelvű pontjai a kelletnél is több helyet foglaltak el, az ünnepély menetében az összbenyomás, mint más alkalmakkor úgy most is a legkellemesebb volt a jelenvoltak ra nézve.

S el lehet mondani, hogy azon percztol kezdve, a midőn az intézet fővédnöke Firezák Gyula püspök lelkes éljenzés között az ünnepélyen megjelent s az { kezdetét vette, azon ideig a mikor a püspöknek a nö- vend ékekhez intézett lelkesítő szavai elhangzottak, a figyelem a hallgatóság részéről egy pillanatra sem lan- j kadt meg. Ráez Kornélia IV. polg. o. t. szépen előadott megnyitó s Barna Etelka ziróbeszéde egy-egy j kis szónoklatnak is beillett. A tetszés nem is maradt | el. A szavalatok is sikerültek. Grabovszky Berta Rud- nyánszky Gyula „Honleány“-át annyi melegséggel s átérzett honleányi lelkesedéssel adta elő, hogy a hall- ; gatóságot magával ragadta. Hálás is volt érte, mert a szavalót szívből megéljenezte.

Reviczky Gyula „Miatyánkjá“-t Guláesy Irén és j Br. Eötvös J. „Megfagyott gyermekiét Budaíiázy Mar-' git adta elő sikerrel. A nem magyar nyelven szavaló növendékek is kellő méltánylásban részesittettek.

A szavalok között kitűnt még Kovalóczy Ella II. p. o. n., a ki az „Éji látogatás“ ez. melodrámát szavalta. A különben is szép költemény hatása a növendék ügyes előadása s édes apja Kovalóczy Rezső zongorakisérete által teljesen érvényesült s a közönség zajos éljenzését kiérdemelte.

Elismeréssel emlékezünk meg még a „Tavaszi dalnak“ harmóniumon, zongorakisérettel előadóiról Den- janovics Anna IV. p. o. és Vaszkó Gizella III. p. o. növendékekről, kik ügyes kézzel, s a mi fő teljes harmóniában mutatták be tudásuk és közös fáradságuk gyümölcsét. Vaszkó különben azt, hogy gyakorlott zongorázó külön is megmutatta.

Változatosság kedvéért igen jól esett hallanunk még Torma Anna czimbalomjátékát is, melylyel a még csak II. p. o. növendék igazi élvezetet szerzett hallgatóinak.

A műsor énekdarabjairól is az elismerés hangján kell megemlékeznünk. Wladimir Jánosról, az ifjúság énekkarának derék vezetőjéről már régebben,.is tudjuk, hogy jó karmester, a kinek munkássága a megfelelő eredménynyel szokott járni. Mostani sikerei is teljes mértékben igazolták ezt a jó véleményt. A „Rákóczy- induló“ lelkes előadása, melyet Kovalóczy tanár zongorán kisért, koronája volt jelen évi működésének. A közönség mindannyiszor zajos éljenzéssel jutalmazta a kedves énekkart.

Jutalmul sok szép és értékes tárgy osztatott ki. A szép ünnepélyt az intézet fővédnökének, Firezák Gyula püspöknek emelkedett szellemű, tartalmas beszédje zárta be. A püspök beszédje s annak különö- I sen azon része, melyben a növendékeket Isten, király j és haza iránt való szeretetre buzdította, a közönségre is észrevehető hatást gyakorolt.

A kötelező állatbiztosítás haszna.

Az állatok betegségének és elhullásának bejelentése mindaddig jámbor óhajtás marad, mig a kötelező állatbiztosítás intézménye életbe nem lép.

Ezen állításom igazolására bátor leszek pár szóval vázolni a mostani állapotokat, melyek különösen vidéken komikusak volnának, ha oly szomorú következményekkel nem járnának az érdekeltekre nézve.

Most ha megbetegszik vagy elhull a vidéki gazdaember tehene, nem siet a megbetegülést vagy az elhullást a községi elöljáróságnak bejelenteni. Pedig megtehetné, mert a bejelentéssel járó hivatalos vizsgálat költségei nem terhelik.

Hanem igenis bejelenti a javas asszonynak mint előtte legfőbb tekintélynek. A javasasszony kisüti, hogy a tehén meg van rontva. Megállapítja a diagnosist a nélkül, hogy látná a tehenet. Csak ezután megy a beteghez és félelmet gerjesztő titokzatossággal hozzá fog a ráolvasás és imádkozáshoz.

Csakhogy a ráolvasástól még jobban konyul a riska füle s még bárgvubb lesz a tekintete ; húsa meg szemlátomást fogy, tejproductiója elenyészik.

Ha a beteg már ily stádiumban van, akkor hívják a falu tudósát a kovácsot. A tudós megnézi a tehenet és kifundálja, hogy bizony nagy baj van, egyedüli mentség a kiadó érvágás. A gondolatot tett követi.

A műtéttel a különben is vérszegény állat állapotát még súlyosabbá teszi, arról meg, hogy a fertőző baktériumoknak utat nyit a vérbocsátással, nem is álmodik. Antisepsisról szó sincs. Kihúz egy beszennyezett lószőrt és azzal köti le a viszeret és mint a ki a dolgát jól végezte, tiszteletdiját egy pár kupicza pálinka alakjában jól elhelyezi és vígan ballag hazafelé.

Fájdalom, ez esetben nem használt a vérbocsájtás. A gazda nagyokat busul és mindenkinek elpanaszolja baját s csak akkor fordul szakértőhöz, mikor közel a végső rúgás.

Az állatorvos megvizsgálja az állatot annak cons- tatálása végett, hogy a pacziens nem éri el a holnapi napot; legfeljebb a kényszervágást javasolja, hogy igy legalább valamit megmentsen a szegény tulajdonosnak!

Nagyobb a baj ha az állat valami fertőző betegí ségben szenvedett; mert ebben az esetben a betegséjf ideje alatt számos állatot fertőztet meg, pedig ha a bejelentés idejekorán megtörténik, lokalizálni lehetett volna a nyavalyát.

Mennyire másképen lesz a kötelező állatbiztosítás intézményének életbeléptetése után. Midőn évenkint kétszer fogják megvizsgálni a biztosítandó, illetve az üsz- szes házi állatok egészségi állapotát, mennyi veszély lesz ez által elhárítva ? A midőn minden legcsekélyebb megbetegedés a tulajdonos érdekében bejelentendő lesz, nagyot javul a helyzet. Igaz ugyan, hogy most is be kell jelenteni a megbetegedéseket és mégsem teszik; csakhogy akkor nagyon is érdekében lesz a tulajdonosnak a bejelentés; mert ha elhulláshoz vezet esetleg a megbetegedés és az nem volt bejelentve, semmi kártérítésre nincs joga a tulajdonosnak, mig ha nem saját hibája, vigyázatlansága, hanyagsága, stb. következtében betegedett meg a jószága, elhullás esetében teljes becsértékét kapja meg az állatnak. Ha eltekintünk attól, hogy állategészségügyünk milyen lendületet vesz ezen üdvös intézmény által, már csak azért is örömmel üdvözöljük azt és óhajtjuk, hogy eme nagy jelentőségű intézmény mielőbb életbe lépjen. Ezen uj intézmény közgazdasági jelentőségét az élet fogja kellőképen méltatni.

Unterberger J.

Szinház.

Szombat, junius 23-án „Két szerelem“, dráma 5 felvonásban, irta Csiky Gergely. A ki azzal a szándékkal ment színházba, hogy a Csiky színműírói tehetsége árán szerezzen magának gyönyörűséget, az csalódott; nem eleme Csikynek a történelmi dráma, de annál inkább eleme volt a Judit szerepe Fáy Szerénának. Azt a magában véve ellenszenves alakot sajnálatra, részvétre méltóan nagyszerűvé tenni alig tudta volna valaki úgy, miként ő tévé. Julia a szenvedélyes, féltékeny, csupán szerelmének élő nő, aki más óhajtást a magáén kívül nem ismer; a kit szeret, az úgy legyen boldog, a mint ő akarja, nem máskép; nem szelíd soha, még akkor sem, mikor térden állva könyörög; tud méltóságosan tűrni, tud átkozódni, cselt szőni, rágalmazni, kész a rosszra is, de lemondani nem képes. Legboldogabb pillanata, midőn szivén szúrja önmagát és együtt hal meg férjével, kinek szerelmét megnyerni nem tudja. A Teréz hálátlan szerepe a Dombayné kezében szintén jó helyen volt, igaz érzéssel és hatással játszott.

Vasárnap, junius 24-én Fáy Szeréna megtoldotta vendégjátékát még egy darabbal, Szigligeti legjobb népszínművével, a „Czigány“-nyal. (Bár mással toldotta volna meg.) Rózsi szerepe nem neki való, a művész, művész marad mindig, de a nagy szenvedélyek küzdelme az ő légköre s nem a halk költészet. Az öreg czigány szerepében kitűnő volt Boross és hasonlóképen pompás és élethű házsártos parasztasszony Nikó Lina. Kiss Pista jól énekelt, de a játéka jobb lehetett volna.

Hétfőn, junius 25-én „A papa“, Bérezik Árpád vigjátéka. A jóizü bohóságok, szellemes ötletek állandó derült hangulatban tartották a közönséget, mely a vígjáték hatásos jelenetein kitünően mulatott. Az előadás is jó volt, Boross nagyon jó volt, Dombay alig maradt mögötte.

Kedden, Nikó Lina jutalomjátékául: „A íene- anyósok“. Nikó L. jutalomjátékára külömb darab kel-