Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1894-01-07 / 1. szám
XXXII. ÉVFOLYAM Ungvár, 1894. vasárnap, január 14. 2. SZÁM SZERKESZTŐSE«: Megyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e!. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meqjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK; Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 0 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tartozások. A lapok, mint a kereskedők, minden év elején össze szokták számolgatni saját munkakörükben a „tartozik“ és „követel“ rovatokat s a meg nem valósított eszméket, törekvéseket a nyilvántartásba helyezik és az uj esztendő munkaprogrammjába veszik. A mi társadalmunknak is vannak effajta tartozásai, a melyeknek emlékezetbehozatalát czélozzuk jelen sorainkkal. Az általános szokást követve, megtettük volna ma egy hete; de szándékosan nem cselekedtük. Társadalmunk iránt nem akarunk szűkkeblű hitelezők lenni, a kik lesik a fizetési határidőt, hogy követeléseiket mielőbb érvényesíthessék. A mi társadalmunk tartozásai különben sem olyan természetűek, hogy azokat egyszerre kifizethetné. E ezólra egy kis aprópénz elégtelen Lelkesedés, állhatatosság, nem lankadó czéltudatos buzgalom kell ahhoz, hogy e tartozások az 1894. év folyamán! letörleszthetők legyenek Ezért nem rohantuk meg a „számlával“ olvasóinkat Időt engedtünk a másnemű dolgok rendezésére, hogy e sorainknak kellő figyelmet biztosíthassunk. Az újév második hetében tolakodás nélkül ütjük fel a könyvet, az „Ung“ 1898 évi folyamát, hogy kiolvassuk belőle társadalmunk tartozásának nem éppen kiesi számláját. Közhatóságaink hivatalos ténykedéséről ezúttal nem szólunk; amennyiben erre vonatkozólag észrevételeink voltak, megtettük azokat a maga idején. E tekintetben legfeljebb annak megemlítésére szorítkozunk, hogy ama törekvésünk, miként a magánérdeknek a közérdek rovására való előtérbe nyoma I lását meggátoljuk, visszhangra talált a város érdekeit szivükön viselő polgárok lelkében ; az üdvös fordulat beállott, eredményét érezni fogjuk már a közel jövőben. Ezt azonban csak futólag jegyezzük meg, figyelmünket ezúttal a társadalmi tartozásoknak szenteljük. A vármegyei szerel etház ügyében alig történt a múlt év folyamán valami; a mi történt, ü'Qonák Endre dr. áldozatkészségéből történt, a ki a közegészségügyi jeles műve jövedelmét ajánlotta fel e czélra. E nemes adomány jelentékenyen megnövelte a tanítók körében összegyűlt kisded tökét. A gyűjtő bizottság elnöksége a Feliórkereszt-egyesület czól- jait is felölelő erőteljesebb actio megindítását akkorra halasztotta, mikor a Hadik-Barkóczy-féle 8000 frtos szeretetházi alappal lesz a gyűjtött kis tőke egyesíthető. A „Fogyasztási szövetkezet“ a múlt év alkotása. A. baljóslatok nem következtek be. A sző vetkezet él, virágzik ; 3A évi forgalma megközelíti a 80 ezer forintot. Javitólag hat élelmezési viszonyainkra, e mellett senkit sem tett tönkre. A mint mi megmondtuk : egy szolid kereskedővel több van Ungváron. Hogy ezt a nagy részben ler'ovott tartozást is az adósság rovatába sorozzuk, azért tesz- sziik, mert meggyőződésünk, hogy a szövetkezeti hivatását teljesen csak akkor tölti be, ha a hús- kérdést is megoldja. A játszó-tér s játszó-társaság ügye a műit év folyamán annyival haladt előre, hogy a játszó-térül kijelölt helyen igen jó legelő lett volna, — lux meg nem rontja az árvíz. Nem vádképen hozzuk fel a dolgot. A hatóság nem tehetett egyebet, minthogy kijelölte a játszó-teret. Ha látta, hogy nem kell senkinek, nem tehetett okosabbat, mint-j hogy értékesíteni igyekezett a jókora darab földet, j A gazdasági egyesület három év ó'a haldoklik s a helyének betöltésére hivatott bizottság még nem adott magáról életjelt. No, de reméljük, megteszi az idén s elvégzi azt. a. mire az önálló társadalmi szervezet képtelennek bizonyult: előmozdítja a vármegyei gazdaközönség érdekeit. A millenium ügyében még eddig egyebet sem tettünk, mint hogy egy-két bizottságot küldtünk ki. Az idő rohamosan közeledik; ha a nagy napon szégyenkezni nem akarunk, haladéktalanul cselekvéshez kell fognunk. A „Nemzet“ országszerte tapasztalja ezt a tétlenséget és országos skandalumtól félti a nemzetet. Legyünk rajta teljes erőnkkel, hogy a mennyire tőlünk függ, elhárítsuk e botrányt. Az „Ungvári Dalárda ' a mull évben állott lábra. Kevesen hittek fölt áinadásában, volt idő, mikor egyedül mi tartottuk fenn az életerejében megingott hitet. Nem kívánunk e kötelessógszerü viselkedésünkért más elismerést, mint komoly törekvést, lankadatlan buzgalmat a tagok részéről, hogy az életrekelt társulat olyan erőre kapjon, a minővel a múltban dicsekedett. A Bercsényi szobornak is van egy bizottsága, meg az a 30 forintja, melyet czéljára a Kossuth- asztaltársaság adományozott. Az eszme megvalósítása érdekében a legelső lépések megtétele is a jelen év tartozása. A Slöjd ügyében sem vittük még ezideig többre egy bizottságnál. Reméljük, teszen ez idén valamit e bizottság. A kaszinó házának ideája egy formában elbukott a múlt év folyamán. Ezért azonban kár feladni az eszmét. Meg kell azt valósítani más alakban. Az „Ungvári agyagipariskola“ ügye is dűlőre kezdett jutni 1893-ban. Meg vagyunk róla győződve, hogy helyi intéző köreink megteszik a lehetői e nagy jövőjű iskola sorsának biztosítására. A múlt év egyik figyelemreméltó alkotása a „Polgári Kör“, melynek erőteljes működésétől a polgárság közszellemének javulását, s a közti gyek iránt való érdeklődés felkeltését várjuk. Népnevelésünk ugyan az általunk mutatott csapáson halad, de a viszonyok által indokolt lassúsággal Az államsegély felemelése a jelen év folyamán remélhetőleg gyorsítani fogja közművelődésünk ezen jelentős ágának haladását Az ungvári kerületi betegsegélyző pénztár is a múlt évben alakult meg. Áldásos tevékenysége nyilvánvaló. Reméljük, hogy a jelen évben az idegenAz okos malacz. — Az »Ung< eredeti t á r c z á j a. j— Nem tudós, de okos volt. Tudós lehet akárki — még az emberek között is — de okos csak az, a kinek talentuma van hozzá. A köznép a »tudóst«- - azaz a tudomány egyébként hasznos szatócsát — »nevetséges figurának« tartja; de az okos ember előtt kalapot emel még akkor is, ha bársony helyett durva posztó fedi testét. Ha tehát én ilyen tel fogás mellett okos malaczról beszélek, ez azt jelenti, hogy az illető malacz igazi talentum volt a maga nemében és iájában, valóságos maiacz-zseni. Évek óta képezik megfigyelésein tárgyait a különféle malaczok és disznók : de ilyen eszet (mn- laczban) én még soha sem láttam. Mintha kivételt képezett volna Iájának hagyományos értelmetlensége alól. Tudvalevő, bogy a disznó a szamárnál, az ökörnél sokkal szamarabb és sokkal ökörebb. Ennek daczára az értelmetlenséget senki sem bélyegzi meg a disznó titulussal. Azért van ez, mert a disznónak értelmetlenségénél is feltűnőbb sajátsága az ö kitűnő appetitusa és a toilette iránt való csekély érzéke. Ha valakit disznónak neveznek, mindenki az élemedett malaczok most említett főjellemvonásait keresi az illetőben . . De ni, hogy elkalandozok, a helyett, hogy az okos malaczról beszélnék, a disznó-karakterrel kezdek foglalkozni. Hálátlan munka az effajta karakterrel bíbelődni. Hagyom. Visszatérek a témára. Nehogy azt higyje az olvasó, hogy valami allego- niút faragok, kijelentem, hogy én az ilyesmihez nem érlek ; valóságos eseményt beszélek el az okos malaczról, a mely kis esemény arra van hivatva, hogy »korszakot alkosson a malaczok történelmében«. A megénekelendő okos malacz valóságos malacz volt, ki fajának okosságát és bátorságát egyesítette magában. A »mely« névmás alól ü kivételt képezett; va- ! lóságos személy volt. Hánzinak hívták. Pedig származására nem volt német, hanem pólyák. rt ez nagy szó, mert a pólyák disznók képezik a disznó-nemzetség disze-virágát. Nem zsir, de talentum és testi tökéletesség szempontjából. Az elhizott angol, szerb, nagy-szalonlai disznó, melynek szeme, lába eltűnik a lehetlen, röfögő, nyögő, olykor ordító zsirtomegbe, valóságos mostrum, a kevésbbé »reális«, vagy kevésbbé hentes-lelkű ember előtt undo- rodásnak tárgya. A polyák-disznó egészen más. Nincs annyi tengeri és makk, a mennyivel termetének karcsúságát meg lehelne rontani Én például másfél évig hizlaltam egyet közülök s mielőtt levágtuk, hosszában 3V-2, magasságában 11A métert ugrott. A szegény ugrott., mert megérezte a saját pecsenyéjének a szagát. Hiába kinálgat- tam pirított sós kenyérrel (ezt szerelte legjobban), hiába csalogattam, hogy »svinyku na! na!«, svinyku száguldott 'és ugrott, mint egy halálra üldözött kecskebakk. | Végre is csak nagy lurfánggal kieszelt pányvával fog- f'oghattuk el s nagy vitézi küzdelem után szúrhattuk le. Lépten-nyomon lelmrapással fenyegette a lüle körül motoszkáló kezeket A pólyák disznónak azonban nemcsak appetitusa imponál, a leje is valóságos disznó-fej. Erős, nagy csontos, mint dicső rokonáé, az erdő félelmetes vadjáé. A disznó-nemzetiség főékessége az agyar és a serte mutatja a közeli rokonságot, mely a polyák-disznót a rengetegek komorsága, rettenetes dühe és nagy testi ereje ! által kitűnő vadkanjaihoz köti; azon állatokhoz, a melyek még akkor is megragadják a képzeletet, ha mint a nagy komor jellemek személyesítő]’, képietetesen em- littetnek. Hát ebből a nemzetiségből származott Hánzi, az okos malacz. Egy igen szegény ember tulajdona volt. A szegény embernek egy szép kakasa volt, a melyet Hánzinak hivott a sváb asszony, a kitől vette. Eladta a kakast s vett az árán egy kis sovány malaczot, a mehet Hánzinak nevezett, miután a Hánzi-kakas árából került ki. Tejen, étel és kenyérmaradékon, mosogatva, fé- sülgefve, a szegény ember gyermekei által elkényeztetve növekedett Hánzi inkább lélekben, mint testben ; ámbátor a gazdája jobban szerette volna, ha megfordítva növekszik. El akarta adni, de csak csúfolták vele a vásárosok. Dütiibe majd agyonütötte Hánzit, mely miatt egy lél napon át annyi tréfát, gúnyt, megalázkodást kelleti eltűrnie; de aztán meggondolta a dolgot. Hazavitte Hánzit ; hadd játszanak vele a gyermekek. Ő többé ügyet sem vet rája ; keresse meg a maga kosztját, a mint tudja. Hanem egyelőre nem kellett Hánzinak megerőltetni az eszit; a gyermekek csinyjeiért, pajkosságáért szívesen megosztották vele sovány falatjukat. A gyöngy állapot azonban nem tartott soká. A gyermekeknek is, meg Hánzinak is nőtt az étvágya, a táplálék pedig a családfő keresetének csökkenése folytán megcsappant. Hánzi keveseTe a kosztol. De hát e miatt, mint némely két lábú rokona, nem esett kétségbe; »a viszonyok kényszerhelyzetének nyomása alól emánczipálta magát«, felszabadította magát, önálló kenyérkeresővé lett. Nem az elhatározásban, de a kivitelben nyilatkoztak meg az ő jeies képességei. A fogyasztásban nagy egoista volt, de a szerzésben erős szocziálista hajlamokat árult el; a vagyonközösségnek lett barátjává. A piaczról élt egy krajezár pénz nélkül. Nagy szemérmetlenséggel lopta az almát, krumplit, meg a kiflit (a zsemlét nem szerette). — Észrevétlenül oda sompordáll az álmos kofához s annak egy önfeledt pillanatában kivett egy-egy krumplit, almát vagy kiflit s a zsákmánynyal hazai utóit. Otthon aztán jóízűen elköltötte s visszament másért. Csak kezdetben ment vissza ugyanazon behív Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.
