Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)

1893-07-30 / 31. szám

A szakiskola megtette a magáét, hogy a szebb jövőt megérdemelje. A keresk. m. kir. ministerium feltartóztatás nélkül balad a nagy minister által megjelölt utón, s minden tőle telhetőt elkövet, hogy a millenium alkalmával rendezendő orsz. kiállításon hazánk szak- iparoktatás ügyét ezer éves fennállásunkhoz méltóau j mutathassuk be.

Mindenki meggyőződhetik holnap, hogy a szakiskola 3 éves működését mulasztással vádolni nem lehet, az illetékes ministerium jó indulatát sem vonhatja kétségbe senki, s igy legfeljebb csak a rendelkezésére álló eszközök elégtelenségét panaszolhatjuk fel, mert a mi- nisterium ipari osztályának fenntartására megszavazni szokott évi 100,000 frt bizony nagyon kevés összeg arra, hogy azon igényeket, melyek e téren felmerülnek, ki lehetne elégíteni, mert e 100,000 frtból, mely csak a jelen 1893. évben lön először az eddigi 60,000 Írtról 100,000 írtra leiemelve, a ministerium nemcsak a szakosztályát tartja fenn, hanem ebből segélyezi szakiskoláit, ebből nyújtja a szükségesnek talált és kezdeményezése folytán keletkezett nagyobb ipari vállalatoknak évi subventióját, s fedezi az ipari fejlesztéshez szükséges összes kiadásait.

Városunknak, megyénk közönségének kell megmozdulni, ha a csekély összegből mi is részt akarunk kérni, mert az nagyon hamar szétforgácsolódik s a ki hangosan nem kér, annak nem igen jut belőle. Nem elég csak tudni, hogy városunkban van egy különleges iskola, melyben tetszetős dolgokat készitenek, a hol nehány ember minden idejét, ifjúságát idetemeve dolgozik hogy a legnagyobb részt az elemi iskolák és a gymnasium alsó osztályából -kiselejtezett tanulókat honi iparunk fejlesztésére kinevelje s esetleg a művészi ipar számára is megmentse.

Bizonyára érezte már mindenki azt a kellemetlen benyomást, a mit városunk Kapos-utczai ipartelepének kezdetleges külseje a látogatóra tett, s a miért csak a belső tartalom nyújt némi kárpótlást. Bizonnyára mindenki szívesebben vezetné oda jjvidéki vendégét, ha a szűk deszka-sátrak helyett csinos külsejű szolid épületeteket s czélszerü berendezést, gép-felszerelést találna, melynek működése, összhangja érdekességével leköt s kellemesen szórakoztat.

Nos tehát közeleg az idő, hogy ez az ipar-telep az iskolával együtt mielőbb egy megfelelő otthont nyerjen. A részv.-társulat egy emlékiratot nyújtott be a keresk. minisztériumhoz, melyben egy modern ipartelep építéséhez 10 év alatt vissza fizetendő ,kamat nélküli kölcsönt, egy állami uj szak-iskola építéséhez pedig mely ezután szerves kapcsolatban maradna vele, 20.000 írt segély- összeget kér.

Ha a társulat e segély-összeget megkapja, azonnal hozzá fog egy nagyszabású gyár építéséhez, melyben az eddigi czikkeken kívül, főleg tűzálló-csövek s más tűzálló czikkek gyártásával is foglalkozni fog. •

Tudjuk, hogy kitűnő nyers anyagokban megyénkben nincs hiány, — azok feldolgozási módja, az egyes tehnologiai kérdések már megvannak oldva, s csak a kívánt segélyre volna szükség. A megye s a város számot tevő lérfiainak kellene sorompóba lépni, hogy a vállalat e segélytől el ne essék s a szép terv kivihető legyen. És soha erre kedvezőbb alkalom nem volt s talán nem is lesz soha, mint most a rendezett pénzügyi visszonyók között,' a kiállítás előtt, melyben a nemzet ezer éves haladásával óhajt beszámolni.

A kormány a millenium megünneplését a vidékre is ki akarja terjeszteni s különös figyelmet fordit oly vidékekre, melyeknek történelmi múltja némi összefüggésben áll a honfoglalás nagy történeti eseményével. Munkács után Ungvár város is jogosan kérheti e tekintetben a maga részét.

Az uj főgymnasiumnak most rakják le alapját melynek palotája a milieniumra elkészül. A főgymnasiu- mon kívül más közép iskolával nem rendelkezünk; múlhatatlanul szüksége van tehát városunknak egy más, az iparos pályára előkészülő intézetre s mi felelne meg e czélnak inkább, mint a már meglévő agyagipari szakiskola, melyet fejleszteni kellene. Egy meglevő otthont kell annak is a milleniumig szerezni a kellő berendezéssel felszerelve, amint felszerelték újabban vagy 15 —20,000 Írttal a székely-udvarhelyi stb. szakiskolákat

Az első iskola megteremtő a mai részv.-társaság gyárát; a mostani, újra szervezett s most már államosítandó iskola egy szebb, nagyobb szabású gyárnak vetné meg az alapját, ha véglegesítésére minden lehetőt elkövetünk a kerésk. m. kir. ministeriumnál.

Hogy mit kell tennünk ez ügyben, azt a folyó évi augusztus hó 1-én a felügy .-bizottság fogja meghatározni, melyről esetleg egy más alkalommal fogok szólani.

Addig csak annyit, hogy nem szabad tovább is csak összetett kezekkel néznünk az iskola vergődését.

S hogy e telep megérdemli figyelmünket, arról a vizsgálat és kiállítás alkalmával mindenki meggyőződhetik.

Papp János

A kerületi beteg’seg’élyző-pénztár köréből.

A kerületi betegsegélyző pénztár üt havi fennállása alatt tett eredményes munkálkodása kezd elismerésre találni a közönség körében.

Az érdekeltek, ha még nem is teljesen önszántukból, de azon megnyugvással lépnek a pénztár kötelékébe, hogy garasaikat oly helyre adják, honnét az ellenszoígálatot betegségük esetén a legnagyobb mérvben s minden nehézség nélkül nyesik meg.

Azok, kik járulékaikért a segélyezések különféle nemeiben már részesültek, iparkodnak is pontos befizetésükkel a pénztár kötelékéhez tartozóságukat megerősíteni, s minden jel arra mutat, hogy egy év leforgása alatt az ungvári kerületi betegsegélyző-pénztár — rendezettség tekintetében — ha nem is az első, de legalább az elsők között lesz.

És ez a felügyelet teljesítésével megbizott iparhatósági kiküldött: Mihalkovich József közigazg. tanácsos ügybuzgóságán kívül legnagyobbrészt az igazgatóság munkálkodásában leli magyarázatát, mely igazgatóság működésében minden alkalmat felhasznál, hogy a kerületi betegsegélyző-pénztárt erőssé, nemes feladatának teljesítésére képessé, s az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottak osztályának támaszává tegye.

Ezen elvektől vezéreltetve hozta a pénztár igazgatósága e hó 22-én e czélból tartott ülésén azon egyhangú határozatot, hogy a helybeli bútorgyár gyári és Reismann-féle fatelep és az ungvári gőzmalom vállalati pénztárának engedélyezése ellen újból felterjesztést intéz a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy igy az ung- vármegyei biztosításra kötelezett összes alkalmazottak egy pénztár kötelékébe tartozva, egymás segítségével, egymás támogatásával oly intézmény birtokába jussanak, mely a törvény s boldog emlékű tervezőjének szellemében valódi áldásává legyen a pénztár tagjainak.

A kérvény, mit Gaar Iván alelnök szövegezett, egész terjedelmében igy hangzik :

Nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. Minister Ur!

Az ungvári kerületi betegsegélyző-pénztár igazgatósága f. hó 22-én tartott rendkívüli ülésén azon alkalomból, hogy az ungvári bútorgyár gyári, úgy a Reismann-féle fatelep és az ungvári gőzmalom, szesz- és élesztőgyár vállalati pénztárának alapszabályai Nagyméltóságodhoz felterjesztettek, — szükségét látja újból azon tiszteletteljes kérésével járulni Nagyméltóságodhoz, hogy a fentemlitett külön pénztárak felállítását ne engedélyezze, azon teljes meggyőződéssel állított ok miatt, mert e pénztárak felállítása a kerületi betegsegélyző pénztárnak fennállását veszélyeztetik.

Indokoljuk állításunkat s kérelmünk helyességét a következőkkel:

A Közleményekben megjelent statisztikai kimutatás szerint az ungvári kerületben van összesen 2268 biztosításra kötelezett tag.

E szám körülbelül megfelel annak, melylyel egy olyan széleskörű s tagjait szétszórtan, egy egész vármegye területén biró intézményt fenn lehet tartani, mint a kerületi betegsegélyző pénztárak intézménye. É számból most az ungvári bútorgyár pénztára, leszámítva a 45 munkácsi alkalmazottat, el akar vonni 487 tagot, a Reismann-féle fatelep és az ungvári gőzmalom 109-et, az ungvári műmalom tényleg elvon 80-at, marad a kerületi pénztárnak 1592 biztosításra kötelezett tagja, mely szám azonban a kitüntetett mennyiséget soha sem éri cl, mivel sem a pénztár székhelyén tartózkodó, sem a vidéken lakó biztosításra kötelezetteket annyira ellenőrizni nem lehet, hogy azok 10—20 %-a a kötelezettség alól magát ki ne vonhassa.

Fel nem tehető tehát, hogy a tényleg befizető s fele részben a vármegye 210 községében tartózkodó tagok járuléka elegendő legyen a helyiségbér, gyógy- és orvosszerek, táppénzek, temetkezési dijak, nyomtatványok és egyéb kiadások, valamint a pénztáros és ellenőr, úgy a helybeli állandó, valamint a vidéken gyógykezelő 10—12 orvos és bizalmi férfiú fizetésének és tiszteletdijának fedezésére, s a szükséges tartalék- tőke megteremtésére. Mig ha a kérelmező vállatoktól a külön pénztár felállítása iránti engedély megtagadta- tik, a pénztár tagjainak száma ép azokkal gyarapszik, kik ha nem is teljesen a székhelyen, de csoportosan együtt tartózkodásuk által lehetővé teszik a pénztárnak egyrészt azt, hogy állandó foglalkozásban lévő, csak ritkán távozó, rendesen fizető tagjai legyenek, másrészt elősegítik a vidéki tagok gyógykezeltetéséből eredő súlyos kiadások elviselését anélkül, hogy a jelenlegi járulékok emelendők, vagy a jelenleg nyújtott segélyek leszállitandók volnának.

E helyütt figyelembe veendő azon körülmény, hogy a vidéki tagok legtöbbje oly községben keresi kenyerét, hol orvos nem lakik, s nagyon gyakran kénytelen a 25—40 kilométernyire lakó orvos segítségét igénybe venni. Ilyen esetből eredett orvosi látogatásért a pénztár 2 frt 50—3 frtot kénytelen minden esetben fizetni, s váljon teljesithető-e a lelkiismeretes orvosi gyógykezeltetés, és képes e a pénztár e terheket elviselni akkor, midőn a tag csak 7 frt 80 kr, 4 frt 68 és 3 frt 12 krt fizet évi díjul, s teljesithető-e akkor, midőn a vidéki tagok befizetésével szemben előálló kiadási többlet elviseléséhez a székhelyen lakó, tehát kevesebb költséggel orvosoltatható tagok járulékaikkal hozzá nem járulnak, hanem engedélyezett külön pénztár tagjaivá lesznek.

Lehet, mert felhozott indokaink elvitázhatatlan helyességét számokkal kimutatni teljesen képesek még nem vagyunk, hogy sötéten látjuk a kerületi pénztár jövőjét arra az esetre, ha a kérelmezett pénztárak felállítása engedélyeztetnék, de azon nézetünknek helyessége kétségbe nem vonható, hogy a kérelmezett pénztárak engedélyezése a kerületi pénztárba fizetendő járulékok emelését, vagy a jelenleg nyújtott segélyezések leszállításának szükségességét vonná maga után.

A jelenlegi járulékok, kiváltkép a munkaadók által fizetendő járulékok kötelező fizetése miatt pedig már amúgy is nagy az elégületlenség. A helybeli iparosok nagy része ezt is nagy megterheltctésnek találja s e nézetüknek kifejezést adtak a város tek. polgármestere által összehitt s a kerületi betegsegélyező pénztárak intézményét ismertető értekezleten is.

Ha pedig a segélyezések mérve szállíttatnék le, illetve leszállításának szüksége állana be, — mi csakis

a két pénztár engedélyezésében lelné magyarázatát, — úgy ez majd 1600 biztosításra kötelezett alkalmazott érdekeit érintené súlyosan, anélkül, hogy ezáltal a két engedélyezett pénztár tagjai anyagi könnyebbséget, vagy nagyobb mérvű segélyezést nyernének, mint a milyent a kerületi betegsegélyző pénztár jelenben ad.

Az egyesült erővel való működés eddig minden téren nagyobb eredményekre vezetett, mint a töredékek működése, ha általánosságban mindjárt egy czél ügyében történt is, s azt hisszük, a betegsegélyezési törvényben foglalt áldásos intézkedések teljesithetésére is csak jó hatással lehet az, ha az erők együttlevése s tartozandósága biztosittatik.

Végül felemlítjük még, hogy amennyiben a két pénztár alapszabályai jóvá hagyatnak, az ungvári porcellán- és agyagipar-társaság, — mely körülbelül 120 biztosításra kötelezett taggal bir — a külön gyári pénztár felállítása iránt a szükséges lépéseket szintén megteszi, mi ismét a kerületi pénztár tagjainak számát csökkentené.

Bizalommal fordulunk tehát Nagyrnéltóságodhoz, s kérjük, hogy a kérelmünk teljesítése végett felhozott indokainkat becses figyelmére méltatni szíveskedjék.

Kelt Ungvárt, az ungvári kerületi betegsegélyző pénztár igazgatóságának 1893. évi julius hó 22. napján tartott rendkívüli ülésen.

Stern Fülöp, jegyző. Lévai Mór, elnök.

Ebben a nagy melegben . . .

A városi képviselő-választások foglalkoztatták egész héten a kedélyeket. Mindenütt csak #rről van szó.

Ki lesz, hogyan lesz ; bejönnek-e újból a fiskálisok, vagy az iparosok pártja fog-e győzni, mely czélul tűzte az összes ügyvéd jelöltek elejtését.

Mindegyik pártnak meg vannak a saját jelöltjei, sőt mondhatni, hogy feles számban vannak azok, kik hivatást éreznek magukban a városatyai tisztség betöltésére.

Bizony nagy kár is az, hogy a képviselő-testület nem annyi tagból áll, ahány jelölt találkozik.

Milyen nagyhatású n é m a-k é p I e t lenne az, mikor a majd ezer főből álló képviselő-testület gyülésezne, s bólintana fejével igent — ebben a nagy melegben . . .

A jelöltek nagy száma, úgy látszik, feltűnt a városi tanácsnak is.

Nem lévén azonban módjában az összes jelölteknek helyet biztosítani a városháza szűk tanácstermében, megtette hát azt, mi tőle telhetett, hogy újból beosztotta a rendelkezésére álló termet, s ekkor kitűnt, hogy három rendes tagnak lehet még helyet szorítani a zöld asztalnál.

így lett a választandó rendes tagok száma nem 32, hanem 35, minek folytán a bukott jelöltek hárommal kevesbedni fognak.

De azért igy is lesz vagy 999, kiknek szolgáljon vigaszul, hogy lesz még szőlő lágy kenyér, lesz még Ungvárt választás, ha mindjárt nem is ebben a nagy melegben ...

Értesülésem szerint a savanyuviz i kerület lesz a legtöbb keserűség okozója. Nemcsak azért, mórt itt lesz a legtöbb »reményeiben csalódott«, hanem azért is, mert e kerületben egy jelölt sem menekülhet szárazon, s bizony sok kell az italból — ebben a nagy melegben ...

Egy haszna elvitázhatatlanul lesz a holnapi választásoknak, ha ugyan elfogadják tanácsomat a bukott jelöltek.

Választás után menjenek a lecsapolt kis Unghoz, s hullajt- sák csalódás-szülte könnyeiket az üresen álló mederbe, hogy a partok mentén lakók vízhez juthassanak — ebben a nagy rnelegFelhivás

a községi faiskolák t. kezelőihez!

A nagyméltóságu m. kir földmivelésügyi ministerium a jövő év tavaszán is több százezerre menő gyümölcsfa-magcsemetét fog a községi faiskolák és lelkész uraknak kiosztani.

A csemeték díjtalanul adatnak, a kérelmezők csupán a csomagolási és szállítási költséget tartoznak megtéríteni. A csemeték postán nem szállíttatnak, hanem a legközelebbi vasut-állomásra küldetnek a csomagolási és szállítási költségek utánvételezése mellett.

A magas Ministerium a községi faiskoláknál a csemeték adományozását 2 feltételhez köti, t. i. hogy azok be legyenek kerítve, s öntözésre alkalmas viz közel legyen.

Miután könnyen megtörténik, hogy a különböző nemű csemeték (alma, körte, szilva) más más állami telepből küldetnek, különösen a vaspályától távolabb eső községeknek csak úgy fizeti ki magát ezen csemetékből kérelmezni, ha több község összeáll, s együttesen kérelmeznek nagyobb mennyiséget. Mert ha pl. a vasúttól 4—6 mfdnyire eső kér alma, körte cseresznye és szilvából, mindegyikből 100—100 darabot, lehet hogy ezen mennyiség 4 különböző állami telepről, különböző időben fog a vasútállomásra megérkezni, már pedig ezért a vasútra négyszer küldeni nem érdemes.

Felkéretnek a t. faiskolakezelő urak, hogy ha ezen csemetékből részesülni óhajtanak, ebbeli kívánságukat a gyümülcsnem s a mennyiség pontos megjelölésével, a megye, község, utolsó-posta és vasut-ál- lomás kitételével, portomentes levelező-lapon velem f. év október hó 30-ig közölni szíveskedjenek.

*

A beregmegyei gazdasági egyesület minden tavaszon díjtalanul ad ojtóvesszőket a községi faiskolák részére, a kérelmező csak a csomagolási és szállítási